A legnagyobb hazai bandák előtt zenélnek, új albumot és önálló lemezbemutató turnét terveznek, folyamatosan alkotnak, de amikor színpadra állnak teljes önkívületben zúznak. A Fatal Error zenekar, baráti zenélésből lassan profi bandává vált, miközben a rajongóik száma is folyamatosan gyarapodik. Idén szerepeltek A Dal című műsorban is, melynek köszönhetően országos ismertséget is szereztek. A banda három tagjával, Balázs Mihállyal, Joós Bencével és Rónai Dáviddal (Jakó) hosszan beszélgettünk arról, milyen út is vezet valójában a kisszobából a nagyvilág felé.
Hogy alakult meg a zenekar? Misi: Gyakorlatilag gimis zenekarnak indult az egész. Jakóval és az öcsémmel, Mikivel kezdtük el, 2011 -ben csatlakozott Zsola és igazából onnantól számítjuk komolyabb zenekarnak az egészet. Gyakorlatilag a szobában zenéléstől kezdődött, és onnan lett óradíjas próbatermünk, és most már van fix saját díjas próbatermünk. Igazából tényleg csak annyi, hogy összejöttünk zenélni, és azóta is nagyon szeretjük ezt csinálni.
Egyre több koncertetek van, egyre sikeresebbek vagytok. A rajongótáborotok és szépen gyarapodik és A Dalban is megmutathattátok magatokat. Hogy élitek meg ezt a sikert? Jakó: Igazából A Dal óta olyan sok minden azért nem változott, mint ahogy azt gondolnák az emberek. Nyilvánvalóan azért ez egy lórúgás volt, a szó legjobb értelmében, de nekünk ez elsősorban azt jelenti, hogy most kell csak igazán elkezdenünk dolgozni. Most kell egy igazán jó albumot megírni, hogy ennek az egész történetnek tényleg - csúnyán mondva- haszna is legyen.
Említettétek az új albumot. A legutóbbi koncerteteken már be is jelentettétek, hogy ősszel jön ki a harmadik albumotok. Gondolom ez már bőven folyamatban van. Hogy álltok most? Bence: Mi is azt hisszük, hogy ősszel jön ki ez a lemez. (nevet) Komolyra fordítva a szót, most már van jó pár dalfoszlányunk, és amellett már vannak viszonylag késznek mondható dalok is, amiket elkezdtünk otthon vagy a próbateremben véglegesíteni, illetve feldemózni. Ezt azért csináljuk, hogy megnézzük, mégis hogyan szólal meg egyben az egész. Vannak dalok, amiket már koncerten is kipróbáltunk, úgyhogy én azt mondom, hogy jól haladunk vele. Májusban szeretnénk is rögzíteni a stúdióban néhány dalt. Két dal már kijött, ezekről már lehet tudni, hogy biztosan rajta lesznek a lemezen. Nyilván az egyik a Kulcs, a másik pedig a Mérleg, amikhez klip is készült, de mindenképpen ki akarunk hozni még egy dalt klippel együtt még most, az év első felében. Persze elképzelhető, hogy picit csúszunk. Elkapkodni nem szabad az ilyesmit, jobb az ha minőségi dolgot készítünk, nem pedig gyorsan összehordjuk a dolgokat, de a terv valóban az ősz.
[embed]https://www.youtube.com/watch?v=r6GEqMZXCHE[/embed]Van már két albumotok, ez lesz most a harmadik. Egy album kiadása azért nagy költséget jelent egy induló zenekar számára. Hogyan tudtátok mindezt finanszírozni? Hol tartotok most a fejlődésben? Misi: 2014-ben indult a Cseh Tamás Program, aminek az első szériáját mi meg is nyertük. Ez hatalmas nagy szerencse és hatalmas segítség volt, mert így nem volt teljesen önköltséges az első album, hiszen ennek eredményeként kaptunk pénzt a lemezre. Utána pedig nyilván, ahogy haladtunk előre, az igényeink is változtak a stúdió szempontjából, és persze abból a szempontból is, hogy kivel és hol dolgozunk. Persze nagyon szeretjük azt a stúdiót is, ahol az első albumot rögzítettük. Most például Szegeden rögzítjük a dalokat. A Dystopia zenekar frontembere, Vári Gabi, nagyon jó barátunk, a Kulcsot és a Mérleget is nála vettük fel, és vele tervezzük ezt az albumot is felvenni. Igaz, hogy így valamivel többet kell kiadni a lemezért, de megéri, mert igazából ez egy olyan lenyomat, amin utólag már nem nagyon tudsz változtatni. Attól a pillanattól, hogy felkerül, abban a verzióban lesz elérhető, és hát nyilván ez mindennek az alapköve, éppen ezért ez az, amire a leginkább költeni kell egy zenekarnak szerintem.
Tudjuk már mi lesz a lemez címe? Jakó: Van egy ötlet, de igazából ez még titok. Nem is akarjuk lelőni még, mert eddig mind a két lemezcímünk a folyamat közben jött, amikor már valamennyire körvonalazódtak a dalok, és a koncepció is összeállt. Misi: A végleges címét például a Kisszobából Nagyvilág című albumunknak, Beck Zoli, a 30Y alapítója és dalszerzője találta ki. Voltak ötletek, de a végső ötlet az övé. Ez egy nagyon jó élmény volt egyébként. Odajött hozzánk a VOLT fesztiválon, hogy ő ebben a dologban részt szeretne venni, és átbeszéljük-e a dalszövegeket. Mi pedig lefagyva ott álltunk, és el sem hittük, hogy ez komoly. Hihetetlen volt, hogy leülhetünk vele szövegezni. Végül átmentünk hozzá Pécsre a lugasába, ahol dolgozni és alkotni szokott, és körülbelül négy órán keresztül beszélgettünk a dalszövegekről, a koncepcióról, album borítóról, és végül a lemez cím is ott jött meg. Egyébként az volt az eredeti terv, hogy Kisszobából a Nagyvilág felé, amire Beck Zoli javasolta, hogy legyen inkább Kisszobából Nagyvilág az album címe. Mi meg egyből arra gondoltunk, hogy "basszus ez nekünk miért nem jutott eszünkbe?!". Jakó: Az ilyen nagy nevektől, mint például a Beck Zoli is, rengeteget lehet tanulni. Az a durva, hogy amilyen kicsit a magyar szakma, annyira segítőkész és összetartó is. Pont itt a második albumnál is, hogyha megnézed a borítót, akkor láthatod, hogy olyan zenészek és művészek támogatnak minket, mint például Beck Zoli, az egész Tankcsapda zenekar, vagy például Sóder a Kowalsky meg a Vegából. Mi tényleg rengeteg segítséget kapunk. Sóder például teljesen magától felajánlotta, hogy doboljuk fel az ő dobján az új lemezt. Az a jó, és tiszteletreméltó a nagy zenekarokban, hogy ha érzékelik az "utánpótlást", akkor egyáltalán nem elnyomni, sokkal inkább támogatni akarják. Az biztos, hogy hozzáállásban nagyon, nagyon sokat lehet tanulni a nagyoktól.
Mi a terv a nyárra? Sok fesztiválon felléptek majd?
Jakó: Most pont úgy alakult, hogy A Dal idején egyáltalán nem volt koncertünk, pedig amikor ezt eldöntöttük, akkor még nem is tudtuk, hogy bekerültünk. Teljesen véletlenül alakult így, és pont A Dal után indult be a tavaszi szezon is. A múlthéten például egy három állomásos kis kanyarunk volt, de szerencsére a nyár is erős lesz. Mondhatjuk, hogy évek óta erősnek mondható a nyarunk, és ez most sem lesz másképp. Az pedig külön nagyon jó, hogy most kaptunk olyan fesztiválokon is lehetőséget, amiken korábban nem. Ilyen például a torockói Double Rise Fesztivál,vagy most ismét lehetünk a Feszt!Egeren, és az East Festen is, de ott leszünk a Campus Fesztiválon, a SZIN-en, az EFOTT-on, és még ezeken kívül is csomó izgalmas és nagyon jó buli lesz.
Misi: A tavaszhoz visszakanyarodva, még most is vannak azért olyan állomásaink, ahová előzenekarként megyünk el, mivel vannak olyan városok, ahol még az önálló építkezés nem tart ott, hogy egy teljesen önálló headline bulit csináljunk. Ilyenkor valakihez be kell csatlakoznunk, de nyilván szép lassan próbáljuk átfordítani ezt, hiszen mi is azt szeretnénk ha mindenhol olyan produkciót tudnánk nyújtani, ami mondjuk másfél óra és nem csak 45 perc az egész.
[caption id="attachment_9515" align="alignnone" width="2048"]
Fotó: Szonda Benjámin[/caption]
Mennyire tudjátok az előzenakari fellépéseket kihasználni? Sikerül megtalálni a célközönségeteket ezeken a fellépéseken? Tudok azoknak játszani, akik tényleg azt a zenét szeretik, amit ti játszotok? Bence: Ez a lehető legjobb dolog, ami csak egy zenekarral történhet szerintem. Olyan bandák előtt játszani, mint a Tankcsapda, a Kowalsky meg a Vega, a Paddy and the Rats, az Alvin és a Mókusok, vagy akár a Supernem, óriási megtiszteltetés és nagyon nagy lehetőség. Mi rajtuk nőttünk fel, az ő koncertjeikre buliztunk tinédzserként. Habár én a legidősebb tagként még most is tinédzser vagyok. (nevet) Nyilván ez eleve egy hatalmas megtiszteltetés, illetve szerintem, ha ezt valaki huzamosabb ideig tudja csinálni, nem pedig úgy, hogy elmegy egyszer előzenekarkodni és vége, akkor nagyon hasznos minden szempontból. Egy alkalom után persze felejthető lenne a dolog. Persze az is nagy dolog, de nyilván, hogyha ezt az ember több éven keresztül tudja csinálni a zenekarával és szívesen várják vissza a nagy zenekarok, akkor az mindenképpen pozitív hozammal jár, és ez szerencsére nekünk is így alakult. Nem tudom, hogy ezt a színpadi jelenlétünknek köszönhetjük-e, vagy van valami más, ami miatt kedvel minket ez a közönség. Szerintem azért a Kowalsky meg a Vegának, és a Tankcsapdának is más közönsége van, persze mindenhol vannak átfedések, de azért más a zene és a korosztály is sok nagy zenekarnál teljesen más, mégis mindig meg tudjuk őket mozgatni, és nagyon jók a visszajelzések.
Misi: Abból a szempontból szerencsések vagyunk, hogy összepárosíthatóak vagyunk a metálosabb közeggel is, meg az alter-pop-rock irányzattal is. A metálos zenei elemek ugyanúgy megtalálhatóak a dalainkban, mint a pop-rock, meg az alter vonal, és ezt próbáljuk maximálisan ki is használni, hogy ne feltétlenül egy irányba menjünk, és csak keményebb zenekarok előtt játszunk. Ez mindenképpen tudatosnak mondható. Nyilván nagyon jó ilyen arcokkal jóban lenni. Igazából nem is nagyon tudok olyan zenekart mondani, akik ne lennének nagyon jó fejek és aranyosak. Az pedig, hogy barátságokat köthetünk velük elképesztően jó érzés.
Jakó: Egyébként ezt a dolgot pont nagyon tudatosan meg is terveztük: Ebben az évben előzenekarkodunk utoljára, mert ennek az éremnek azért van egy másik oldala is. Túltolni se szabad ezt a dolgot, mert akár rengeteg koncertszervező, és a közönség is úgy könyvelheti el, hogy mi vagyunk az előzenekar. Igazság szerint láttunk már - egyébként kiváló - zenekarokat tönkremenni abban, hogy nem tudtak soha feljebb lépni, mert egyszerűen nem vállalták be, hogy elmennek egy saját bulira, ahol mondjuk lehet, hogy csak ötven ember lesz, de lehet, hogy az azt következőn már nyolcvan, meg száz és így tovább. Éppen ezért nekünk tudatosan ez az utolsó ilyen évünk. Hiányozni fog azért, de most jönnek a még izgalmasabb dolgok.
[embed]https://www.youtube.com/watch?v=wVeVeV2AnO4[/embed]Tegyük hozzá, hogy azért ti nemcsak előzenekarként adtok koncertet, hanem sok önálló, kisebb klub bulitok is van. Mennyire tudatos ez az építkezés? Misi: Abszolút ezt is tudatosan, átgondoltan csináltuk így, hogy próbáltuk minél vegyesebben összerakni a bulikat egy adott szezonon belül is. Azt semmiképpen nem szerettük volna, hogy megyünk egy turnét az egyik zenekarral, és az összes állomáson mi vagyunk. Inkább azt választottuk, hogy egy kicsit előzenekarkodunk ide, egy kicsit oda, de mindenképpen kellenek e mellett a saját bulik is. Szerintem ez nagyon fontos. Nyilvánvalóan Budapestet azért másképp kell kezelni, mint a többi várost és települést. Adott esetben Szegedre el lehet menni játszani úgy, hogy legyen értelme, maximum egy évben kétszer, Pesten meg szerintem törvényszerű, hogy mindenki négy-öt saját bulit azért le szokott nyomni.
Mielőtt elkezdtük az interjút példaképekről beszélgettünk. Nektek vannak példaképeitek a magyar zenei palettán? Ki volt rátok ösztönző hatással? Bence: Magyar gitárosként nekem Pulius Tibi, aki nagyon inspiráló, mind a hangszer, mind pedig a játéka szempontjából. A motyóját is bármikor elfogadnám, még aludnék is együtt a cuccával, mert annyira jól szól. Szívesen feleségül is venném azt a motyót. (nevet) Eszméletlen jó gitáros, és nekem ő például mindig nagy példaképem volt. Jakó: Gitárosok közül nekem is két Tibor a példaképem: Pulius Tibi és Tátrai Tibor. Zenekarilag viszont nem csak nekem, hanem a zenekar összes tagjának a Tankcsapda volt a legösztönzőbb banda. Nyilvánvalóan otthon elővettük anyukánk szovjet gyártású akusztikus gitárját, és azon játszottunk a dalokat. Misi: Mindenki a zenekarból. Jakó: Igen, még Miki is. Nyilván az Egyszerű dal, az Örökké tart, a Legjobb méreg Intro, ezeket a szokásos köröket játszottuk... Misi: ...azért ugyanúgy ott voltunk kamaszként a Fish!, a Road, a Depresszió, a Supernem koncertjein is. Igazából a magyar zenei palettán majdnem mindenre jártunk, ha máshol nem akkor fesztiválokon így is, úgy is belefutottunk. Sajnos szeretünk bulizni, még a mai napig is. (nevet) Jakó: Hát igen, fanok is tudunk még lenni azért. (nevet)
Egy zenekar esetében mondjuk különösen fontos, hogy szeresse is, amit csinál, másképp nem is megy szerintem. Láttam már pár koncerteteket, és ami elsőre feltűnt, hogy nagyon átélitek az egész bulit. Bárkit nézek a színpadon, egy teljes megőrülés az egész koncert, totális extázisban zenéltek végig. Lentről az látszik, hogy amint színpadra léptek, teljesen kikapcsoltatok minden kontrollt, és belefeledkeztetek a zenébe és a pillanatba. Ez mennyire igaz? Ügyes előadók vagytok, vagy tényleg ennyire élitek a zenét? Misi: Hát igen. A harmadik albumtól ezt is meg akarjuk változtatni. Onnantól kezdve mindenki egyhelyben fog állni, vagy lehet, hogy inkább ülni és faarccal nyomjuk a bulit. (nevet) Jakó: Mostantól cipőbámulós stílusban nyomjuk. (nevet) Misi: Hát persze, hogy átéljük. Kiadjuk a hétköznapok során felgyülemlett fáradt gőzt. Abszolút kiéljük magunkat. Persze lehet erre azt mondani, hogy ez majomkodás, ami egyébként igaz, de mi úgy érezzük jól magunkat, hogyha majomkodunk. Jakó: Az a vicc egyébként, hogy még egy épkézláb akkordot nem tudtunk lefogni anno, de akkor is ugyanezt csináltuk. Bence: Ez mondjuk most is így van. Még most se tudjuk lefogni. (nevet) Jakó: Egyébként amióta megnéztem az első AC/DC DVD-t, és próbáltam Angus Youngot a szememmel követni, azóta az az elvem, hogyha színpad van, akkor nincs mese, akkor oda kell tenni mindent, amit lehet. Ezért állok be néha a Zsola elé is. (nevet)
Mennyi meló, amíg az ember eljut a teljesen kezdő szinttől odáig, hogy képes akár egy másfél órás koncertet is adni? Misi: Nyilván, ahogy a legtöbb zenekar, mi is feldolgozásokkal kezdtünk, és ezek szép lassan cserélődtek le saját dalokra. Szerintem mindenképpen kell, hogy legyen egy olyan dalszerzői véna a zenekarban, ami mondjuk nálunk Zsola, mivel rengeteg dalt kell írni. Persze ezek a dolgok nem is feltétlenül csak a dalokon múlnak, hanem sok más tényezőn is. Az ember magának is megteremti a lehetőségeket, hogy eljuthasson ide-oda. Fontos, hogy türelemmel kell lenni és kitartani, mert a legtöbben tényleg ott rontják el, hogy egyszerűen csak feladják, belefáradnak. Én mondjuk soha nem gondolkodtam egy percre sem azon, hogy ezt abba kéne hagyni, mindig csak az volt bennem, hogy menjek előre és csináljam, és minden szépen kialakul magától. Nyilván emellett azért kell, hogy az embernek legyen egy kis agya. Fontos, hogy tisztában legyen vele, hogy adott esetben mi az, ami jót tesz, és mi az ami nem. Nyilván hülyeségeket nem kell bevállalni, de a brainstormingolás, és az a bátorság, hogy gondoljuk át a dolgokat, de merjünk és álmodjunk is nagyokat elengedhetetlen. Mindent meg kell próbálni, még akkor is, ha elsőre lehetetlennek is tűnik. Maximum ha elsőre nem jön össze, akkor majd legközelebb, vagy akkor másfelé kell kopogtatni, de az biztos, hogy minden ajtón dörömbölni kell. Ez nagyon fontos. Jakó: Szerintem az, hogy mennyi ideig tart, nagyban függ az életkortól is, mert nyilván teljesen más a gondolkodásmódja egy tizenöt éves gyereknek, mint mondjuk egy huszonéves fiatalnak. Tizenöt évesen a legtöbb kölyök még teljesen naiv. Én is azt gondoltam akkor, hogy a Hangerőt Maxra című dalom lesz másnaptól az új Mennyország Tourist. (nevet) Komolyra fordítva a szót, szerintem az egészséges egy zenekar életútjában, hogyha nem ugrik át lépcsőfokokat, és én úgy gondolom, hogy a lépcsőfokokhoz hozzátartozik az, hogy néha belesétálsz egy zsákutcába, hogy néha félrelépsz, mert igazság szerint tényleg ezekből a hibákból lehet mindig a legtöbbet tanulni. Misi: Nincs olyan a földön, aki nem baszna el néha valamit. Bence: Röviden, kérdésedre a válasz: Kitartással pár év. Misi: Igen, az első lemezt például 2015-ben adtuk ki, de akkor már négy éve Zsolával működtünk, és folyamatosan írtuk a saját dalainkat. EP-ket ki is adtunk régebben, mivel mindig úgy gondoltuk, hogy maga a folyamatosság nagyon fontos. Én fontosnak tartom azt is, hogy ha az ember eljut egy szinttel feljebb, akkor se üljön karba tett kézzel és csal élvezze azt, hogy mondjuk megvan egy lemez. Vannak egyébként ilyen zenekarok, akik 4-5 évente adnak ki egy lemezt, de szerintem ez nem jó. Nagyon fontos a folytonosság, hogy amikor a legnagyobb pörgés van, akkor is ugyanúgy le kell ülni dalokat írni, mert valahol ez az egésznek a motorja. Bence: Emellett azt is tudomásul kell venni, hogy okosan kell gazdálkodni a pénzzel, a zenekaroknak. Főleg a kezdő zenekaroknak. Nyilván, amikor elkezdi az ember előfordul, hogy egyáltalán nem tud gázsit kérni. Van, hogy útiköltséget kap, és van olyan is, hogy arcátlanul kevés gázsit kap. Kezdőként nyilván maga a lehetőség is nagy dolog, de ha mondjuk bejön egy olyan koncert, ahol a zenekar végre kap egy tisztességes gázsit, akkor sajnos azt el kell tenni a zenekari kasszába és azt okosan vissza kell forgatni. Rá kell költeni a zenekarra, nem pedig elherdálni az egészet. Misi: Mi egyetlen forintot se raktunk még zsebre, egyetlen egy koncertből se. Minden megy a közösbe, és abból megyünk előre. Jakó: Ezek mellett szerintem az önbizalomnak, meg az önkritikának egyensúlyban kell állnia. Én ezt most elsősorban a dalok terén mondom.
[caption id="attachment_9516" align="alignnone" width="4096"]
Fotó: Szonda Benjámin[/caption]
Több fontos dolgot is említettetek, elsőként szeretném ezek közül kiemelni a zenekar működésének pénzügyi oldalát. Abban biztos vagyok, hogy az anyagi dolgokon könnyű elcsúszni, hiszen már az első időszakban is rengeteg pénzt kell befektetni abba, hogy egy zenekar egyáltalán működőképes legyen. Nemcsak pénzt, hanem időt és energiát is, ami nyilván az elején még nem térül meg, de a sikerhez nélkülözhetetlen. Biztos vagyok benne, hogy ilyenkor nagy a kísértés. A célok segítenek titeket abban, hogy ne essetek kísértésbe, amikor végre kezd megérni a munkátok gyümölcse? Milyen hosszú vagy akár a rövidtávú célok lebegnek a szemetek előtt? Misi: Nyilván az, hogy befutunk. (nevet) A konkrétumok erejéig egyébként mindig nagyjából egy évet kell előre látni. Egy nagy zenekar esetében nyilván 3-4 évre kell előre gondolkodni, de a mi életünkben még rengeteg a változás. Hónapról hónapra, akár féléves távlatban is. Éppen ezért nem érdemes most elkezdeni szervezni például a jövő évi őszi turnét, mert addig még nagyon sok minden alakulhat. Például, hogy mennyi ember lesz ránk kíváncsi, és hasonlók. Az viszont nagyon fontos, hogy legyen a fejedben valami elképzelés. Azt például biztosan tudjuk, hogy 2020-ban tavasszal, mi egy önálló kört fogunk menni. Ezt már most tudjuk. Ősszel még fogunk előzenekari koncerteket adni, de már elkezdtem a fejemben összegyűjteni, hogy jövő tavasszal melyik helyekre szeretnénk elmenni önálló bulit adni. Bence: Fontos időben elkezdeni összerakni a bulikat. Jól mondja Misi, legalább egy évre előre kell gondolkodni, mert ha az ember nem gondolkozik előre akkor lecsúszik a jó helyekről, illetve a jó időpontokról is, és akkor meg van lőve, hogy semmi nincs. Hétköznap lehet zenélni maximum. Pláne fővárosi koncertek esetében. Mi is, hogyha tervezünk őszre önálló bulit, már tavasszal is előfordul, hogy szorult a helyzet. Misi: Hogyha mondjuk most kezdeném el szervezni a lemezbemutatónkat, akkor már nagyon vakaróznom kellene, hogy hol lesz szabad dátum. Nem feltétlenül magunk miatt, hanem azért, mert a jól menő zenekarok sokkal előrébb terveznek nálunk, és sokszor emiatt nem marad szabad dátum adott esetben.
[embed]https://www.youtube.com/watch?v=TCCzvvsLzZM[/embed]Jelenleg minden zenekarhoz kapcsolódó feladatot ti magatok végeztek el. A menedzseri feladatoktól kezdve, egészen a sajtókapcsolatokig, minden feladat rajtad van, Misi, hiszen te vagy a zenekarvezető. Nyilván, ahogy egyre népszerűbb lesz a zenekar, úgy fog gyarapodni a feladatok , teendők száma is. Meddig lehet ezeket a dolgokat egy kézben tartani? Misi: Nyilván vannak olyan kapuk, amik lassacskán megnyílnak, de utána sem lehet karba tenni a kezed, mert akkor igazából találsz megint pár ajtót, amin ugyanúgy kopogtatni kell. Nyilván ez egyre durvább és durvább, de tény, hogy sok segítséget kapok azért a zenekartól. Nyilván nem mindig a saját ötleteim alapján kell dolgoznom, hanem beszélgetünk a dolgokról. Igaz, hogy én vagyok a végrehajtó, én írom meg az e-maileket és bonyolítom a telefonokat, de ez még simán működik zenekari szinten. Értelemszerűen van egy olyan szint, ami fölött már tényleg szükség van egy külső emberre, de egyelőre úgy érzem, hogy kicsit ilyen punkos, csináld magad felfogással, mi még jobban tudunk így előre menni. Gazdaságosabb így. Persze egy komplett crew-t nyilván ki kell fizetni, de ahogy nőnek a bevételek, úgy nőnek a lehetőségeink is. Én mindenképpen azt gondolom, hogy jelenleg azzal járunk a legjobban, ha egy kézben futnak össze a szálak, aztán ez majd úgyis alakul. Jakó: Én sokkal jobban örülök, hogy pont a Misi csinálja a dolgokat, mert hát, ki másban bízzon meg az ember a legjobban, mint abban, akivel együtt zenél. Bence: Igen. Így pontosan tudjuk, hogy minden feladat tényleg el lesz végezve, mert mi csináljuk meg. Mondok egy példát is: A Kisszobából Nagyvilág című albumunk egy kiadó gondozásában jelent meg, de szerzői kiadásban folytatjuk tovább. Elsősorban azért, mert így a mi tulajdonunk lesz maga a zene, amit csinálunk, és mi dönthetjük el, hogy az hova menjen, hol játszhatják le, mennyiért jelenjen meg. Volt például olyan, hogy a kiadó nem adta a tv-nek csak úgy oda a klipet, hanem mondták, hogy ezért szeretnének ellenszolgáltatást kérni, holott promócióban valószínűleg nagyobbat dobott volna, és ez így el is maradt végül. Így, hogy szerzői kiadásban jelennek meg a dalok ilyenekre már nem kell figyelnünk, meg nem kell ezekkel foglalkoznunk, mert mindenről mi döntünk.
Nyilván ehhez nagyon nagy bizalom kell, hogy kiadjatok a kezetekből ilyen feladatokat. Jakó: Sok zenekarnál egyébként azt látom, hogy teljesen feleslegesen van ott egy egész szakértői stáb, akik mindig mindent jobban tudnak, a zenészek meg hátradőlnek és elkényelmesednek. Ezt mi nem szeretnénk. Bence: Én ezzel a dologgal úgy vagyok, hogy mi szerencsések vagyunk, hogy a Misi csinálja, mert neki nagyon jó érzéke is van hozzá, meg nem sűrűn lehet találni olyan külső embert, aki legalább ekkora beleadással csinálja. Az olyan kisebb zenekaroknál, akikhez csatlakozik egy külső ember, sokszor azt látom, hogy ez valamilyen szinten a zenekarnak a hozzáállását is jelképezi. Ők sem tudnak, vagy akarnak belerakni annyi energiát, amennyit kellene. Inkább oldja meg más helyettük. Ez nekem nem feltétlenül egy szimpatikus dolog. Nagyzenekarnál teljesen megértem, de kis zenekaroknál szerintem teljesen felesleges, mert ezt még simán lehet csinálni önerőből is.
Beszéltetek az önkritika és az önbizalom harmonikus egyensúlyáról. Ez egy kényes egyensúly, és minél nagyobb egy zenekar, minél több ember veszi körül a zenészeket, annál nehezebb ezt az állapotot megtartani. Ti hogy látjátok magatokat ebben a kérdésben? Jakó: Nekem elsőre Zsola jutott eszembe. Ő a dalok terén nagyon előre néz. Sokszor olyan két-három éves dalokra, amikhez még klip is van is képes azt mondani, hogy ezt már ne játsszuk. Szerinte már kicsit ódivatú. Nyilván frontemberként benne a legerősebb az alkotási vágy, és ez nagyon jó dolog. Nyilván amikor nagyon ráérzünk egy új témára, vagy egy új dalra a próbateremben, akkor mi is kritikusabbak vagyunk magunkkal, sokat kozmetikázzuk a dalt. Ilyenkor a szokásosnál is maximalistábbak vagyunk, és akár ezerszer is újraírjuk, vagy újra demózzuk ugyanazt a dalt, hogy mindenképpen a legjobb legyen. Persze a közeli zenész barátainknak is elküldjük a demófelvételeket. Misi: A visszacsatolásra, a visszajelzésekre hallgatni kell. Nyilván, hogyha az ember egy hirtelen, nem várt ugrással azonnal befut, akkor ezt nehezebb kezelni, de azért én azt mondhatom, hogy mi minden egyes koncertért, fellépésért és dalért lépésről lépésre megküzdöttünk, illetve megküzdünk mind a mai napig. Tény, hogy nagyon sok energiát kell beleölni, és ezért értelemszerűen máshogy is értékeli az ember, minthogyha egyszer csak egy rádió slágerrel a tetőre feljut. Azt gondolom, hogy ami hamar jött be, az valószínűleg hamar is fog menni, amit viszont évek során építettél fel, az valószínűleg egy maradandóbb ügy. Jakó: Jobban is esik, hogy megdolgoztál érte az, az igazság.
Legközelebb hol lehet majd látni titeket? Misi: Májusban játszunk majd a Tankcsapda 30 éves jubileumi nagykoncertjén, a Budapest Parkban, ami nekünk hatalmas gyerekkori álom és megtiszteltetés, hogy a pesti nagy bulin mi lehetünk előttük. Ott már teltház van, szóval több, mint tízezer ember lesz a koncerten, ez fantasztikus és egészen hihetetlen. Nem egészen egy hónappal később meg a Fish! húsz éves jubileumán, ugyanez lesz. Elég erős kis nyárindítás lesz ez, nyáron jönnek a fesztiválok, ősszel pedig lemezbemutató koncertek lesznek. Azt mindenképpen jóval előre fel akarjuk építeni, hogy az nagyon jól sikerüljön.
Fotók: Szonda Benjámin Kövesd, hallgasd, szeresd: Web, Facebook, Instagram, Spotify, Youtube
