Frank Beard halálhírét a ZZ Top sajtófőnöke, Bob Merlis erősítette meg. Beard nem egyszerűen hosszú évtizedeket töltött a dobok mögött: játéka szerves része lett annak a száraz, feszes és azonnal felismerhető texasi groove-nak, amelyre a ZZ Top egész zenei világa épült. Billy Gibbons barátként és zenésztársként búcsúzott tőle. Megemlékezésében Beard ösztönös és újító játékát emelte ki, valamint azt a jellegzetes alapritmust, amely évtizedeken keresztül biztos hátteret adott a zenekarnak.
A ZZ Top története 1969-ben kezdődött Houstonban. Beard húszévesen került a csapatba, majd Billy Gibbonsszal és Dusty Hill-lel együtt létrehozta a rocktörténet egyik legstabilabb felállását.
A zenekar a bluesból indult, de soha nem elégedett meg annak egyszerű újrajátszásával. A déli rock, a boogie és a hard rock elemeiből saját hangzást alakítottak ki, amelyet később elektronikával és a nyolcvanas évek modernebb stúdiótechnikájával is bátran kevertek.
Beard ebben a képletben ritkán került a reflektorfény középpontjába. Nem is volt rá szüksége. Pontos, sallangmentes dobolása éppen attól működött ennyire jól, hogy mindig a dalat szolgálta. Gibbons gitárjátéka és Hill basszusa mögött ő tartotta mozgásban azt a ritmikai gépezetet, amelyből a ZZ Top védjegyévé váló lüktetés megszületett. A trióból az évtizedek során nemcsak sikeres zenekar, hanem popkulturális jelenség is lett. A hosszú szakállak, napszemüvegek, hot rodok és extravagáns videoklipek ugyanúgy hozzátartoztak a ZZ Tophoz, mint a bluesból táplálkozó gitárriffek.
