Merlin csak játszik – Életmű koncertet adott Földes László, Hobo az Arénában

Korát meghazudtoló három órás, teltházas életmű koncertet adott 2019. március 30-án Földes László, Hobo a fővárosi Papp László Arénában. Földes ötven éves munkásságát nehéz beskatulyázni, sőt, nem is kell, elég az hozzá, hogy a hazai blues-zene egyik meghonosítója, verses – színházas performance-ok, Hobo Blues Band, novellák, könyvek, néhány filmszerep, színdarab, ellenben számos dalszövege hozzáfűződik névvel, név nélkül jó pár zenekarnak. Szóval igencsak sokrétű. Megérdemelten Kossuth, eMeRTon, Déry János, Artisjus díjas, tiltott-tűrt-támogatott társadalomkritikus előadó. Bár hangszeres tudással nem rendelkezik, saját bevallása szerint énekhanggal sem, viszont kétségkívül szuggesztív, sikeres előadóművész.

Az esti félhatos kapunyitás után özönlik az inkább középkorú közönség, de akad itt fiatal és öreg egyaránt. A három generációt átívelő munkásságára csak ma több, mint tizenkétezer ember volt kíváncsi. Az estét puritánul, egyszerű színpadképpel Cserhalmi György felkonfja nyitja pár keresetlen szóval, majd 74 éves Hobonk talpig feketében, a haját kivéve - egy karzatról folytatja, vagy ha úgy tetszik, elkezdi monológját. Tegez és magáz, sztorizik a remekművek között, először 1969-ben járunk, majd lépdelünk a grádicsokon tovább a rendszerváltásig, sőt tovább. Nem szépíti, de nem is kicsinyíti le saját szerepét a hazai zenei, művészeti vonalon. Az egyáltalán nem standard műsoridő első felét színházi, vagy verses performance-ai teszik ki Adytól, József Attilán át Petőfiig, Pilinszky-ig, de hallunk” kis vörös kakast”, Jim Morrisont, vagy Bob Dylan-Jimi Hendrix, Muddy Waters feldolgozást, magyarítást, Ginsberget. Ebben segítségére van amolyan félig akusztikban a Nemzeti Színházban Vidnyánszky által rendezett „Hé, Magyar Joe” zenésztársai, ahol viszont Ő maga a dramaturg. Természetesen ezáltal kapunk egy szeletkét a mindenkori Magyarország elmúlt negyven évéből és jelenéből, nem kevés kritikával megfogalmazva a mondanivalót. Pártpolitikai hovatartozás nélkül igyekszik véleményt alkotni a mostani kül-és belpoltikai eseményekről, akár saját személyes önéletrajzi elemeit is beleépítve a történetbe csavargunk a hazai történelemben. Ha kell bohóc, ha kell kritikus, vagy vadász, üldözött.  Egy biztos, Földes mindig is kilógott a sorból, és nem a magassága miatt.

Ügyesen van felépítve az est, az első másfél órában felvezet, elgondolkodtat, szuggerál, buzdít, ha kell, de nem hagyja leülni a hangulatot. Szuggesztíven szinten tartja az érdeklődést, majd a második felvonásban, ami szünet nélkül folytatódik, színpadra kerülnek a Hobo Blues Band dalok, az egykori zenészek, élők - holtak egyaránt. Három óriási ledfal segíti a hátul lévőket a küzdőn vagy kakasülőn, kettő a küzdőtér elején mutat pillanatképeket már az esemény elejéről, magáról  Hoboról, vagy az egykori tagokról, és az éppen játszó Bill Kapitányról, Póka Egonról, ifj.Tornóczkyról és a dalokhoz kapcsolódó tematikus témákról. Legyen az Trabanttal Országút Blues, vagy Route 66, Kopaszkutya… Kicsit később Deák Bill vendégszerepét Tátrai Tibusz veszi át, igaz teljesen más vonalon, de életében először sikerült vokálra is rábírni a gitármestert.

A Kőbányai Zene Iskolából két fiatal leányzó (Anna és Sára) is fuvolával besegít, megtámogatva a zenei alapokat, amik vagy maradnak a „Rohadt Rock’n’ Roll” vonalon, ami mindannyiunkat előbb-utóbb megöl, vagy üldözőkből üldözöttek leszünk, esetleg fordítva. A három órás versek, dalok, Vadászat, Hé, Magyar Joe, Circus Hungaricus és HBB opuszok után Viharban Születtünk újjá egy másik Magyarországon. Elgondolkodtató, mélyen szántó tartalmas, ötven év munkásságát átölelő pazar este volt kiváló hangosítással és szereplőkkel. Az outro a „Még egymillió lépés” zenéje, ami hátra van. Mindenesetre az alábbi sorok bőven teljesültek. Földesnek sikerült boldoggá tenni pár órára ezt a „néhány” ezer kisembert, és kicsit bepillanthattunk életművébe, bár a három órás etap is kevésnek bizonyult. Köszönet érte.

„Kisember, ül a hátsó sorban, Kisember, ma bízik a sorsban, Kisember, nincs gazdag rokona, Kisember, a jegyszedő sógora, Kisember, két órát légy boldog, Kisember, jöhetnek a szép dolgok”