MEZTELEN CSAJOK ÉS ZENE- INTERJÚ BUS ISTVÁN PLAYBOY FŐSZERKESZTŐVEL

Bus István szakmai múltja megkérdőjelezhetetlen, a legstabilabb pályafutással rendelkező igen kiváló újságíró, aki nem csak kérdezni tud, hanem válaszolni is. Eddigi pályája során szinte folyamatosan női vonalon mozgott, tíz évig a Nők Lapjánál, majd hét évig a Playboy főszerkesztő-helyetteseként dolgozott. Több írása jelent meg az Éva magazinnál, a Joy-nál, de a Metropol olvasói is gyakran találkozhattak a nevével. 2015-től a Playboy magazin főszerkesztője lett, de ne irigykedjen senki, ez egyáltalán nem egy kényelmes és nyugodt állás manapság, az elmúlt fél év ugyanis arról szólt, hogy a magazin körül milyen drasztikus változásokat terveznek a tulajdonosok. A téma adott tehát az interjúnál, de mi ettől is eltértünk. Ír, olvas, vezet, zenél...

• Sokszor úgy tűnik, hogy a férfiak még mindig nem merik bevallani ha belenéznek egy Playboy magazinba.

Azért ez most már egyre inkább javul. Ahogy a nők is egyre keményebbek és erősebbek lesznek, úgy a férfiak is jönnek fel velük, és most már nem az van, hogy el kell dugni, vagy rejtegetni kell odahaza. Meg hát az is érdekes, hogy mikor elmegyek egy buliba, és viszek ajándékba egy Playboy-t, akkor a nők lecsapnák rá, végig nézik, aztán odaadják a férfiaknak, hogy „tessék, most már lehet nézegetni”. Úgyhogy szerintem már elmúltak azok az idők, hogy a meztelenség, vagy a szex tabu dolognak számítottak.

• Akkor kezdjük a rossz hírrel. Több helyen is lehetett arról olvasni, hogy januártól eltűnnek a meztelen hölgyek a Palyboy-ból. Kezdjük a legfontosabbal, mi lesz Magyarországon?

Kezdjük azzal, hogy Amerikában most márciusban eltűnt a frontális meztelenség, ami azt jelenti, hogy van popsi, de nincs egyéb más. Elég sejtelmesen, de erotikus képek vannak a Playboy-ban. Ennek elég sok oka van egyébként, akár ki is térhetünk rá később. Az amerikaiak egyébként ránk hagyták, hogy mit lépünk az ő lépésükre. Megszondáztattuk az olvasóinkat, írtunk levelet az előfizetőinknek, és az a visszajelzés jött vissza, hogy szeretnék, ha maradnának a meztelen hölgyek. Most decemberig biztosan lesznek meztelen hölgyek, de folyamatosan figyeljük, hogy milyen irányba változik az amerikai Playboy, hogy merre változnak a preferenciák, de az biztos, hogy idén még lesznek.

• Kaptatok egyébként ezzel kapcsolatban kimondottan felháborodott leveleket, hogy márpedig akkor soha többet nem vásárolnak újságot?

Az, az érdekes, hogy nagyon sok olvasónak küldtünk erről levelet, és általában, ha kiküldünk egy ilyen kérdőívet, akkor maximum 5-6 % válaszol. Mi kiküldtünk 3000 levelet, és abból 1500-an válaszoltak, vagyis több mint a fele, ami óriási szám. Én meg voltam hatva, hogy ilyen jó fej olvasóink vannak. Amerikában egyébként azért lépték meg ezt, mert sok cég elzárkózik a meztelenségtől és nem hirdet a lapban. Most, hogy kivonták ezt a frontális meztelenséget, 50-55%-al több előfizetőjük van. Amerikában eddig sem lehetett árusítani több helyen, például sok helyen el volt takarva a címlap a pornográf képek miatt, csak a Playboy felirat látszott. Most már árulhatják, lekerült a pornós polcról, és ebben is bíznak, hogy többen fogják megvenni. Az interneten meg ugye hozzáférhető egy gombnyomásra, úgyhogy ez volt az amerikai motiváció.

• Az internetes tartalomfogyasztással azért nyilván nehéz felvenni a versenyt, főleg ezen a területen. Mivel tudod Te, mint főszerkesztő ezt kompenzálni, pótolni, hogy merre menjen az újság? Nyilván, hogy ne veszítsetek olvasóközönséget, a példányszám ne essen le.

Tök izgalmas tartalommal, olyan tartalmakkal, ami érdekli a férfiakat és kitűnő interjúkkal, képanyagokkal. Olyan minőséget szeretnénk nyújtani a Playboy-on keresztül az olvasóknak, amire azt mondják, hogy nem egy bepállott dolog, hanem egy igazi, menő, cool, és érdemes elolvasni.

• Gondolom, nem a bulvár tartalomra gondolsz most.

A bulvárt mostanában egyfajta szitokszónak mondják most, de én az utóbbi időben azért láttam jó bulvárt is. Múltkor például Till Attila interjú volt a Playboy-ban, amit úgy fokoztunk, hogy kitépi a szívét, vettünk egy kést, befestettük művérrel, hogy drámai kép legyen. Till Attila rendszeresen szerepel a bulvárban is, de van egy csomó érdekes dolog, amit csinál még, például filmeket rendez, meg kulturális műsora is van. Mindenki eldöntheti, hogy mi a bulvár, és mi nem az. Ha az a bulvár, hogy érdekes emberek szerepelnek a lapban, akkor ezt tudom vállalni.

• Nyilván Till Attilát még véletlenül sem nevezhetjük celebnek, hiszen ő használja a bulvárt, és nem fordítva, mint nagyon sok ember esetében.

Van mögötte valós teljesítmény. Nagyon fontos a Playboy számára, hogy olyan embereket, olyan férfiakat mutassunk be, meg olyan nőket is egyébként, akik mögött valós teljesítmény van. Ugye erre lehet mondani, hogy letett valamit az asztalra, bár én nem szeretem ezt a kifejezést, de alapvetően azt vesszük figyelembe, hogy mi tett, mit csinált, mi van mögötte, mi az, amit hozzá tud tenni a közöshöz, és ez fontos számunkra.

• A meztelenséggel kezdtük, de a kiváló interjúk mellett, kiváló novellák is jelennek meg nálatok.

Igen, és ez nagyon érdekes. Például a novella száműzve volt a lapból vagy tíz évig, aztán most szeptembertől megint van kortárs novella. Bár mindig szólunk a legjobb szerzőknek, mindig kérek tőlük minőségi, vidám novellákat és ehhez képest sokszor jön valami szomorkás dolog.

• A novelláról egyébként épp az jutott eszembe, hogy nem egy vidám versike.

Egyébként a novella lehet szexi, vagy laza. Emlékszem, hogy valakitől ezt kértem, elküldte, és azt mondta, hogy ne haragudjak, de egy végstádiumos leukémiás kislányról írta a novellát. Erre mondtam azt, hogy álljon meg a menet, ne haragudjatok, de ez a Playboy. Nagyon fontos, hogy ez egy életigenlő, kitűnő dolog legyen, és végül nem hoztuk le. De alapvetően azért sikerült rábírnom a novella szerzőket, hogy kicsit emeljék ki a fejüket a szürke ködből és nézzenek körül, és lássák meg mindazt, amiért érdemes élni akár Magyarországon is.

• Főszerkesztő vagy, de zárójelben jegyezzük meg, hogy megcsillantod énekesi tehetséged is egy zenekar frontemberként. Elődöddel, Radnai Péterrel zenekart alapítottatok. Tavaly például láttalak a Campus Fesztiválon.

Igen, az a nevünk, hogy Midlife Crisis, vagyis „életközepiválság”. Mindig elmondom koncertek előtte is, hogy amikor az ember negyven fölött belekerül egy ilyen válságba, vagy motort vesz magának, vagy elkezd csajozni, vagy tetováltat, vagy zenekart alapít. Mi Péterrel inkább az utóbbi választottuk. A Campus Fesztiválon való szereplésünk óriási áttörés volt, ugyanis olyan pozitív és normális közönség jött létre, és akkora bulit csináltunk, volt vagy ezer ember. Teljesen meg voltunk rökönyödve az egészen, mert mi ahhoz szoktunk hozzá, hogy viszonylag kevesebben vannak a bulikon, és ez egy igazi áttörés volt. Idén megint fel fogunk lépni a Campuson Debrecenben. Aki tavaly ott volt, az hozzon még egy embert, vagy még ötöt magával. (nevet)

• Visszakanyarodva még egy kicsit az újsághoz, főszerkesztőként mennyi ajánlatot kapsz? Hogyan, és ki válogatja be oda a hölgyeket?

Mostanában külföldről beszerezhető anyagokból dolgozunk, amik elég jók, és viszonylag könnyen hozzájutunk. Mire oda eljutunk, hogy felkérjünk valakit, azért nagyjából már tudjuk, hogy miről van szó, mert nem az igazolványképét kérjük, hogy küldje be magáról.

• Akkor nem egy Facebook profil alapján döntitek el…

Nem, persze. Azért tartunk egy kis terepszemlét. Alapvetően úgy vagyunk, hogy ha fotózunk, akkor elég nyitottak vagyunk, keressük a legjobbat.

• Pénzzel bárki rávehető a vetkőzésre?

Ez nem a pénzen múlik. Mert, ha valaki azt mondja, hogy nem, akkor hiába mondom neki azt, hogy 10 millió forint, vagy bármennyi, akkor ő nem fog levetkőzni. Alapvetően olyan hölgyeket keresünk, akinek ez imponál, és úgy gondolja, hogy a nőiessége kiteljesedhet.