Chris Rea 1951. március 4-én látta meg a napvilágot az angliai Middlesbrough városában. Édesapja olasz, édesanyja ír származású volt, és hat testvér között nőtt fel. Később gyakran emlegette, hogy különleges háttere miatt már gyerekként kívülállónak érezte magát egy észak-angliai iparváros közegében.
Fiatal éveiben kétkezi munkát végzett – többek között apja fagylaltüzemében dolgozott –, miközben komolyan fontolgatta az újságírói pályát is. A zene azonban fokozatosan előtérbe került: huszonkét évesen csatlakozott a Magdalene nevű zenekarhoz, amelynek korábban David Coverdale is tagja volt. Ezt követően a Beautiful Losers formációban játszott, ám amikor lemezszerződés lehetősége merült fel, inkább a szólóutat választotta. Első kislemeze, a So Much Love 1974-ben jelent meg.
Nemzetközi áttörését az Egyesült Államokban érte el: az 1978-as Fool (If You Think It’s Over) a slágerlisták élmezőnyébe került, és Grammy-jelölést is hozott számára. Az 1985-ben kiadott Water Sign album Európa-szerte komoly sikert aratott, miközben Rea a nyolcvanas évek végén is megőrizte sajátos hangzásvilágát, távol tartva magát az aktuális popdivatoktól. Zenéjében következetesen elegyítette a blues, a soul, a pop és a rock elemeit. Az 1987-es Dancing With Strangers megjelenését követően hat albuma is bekerült a brit toplista első tíz helyezettje közé, közülük kettő az első helyig jutott.
Legismertebb dala, a Driving Home for Christmas az 1988-as New Light Through Old Windows válogatáslemezen látott napvilágot, és idővel az ünnepi időszak egyik megkerülhetetlen slágere lett. Szövegeiben visszatérő motívum volt az utazás és az autózás – nem véletlenül: Rea szenvedélyes autóverseny-rajongó volt, Ferrari és Lotus modellekkel is indult futamokon, sőt 1993-ban a Brit Túraautó-bajnokság mezőnyében is szerepelt. Az 1995-ös Forma–1-es szezon monacói futamán a Jordan istálló munkájába is bekapcsolódott, szerelőként.
Élete során súlyos egészségügyi megpróbáltatásokkal kellett szembenéznie. Hasnyálmirigyrákot diagnosztizáltak nála, majd 2001-ben eltávolították a szervét, ami cukorbetegséget eredményezett. 2016-ban agyvérzést szenvedett el, amelyet később pályája egyik legijesztőbb élményeként emlegetett. Elmondása szerint hosszú ideig attól tartott, hogy elveszítette a hangmagasság érzékelését, és csak idővel sikerült elfogadnia, hogy zenészi képességei nem sérültek. Egy évvel később, 2017-ben egy oxfordi koncert közben rosszul lett a színpadon, kórházba szállították, és hosszabb felépülés következett.
Chris Rea pályafutása során sajátos, könnyen felismerhető hangot és világot teremtett, amely generációk számára jelentett kapaszkodót – a bluesos melankólia, az utazás szabadsága és az emberi esendőség jegyében.
