Akár könnyű rockzenét hallgatsz, akár a legvéresebb death metalt, a „metalvilla” (vagy ördögvilla, kinek hogy tetszik) megkerülhetetlen. Ez a kézmozdulat mára a szubkultúra egyetemes kódjává vált, egyfajta titkos kézfogássá, ami akkor is összeköt egy vadidegennel, ha csak a kedvenc bandád pólóját szúrod ki rajta a villamoson. De a története sokkal mélyebb, mint azt a legtöbb rockrajongó gondolná.
A spirituális gyökerek
A mozdulat nem a Black Sabbath próbatermében született meg. Az indiai klasszikus táncokban például az oroszlánt szimbolizálja, a buddhizmusban pedig Karana Mudrā néven fut. Ez egy szent gesztus, amit óvó, rontáselhárító célra használtak. A démonok elűzésére és a negatív energiák távoltartására szolgált. Nem véletlen, hogy számos Buddha-ábrázoláson és a taoizmus atyja, Lao-ce szobrain is felfedezhetjük.
A mediterrán kultúrákban, főleg Olaszországban is régóta jelen van a szarv (corna) kézmozdulat. Itt jön be a képbe a kettősség, lefelé mutatva védelmet nyújt a „gonosz szem” (szemmel verés) ellen, de ha valaki felé célozzuk, az durva sértés is lehet. Sok latin országban ugyanis a felszarvazott férjekre, a hűtlenségre utalnak vele. Szóval csak óvatosan a gesztikulálással Nápoly környékén.
A Beatles-től a pszichedelikus okkultizmusig
Mielőtt a heavy metal kisajátította volna, a villa fel-felbukkant a popkultúra más bugyraiban is. Ike Turner már 1951-ben esküdött rá, hogy használta zongorázás közben, Marlon Brando az 1955-ös Guys and Dolls filmben kockajáték közben jelezte vele a dupla egyest, John Lennon pedig a Yellow Submarine promóin villázott bőszen. Még a Parliament-Funkadelic sci-fi mitológiájában is helyet kapott, mint a „Mothership” űrhajóhoz vezető titkos kód.
A rockzenébe azonban a chicagói Coven hozta be igazán a sötét vonalat. 1969-es, Witchcraft Destroys Minds & Reaps Souls című albumuk hátoldalán Jinx Dawson énekesnő és csapata már teljes díszben villázott. Dawson szerint ez náluk nem a mediterrán védekezés volt, hanem egyfajta titkos társasági jel: „A szarvak jele, ahol a két középső ujjat leszorítod, árnyékként egy kecskére hasonlít. Ez azt jelentette, hogy az illető a titkos társaság tagja, mint egy titkos kézfogás. Azt üzente: közénk tartozol.”
„Azt jelentette: közénk tartozol. Ez volt a békejel ellentéte a hippi-korszak alkonyán.”
Dio, a keresztapa
Bár a Coven tette meg az első lépést, a világhírhez kellett egy igazi ikon: Ronnie James Dio. Amikor Dio 1979-ben beugrott a Black Sabbath-ba Ozzy helyére, szüksége volt egy saját védjegyre. Mivel Ozzy a V-alakú békejelet mutogatta, Dio valami mást akart. Olasz nagymamájától leste el a mozdulatot, aki a malocchio (rontás) ellen használta.
„Ez egy szimbólum, aminek mágikus kisugárzása van, és úgy éreztem, tökéletesen passzol a Sabbath-hoz” - mondta később a Mester. Bár a basszusgitáros Geezer Butler is mutogatta már 1969 környékén, Dio karizmája kellett ahhoz, hogy a „metálvilla” globális járvánnyá váljon.
Az egészben az a legszebb irónia, hogy ami ma a szülők ijesztgetésére és a lázadás kifejezésére szolgál, az eredetileg pont a gonosz távoltartását és a védelmet szolgálta. Szóval legközelebb, amikor a magasba lököd a kezed egy zúzós breakdown alatt, gondolj bele: valójában egy több ezer éves, démonűző rituálét folytatsz.
