A budapesti Hello Hurricane zenekar egy nagyon erős EP-vel mutatkozott be tavaly, az öttagú zenekar pedig a napokban jelentkezett első teljes anyagukkal WHAT I CAN HIDE címmel, amelyhez már egy videót is leforgattak. A zenekarral és menedzserükkel beszélgettünk a zenekar hatásairól, hozzáállásukról, az új albumról és persze terveikről. Kicsit elcsépelt a zenekarnévről kérdezni, de nem hagy nyugodni: A Switchfoot-lemez miatt választottátok ezt a nevet? Beni: Igen, én hallgattam régen rengeteg Switchfoot-ot, innen a név. Rommá hallgattam a Hello Hurricane című lemezt. Amikor névváltoztatás előtt álltunk, bedobtam ezt az ötletet a többieknek és mindenkinek tetszett. Kik voltak még nagy hatással rátok zeneileg a Switchfoot-on kívül? Balázs: A Switchfoot zeneileg Benin kívül senkire nincs hatással. Ábel: Én csak a Hello Hurricane című számukat hallgattam meg, azt is csak azért, mert az lett a nevünk. (mindenki nevet) Ábel: Amit egységesen szeretünk és hatással van ránk, az a Radiohead. Balázs: Évek munkájába telt, mire megszerettettem a többiekkel. (nevet) Beni: Az elektronikus zenétől a metálig mindent hallgatunk. Szerintem aki meghallgatja az új lemezt, ezt érezni fogja. Ábel: De persze nyilván van olyan zene, amit Beni hallgat, Bazsi meg utál. Balázs: Kiforrott zenei ízlésünk van, csak nem egységes. (mindenki nevet) [caption id="attachment_1739" align="aligncenter" width="960"]
Fotó: Bodnár Andi[/caption]
Beszéljünk az új lemezről, aminek WHAT I CAN HIDE a címe. A napokban volt Deezer premier volt, majd teljes digitális premier, aztán érkezik majd fizikai formában is, CD-n. Mit kell tudni a lemezről?
Mario: Ősszel kezdtük el a komolyabb munkálatokat az albummal kapcsolatosan és márciusban fejeztük be. Nagyon sok energiát fektettünk ebbe az anyagba.
Beni: Maga a felvétel márciusban zajlott öt nap alatt, aztán az utómunkákat pedig még nemrég fejeztük be. Elég sok álmatlan éjszakát okozott egyébként a végső fázis.
Balázs: Így van, és abban teljesen biztos vagyok, hogy azért kerülhetett minden dalba 5-6 extra ötlet, mert mi magunk végeztük az utómunkákat is Ábel vezetésével, aki a lemez hangmérnöke is volt egyben.
Miért épp a SuperSize Recordings-ra esett a választásotok, amikor stúdiót kerestetek?
Ábel: Szerintünk simán a legjobb stúdió Magyarországon. Ráadásul mindent tudtak adni, amire szükségünk volt.
Mario: Annyit hozzátennék, hogy önerőből nem tudtunk volna eljutni erre a helyre, ehhez kellett a Cseh Tamás Program is.
[caption id="attachment_1740" align="aligncenter" width="960"]
A lemez borítója. Tervezte: Kelemen Barni[/caption]
Volt egyébként olyan hazai dal vagy lemez, amiről tudtátok, hogy a SuperSize-ban készült és nagyon tetszett?
Mario: Ott készült az új Ivan & The Parazol, az nagyon jól szól.
Ábel: A Subscribe-lemezeket nagyon szeretjük és ugye Atish (Horváth Attila, a Subscribe gitársa – a szerk.) alapítója a SuperSize-nak. Ez lehetett talán a fő érv.
Tomi: Ezt a témát leginkább Ábelre bíztuk, hiszen ő ért a legjobban egy lemezfelvétel ezen részéhez.
Mario: Aztán az is jó döntés volt, hogy öt napig csak ezzel foglalkoztunk: beköltöztünk a stúdióba, így nem kellett más dolgokra figyelnünk.
Ha kicsit elrugaszkodunk a valóságtól és azt mondom, hogy a pénz nem számít, fordítanátok pénzt és figyelmet fizikai formátumok megjelentetésére?
Balázs: Ha tényleg bármit lehetne csinálni, akkor nálam 95% vinyl és 5% kazetta lenne az arány. A CD-vel nem foglalkoznék.
Beni: Igen, ezzel nem csak Balázs van így, ez mindenkinek fontos. Jó lenne, ha ez tényleg visszajönne, nagyon bírnánk.
Tomi: Nagyapámnál Karádi Katalin-lemezt szoktam hallgatni. Inkább csak a hangzás miatt teszem fel, de még így is óriási élmény. Nyilván Karádi nincs a TOP5-ben nálam. (mindenki nevet)
Ma meghallgattam a lemezt és kétségtelen, hogy rockosabb lett, mint az EP. Ez mennyire volt tudatos vagy mennyire csak így történt?
Beni: Nagyon idegesek voltunk, amikor írtuk…
Ábel: Nem, ez csak vicc volt. Nagyon sok helyről megkaptuk az EP megjelenése után, hogy indie zenekar vagyunk és ezt le akartuk vetkőzni.
Balázs: Azért azt viszont nem mondanánk, hogy tudatosan lett rockosabb.
Beni: Persze, olyan nem volt, hogy ”na, most írjunk egy olyan dalt, amire nem lehet rákenni, hogy ez indie!”. Ez nem így ment.
Ábel: Együtt fejlődtünk és ez jött ki belőle.
Beni: Abban viszont nagyon tudatosak voltunk, ki mit játszik, minden egyes másodpercre odafigyeltünk.
Ábel: Most ezzel a lemezzel eljutottunk oda, hogy folyamatosan kis színes dolgokkal egészítjük ki a dalokat és a miért kérdésre mindig miért ne volt a válasz.
Beni: Nem korlátoztuk be magunkat, így talán inkább magunknak csináltuk az egészet.
Új videó is érkezett GONE címmel. Ebben egy fehér ruhás lány látható fáklyával. Ez kinek volt a víziója?
Andi: Benivel írtuk közösen a koncepciót és én rendeztem a kisfilmet. Ez egy hosszan folyamat volt, mire kialakult a mostani. Nagyon sok verzió volt.
Beni: Iszonyatosan sokszor leültünk, hogy mi legyen. A forgatókönyvnek is négy vagy öt verziója volt.
Andi: Aztán becsatlakozott a kiválasztott operatőr, akinek nagyon jó kiegészítő ötletei voltak. Szóval igazi csapatmunka volt.
Angol dalszövegek, egységes arculat, menedzser. Nagyon összeszedettek vagytok, a legtöbb hazai zenekar az első években nem jut el idáig. Mi volt a fő mozgatórugó, hogy már az elejétől kezdve ennyire kiforrott képet adjatok magatokról?
Ábel: 2012 előtt is zenéltünk már együtt, de az volt az a pont, amikor leültünk és megbeszéltük, hogy annál sokkal többet kell tenni, mint dalokat írni meg próbálni. A következő fontos pillanat, ami ezt tovább vitte pedig akkor volt, amikor Andi bekerült a csapatba mint menedzser.
Ez mikor volt?
Andi: Két és fél éve boldogítjuk egymást. (mindenki nevet)
Beni: Egyébként visszakanyarodva a kérdésedhez, az volt a célunk, hogy egy olyan produkciót hozzunk létre, ami nemzetközi szinten is meg tudja állni a helyét és közben őszintén tudjuk szeretni. Ez egy nagy cél, de pont emiatt kellően motiváltak is vagyunk.
Egységes arculatra visszatérve még: minden borító (EP, single, LP) fekete-fehér. E mögött áll valami egyéb mondanivaló vagy csak az arculat része?
Tomi: Egyszer kérdezték már tőlünk, hogy mi ez a sok fekete-fehér fotó mindenhol, mi rejlik a szomorúságunk mögött. Pedig az imidzsünk nem akar depresszív lenni.
Beni: Letisztult és minimalista. Nagyon szeretjük.
Tavaly februárban a Kensington előtt léptetek fel az A38-on. Nagyon jópofa a közös backstage zenélésetek. Idén Magyarországon csak Debrecenben adnak koncertet. Ha jól tudom, ti is felléptek az idei Campus Fesztiválon. Megkeresitek őket, ha egy napon lesztek?
Andi: Van egy nagyon friss hírem: biztosan egy napon leszünk és Süli (Süli András, a fesztivál egyik szervezője – a szerk.) megígérte, hogy összehozz bennünket a zenekarral.
Ábel: Remélem, hogy emlékezni fognak ránk. (nevet)
Ha már koncertek: az idei fesztiválszezon után mire számíthat a rajongótábor?
Tamás: Még képlékeny.
Mario: Nyilván nagyon sok függ a lemez fogadtatásától is.
Andi: Vannak tervek: második klip, új single. Meglátjuk, hogy mi fér bele.
Ábel: És ha mondjuk kihívnak bennünket Londonba, hogy szerződést kössenek velünk, lehet, hogy meggondoljuk. (mindenki nevet)
[caption id="attachment_1727" align="aligncenter" width="960"]
Fotó: Reszegi László[/caption]
A zenekar tagjai:
Abai-Szabó Tamás (ének, ritmusgitár)
Divényi Mario (dobok)
Lengyel Benjámin (ének, ritmusgitár)
Posztós Balázs (basszusgitár)
Zwickl Ábel (szólógitár)
+
Bodnár Andrea (menedzsment)
A teljes WHAT I CAN HIDE lemez:
[embed]https://www.youtube.com/watch?v=mHsQ6afiSAg[/embed]
A GONE klipje:
[embed]https://www.youtube.com/watch?v=EsfOOV0n8RE[/embed]
RL
