Interjú

Penz_Es_Ego - Pénzes Máté billentyűs az önmegvalósítás útján

Penz_Es_Ego néven mutatja be szólóprojektjét Pénzes Máté, akit többek között a Blahalouisiana-és a The Black Circle Orchestra billentyűseként már jól ismerhetünk. A négydalos, a hazai könnyűzene tehetségeivel rögzített instrumentális jazz-soul-funk EP első száma, a “Vajon pályán jöttek-e?” a Music Backstage-en debütál. Hogy milyen hangulatok késztetik Mátét az alkotásra, hogy kérte fel zenésztársait a közös munkára, és milyen tanácsokkal látta el őt Presser Gábor, kiderül az interjúból!

Music Backstage: Hogyan fogalmazódott meg benned a Penz_Es_Ego gondolata?

Pénzes Máté: Mindig is a Hammond orgonák és a vintage billentyűk mániákusa voltam. Tavaly év elején a Blahalouisiana dobosával, Juhász Ádámmal néztünk egy session videót a neten, akkor kérdezte meg, hogy én miért nem csinálok hasonlókat. Először kinevettem, de utána elkezdett motoszkálni a fejemben a gondolat. Az évek alatt rengeteg ötletet írtam a fióknak, hiszen az a zenei világ, amit én képviselek, nem igazán működött a zenekaraimban. Sok formációban játszom, és közreműködök gyakran szerzőként is, de olyan, hogy valami “Pénzes Máté”, és nem egy projekt része, még sosem létezett. 36 éves vagyok, miért ne vállalnám fel, amit ötletelgettem?

Music Backstage: Mi volt az első lépés?

Pénzes Máté: 10 perc alatt kitaláltam, hogy kikkel szeretnék együtt dolgozni, majd leültem a zongorához. Egyből rájöttem, hogy minden, amit a fiókból előszedtem, kuka, hiszen azonnal átállt az agyam a formáció ötletére és pörgött az agyam. 9-10 dalt írtam meg, ebből 4-et már felvettünk. Tudatosan álltam az egészhez, Presser Pici bácsi szavaival a fejemben: “az ihletet kergetni kell”. Le kell ülni a zongorához a reggeli kávé előtt, kávézás közben is, akkor is, ha elfogyott, vagy ha akad szabad órád.

Music Backstage: Nincs is olyan dal, ami ihletett állapotban született meg?

Pénzes Máté: Van olyan, amelyiknek van konkrét sztorija. Egyszer egy nagyon csúnya másnappal ébredtem, de semmi sem volt a tipikus. Olyan harmonikusan alakult az a délután – hála a feleségemnek - , hogy csak leültem az orgonához és egy pillanat alatt megvolt - ebből született a “Másnap” című dal. Nálam az alkotás szerencsére nem negatív élményekhez kötődik, nem kell hozzá tragédia vagy egy szakítás. Volt a családunkban többször is embert próbáló időszak, de most úgy érzem, hogy egyben van az életem. Minden szerzeményemet az öröm hozta, nem akarok feleslegesen komolykodni, jókedvű hülyéskedésként tekintek a projektre.

Music Backstage: Mesélj a dalok stílusáról! Mi alapján választottad ki a közreműködőket hozzájuk?

Pénzes Máté: Sok ismerősemmel együtt én is a jazz tanszakon végeztem a Kodolányin, de még mindig erős kifejezésnek tartom azt, hogy én jazz-zenész lennék. Imádom a jazzt, de tudom, hogy ehhez más attitűd kell. Igyekszem a saját, funk-soul-blues alapú stílusomba átkonvertálni a tanultakat. Minden dalnak más a hangulata, úgy kerestem rájuk embereket, hogy tudjanak velük azonosulni. Például amikor a “Vajon pályán jöttek-e?” született, már egyből hallottam bele Szabó Dani (Mörk) dobolását, de vettünk fel vele orgona-dob duót is. Nem sokkal később elmentem egy koncertre, ahol Boros Levi (Qualitons, Amoeba,The Black Circle Orchestra) és Heilig Tomi (Punnany Massif, SoLaTi) bass-dob groove-ját hallottam, nem is volt kérdés, hogy az ő párosuk is helyet kap a projektben. Zahár Fanni fuvolista az egyetlen, akivel még sosem zenéltem együtt, embertelenül profi, ahogy játszik. Kiss Petivel (The Pontiac), Kőrös Tomival (Wellhello) is már régóta ismerjük egymást és imádom, ahogy játszanak. Ezek a srácok mind, bármit el tudnának játszani, olyan felkészültség van bennük és legalább ekkora alázat is. Nagy megtiszteltetés volt, hogy mindannyian igent mondtak a felkérésre, és állításuk szerint még élvezték is a közös munkát.

Music Backstage: Énekesben nem is gondolkoztál? Végig instrumentálisnak készült a projekt?

Pénzes Máté: Ahhoz muszáj lett volna a szöveget is nekem írnom, de akármennyire is próbálkozom vele, a végeredmény mindig inkább vicces, mint komoly lesz. A hangszeres gyakorlás alatt beugró ötleteim mindig instrumentálisak voltak és működtek önmagukban. Így nincs az, hogy az Egom sérül, végre nem hátul ülök a színpadon, két gitáros közé beszorítva, nincs semmi elnyomás. Egy gonddal kevesebb. (nevet)

Music Backstage: Mennyire kaptak az alkotótársaid szabad kezet?

Pénzes Máté: Egy demot küldtem nekik, aminek az alapja egy internetről letöltött groove volt, erre játszottam rá orgonával és más billentyűs hangszerekkel. Azt kértem tőlük, hogy egyszer hallgassák meg és utána felejtsék el. Egy próbát tartottunk mindenkivel, kivéve Fannival, akivel csak a stúdióban találkoztunk. Gyors egymásra hangolódások voltak, minden sokkal jobban sült el, mint ahogy elterveztem.

Music Backstage: Kikkel működtél közre a felvételekben?

Pénzes Máté: A hanganyagot és a klipeket is a Zanza Stúdióban vettük fel Kovács Lehellel, illetve az öcsémmel, Pénzes Bencével, aki nemcsak operatőrködött, hanem a fényekért is felelt, “a testvérnél nincs olcsóbb” alapon. Mindenképp egykamerás felvételekben gondolkoztam, ami lehet, hogy ma már nem elégíti ki a nézőket, de szeretem a letisztultságot. 4 dalhoz 4 stúdió live session fog megjelenni, a háttér ugyanaz lesz, de a zenészek mindig mások-és mások, nem gondolom, hogy a közönséget befolyásolná az, hogy végig ugyanazon a helyszínen vagyunk. Az utómunkát Mátészalkán, a Jajj Stúdióban végeztük a gyerekkori legjobb barátommal, Kovács Balázzsal. Ennek a helynek az a különlegessége, hogy Magyarországon egyedülállóan teljes analog láncon lehet dolgozni. 24 sávos szalagra játszottuk ki, tekergettük, 4-5 éjszakán át csináltuk az utómunkát. Semmi modern dolog nincs benne, minden úgy szól, ahogy élőben is fog. Nagyon büszke vagyok rá.

Music Backstage: Tervezel koncertezni is a dalokkal?

Pénzes Máté: Az instrumentális-és stílusbeli jellege okán nagyon szűk réteget fog érdekelni. Olyan kicsi klubhelyekre szeretném vinni a projektet, ahol a zenészek gyakorlatilag a közönség szájában ülnek, nagyobb színpadokon ez nem él meg, de nem is vágyom többre. Ha adódik egy meghívás, azokkal fogok fellépni, akik ebből a 9-dalnyi merítésből éppen el tudják vállalni, így nem lesz két koncert sosem egyforma. Az élő hangzást egy szabad hullámzásként képzelem el, mintsem a stúdióban felvett számok visszajátszásaként. Plusz improvizációk, mélységek, magasságok.

Music Backstage: Muszáj beszélnünk a névről.

Pénzes Máté: Rettenetesen rossz vagyok a nevekben, sosem volt még jó nevű formáció, amit én találtam ki. Mivel mind a 4 dalban mások zenélnek és csak én vagyok a fix pont, muszáj volt, hogy az én nevem alatt fusson, viszont a “Pénzes Máté Band”-et és társait nem igazán éreztem. Az Instagramon elég szerencsétlen nevem van, amikor regisztráltam, már nem volt szabad a @penzesmate, ezért @penz_es_mate lett, ebből kifolyólag páran már Pénznek is becéznek. A Penz_Es_Ego-ban az a klassz, hogy többféleképpen is lehet olvasni.

Music Backstage: Gyakorlatilag 37 évesen kezdtél önmegvalósítani?

Pénzes Máté: Ez egy olyan beteljesedés, amiről sosem tudtam, hogy vágyom rá. Nekem a zenei kíváncsiságomat az elégíti ki, ha többféle dologban is kipróbálhatom magamat. Szeretek olyan zenészekkel együtt játszani, ahol azt érzem, hogy csak kapaszkodni tudok hozzájuk. Folyamatosan inspirálnak és késztetnek arra, hogy gyakoroljak. Ez az egész számomra egy kihívás, de tudom, hogy például egy Blahalouisianával fel sem veheti a versenyt. Ez ez én boldogságom és izgalmam, nincs tétje… vagyis más a tétje. Egyébként pedig szeretnék egy csillagot Los Angelesben a sétányon, és mérhetetlen sok pénzt keresni. Na meg persze egy FonoGrammy-díjat, csak az én nevemmel! (nevet)

Fotók: Sinco, Kovács Lehel

hirdetés