Geszti Péter évről évre újabb ötlettel, kreatív munkával, és friss zenei produkcióval lép a nyilvánosság elé. Míg az előbbiekkel többnyire gondolkodásra készteti a magyar társadalmat, az utóbbival inkább felborzolja a zenei kritikusok kedélyeit. Nagyon sok területen alkotott már maradandót, felsorolni sem tudnánk az összes titulusát, és, hogy mi mindenben vette ki már részét. Ha kreativitásról és marketingről beszélünk, biztos, hogy előbb utóbb felmerül a neve, karrierje példaértékű és egyben rendkívül irigylésre méltó. Zenei pályafutásában azért mindig vannak ellentmondások, de ezt jobb, ha betudjuk a piac szűkösségének, és a hazai mentalitásnak, ez a „műfaj” már csak ilyen. Új albuma ’Létvágy’ címmel jelent meg, a beszélgetésünk első fel is erről szólt, majd a ’90-es évekbe is elkalandoztunk…
- A legfontosabb, hogy a közelmúltban jelent meg az albumod, ’Létvágy’ címmel, és nagyon sok vendéggel dolgoztál rajta. 11 énekes, egy komplett focicsapat tulajdonképpen.
Így van. Úgy is mondhatnánk, hogy ez most egy válogatott. Egyébként, ha már a számoknál vagyunk, akkor mondhatjuk, hogy ez az album, a „gesztiség” 51 árnyalata, mert egyrészt 51 éves vagyok, másrészt meg olyan sok szín van ezen a lemezen, már csak azért is, mert nagyon sok énekest hívtam el előadónak, társelőadónak, klasszikus értelemben azt szokták mondani erre, hogy ez egyfajta ’featuring’ lemez. Ez számomra nagyon új és érdekes tapasztalatokat hozott. Kicsit megnyitotta a gondolkodásomat, hogy ilyen vállalást tettem, hogy egy ilyen csomó, általam még ismeretlen, vagy már régebb óta ismert, régóta, közös projektbe bele nem bonyolódó énekessel csináltam ezt az egészet.
- Ilyenkor mi a legnehezebb, vagy a legkönnyebb. Kiválasztani, a zenészeket?
Nem. Megírni a dalokat. Kilenc zeneszerzőhöz rohangálni, különböző helyekre, az rohadt fárasztó. Ha bárki ilyet akar, az szerződjön le egy taxi társasággal, és nagyon-nagyon sok időt szánjon rá.
- A zeneszerzők akkor már tudták, hogy ezt „XY” fogja énekelni? Női vagy féri énekes?
Azt lehetett tudni nyilván, hogy nő vagy férfi énekes, de azt nem hogy ki lesz. Ugye amikor elkészül a dal, és már demó formában létezik, megírom rá a szöveget és összeülünk a zeneszerzőkkel, hogy akkor kire gondolunk, akkor ugye mindig azt szoktam mondani, hogy mindig a dal választja ki magának az előadót, legalább is jobb esetben, hogyha nincsenek külső szempontok, amelyek kényszert gyakorolnának az emberre, hogy kivel kell felénekeltetni valamit. Például a ’Jó voltál tegnap éjjel’ című dalban, nyilván funky-s hangot kerestünk, vagy például a ’Golyóálló’ című dal, Oláh Gergő előadásában van, de előtte, mielőtt a Gergővel felvettük volna, két másik ismert énekes is felénekelte, mert kíváncsi voltam, hogy milyen hangulatok jönnek létre, ha mások másfajtaképpen éneklik fel a dalt.
- Akkor nem bíztad a véletlenre, hogy melyik dalt, ki fogja felénekelni?
Nem. Tudod az embernek, van egy elképzelése, nem is vizuálisan, hanem auditívan, hogy ha megírok egy dalt, akkor elképzelem, hogy milyen hatást szeretnék vele gyakorolni, és az esetek kilencven százalékában meg tudtam jósolni és be is jött, hogy mi az, ami jó lenne, és melyik előadó kell hozzá.
https://www.youtube.com/watch?v=Pj07MW-qmMI- A Kowalsky-val közös dal az mondjuk személyesen is meglepett sosem gondoltam, hogy lesz egyszer egy ilyen.
Igen, erre mondják, hogy az ember tervez, a sors meg perverz. A helyzet az, hogy a Kowalsky azért került be, mert egyrészt én is figyeltem a dalait, korábbról több dala is van, ami nagyon tetszik, rokonszenves is volt, de igazából a hangkarakter döntötte el. Az a hangkarakter, ami benne van, az Magyarországon körülbelül 3-4 énekesnek van meg és így eléggé leszűkült a kör. Amikor felhívtam, akkor nagyon pozitívan reagált, és onnantól nagyon nagy cimboraság alakult ki közöttünk, nagyon helyes, nagyon rokonszenves pasit ismertem meg, aki nagyon tiszta ember. De ez csak egy személyes sztori, a lényeg az, hogy meg tudta szólaltatni, azt az érzést, amit kerestünk – egy rockos hangot kerestünk –, de mégsem az idősebb hangkategóriából.
- Amikor valaki ilyen lemezt ad ki, adott a kérdés hogy volt-e olyan zenész, aki visszautasította a felkérést. Volt, aki azt mondta, hogy „ne haragudj Péter, nem vállalom”?
Volt olyan, aki azt mondta, hogy nem vállalja, de nem azért, mert nem akart velem együtt dolgozni, hanem pont akkor, pont mostanában úgy jön ki egy másik olyan dala, ami egy másik promóciós érdekrendszert vont maga után. Vagy azt mondta „figyelj, jó ez a dal, de mi lenne, ha inkább másik lenne”, vagy „írjunk egy közös dalt, azt jobban el tudnám képzelni”, vagy „most pont nem érek rá”. De olyan, hogy Veled nem akarok együtt dolgozni, ilyen nem volt. Sőt, ez a zeneszerzőkre is igaz, több olyan csapat is van, akiket megkerestem, aztán később nem született belőle közös dal. Volt olyan, aki egy híres együttesben billentyűs, adott egy remek zenei alapot, aztán elkezdtük gyúrni, később ő elfáradt, akkor ezt elengedtük, 3 hónap múlva visszatértünk hozzá, megint foglalkozott vele, de végül nem tudta összekalapálni a dalt. Volt olyan is, hogy az egyik legnépszerűbb, legismertebb magyar zenekar azt mondta, hogy tök jó lenne csinálni valamit, de konkrétan egy szabad percük nincsen, még a saját jövőjüket sem kitalálni, nemhogy még összeállni valaki mással.
- Volt egy nagy sikerű koncertetek a közelmúltban, de hogy lehet ezzel turnézni? Nem egyszerű azért összetrombitálni 11 énekest.
Igen, de azért gondolhatod, hogy ennyire nem megyek bele a vesztőbe. Úgy találtuk ki az egész programot, hogy a saját zenekarommal, ami az egykori Jazz + Az illetve Gringo Star zenészeiből áll, meg az új énekessel, a nagyszerű Ambrus Ritával az összes dalt elő tudjuk adni. Magyarul úgy találtuk ki az egész koncert programot, mind zeneileg, mind technikailag, mind pedig dramaturgiájában, hogy le tudjuk nyomni úgy is ezt a turnét, hogy három énekes hang lesz a színpadon, a Kálmán Tomi barátom, aki gitározik, Ambrus Rita és én. Meg persze mögöttünk lesz a zenekar.
- Köztudott, hogy Te nem csak zenével foglalkozol, hanem sok más dologgal is. Melyik az a terület, ami a legközelebb áll hozzád, így az életedre visszanézve?
Az eddig sem rövid életemre visszanézve, mindig a zenélés, mindig a dalszövegírás érdekelt a legjobban illetve olyan víziók megteremtése, amelyek alkotói szándékból születtek meg, de nem okvetlenül nélkülözték az üzleti relevanciát, persze csak azért nem csinálok valamit, hogy pénzt keressek, hanem azért, mert izgat benne valami, ami az alkotói kreatív részt jelenti és egyébként nem bánom, ha fizetnek is érte. Nagyon sok dolgot csinálok egyébként a mai napig is, amiért nem kérek pénzt, amiben nem az üzlet érdekel, hanem maga a tevékenység. Dalaim közül is tudok kettő ilyet mondani, az egyik a ’Magyarország’ című dal, amit Oláh Ibolya énekelt, a másik pedig egy Sting feldolgozás, a ’Hungarian in Europe’. Utóbbi esetében minden jogdíjat az eredeti dalszerzők kapnak, én egy fillért nem kapok érte, de nem is érdekel, meg nem is érdekelt, hanem sokkal jobban az, hogy szülessenek meg a dalok. Visszatérve arra, amit kérdeztél, nyilván a ’Dzsungel könyve’ előadás, az összes zenekarom és az összes zenei megmozdulásom, nekem ezek jelentik a legfontosabb tevékenységemet, mert azokban valóban én magam vagyok benne és azt gondolom, hogy ezek mind el tudják mondani azt, hogy ki voltam én, hogy ha én már nem leszek ezen a Földön. Viszont a reklámkampányok, kommunikációs kampányok vagy más egyéb dolgok kevésbé.
- Miközben az M3 televíziós csatorna nosztalgikus műsor kínálatát néztem, felmerült bennem, hogy volt egy nagyszerű tévéműsor, az ’Ász’. Nem tudom emlékszel-e rá?
Valami rémlik, 5 évig csináltam, úgyhogy súlyos lenne, ha már ilyenekre nem emlékeznék.
- Nagyon sok zenekar – például Kispál is –nálad bukkantak fel. Megfogalmazódott az a kérdés, hogy egy ilyen televíziós műsor, úgy, ahogy annak idején készült, meg tudna-e most állni, akár a kereskedelmi, akár a közszolgálati televízióban. Lenne-e rá igény, néző?
A kereskedelmi televíziók nem finanszíroznak ilyen jellegű dolgokat, a közszolgálati meg nem tudná megcsinálni jól. Én azt gondolom, hogy azért ennek sok oka van, nagyon nehezen születne meg. Ha lenne rá elég pénz, én azt gondolom, hogy a közszolgálatinak érdemes lenne vele foglalkozni – egyébként teljesen mindegy neki, mert most is alig nézi valaki –, de ennek ellenére úgy gondolom, hogy rendkívül fontos küldetést – minden politikai száltól függetlenül – meg tudna valósítani. Az, hogy ha valamikor, akkor most lenne rá igazán szükség, mert a fiatalok meg tudnák találni példaképeiket egy jól megszerkesztett műsor során. Úgy gondolom, hogy ebben nagy hiány van. Az ’Ász’-nak az volt a nagy küldetése, és a sikerének a titka is, hogy a 15-18 éves generációkban meg tudtam mutatni, azokat a srácokat, akik nem az iskola szabályai, értékrendszerei alapján számítottak érdekesnek, tehetségesnek. Egyébként külön jutalom számomra, hogy ebben a nem kis időben, nagyon sok ’Ásszal’, vagy ’Ász jelölttel’ találkoztam, és többen vannak, akikkel, azóta, együtt is dolgoztam a későbbiekben. Ez azt jelenti, hogy valóban találtunk olyan srácokat, akik később is sikeresek lettek, nem pusztán fiatalon tűntek tehetségesnek. A kereskedelmi tévék pedig nyilvánvalóan maradtak a show jellegű tehetségkutatóknál, amivel egyébként nincsen semmi baj, csak az egy más tartalmú műsor.
- Pont most bukkant fel az egyik televíziós műsorban a már 25 éves ’Áj láv jú’ című Rapülők dal klipjének szereplője, Rábaközi Andrea. Nem tudom követed-e az Édes Élet szappanoperát, láttad Andreát?
Andrea, szerencsére 25 éve nagyon jó csaj, és még a mai napig megvan az a ruhája, amiben híres lett, amit egyébként aznap reggel teljesen véletlenül rántott magára, mert felhívtuk, hogy „gyere már le, mert klipet akarunk forgatni, amiben nem tudjuk mi lesz, de kellene egy jó nő”. Úgyhogy 18 darab papírlappal, és 5 darab színes filccel mentünk be a stúdióba, és végül ebből lett a videoklip.
https://www.youtube.com/watch?v=HrLKGfMH_MM- Régi filmeket, vagy mint mondjuk az ’Ász’, megmutatod a gyerekeidnek? Két lányod van Lenke és a Sára.
Igen, van két lányom. Az, az igazság, hogy nem szoktam őket agyonterhelni apuci rettenetes életével, másrészt láttak tőlem néhány bejátszást, meg régi fényképeket. Rémülten állapították meg, hogy úgy néztem ki, mint egy lány. Úgyhogy nekik most az a tökéletesen apakép, ami most van, és ezzel én is teljesen elégedett vagyok.
- Nyilván kritikusak ezek a lányok.
Á még nem, csak 5 és 7 évesek, úgyhogy még csak most kezdődik a csipa kinyílás.
- A facebook.com/gesztipeter oldaladat 78 ezren követik. Mint reklám és marketing szakember elégedett vagy ezzel a számmal?
Tudod, az a kérdés, hogy mit rakunk fel a bőség szemüveget, vagy a hiány szemüveget. Ha a hiány szemüveget teszem fel, mint marketing szakember, akkor nagyon elégedetlen vagyok vele, mert körülbelül 250 ezernek kellene lennie. Ha viszont a bőség szemüveget teszem fel, mint magánemberért, vagy az előadóét, alkotóét, akkor elégedett vagyok vele. Ugyanis az a helyzet, hogy a Facebook like-ok növelésének sok titka van, nyilván pontosan tudod. Az egyik, hogy nagyon személyes dolgokat kell felrakni, mert arra ugranak nagyon sokan és ebből rendszeresen sokat kell felrakni. Az a helyzet, hogy én eléggé ambivalens viszonyban vagyok a médiával is, másrészt meg a Facebook-ot is médiának tekintem természetesen, és nagyon-nagyon ritkán osztok meg személyes jellegű posztokat, mert én azt gondolom, hogy addig szeretném beengedni az embereket az életembe, ameddig most teszem. Ezért tudomásul veszem, hogy nem fog ez a szám radikálisan növekedni, csak ha kirakok 1-2 olyan dolgot, ami az én ízlésem ellen való.
- Gondolom, nagyon sok újságíró szeretne csemegézni a Te oldaladon.
Ki nem tojja le az újságírókat? Az, az ő szakmájuk. Van elég híres ember Magyarországon, aki kirakja, csemegézzenek abból.
- Aki sokkal többet mutat a családjából vagy önmagából, vagy a privát életéből, azt bekövetik, mert annak lesz folytatása. De, hogy ha valaki professzionális és meg akar maradni szakmainak, akkor ez azzal jár, hogy nem húz magával még több 10, vagy több 100 ezer rajongót. Valószínűleg ők, nem is azok az emberek, akire szüksége van valójában.
Így van. Az is egy fura dolog, hogy valójában már kicsúsztam a 18-49-es korcsoportból, amire az össze médium lő egyrészt, másrészt az engem követő emberek többsége az idősebb generációhoz tartozik. Ők ugyan fogyasztanának bulvár híreket, ugyanis az oldalamon 90%-ban hölgyek tartózkodnak.
- A nőnapi posztod nagyon nagyot ment.
A nőnapi poszt nagyot ment, de mindjárt elmondom, mi ment a legnagyobbat, ami egészen elképesztő volt. Viszont az gondolom, hogy ha tudatosan tekintek erre a Facebook oldalra, amit minden előadásomon elmesélek minden vállalkozómnak, hogy a Facebook, az egy szélcsatorna, mert nyilván arra is jó, hogy eladást generálj vele, de az a helyzet, hogy én ezt csak korlátozottan tudom használni, pontosan azért, mert a magánember, vagy alkotói énem szembe megy a marketing szempontokkal. De én ezzel tisztában vagyok, ezért nincs bennem oldhatatlan feszültség, nincsenek álmatlan éjszakáim. De tudod mi ment a legnagyobbat a Facebook oldalamon? Amikor tavaly elharapózott az őrület menekült ügyben, és amikor az operatőrnő belerúgott egy apába, aki vitte a gyerekét, és utána egy kislányt is megrúgott. Ennek kapcsán én kitettem egy posztot, 12 pontba foglalva, amit gondolok erről az egész dologról, az akkor tapasztalt dolgokról kialakult véleményemről. Nem fogod elhinni, hogy azt hányan osztották meg! Konkréten 1 millió 600 ezer ember nézte meg akkor a Facebook-om.
- Meg a média is…
Persze, utána vagy nyolc újság lehozta, őrültek háza volt, kitört a szokásos elmebaj, főleg a férfiak nagy része közölte, hogy én elmebeteg vagyok, és jöttek az ilyen szokásos ostobaságok, a politika által felkorbácsolt indulatokkal. De arra nagyon jó volt, hogy megmutatta nekem, hogy milyen őrületes erő van a saját Facebook oldalamban és azt is megmutatta, hogy érdemes elgondolkodni az ismert embereknek ma Magyarországon, hogy a véleményüket el kell mondani, akkor is, hogy ha ezzel magukra rántja a vizes vödröt. Azt gondolom, hogy van felelősségük abban, hogy ha ismert ember, akkor a gondolatait és az állásfoglalását, azt meg lehet osztani a világgal, úgy is, hogy abba nincs konkrét politikai véleményalkotás. Én akkor úgy írtam, mint humanista módon gondolkodó ember. És nem akartam nagyobb összefüggésekbe belemenni, mint például Iszlám Állam, vagy terrorizmus, vagy stb. Ez nagyon érdekes volt. Kiraktam a posztot, ránézek egy óra múlva, megnézték 60 ezren, gondoltam rendben van. Ránézek 3 óra múlva, 250 ezer. Mondom „Jézus Mária, mi történik itt?”. A végén pedig, 2 nap alatt felment 1 millió 600 ezerre. Ebből a szempontból a közösségi média egy csodálatos felület.
https://www.youtube.com/watch?v=LthgHm7vnXs- Péter, egyetlen egy kérdés maradt még. Egy új musical-ről lehet hallani, Dés Lászlóval a ’Pál utcai fiúkon’ dolgoztok. Hol tart most ez a munka?
Ez ott tart kérlek szépen, hogy tegnap is hajnali fél 2-ig írtam, amikor beledőltem a laptopomba. Ugyanis be kellett volna fejeznem egy dalt, ami a Nemecseknek és a Bokának egy duettje, arról, amikor a Nemecsek már lázas, és a Boka viszi őt haza. Nagyon szép dalt írt Laci, és éppen arra írom most a szöveget. 12 dal megvan már, jövő héten kerül sor az olvasópróbára a Vígszínházban és hosszú próbafolyamat előtt állunk. Novemberben fogják bemutatni. A dalírást másfél hónapon belül be kell fejezni. Az a szándékunk, hogy megint egy sikeres és minden családhoz eljutó mű szülessen, ami egyformán tudja szórakoztatni a felnőtteket, gyerekeket, kamaszokat. Ugyanúgy, ahogy a Dzsungel könyvével is történt mindez.
Fotók: facebook.com/gesztipeter
