Interjú

“Izgalmas kétnyelvű zenekarnak lenni a világban” - Ivan & The Parazol interjú

A pandémia lecsengésével az Ivan & The Parazol tagjai - Vitáris Iván, Simon Bálint, Springer Márton és Balla Máté - a Budai Pop hazai sikerei után visszatértek az európai fesztiválok és klubkoncertek színtetére is. Interjúnkban Simit, Ivánt és Sprinyót nemcsak a külföldi fogadtatásról kérdeztük, hanem a zenei társadalmi állásfoglalásról is. Sőt! Azt is elárulták, hogy benne van a pakliban, hogy ők adták a tippet a Besúgó című HBO sorozat főcímdalának kiválasztásához.

Újra visszatértetek a külföldi zenei színtérre. Milyen volt visszatérni ezekre a színpadokra?

Simon Bálint: Idén nyáron volt először olyan, hogy viszonylag komoly külföldi, major fesztiválokon is játszottunk. Furcsa, amikor többezer ember, aki nem ismer minket, ott van a koncertjeinken és hiába a setlist 30%-a magyar nyelvű, mindent ért a zenénkből és a jelenségünkből. A Colors Ostrava-n és az Electric Castle-ön marha jó élményeket szereztünk, találkoztunk egy cseh kiscsajjal, akin Parazolos táska volt. Persze lerohantuk, mert azt hittük, magyar. Hasznos beszélgetés volt, megkérdeztük tőle, hogy szereti-e a "Budai Pop"-ot, és mondta, hogy “yes, yes, I love Budái Póp”. Jó látni, hogy beértek azok az építkezéseink, amiket az elmúlt években nyomtunk külföldön, úgy gondolom, hogy az elkövetkezendő években ezekből csak több tud lenni, és képesek leszünk egy Európában koncertező zenekar lenni. Szép újraindítása volt az európai turnézásnak ez az időszak, hiszen amikor a Covid leállította a világot, épp egy párizsi fesztiválra mentünk volna. Hozzá voltunk szokva, hogy nagyon sokat járunk külföldre. Itthon is persze már egy jó ideje el vagyunk kényeztetve, de most az a fő kérdés, hogy a határon túl mikor tudunk szintet lépni.

Milyen arányban játszotok külföldön angol-és magyar számokat?

Springer Márton: Amikor külföldön játszunk, nyilván nagyobb számban vannak angol dalok, de amikor jön egy magyar nyelvű, mindig annyira ünnepli a közönség. Különleges számukra, hogy a saját anyanyelvén hallhatja a zenekart. A "Love Is Like"-ot ("Ha megnyitod a szíved") Iván külföldön angolról magyarra vált, azt óriási ováció követi - szétadják, hogy nem félünk az anyanyelvünkön megszólalni.

Simon Bálint: Szerintem kifejezetten izgalmas most kétnyelvű zenekarnak lenni a világban. A Spotify-on is csomószor találunk nem angol nyelvű zenakarokat, akik két nyelven énekelnek, sokat hallgatjuk például a török-holland Altin Gün-t.

Nemrégiben feldolgoztátok az Európa Kiadó “Mocskos Idők” című dalát. Van összefüggés azzal, hogy ez a szám hangzott el a Besúgó főcíme alatt is?

Vitáris Iván: Végre elmondhatjuk, hogy van! A Besúgó produkciós menedzsmentje kb két évvel ezelőtt keresett meg bennünket, hogy jó lenne, ha feldolgoznánk valamilyen dalt benne. Ők eredetileg egy Piramis-dalra gondoltak, de mi évekkel ezelőtt még a Závodi Janóval volt egy ilyen projektünk. Úgy érzem, hogy a Piramis számait nem tudom élőben úgy átadni, mint Révész Sándor, így mondtam nekik, hogy szerintem egy Európa Kiadótól a “Mocskos Idők’ jobb lenne, hiszen a ’80-as évekhez és a kommunizmus végéhez jobban illik.

Te adtad az ötletet a főcímdalhoz?

Vitáris Iván: Te mondtad ki, nem én. Én csak azt mondom, hogy ez az ügy ott elsikkadt. A sorozat megjelenése után a Strand Fesztivál szervezői köréből jött a megkeresés, hogy fasza lenne, ha konkrétan a “Mocskos Idők”-et dolgoznánk fel Menyhárt Jenővel, a Legendák projektbe. Mi erre fel voltunk készülve és kifejezetten akartuk is, igazából dupla ráerősítés volt arra, hogy akkor csináljuk meg. Szerintem nagyon jó lett.

Springer Márton: Egy live session formájában adtuk ki, két másik dallal együtt. A “Ha megnyitod a szíved”-ről még sosem készült ilyen például, és szerintem ez egy olyan kiemelt dala a zenekarnak, hogy fontos, hogy meg lehessen találni élőben, normális minőségben. Ráadásul kapott egy új ízt is az idők során. A másik dal pedig az, amit közösen írtunk a Carson Comával.

Elhintettétek, hogy dolgoztok egy új, saját dalon is.

Vitáris Iván: De még milyenen!

Springer Márton: Ez a dal a debreceni Modern szervezésében készült kiállításra íródott. Don Tamással és sok más művészeti ág alkotójával veszük részt egy projektben, táncosokkal, képzőművészekkel, minedenféle installációkkal. Erre írtunk egy dalt Simiék nappalijában.

Simon Bálint: Az egyik legerősebb dal lehett, amit valaha csináltunk. Majdnem 7 perces, egy elég komoly tematikát dolgoz fel. “Polarizmus” a címe, arról szól, hogy egy olyan világban élünk, ahol iszonyatosan felerősödtek a szélsőségek és nagyon nehéz megtalálni a középutat. A “polarizmus” szó Iván szakszava erre a jelenségre. Azt próbálnánk feszegetni, hogy hogyan lehetne visszatérni az egyetértésre, az empátiára, a közös célokra. Sokkoló, hogy mennyire szétvált a világ, szerintem nagyon veszélyes, hogy minden fekete és fehér vagy jobb és bal. Elég szignifikáns és elütő részek váltakoznak a dalban, a szövegben is erősen ki van nyilatkoztatva a véleményünk. Ez egy nagyon fontos alkotás lesz, ha másnak nem is, nekünk mindenképp.

Mi az oka annak, hogy mostanában gyakrabban feszegetitek a társadalmi témákat a dalaitokban?

Simon Bálint: Szüksége van az embereknek arra, hogy halljanak véleményeket olyanoktól, akiket követnek vagy szeretnek.

A "Budai Pop" szövegei egy fokkal könnyedebbek voltak például a jövőben megjelenő “Polarizmus” vagy a “GTH” témáinál.

Springer Márton: Könnyedebbnek azért nem mondanám, mert a "Budai Pop" nagyon komoly belső feszültségeket dolgoz fel, csak inkább az egyénekre szabottan, a belső világról, a lélekről és a sérülésekről szól.

Simon Bálint: A "Budai Pop" inkább átvitt értelemben kezeli azokat a témákat, mint például a “Mocskos Idők” vagy a “Polarizmus” lesz. Úgy gondolom, hogy jó értelemben egyre nyersebben kell átadni az üzeneteket és reagálni a világ történéseire. Itthon nagyon nehéz, mert egyből, ha társadalmi témát feszegetsz a zenédben, jön tízből három ember, aki felszólal, hogy ne politizáljunk, hanem zenéljünk. Ez nem politizálás. Az, hogy a “Mocskos Idők” borítója egy július 12-ről kifotózott Forint-Euro árfolyam, nem politika, hanem tények. Elhagytuk a 20-as éveinket, és elég erősen hatnak ránk ezek a dolgok. Bár nem gondolom, hogy egy tömegvéleményt képviselünk, de minden, amit mondunk, fontos a követőinknek, és muszáj, hogy kimondjuk.

hirdetés