Roger Waters egy zseni. Ezt igazából mindenki tudja. Zseniális a zene, amit játszik, a szöveg, amit megír, és a színpadi előadásmód is, amit kitalál. És persze ahogy minden zseni, ő is egy kicsit őrültnek tűnik, aki a valóságtól elrugaszkodottan, szárnyalva keresi a gyógyírt a valóság valódi borzalmaira. Nagyjából így lehetne jellemezni legutóbbi budapesti koncertjét is. Egyszerre volt szürreális, mégis néha ijesztően reális, egy icipicit naturális és persze hihetetlenül zseniális a Pink Floyd egykori énekesének koncertshowja. A koncertműsor Kétségtelen, hogy a legtöbb számot a Pink Floyd valaha volt két legnépszerűbb albumáról; az 1973-as, The Dark Side of The Moon és az 1977-es The Wall című albumokról játszotta Waters és zenekara, ami igazából egy kicsit biztonsági megoldásnak tűnik, hiszen ezeket a dalokat tényleg mindenki ismeri. főleg annak fényében, hogy a Pink Floyd feloszlását követő szólókarrierje során négy saját albumot is kiadott. A legutóbbit éppen tavaly "Is This the Life We Really Want?" címmel. Erről az albumról eljátszottak ugyan néhány dalt, a koncertműsor javát a hetvenes évek legsikeresebb Pink Floyd slágereiből állították össze. Már amennyire ezeket a dalokat slágereknek lehet nevezni, hiszen a progresszív rock,amit a brit együttes játszott, mindig is rétegzene volt. [embed]https://www.youtube.com/watch?v=-MsOXsrTcPY[/embed] A látvány Egy Roger Waters koncert esetében egészen biztosan lehet számítani különleges lézershowra és monumentális vizuális elemekre. Ez most sem volt másképp. Már a hatalmas óriáskivetítő és az arra készített különleges grafikai megoldások is bőven kielégítették az elvárásaimat, de persze tudtam, hogy egy Roger Waters koncerttől messze többet várhatok. A sejtésem be is igazolódott a koncert második felében: Az Another Brick in the Wall (Part 3) alatt egy csapat rabruhába öltözött gyerek sorakozott fel a színpadon, csuklyával a fejükön, majd a szám közepén lekapták a csuklyát és a rabruhát és "resist" feliratú egyen pólóban táncoltak és énekeltek a szám végéig. A dal után egy húsz perces szünetet követően légvédelmi szirénák hangjait hallottuk, majd megpillantottuk a lefelé ereszkedő, pirosan "izzó" falat, ami jelképesen megfelezte a küzdőtér közönségét. Amint a fal leért, lassan elkezdett kiemelkedni belőle három kémény, majd kirajzolódtak a vásznak, rajtuk pedig a Battersea erőmű kivetített képe, ami egyébként a Pink Floyd 1977-es Animals című album borítóján látható. Olyannyira élethűen megcsinálták, hogy még a kémények is füstöltek. Miután felépült az erőmű "belecsaptak" a Dogs első akkordjaiba. Akinek ez a sokk még nem lett volna elég, az ezt követő Pigs (Three Different Ones) című dal előtt, az összes zenész szó szerint disznó álarcba bújt, ezzel is felvezetve a következő dalt, amelynek már az elején egy hatalmas, leragasztott szemű malacpersely repült a nézők fölé, egy drón segítségével, mely a dal végégig szinte már ijesztő módon lebegett a közönség felett, hatalmas árnyékot vetve az ülő szektorok falaira. Természetesen elég erős politikai, háborúellenes üzenettel az oldalán. [embed]https://www.youtube.com/watch?v=H_uTpCZ7S3g[/embed] Ez a része a koncertnek nekem egy kicsit teátrális volt, de tudtam, hogy mire megyek, ezért nem is lepődtem meg rajta különösebben. Sokkal jobban tetszett, amikor az Eclipse alatt lassan kirajzolódott a közönség feje fölött a The Dark Side of The Moon borítójáról jól ismert piramis. Különleges pillanatok A koncertműsort a Speak to Me-vel nyitották nyilvánvalóan felvételről, de már ettől kirázott a hideg, majd immár élőben következett a Breathe, és sorban a legerősebb, legizgalmasabb Pink Floyd dalok, melyek zenei hatásait a gigantikus projektoron kivetített nyomasztóan gyönyörű képsorok még inkább felerősítették. Az első fél óra legvarázslatosabb pillanata mégis az volt, amikor a két, kissé futurisztikus frizurát és ruházatot viselő énekesnő Jess Wolfea és Holly Laessig a The Great Gig in the Sky-t énekelte, egészen különleges földöntúli hangon a mögéjük vetített univerzumban, a csillagok között, de az ének mellett különböző ütős hangszereken is bravúros szólókkal kápráztatták el a közönséget. [embed]https://www.youtube.com/watch?v=EgvYRKFrKj8[/embed] Ez a hihetetlenül pazar, mégis kicsit ijesztő látványvilág bőven kevés lenne, ha Roger Waters nem ilyen elképesztően tehetséges zenészekkel állna estéről estére a színpadra. Persze itt bőven nem csak a vokálosokra gondolok. A Pink Floyd és így a Roger Waters koncertek védjegyévé vált kvadrofon hangzás mellett különleges tehetségű zenészek és különleges hangszerek adták ennek a zeneileg is kuriózumnak számító koncertnek az élvezeti értékét. Dave Kilminster (basszusgitáros), Gus Seyffert (basszusgitár, szintetizátor), Jonathan Wilson (basszusgitár, szintetizátor, vokál), Drew Erickson (zongora, szintetizátor, Hammond orgona), Bo Koster (zongora, szintetizátor, Hammond orgona), Jon Carin (lap steel gitár, zongora, szintetizátor, gitárok, vokál), Ian Ritchie, (szaxofon), Joey Waronker (dob, ütő hangszerek). Tökéletes koncertélmény volt. [embed]https://www.youtube.com/watch?v=P6TfPWHy9FA[/embed] 0. Speak to Me(Pink Floyd, The Dark Side of The Moon, 1973) 1. Breathe(Pink Floyd, The Dark Side of The Moon, 1973) 2. One of These Days (Pink Floyd, Meddle, 1971) 3. Time (Pink Floyd, The Dark Side of The Moon, 1973) 4. Breathe (Reprise)(Pink Floyd, The Dark Side of The Moon, 1973) 5. The Great Gig in the Sky (Pink Floyd, The Dark Side of The Moon, 1973) 6. Welcome to the Machine (Pink Floyd, Wish You Were Here, 1975) 7. When We Were Young (Roger Waters, Is This the Life We Really Want?, 2017) 8. Déjà Vu (Roger Waters, Is This the Life We Really Want?, 2017) 9. The Last Refugee(Roger Waters, Is This the Life We Really Want?, 2017) 10. Picture That (Roger Waters, Is This the Life We Really Want?, 2017) 11. Wish You Were Here (Pink Floyd, Wish You Were Here, 1975) 12. The Happiest Days of Our Lives (Pink Floyd, The Wall, 1979) 13. Another Brick in the Wall (Part 2) (Pink Floyd, The Wall, 1979) 14. Another Brick in the Wall (Part 3) (Pink Floyd, The Wall, 1979) 15. Dogs (Pink Floyd, Animals, 1977) 16. Pigs (Three Different Ones) (Pink Floyd, Animals, 1977) 17. Money (Pink Floyd, The Dark Side of The Moon, 1973) 18. Us and Them (Pink Floyd, The Dark Side of The Moon, 1973) 19. Smell the Roses (Roger Waters, Is This the Life We Really Want?, 2017) 20. Brain Damage (Pink Floyd, The Dark Side of The Moon, 1973) 21. Eclipse (Pink Floyd, The Dark Side of The Moon, 1973) 22. Bring the Boys Back Home (Pink Floyd, The Wall, 1979) 23. Comfortably Numb (Pink Floyd, The Wall, 1979) 24. Mother (Pink Floyd, The Wall, 1979)
Koncert
Sokkolta a magyar rajongókat Roger Waters
Roger Waters egy zseni. Ezt igazából mindenki tudja. Zseniális a zene, amit játszik, a szöveg, amit megír, és a színpadi előadásmód is, amit kitalál. És persze ahogy minden zseni, ő is egy kicsit őrültnek tűnik, aki a valóságtól elrugaszkodottan, szárnyalva keresi a gyógyírt a valóság valódi borzalmaira. Nagyjából így lehetne jellemezni legutóbbi budapesti koncertjét is. Egyszerre volt szürreális, mégis néha ijesztően reális, egy icipicit naturális és persze hihetetlenül zseniális a Pink Floyd egykori énekesének koncertshowja. A koncertműsor Kétségtelen, hogy a legtöbb számot a Pink Floyd valaha volt két legnépszerűbb albumáról; az 1973-as, The Dark Side of The Moon és az 1977-es The Wall című albumokról játszotta Waters és zenekara, ami igazából egy kicsit biztonsági megoldásnak tűnik, hiszen ezeket a dalokat tényleg mindenki ismeri. főleg annak fényében, hogy a Pink Floyd feloszlását követő szólókarrierje során négy saját albumot is kiadott. A legutóbbit éppen tavaly "Is This the Life We Really Want?" címmel. Erről az albumról eljátszottak ugyan néhány dalt, a koncertműsor javát a hetvenes évek legsikeresebb Pink Floyd slágereiből állították össze. Már amennyire ezeket a dalokat slágereknek lehet nevezni, hiszen a progresszív rock,amit a brit együttes játszott, mindig is rétegzene volt. [embed]https://www.youtube.com/watch?v=-MsOXsrTcPY[/embed] A látvány Egy Roger Waters koncert esetében egészen biztosan lehet számítani különleges lézershowra és monumentális vizuális elemekre. Ez most sem volt másképp. Már a hatalmas óriáskivetítő és az arra készített különleges grafikai megoldások is bőven kielégítették az elvárásaimat, de persze tudtam, hogy egy Roger Waters koncerttől messze többet várhatok. A sejtésem be is igazolódott a koncert második felében: Az Another Brick in the Wall (Part 3) alatt egy csapat rabruhába öltözött gyerek sorakozott fel a színpadon, csuklyával a fejükön, majd a szám közepén lekapták a csuklyát és a rabruhát és "resist" feliratú egyen pólóban táncoltak és énekeltek a szám végéig. A dal után egy húsz perces szünetet követően légvédelmi szirénák hangjait hallottuk, majd megpillantottuk a lefelé ereszkedő, pirosan "izzó" falat, ami jelképesen megfelezte a küzdőtér közönségét. Amint a fal leért, lassan elkezdett kiemelkedni belőle három kémény, majd kirajzolódtak a vásznak, rajtuk pedig a Battersea erőmű kivetített képe, ami egyébként a Pink Floyd 1977-es Animals című album borítóján látható. Olyannyira élethűen megcsinálták, hogy még a kémények is füstöltek. Miután felépült az erőmű "belecsaptak" a Dogs első akkordjaiba. Akinek ez a sokk még nem lett volna elég, az ezt követő Pigs (Three Different Ones) című dal előtt, az összes zenész szó szerint disznó álarcba bújt, ezzel is felvezetve a következő dalt, amelynek már az elején egy hatalmas, leragasztott szemű malacpersely repült a nézők fölé, egy drón segítségével, mely a dal végégig szinte már ijesztő módon lebegett a közönség felett, hatalmas árnyékot vetve az ülő szektorok falaira. Természetesen elég erős politikai, háborúellenes üzenettel az oldalán. [embed]https://www.youtube.com/watch?v=H_uTpCZ7S3g[/embed] Ez a része a koncertnek nekem egy kicsit teátrális volt, de tudtam, hogy mire megyek, ezért nem is lepődtem meg rajta különösebben. Sokkal jobban tetszett, amikor az Eclipse alatt lassan kirajzolódott a közönség feje fölött a The Dark Side of The Moon borítójáról jól ismert piramis. Különleges pillanatok A koncertműsort a Speak to Me-vel nyitották nyilvánvalóan felvételről, de már ettől kirázott a hideg, majd immár élőben következett a Breathe, és sorban a legerősebb, legizgalmasabb Pink Floyd dalok, melyek zenei hatásait a gigantikus projektoron kivetített nyomasztóan gyönyörű képsorok még inkább felerősítették. Az első fél óra legvarázslatosabb pillanata mégis az volt, amikor a két, kissé futurisztikus frizurát és ruházatot viselő énekesnő Jess Wolfea és Holly Laessig a The Great Gig in the Sky-t énekelte, egészen különleges földöntúli hangon a mögéjük vetített univerzumban, a csillagok között, de az ének mellett különböző ütős hangszereken is bravúros szólókkal kápráztatták el a közönséget. [embed]https://www.youtube.com/watch?v=EgvYRKFrKj8[/embed] Ez a hihetetlenül pazar, mégis kicsit ijesztő látványvilág bőven kevés lenne, ha Roger Waters nem ilyen elképesztően tehetséges zenészekkel állna estéről estére a színpadra. Persze itt bőven nem csak a vokálosokra gondolok. A Pink Floyd és így a Roger Waters koncertek védjegyévé vált kvadrofon hangzás mellett különleges tehetségű zenészek és különleges hangszerek adták ennek a zeneileg is kuriózumnak számító koncertnek az élvezeti értékét. Dave Kilminster (basszusgitáros), Gus Seyffert (basszusgitár, szintetizátor), Jonathan Wilson (basszusgitár, szintetizátor, vokál), Drew Erickson (zongora, szintetizátor, Hammond orgona), Bo Koster (zongora, szintetizátor, Hammond orgona), Jon Carin (lap steel gitár, zongora, szintetizátor, gitárok, vokál), Ian Ritchie, (szaxofon), Joey Waronker (dob, ütő hangszerek). Tökéletes koncertélmény volt. [embed]https://www.youtube.com/watch?v=P6TfPWHy9FA[/embed] 0. Speak to Me(Pink Floyd, The Dark Side of The Moon, 1973) 1. Breathe(Pink Floyd, The Dark Side of The Moon, 1973) 2. One of These Days (Pink Floyd, Meddle, 1971) 3. Time (Pink Floyd, The Dark Side of The Moon, 1973) 4. Breathe (Reprise)(Pink Floyd, The Dark Side of The Moon, 1973) 5. The Great Gig in the Sky (Pink Floyd, The Dark Side of The Moon, 1973) 6. Welcome to the Machine (Pink Floyd, Wish You Were Here, 1975) 7. When We Were Young (Roger Waters, Is This the Life We Really Want?, 2017) 8. Déjà Vu (Roger Waters, Is This the Life We Really Want?, 2017) 9. The Last Refugee(Roger Waters, Is This the Life We Really Want?, 2017) 10. Picture That (Roger Waters, Is This the Life We Really Want?, 2017) 11. Wish You Were Here (Pink Floyd, Wish You Were Here, 1975) 12. The Happiest Days of Our Lives (Pink Floyd, The Wall, 1979) 13. Another Brick in the Wall (Part 2) (Pink Floyd, The Wall, 1979) 14. Another Brick in the Wall (Part 3) (Pink Floyd, The Wall, 1979) 15. Dogs (Pink Floyd, Animals, 1977) 16. Pigs (Three Different Ones) (Pink Floyd, Animals, 1977) 17. Money (Pink Floyd, The Dark Side of The Moon, 1973) 18. Us and Them (Pink Floyd, The Dark Side of The Moon, 1973) 19. Smell the Roses (Roger Waters, Is This the Life We Really Want?, 2017) 20. Brain Damage (Pink Floyd, The Dark Side of The Moon, 1973) 21. Eclipse (Pink Floyd, The Dark Side of The Moon, 1973) 22. Bring the Boys Back Home (Pink Floyd, The Wall, 1979) 23. Comfortably Numb (Pink Floyd, The Wall, 1979) 24. Mother (Pink Floyd, The Wall, 1979)
