Kimondhatjuk, hogy az egyik legstabilabb hangú énekes és jellem Abebe Dániel, azaz Bebe, aki legyen az zenekaros vagy filmzenés project otthon érzi magát minden területen. Évek óta zenei karrierjét egyengeti, jelenleg a Back II Black után alapított Bebe and the Change néven láthatjuk, hallhatjuk a koncerteken. Molnár Szabolcs Sztárportréjában most még személyesebb vizekre evezünk, nagyon sok belső gondolatot árult el nekünk az énekes.
Példakép. Neked például ki volt mondjuk gyermekkorban?
Az első ilyen az ABBA, amit rongyossá hallgattam. Ugye rengeteget hallgatták a szülők és én is, rengeteget hallgattam Máté Pétert, Omegát, meg még sorolhatnám fel a nagy generáció összes zenekarát. Aztán volt egy mentorom, egy kimondatlan mentor, édesapám egyik barátja, akinek fémmel foglalkozó vállalkozása volt, de zenész is volt mellette, és az első gitáromat neki köszönhettem. A szüleim nem nagyon szerették volna, hogy zenész legyek, de az úriember, akit Túri Attilának hívnak egyébként, mind a mai napig köszönöm, hogy a pályára lökött. Ő mondta azt a szüleimnek, hogy ezt a gitárt meg kell venni a gyereknek, mert látszik, hogy érdekli a zene.
De nem fémből volt?
Nem.
És nem metálos lettél?
De az voltam. Ha visszaemlékszel arra az időszakra, akkor a fiú zenekarok már benne voltak abban a korban. Volt a Bros nevű csapat, a Depeche Mode és a rockerek. Ez a három tábor létezett, és emiatt mindig verekedések voltak. Ha az énekeseket vesszük, akkor viszont Tina Turner a kedvencem. Meg is lepődnek az emberek, amikor Tina Turner számokat énekelek.
Találkoztatok már?
Nem, sajnos.
Jó lenne?
Igen. Nekem tervbe volt, hogy ha lesz egy koncertem, ahova egy világsztárt kellene meghívni, az legyen Tina Turner.
El is lehet menni hozzá, bár nem tudom hol él.
Svájcban él.
Akkor nincs is messze.
Igen, és 82 évesen ment férjhez. De visszatérve a példaképekhez mondhattam volna a válogatott vízilabda csapatot, akiknél edzettem. Azok a srácok, akik most épp válogatott vízilabdások – vagyis koruknál fogva, lassan már csak tiszteletbeli válogatottak -, például én Benedekékkel edzettem együtt. Nekem ők nagyon nagy példaképek. Ha már édesapámat felhoztad, nekem példaértékű az, hogy van egy ember, és fogja, magát fiatalon elhagyja a szülőhazáját, és elmegy egy másik országba élni, és gyakorlatilag leél úgy egy életet, hogy abban a pályában nagyon sikeres, amit csinál. Most 72 évesen visszament dolgozni, mert ő nem bír otthon ülni.
Lehet, hogy ugyanakkor Te magad is példakép vagy, de vajon kiknek? Az is érdekes lehet, hogy tudsz róla, vagy jelentkeztek már nálad olyan emberek, akik azt mondják, hogy meseszerűen csodás, amit művelsz, mindenhova követünk mindig, mert Te vagy a példaképünk.
Vannak ilyenek is, és vannak olyanok is. Vannak olyanok, akik piedesztálra emelték a munkásságom. Nagyon sokan vannak, akik hozzám fordulnak, hogy segítsek nekik a zeneiparban a továbbjutásban, vagy csak egyszerűen hallgassam meg őket, hogy mit csinálnak.
Megteszed?
Ha úgy alakul, akkor igen. Ha az időm úgy engedi biztosan. Ugyanakkor az egyik szemem sír, a másik meg nevet, mert többet vagyok külföldön, mint itthon és ez borzasztóan rosszul esik.
Eladnak Téged külföldre?
Hála Istennek, most ott tartunk, hogy hívnak. Például most Franciaországból, egy klubból volt egy megkeresés. Egyik ismerősöm vitte magával a zenei anyagomat és egyszer találkozott egy klubtulajdonossal, akivel együtt hallgatták a kocsiban a zenét, és kérdezték, hogy mi ez, mondta, hogy a barátom zenekara. Erre mondta ő azt, hogy ez kell neki.
https://www.youtube.com/watch?v=-ugXXXOa1cEBebe And The Change. Ez már pár éve működik, igazából ez egy új formád.
Nem pár éve, hanem nagyon régóta működik, kisebb-nagyobb megszakításokkal. 1996-ban alakult a zenekar, mikor a Back II Black zenekar. Azóta megvan, és ugye mivel utóbbival rengeteg munka volt, így voltak kisebb-nagyobb megszakítások, teljesen a háttérbe szorult. És most elérkezettnek láttam az időt, hogy mivel én se leszek már fiatalabb, és ha ki akarok rukkolni valamivel, akkor most kell megtenni.
Akkor lehet, hogy egy külföldre orientálódó dolog?
Nem tudom. Valahogy, ez mindig így jött. Három éven keresztül jártunk ki Dél-Koreába. Voltunk kint a Máté Péter emlékzenekarral is, meg a Bebe And The Change-el, és a végén, a nagyszínpadon állhattunk. Hihetetlen volt azt megélni, egy kicsit átérezni, hogy milyen az ahogy a külföldi sztárokkal viselkednek. Hét személyre külön busz érkezett, a szállodában is hívogattuk egymást, hogy szerintünk elrontották a foglalásunkat, mert a zenekar minden tagja külön lakosztályt kapott.
Lényegében ez megtörténhet a folytatásban is, hogy rengeteg klubtulajdonoshoz eljut az anyagotok.
Nézd, bármi lehet.
Az etióp származású, orvos szülők gyermekeként felnőtt énekes, a Picasso Branch nevű fiúcsapatban vált ismertté, amit egyáltalán nem tart cikinek, sőt. Ez a mindössze 9 hónapos kalandja, emlékei szerint élete egyik meghatározó élménye, „eszméletlen buli" volt. A Back II Black zenekarral futott be igazán a kétezres évek elején, 5 sikeres albumot készítettek együtt. A 2015-ös kilépésekor úgy nyilatkozott, hogy „nagyon nehéz döntés volt... A zenekartól sok jót kaptam, de szükségem van a megújulásra." Azóta fellépett tévéműsorokban, együttműködött más zenészekkel, de kevesebbet hallottunk róla. Töretlen optimizmus és elégedettség sugárzik belőle, hiszen saját zenekara, a Bebe and the Change nemrég adta ki első albumát, és ezzel a bandával - amely valójában 1996-ban alakult - Bebe sok helyen koncertezik, még külföldre is hívják őket.
Mi kellhet ahhoz, hogy valakiből világsztár legyen?
Kapcsolati tőke.
Van?
Hellyel közzel. Azért nagyon sokat kell dolgozni, hogy az legyen. Rengeteget kell kimenni, új barátságokat kötni, akár üzleti, akár egyéb módon.
Rendkívül népszerű emberekkel együtt játszani. Neked is volt már és lehet erre példa.
Nem együtt játszottunk, de egy színpadon. Santana volt az, aki végignézte azt a félórás bemelegítő koncertet, amit játszottunk a Back II Black zenekarral, és lehetett látni, hogy ő is élvezi a muzsikát. És ő volt a legjobb fej, aki megmondta a testőrének is, hogy ő most velünk beszélget, menjen csak nyugodtan. Mondjuk, nem kell túlgondolni ezt a dolgot sem, mert az egyik pillanatban itt van, a másikban Németországban, a harmadikban az Egyesült Államokban. Nem biztos, hogy mindig, mindenkire emlékszik, de azért ezek meghatározó élmények. Ha már példaképekről beszélünk, az a hozzáállás – egyébként egy nagyon vallásos emberről beszélgetünk -, hogy vadidegen, ismeretlen, és hozzájuk képest kisfiúkhoz hozzáálltak, az példaértékű.
https://www.youtube.com/watch?v=cKmon9qU9I4Lehet, hogy Te is így vagy, hogy szeretettel fordulsz azokhoz, akik megkeresnek.
Mindenképpen, bár most van hátralékom, mert két CD-t is adtak nemrég, hogy hallgassam meg. Volt egyébként egy szövegíró srác, akinek a szövegei az egyik kiadványunkon megtalálható.
Az jutott eszembe, hogy egy rövid ideig, annak idején Te is részt vettél egy fiúcsapatban, a Picasso Branch-ben.
Életem egyik meghatározó élménye volt.
Pár hónap volt ez?
9 hónap.
Igazából ott is volt egy ember, aki az egészet kitalálta, jó ötlet volt, úgyhogy csinálta.
Kicsi pénzt tett bele, elintézte, hogy mikor, hova megyünk és ennyi.
Ez alapján Ti is megtehetitek, hogy azt mondod, hogy az egyik srác nagyon jó, ezzel kellene valamit csinálni.
Igen, csak ez pénz kérdése. Meg amúgy is úgy gondolom, hogy elég bajban van a pop zene.
Mi a baj?
Az, hogy a rádiók gyakorlatilag szimpátia alapján lejátszanak bizonyos dalokat.
De ez valahol természetes, vagy ez régen nem így volt?
Nem. Volt tere azoknak a fiatal, feltörekvő csapatoknak, akik szerettek volna hallatni magukról.
De valahol ez most is így van, hiszen ott van az a végtelen szabadság, hogy az interneten bármi meglódulhat.
De nem biztos, hogy meglódul.
És a jó is nézetlen maradhat. Lényegében bármi megtörténhet, de mégis a szimpátia alapján történik meg minden.
A közszimpátiát a média nagyon befolyásolja, legyünk őszinték. Az emberek azt hallgatják, amit kapnak. A mostani nemzedék, aki nem néz TV-t, nem hallgat rádiót, csak a netet nézi, az, az a fajta szabadság, amiről beszélsz.
Tehát a mostani nemzedék az, aki tartalmat fogyaszt. Csak azt, ami neki kell.
Igen, de még mindig ott van az a nagy százalék, akik nézik a TV-t, és hallgatják a rádiót.
Ők már lehet, hogy az idősebbek.
Persze. Akár tetszik, akár nem, azért mind a ketten haladunk, ahhoz a bizonyos pont felé, hogy már idősnek neveznek. Nagyon érdekes egyébként az is, ha valaki azt mondaná Neked, hogy holnap meg fogsz halni, hogy mit csinálnál, mi lenne a bakancslistádon. Én azt mondtam, hogy az élet annyira kegyes volt hozzám, annyi minden történt, hogy gyakorlatilag nem sok minden hiányzik belőle.
Akkor tulajdonképpen most kezdesz új életet.
Mindenképpen, hiszen egy válás minden ember életében nagy roló.
Van pecsét rajta?
Van.
A fene egye meg.
Én úgy gondolom, hogy oka van, amiért az élettől mindig kapunk valamit.
[caption id="attachment_4089" align="alignnone" width="640"]
Fotó: facebook.com/pg/Morpheustudio[/caption]
Igazad van, valahol ez egy sopánkodó hozzáállás, hogy a fene egye meg.
Igen, mert annak idején úgy indult ez a dolog, hogy ez életem végéig tart, de igazából ez nekem egy kudarc, hogy nem sikerült összehozni. Egyébként mind a mai napig jóban vagyunk, de az óta változott a dolog, a volt nejemnek is van párja, nekem is van párom. Az élet megy tovább.
Csak ugye, hogy ha példakép vagy, ugye mások is látják, hogy Bebe is megházasodott, aztán mégis elvált.
De mi nem hazudhatunk senkinek, hogy nálunk aztán minden rendben. Az lenne a legnagyobb átverés, arra azt mondanám, hogy ez nem helyes, de legyen inkább az példaértékű, hogy vigyázzatok a kapcsolatotokért, többet kell dolgozni érte. Régen is egyébként nagyon sok válás lett volna, ha az akkori társadalmi viszonyok megengedték volna, hogy válás. Egyébként minden tiszteletem azé, akik le tudnak együtt élni egy életet, és ez tényleg egy nagyon, nagy, dolog, de azért ne verjük át magunkat.
Biztosan hoztál azért onnan valamilyen tudást.
Igen, valószínűleg azért kaphattam ezt az egész dolgot, hogy tanuljak belőle.
De mit? Van olyan dolog, amit el tudnál mondani ezzel kapcsolatban?
Igen, hogy a tolerancia és a másikkal való kommunikáció elengedhetetlen. Ha ez megvan, akkor bármit történhet, együtt maradnak.
És nálatok ez volt a gond?
Igen, mert én egy zárkózott típus vagyok, még ha nem is mindig tűnik úgy és ez részemről volt legnagyobb probléma.
Most már egyébként próbálsz megnyílni?
Nem tudom, ezt talán a pszichológusom tudná megmondani?
Van egyébként?
Van.
Jó, hogy ha van valakinek, mert milyen jó, hogy ha egy szakemberrel lehet közösen együtt gondolkodni.
Nagyon sok kuruzsló van azt azért hozzáteszem, mert az ismerőseim jártak már pórul. Nekem szerencsére egy olyan hölgy pszichológusom van, akinek nagyon sokat köszönhetek én is és a párom is, hogy ezt így meg tudtuk oldani, és le tudtuk zárni ezt az egészet.
Akkor ezek szerint csak alkalmat kell találni a házasságban a beszélgetésre?
Észre kell venni azt a pillanatot, amikor kell, és amikor nem kell szólni. Van, hogy egy kicsit magába kell fordulnia az embernek.
Hogy helyette mondjuk valami cifrát mond az ember?
Inkább arra, hogy indokolatlanul elkezdi a másikra kenni a saját hibáit.
Vagy lehet, hogy alkalmat kell teremteni a beszélgetésekhez.
Az alkalom az mindig adja magát, csak az ember vagy nem veszi észre, vagy nem akarja észrevenni, csak elrohanunk mellette.
https://www.youtube.com/watch?v=WyLT6-sS7Oc&feature=youtu.beTe egyébként alapvetően egy csendesebb ember vagy?
Otthonülő és csendes.
Milyen furán hangzik, hogy egy színpadi ember otthonülős és csendes. Egyébként a humoristák többsége is az.
Sőt, egyfajta fapofaság is előjöhet.
Vagy szomorúság, mert lehet, hogy a magánéletben egy teljesen más hangulatú emberrel találkoznánk.
Lehet, hogy elképesztő szomorúságokat mondanak a humoristák, csak már ezen is röhögünk.
Egyébként ez lehet, egy tükör is. Amúgy azok járnak ilyen előadásokra, akiknek van öniróniájuk, és tudnak magukon röhögni.
Te tudsz?
Én úgy gondolom, hogy igen.
Te kacagós vagy, nagyokat nevetsz mindig.
Leginkább saját magamon, mert mindig, amikor beszélgetek valakivel, eszembe jutnak a régi dolgok, hogy mennyi őrültséget csináltam.
Örülök, és köszönöm.
Molnár Szabolcs
Az interjú ITT is megnézhető!
