Magának a zenének is szerepe, hogy segítsen kiengedni a gőzt? Valamilyen formában biztos, de direkte nem. A mai felhozatalból még a punk őriz valamit a lázadó attitűdből, de az sajnos zeneileg nem érdekel. Amikor túlságosan ismerem egy forma megoldóképleteit, akkor nem tudja lekötni a figyelmemet. És ez mindig sikerül? Mert azért a Kispálnak és a Kiscsillagnak is megvannak a kódjai, amit sokan másolnak is. A saját kategóriájából senki nem tud kitörni. Az írók szoktak ezzel jönni, hogy egy regényt írnak egész életükben, kicsit így van a popzenében is. Sokszor a közönség nem hagyja a váltást, és a saját képességei is egyfajta kalodába zárják az embert. Persze ez nem azt jelenti, hogy föl kell adni a határok átlépését. A Semmi Konferenciát a feleséged, Földes Eszter rendezi. Könnyebb így összeegyeztetni a magánéletet a zenekari léttel, vagy azért okoz nehézségeket a kettő keveredése? Ez a helyzet nekem is új, de egyelőre inkább élvezetet okoz, mint feszültséget. Azért alakult így, mert a mi életünk nem olyan, hogy bemegyünk nyolc órára a munkahelyre, bizonyos szempontból állandóan dolgozunk. Ilyenkor azzal tudod megbeszélni a dolgokat, aki folyton ott van melletted, így óhatatlanul összekeveredik a két észjárás, és egyszer csak azon kapjátok magatokat, hogy közösen alkottok. Lázadásról, Kispálról, a társadalmi határairól, és új műfajt teremt a hamarosan debütáló Semmi Konferencia címmel bemutatás előtt álló "koncertszínházzal". Jankovics Márton az origo.hu-n beszélget Lovasi Andrással, aki szerintünk most eléggé lenyugodott. Itt olvasható el a teljes anyag. (Fotó: Szabó Gábor – Origo)