A Paddy And The Rats énekesével, Oravecz Kristóffal beszélgetett Varga Attila (Sixx) az index.hu-n.
Az ír kocsmazenéből kinőtt Paddy and The Ratsről először a Tankcsapda turnémendzser-mindenes-fénytechnikusától, Őri Feritől hallottam. Lehetett vagy 2009, hümmögött valami beállás után egy sort, és kérdezte, nem akarok-e írni róluk. Mondtam, hogy nem, Dropkick Murphys utánérzések nem érdekelnek. Feri meg erre csak annyit mondott, hogy tíz év múlva majd te keresed őket. És baszki, igaza lett. A Paddy mára az egyik legtöbbet melózó, stabil rajongótábort kiépítő zenekarrá nőtte ki magát, ami úgy eltartja a zenészeket, hogy polgári foglalkozást már nem is kell űzniük mellette. Ami azért ma, Magyarországon nem sok, húsz évnél fiatalabb rockzenekarnak adatik meg. A zenekar énekesével, Oravecz Kristóffal beszélgettem.
Milyen lesz a nyaratok?
Húzós.
Az milyen? Mint a Motörheadé volt? 200+ koncert egy évben?
Annyira nem, de többször van heti négy buli, mint nem. Sokszor ráadásul külföldre megyünk, úgy kellett összerakni a turnéprogramot, hogy keddtől csütörtökig itthon játszunk, néha pénteken is, ha úgy jön ki, onnan meg húzunk Németországba mondjuk, és hétvégén még két buli. Egy nagy buszba be, backline hátra, és tessék. Itthon a stáb és a zenekar tíz fő, külföldre kilencen megyünk. Jó, ha kell, repülünk.
A turné apropója meg az új lemez. Amit persze ma már nem így kellene hívni, de mindegy.
Mi eleve sokat koncertező zenekar vagyunk, nem nagyon szoktunk szünetet tartani. Nagy zenekaroknál van az, ami egyébként ideális is lenne, hogy fél év alatt megcsinálod a lemezt, szépen nyugodtan, kényelmesen, utána meg egy-két éves, szellős promóciós turné, majd egy év pihi, ami alatt semmi nincs. Ez ideális, de itthon nyilván nem lehet megcsinálni, bár egyre többen vannak úgy vele - különösen, mióta elindultak az Aréna-bulik - hogy fél év pihenőt tartanak egy nagy önálló koncert előtt.
Anyagilag ez jó? Fél év alatt azért sok buliból, szép gázsi összejöhet.
Gondolom, hogy nem csak a presztízs miatt csinálják. Amennyire én tudom, sok esetben a nézőszámtól független, fix gázsi van, a szervező meg vagy bukik, ha nincs telt ház, vagy nem, a kockázat az övé. De ezt csak gondolom, mert nekünk még nem volt Aréna-bulink.
Akarnál?
Persze. Ki nem? Alapvetően, ha az ember elér egy szintet a zenéjével, akkor adja magát az Aréna, mint következő lépés.
Ti elértetek már ide?
Még nem, de nem is biztos, hogy itthon elérünk. Ehhez nagyon fontos a magyar nyelv, a magyar dalszöveg, ami nálunk élből nincs, ugye. Ez átbillenthetné a zenekart a másik oldalra, de nem lépjük meg.
Csak azért, hogy Arénában énekelhessek, nem fogok magyarul énekleni, és nem azért, mert bajom van a nyelvvel, hanem egyszerűen nem illik a mi zenénkhez. Ráadásul most nyitunk külföld felé, ami rengeteg energiánkat elviszi. A magyar nyelv nagyon nehéz, nem feltétlenül popzenére való - ezért nincs is sok jó magyar dalszöveg. Ami meg jó, a Quimby vagy a Tankcsapda, ott nincsenek nagyívű dallamok. Az angolban egyszerűbb, mert a szavak rövidebbek, könnyebb a szövegíró dolga. Én nem akarok kompromisszumokat kötni a dallam rovására.
Próbálkoztál magyar szöveggel?
Persze, verseket is írtam, volt szöveg is, nem is voltak rosszak, csak a Paddy zenei világába nem ilyenek kellenek. Nincs baj azzal, ha valaki magyarul énekel, a Punnany vagy a Wellhello is jó szövegekkel jön. Meg eleve, a létező szövegeket visszafordítani magyarra, az állati nagy meló lenne. Gyönyörű, különleges nyelv ez, amivel nagyon nehéz dolgozni.
Az új lemezt ráadásul a Motörhead hangmérnökével vettétek fel, őt a magyar szöveg dettó zavarta volna, gondolom. Hogy jött össze a Grammy-díjas Cameron Webb a melóhoz?
Álmodtunk egy nagyot, és sikerült. Nem volt olcsó, sőt, de nagyon megérte. Óriási zenei kihívás egyébként, mert egy olyan emberrel dolgozhattunk, aki a legnagyobbakkal melózott, aki nagyon sokat látott és tapasztalt, és ezt első kézből megkapni, az valahol felbecsülhetetlen.
Az interjú folytatása az index.hu-n: ITT.
