PÉTERFY BORI NEM IS ÖNMAGA - INTERJÚ

Péterfy Borit underground dívaként ismertük meg, pedig színésznőként is rendkívül sikeres. A két világot kitűnően tudja összehozni akár a koncerteken is, igen erős személyisége, kisugárzása mindenkit képes magába bolondítani pár dal alatt. Zenekarával nagyon aktívan dolgoznak, hamarosan kész a minden eddiginél fülbemászóbb, hangosabb és bátrabb negyedik nagylemeze, a 'Szédülés".

• Plafondiszkó turné! Ezt a nevet kapta, az új koncert sorozat, abszolút beleszerettem ebbe az elnevezésbe, honnan jött?

Onnan jött, hogy Esztergomban van egy hihetetlenül alacsony klub, ahol szoktunk koncertezni, de emiatt ott se hagyom ki, hogy a közönség elkapjon a színpadról, csak ott az történik, hogy ha felemelnek az emberek a kezükön, akkor odanyomnak a plafonhoz konkrétan. Ott készült egy-két vicces fotó, ahol teljesen megfordult a világ, mert nem lehet tudni, hogy ki van fent és ki van lent, és valahogy ez megihletett minket.

• Tehát innen a „Plafondiszkó, turné!” Igen mozgalmas év elé néz a zenekar, hiszen új albummal jelentkeztek áprilisban, melynek címe „Szédülés”. Hol tartotok a munkálatokban, mit lehet tudni az anyagról?

Most volt az utolsó feléneklés, én nem énekeltem ma már, hanem utoljára hagytuk a legeslegelső számot, amiben nagyon szuper duett partnerem lesz, Henri Gonzo, a Fran Palermo énekese, aki egy egészen elképesztő, csodálatos tehetségű fiatal zeneszerző, énekes, frontember, úgyhogy nagyon fel vagyunk most dobódva. Most már csak a keverés, aztán a master és a sütőben lesz a cucc. A koncerteken legalább négy új számot hallhat, aki eljön mostantól.

• Tesztelitek?

Persze, most folyamatosan teszteljük, úgyhogy érdemes annak eljönnie, akit érdekel.

• Érdekes amúgy, ez a tesztelés, lehet azt érzékelni, lehet azt látni, zörejekből, hangulatból, mozgásból, hogy egy-egy dal mennyire tud élni?

Abszolút lehet. Teljesen lehet érezni, ahogy elkezdődik, és már rögtön tapsolnak, egyből elragadja őket a szám hangulata. De általában olyan tapsok, meg olyan hangulat szokott lenni minden új szám végén, hogy tényleg azt érezzük, hogy jól működnek. Mi pár alkalom óta játsszuk csak ezeket a számokat, de gyakorlatilag beépült, nem érezzük azt, hogy „húúú, itt most zuhanás lesz”, vagy itt leesik a hangulat. Mi annyira élvezzük, hogy nem is vagyunk önmagunk.

• Volt egy nagyon érdekes kezdeményezésetek, ami most le is zárult. Egy úgynevezett „szimbólumos” pályázat. Ennek mi a története, miért tartottátok fontosnak illetve milyen pályamunkák érkeztek ezzel kapcsolatban?

Igazából ez csak egy játék volt, egy percig sem gondoltuk komolyan, hogy megváltoztassuk a logónkat, szoktunk ilyeneket kitalálni. Volt olyan, hogy rólam kellett rajzot csinálni. Ezek jók, mozgásban tartjuk az embereket, másrészt tényleg nagyon jók szoktak jönni. Már csak a játék kedvéért is megéri, addig is legalább rám gondolnak, amíg egy ilyen logón gondolkodnak.

• Most jelent meg egy korábbi anyagotok bakeliten is. Egyre többen nyúlnak vissza ehhez a formátumhoz.

Igen, ez most abszolút divat a jazz kultúrából jött. Már semmi nincs és már minden szemét, de vannak dolgok, amik elkezdtek felértékelődni, ilyen a bakelit is. Nyilván nevetségesen alacsony példányszámokról van szó, tényleg csak a legelszántabbaknak jut, tényleg csak pár száz darabot szoktunk egy-egy lemezből nyomni, de el is kel, meg azért tényleg van rá érdeklődés.

• Nem rég beszéltünk Bródy Jánossal, aki szintén elmondta, hogy annak idején, mikor az ember megvásárolt egy bakelitet, akkor az elejétől a végéig meghallgatta. Míg ma már ez teljesen más, mert most inkább dalokat hallgatnak végig – már ha jó esetben azt végighallgatják. Ti hogy látjátok, lehet még olyan vállalkozása egy zenekarnak, hogy egy nagyobb formátumú anyagot hozzon létre, mondjuk egy koncertalbumot?

Mindenképpen ezen gondolkodunk – már, mint nem konkrétan a koncertalbum –, hanem a lemez, mert mi nem vagyunk az a fajta zenekar, akik egy-egy számmal kijönnek és akkor mindig izgalomban tartják a közönséget, meg hátha bekerülnek rádióba. Mi igazából nem is szoktuk meglovagolni a divatot, meg semmiféle ízléshullámot, mi inkább magunknak dolgozók vagyunk, magunk ízlését és magunk szenvedélyét, életét dolgozzuk fel. Mivel én színész vagyok, nekem nagyon fontos, hogy legyen egy lemez, és ez nekem olyan, mint egy dráma, ami végigmegy és a számok is úgy mennek egymás után, hogy egy film megy végig a fejemben, az összes lemezünknél tudom, hogy végig mire gondoltam, miért és hogy. Nekünk nagyon fontos, hogy lemez legyen és meg is jelentetjük nyilván CD-n. Aki nagyon szeret minket és még pénzt is hajlandó miattunk költeni a CD-re, az mégis csak egy tárgyat foghat a kezében. Jönnek koncert után dedikáltatni, tehát az emberekben azért még mindig működik, hogy legyen egy személyesebb tárgy tőlünk.

• Végezetül, egy más jellegű kérdés. Te is feltűntél az egyik kedvenc televíziós csatornám, bűnügyi történetekkel foglalkozó sorozatában. A „Véres Valentin” című sorozatban mint narrátor, és ezt nagyon jó volt látni. Nekem nagyon tetszett. Téged érdekelnek egyébként ezek a bűnügyi történetek?

Nyilván mindenkit érdekel.

• Mert akármit ugye nem vállal az ember, csak ha van hozzá valamilyen kötődése.

Ezek a szerelmi történetek összefüggnek velem is, mert a számaim nagyjából ilyen történeteket dolgoznak fel, tehát ezért is érdekelt ez az egész. Nyilván egy munka, meg színészként is egy érdekes feladat, hogy nem színészi szerep, de mégis egyfajta fura jelenlét, amiben ugye nincs nagy szabadság, mert ez egy átvett műsor, megmondják, hogy miként kell viselkedni, nem csinálhatok azt, amit akarok. De minden rendbe volt, nagyon élveztem, nagyon jó stábbal, rendezővel dolgoztunk, úgyhogy nagyon jó kis munka volt, bár lenne még több ilyen. Ha Te meg nézed, és tetszik is, akkor még jobb.