MB: Legutóbb 2021-ben beszélgettünk, amikor pont a ‘Hol marad az én történetem’ albumotok lemezhallgatása előtt voltunk és izgultatok, hogy mit fog szólni a közönség az új dalokhoz. Most nem volt lemezhallgatás, hanem kilőttétek az online felületekre a lemezt. Miért döntöttetek most emellett?
Viki: Az 5. lemez egy kicsit más lett, mint az előző, és szerintem jobb, ha először otthon feldolgozza magában a közönség az anyagot, hogy jobban magáénak érezze. Mivel az előző lemez a covid alatt született, ezért alig vártuk, hogy találkozzunk az emberekkel és kapcsolatba lépjünk velük. Ez nem azt jelenti, hogy nem szeretjük a lemezhallgató formátumot, illetve az albumról beszélgetni, de most szerintem a dalok beszélnek maguk helyett, és ezért hoztuk ki ilyen módon. A Zene Háza lemezbemutatónk előtt tartottunk egy beszélgetést az album munkálatairól és a dalok jelentéseiről. Úgyhogy most ebben a formában volt lehetőség ugyanarra, mint a lemezhallgatáson.
MB: Az előző album covid időszak alatt készült és említettétek, hogy nehezítő tényező volt az, hogy volt időtök agyalni, újradolgozni a dalokat. Ez alkalommal viszont a Zene Háza lemezbemutatót hamarabb bejelentettétek, mint hogy elkészült volna az album.
Bálint: Segített minket, hogy volt egy fix határidőnk. Szerencsére tudtuk úgy alakítani az életünket, hogy tulajdonképpen csak ezzel foglalkoztunk. Szerintem tök jól működött, hogy a februárt nagyon intenzíven megtoltuk. A dalok nagyrészt kész voltak, de nem voltak még felvéve, és ezért azt a végső stúdiós folyamatot szépen össze tudtuk sűríteni. Szerintem ez segített abban, hogy elengedjünk dalokat és ne agyaljuk túl ezeket a döntéseket. Én ezt most nagyon élveztem.
Kristóf: Abszolút egyetértek. Már megfogalmaztuk korábban is, hogy rövidebb idő alatt készült el ez az anyag. Például a ‘Félember’ és a ‘Szombat’ is gyakorlatilag kb. 2 éve megíródott, de a lemez nagy része az elmúlt egy évnek a termése, és kifejezetten jót tett nekünk, hogy nem ültünk sokat fölötte.
Bálint: Azért volt egy-egy dal, aminek tényleg sok verziója volt és sokat agyaltunk rajta most is, de szerintem a végére jól összeállt az egész.
Kristóf: Igen, mindig tudtuk, hogy éppen melyik dallal lehet haladni, melyiknek készült el éppen a szövege. Ezúttal is Toldi Miklóssal dolgoztunk együtt, akivel az elmúlt 3-4 évben kialakult egy hatékony munkamódszer, így nagyon gördülékenyen ment a közös munka. Miki hamar ránk érzett és tudtuk oda-vissza adni egymásnak az ingereket, úgyhogy szerintem ez is hozzájárult ahhoz, hogy nagyon komfortos volt vele dolgozni.
MB: Szepesi Mátyással is többször dolgozatok már együtt a dalszövegeken és említettétek, hogy az előző album munkafolyamatai alkalmával, a covid alatt küldött nektek kis videó üzeneteket, hogy “Hello Villa lakók! Itt az újabb dalszöveg…” Gondolom most volt lehetőségetek élőben is együtt dolgozni. Melyik volt a könnyebb verziója a munkafolyamatoknak?
Viki: Szerintem könnyű volt mind a kettő, mert vagyunk már olyan viszonyban, hogy akár online, akár személyesen jól egymásra tudunk hangolódni és kiegészítjük egymás gondolatait.
Bálint: Nekem nagyon emlékezetes volt, amikor a ‘Szombat’ készült. Az volt talán az első alkalom, amikor Matyival a konyhájában ültünk össze és egy nagyon jót beszélgettünk. Ezután hangolódtunk rá a dalokra és úgy dolgoztunk, hogy mindenki hozzátett egy sort, szót vagy gondolatot és tényleg inspiráltuk egymást. Sokszor volt olyan, hogyha már valamennyi megvolt egy szövegből, akkor találkoztunk Matyival, beszélgettünk a dalról és a hiányzó második verzét már ő egyedül ki tudta bontani vagy tudott nekünk segíteni. Úgyhogy ez így jól működött köztünk.
Viki: Mivel egy profival dolgozunk, így nagyon könnyű volt a közös munka a covid alatt, meg most is. Az alkotófolyamatnál nagyon érez minket és nagyon jó érzékkel csinálja az alkalmazott munka részét is, hogy az ötleteket tovább tudjuk örökíteni.
Bálint: Ha küldött nekünk Matyi valamit, akkor azt mi még bátran átírhattuk, vagy belenyúlhattunk. A munkafolyamat egyik legfontosabb alappillére, hogy tudjunk közösen gondolkodni. Mindig jó, ha van egy külső fül. Mi általában tudjuk, hogy miről szóljon a dal és Matyi abban nagy segítség, hogy koherensebb legyen.
Fotó: Földi Ádám
MB: Hagyományokhoz híven ezen az albumon is szerepel egy Bródy János feldolgozás, illetve kaptatok tőle egy dalszöveget is. Említettétek, hogy Szepesi Matyinak könnyű elmondani, hogyha nem annyira tetszik valami. Bródy esetében mennyire egyszerű őszintén megmondani a véleményeteket?
Kristóf: Egyébként el lehet neki mondani, ha valami nem tetszik. Én is féltem tőle először, mert volt 1-2 sor, amit furcsának éreztem, mikor megkaptam. Felhívtam és nagyon jól fogadta, nem feszült rá. Ezen a lemezen a ‘Szemed tükre’ az, amit feldolgoztunk tőle és a ’Szomorkodó’ című dalra írt szöveget, amit 24 órán belül el is küldött nekünk. Elképesztő az, hogy Bródynak tényleg 50-60 éves rutinja van és minden szótagszám egyszerűen úgy gördül és úgy kijön, hogy az egy álom. Igazából nem is értem, hogy csinálja.
MB: Mit szólt Bródy a ‘Szemed tükre’ dalhoz? Az előző lemezen, a ‘7 évig tart’ című dalnál azt meséltétek, hogy egy kicsit meglepődött az eredményen, de azt mondta nektek, hogy azé a dal, aki előadja.
Kristóf: Szerintem elég jó lett. Azt mondta, hogy érezte, hogy nem nyúltunk nagyon bele, de nem is volt cél, mert próbáltuk megőrizni az eredeti karakterét a dalnak. Egy vonós négyes került bele és kicsit azért megvariáltuk, de abszolút alázattal nyúltunk hozzá. Ismerem már annyira, hogy mondta volna, ha nem tetszik neki az eredmény.
MB: Az új album címe, a ‘Minden levegővétellel újra megszületünk’ címet kapta. Mire gondolt a költő?
Viki: Sokáig vívódtunk ezen, hiszen mindig sikerül hosszú album címeket adni. Ez a ‘Megőriz majd’ című dalnak az utolsó sora, ami a lemez utolsó dala is egyben. Az állandó körforgásra utal, hogy tulajdonképpen mi is ugyanabba vagyunk 10 éve, de mindig más megfogalmazásban. A ‘Minden levegővétel újra megszületünk’ azt jelenti nekem, hogy meg lehet újulni minden egyes albumnál, akár minden egyes dalnál.
Bálint: Van egy körforgás az életünkben, és nagyon hasonló dolgokat csinálunk, de mégis mindig kicsit máshogy, meg más érzéssel. Egyszerre egy fejlődés, de közben meg egyfajta ismétlődés is.
Kristóf: Igen, illetve a légzés maga elementáris élménye minden élőlénynek. Ha például jógázol, annak akkor van értelme, ha jól veszed a levegőt.
MB: Láttam, hogy a ‘Házadig futnék’ című dalban Bálint öccse, Gergő is részt vállalt a tangóharmonika szekcióban. Van még olyan testvéretek, aki a zenei színtéren tevékenykedik?
Kristóf: Nem, de a húgomat dobolni tanítottam tavaly nyáron.
Bálint: Gergő kitalálta, hogy szeretne tangóharmonikázni tanulni. Bygyótól kapott kölcsön egy hangszert néhány éve. A ‘Házadig futnék’ című dalt fejeztük be utoljára a lemezen, és úgy éreztük, hogy ehhez a laza hangulathoz passzolna a tangóharmonika. Felhívtam őt, átjött és pillanatok alatt megtanulta a dalt. Jó élmény volt, hogy ő is hozzájárult ehhez.
MB: Melyik volt az a dalszöveg vagy komplett dal, ami a legnehezebben készült el?
Kristóf: Hangszerelés szempontjából szerintem az ‘Árva madár’. Azzal nagyon kínlódtunk, újra is írtuk. Eredetileg egy teljesen más verze volt, de Viki egyszer bedobta, hogy amúgy ő is írt egy szöveget rá, egy teljesen más dallammal. Amikor meghallgattuk, egyből tudtuk, hogy ez azonnal kell, mert amit én kitaláltam, az nem annyira működött.
Bálint: A ‘Fél embernek’ is 11-12 féle master változata volt és feldobtuk több helyen, de végül visszatértünk az első próbatermes verzióhoz. Nagyon kerestük ezt a hangzást, úgyhogy ez inkább felvételkészítés szempontjából volt nehéz.
Kristóf: Az írást tekintve viszonylag könnyen kigurultak a dalok. Nem is tudom, hogy volt-e olyan szöveg, amin nagyon sokat ültünk volna. Nagyon élveztem ennél a lemeznél, hogy olyan könnyed volt, hogy nem is nagyon volt idő ráfeszülni bármire, hanem csak csináltuk és jött organikusan. Szerintem jó dolog, hogy 10 év után is ilyen jól együtt tudunk dolgozni.
MB: És mi volt az, ami a legkönnyebben jött?
Viki: Szerintem a ‘Szombat’ viszonylag gyorsan megszületett. Szinte egymás szájába adtuk a szavakat. Mindenkit nagyon behúzott a téma, így mindenki rá tudott kapcsolódni.
Fotó: Földi Ádám
MB: Már 10 éves a zenekar. Szerintetek egyén szintjén miben változtatok a legtöbbet az elmúlt 10 évben?
Bálint: Ezt nagyon nehéz belülről érzékelni.
Viki: Nagyon fiatalok voltunk, mikor elkezdtük, és most már beletanultunk az egészbe és gördülékenyen megy, nem?
Bálint: Szerintem jobban tudjuk, hogy mit szeretnénk, hogy miben érezzük jól magunkat.
Kristóf: Igen, a tudatosság biztos nagyon sokat számít.
Bálint: Régebben máshogy voltunk tudatosak.
Kristóf: Igen! A saját életünkben szerintem most már sokkal inkább tudjuk, hogy mi az, ami kell nekünk. Nem érezzük azt már egy ideje, hogy bárkinek meg akarnánk felelni egyén vagy csapat szintjén sem. Amikor az ember már 30 felé közeledik, sokkal reálisabban látja magát és azt, hogy őt személy szerint mi érdekli és mi az, ami nem. Én például kevésbé vágyom a felszínes, kétmondatos beszélgetésekre. Sokkal többet ér, amikor valakivel igazi kapcsolatot tudsz kialakítani.
Bálint: Másfajta kihívások vannak most, amikor úgy írunk egy lemezt, hogy már van mögöttünk 4 kész album. Ezek az új dalok már úgy születnek meg, hogy benne van a korábbi munkák tapasztalata és talán van ennek egy súlya is, hogy mi történt előtte. Ez egy teljesen másfajta feladat, mint amikor úgy írtunk dalokat, hogy még nem volt mi mellé becsatlakozni.
Viki: Szerintem pont egy olyan műfajban dolgozunk, hogy körülöttünk minden folyamatosan változik és az tök jó, hogy mi meg nem változtunk annyira vele. Persze változunk folyamatosan, de a fontos dolgokban és az értékrend tekintetében nem.
Fotó: Hegyi Juli Lily
MB: Milyen típusúak vagytok? Akik inkább rágódnak a múlton vagy a jelenre és a jövőre szoktatok fókuszálni?
Viki: Szerintem elengedősebbek vagyunk, nem feszülünk erre rá. Annyira felesleges a múlton rágódni. Mindent meg kellett ahhoz tapasztalnunk, hogy most itt legyünk, ahol vagyunk. Szóval ezeket megbánni lehet, csak felesleges.
Kristóf: Pont a lemez készítése közben rágódik az ember a múlton, mert az egy időszaknak a leképezése. Ahogy ez kikerül az éterbe, igazából elengeded. Feldolgozod azokat az élményeket, történéseket, amik benned voltak.
Bálint: Inkább tanulni szoktunk belőle, de azon rágódni, hogy mi lett volna, ha…? Az nem jellemző ránk.
Kristóf: Mindannyiunk nevében mondhatom, hogy tökre elégedettek vagyunk azzal, ahol most jelenleg vagyunk, és nem gondolom azt, hogy máshol kéne lennünk.
MB: 10 év alatt mi volt számotokra a legnagyobb kihívás? Befutni a zeneiparban és ismertségre szert tenni vagy fenntartani a sikereteket és növekedni?
Bálint: A fenntartás az több meló. Olyan zenét játszunk, amiben nem feltétlen van benne az a növekedési potenciál, hogy mi folyamatosan több és több ember előtt játsszunk. Emellett pedig saját magunk számára a motiváció fenntartása is munkát igényel.
MB: Ha visszamennétek az időben, mit mondanátok a 10 évvel ezelőtti magatoknak?
Viki: Nekem az jutott először eszembe, hogy még bátrabban!
Bálint: Csak csináld!
Kristóf: Nem tudom, én úgy érzem, hogy minden úgy történt, ahogy történnie kell. Szerintem ez így jó, ahogy van.
Borító fotó: Földi Ádám
A Margaret Island új dalait itt hallhatod élőben:
-
10. szülinapi nagykoncert: szeptember 12., Budapest Park
-
Nyári turné és egyéb infók: https://linktr.ee/margaretisland
