A kiadvány zeneileg a nyolcas teljes fegyvertárát felvonultatja: a zúzós dinamika, éles billentyűs témák és a súlyos riffek mellett metal-, punk- és hiphopelemeket ötvöznek közel négy percen át. Corey Taylor pedig a trendkövetés teljes elutasítását és a saját útjukat fogalmazza meg a szövegben.
Közel három évtizedes pályafutással a hátuk mögött a Slipknot tagjai még mindig azzal a lendülettel és elhivatottsággal nyúlnak a zenéhez, mint a kezdetekkor. A személyes tragédiákkal és kihívásokkal teli évek ellenére a zenekar megőrizte azt a nyers alkotói erőt, amellyel generációkra voltak hatással az undergroundtól egészen a nagyszínpadokig.
Az „Arsenal” nem szimpla nosztalgiázás, hanem egy egyértelmű állítás arról, hogy a Slipknot harminc év után is képes megújulni és releváns maradni a mai zenei színtéren.
