Interjú

„A KÉPEKET PRÓBÁLOM MEG SZÖVEGEK FORMÁJÁBAN LEÍRNI” – LOVASI ANDRÁS-INTERJÚ

nincs kép


Lovasi András számára 2016 több dologról is emlékezetes lesz: új dobos a Kiscsillag zenekarban, Semmi Konferencia néven zenés darab összeállítása, közben nyáron jön az utolsó nagy Kispál-koncert Orfűn. Aztán meg még ki tudja, hogy mi lesz még. Az említett témákról és a zeneipar dolgairól beszélgettünk a debreceni Kiscsillag-koncert előtt a Roncsbár öltözőjében. Aztán egyszer csak váratlanul megjelent a Tankcsapda 2/3, Lukács Laci pedig kicsit beszállt a beszélgetésbe.
  • Egy hónapja új dobosotok van Bajkai Feri személyében, akit két zenekarból is ismerhetnek az emberek: The Challenger in Pieces és az MZ/X. Hány jelölt közül esett rá a választás?
  • Azt hiszem, hogy hét dobost hallgattunk meg. Általában ismerősöket hívtunk. Ferit én egyébként nem az említett két zenekarból ismerem, hanem onnan, hogy Kispál Andrisnak volt egy Velőrózsák nevű zenekara – ami rövid ideig működött, mindössze két évig – és ebben az utolsó időszakban Feri dobolt. Láttam őket egy koncerten. Különösebben nem voltam oda a produkcióért, de a dobos nagyon tetszett. Épp mostanában próbáltuk össze a nyári Kispál és a Borz-koncert anyagát a harmadik időszakról és pont akkor vált időszerűvé új dobos keresése és eszembe jutott, hogy Kispi ismeri Ferit, így elkértem a számát. Ő volt az egyik, akit így meghallgattunk. Utána van egy latolgatás, szavazás. Igazából azt mondhatom, hogy a hét emberből négy-öt különösebb gond nélkül – persze sok melóval – befért volna a zenekarba, de mentalitásban meg hozzáállásban - mert nyilván az emberi vonatkozását is figyelembe vesszük a dolgoknak ilyenkor - ő volt a befutó. Feri nagyon közkedvelt figura a zenészvilágban. Mondtuk pár ismerősnek, hogy képzeld, Bajkai Feri lesz az új dobosunk és erre mindenki jött, hogy tényleg? De jó, ő nagyon jó srác. Van egy pozitív levegője Ferinek, nagyon jóindulató, jófej srác. Nemrég volt Pécsen egy koncertünk, ahol már ő játszott velünk és persze picit még nyögvenyelősek vagyunk. Az a fajta perfekcionizmus, ami az elmúlt egy-másfél évben volt jellemző a Kiscsillagra, az, hogy felmentünk egy színpadra és lendületes, kompakt koncertet tudtunk csinálni bárhol, na, ezt a képességünket egy kicsit most elveszítettük, megnyestük. De ez idővel nyilván visszatér majd. Lehet, hogy már ma este. Persze ettől függetlenül mindent ugyanúgy tudunk folytatni, ahogy abbahagytuk Ábellel. Ráadásul most készülünk egy új anyagra, 17 új dal, A-B verziók, szóval viszonylag összetett dolog lesz. Emellett megtanulni egy teljes koncertrepertoárt, az elég hősies tett, úgy, hogy Feri közben még egy munkahelyen 8 órában dolgozik is.
  • Az említett két másik zenekarban is ő fog játszani a jövőben?
  • Ez teljes mértékben Feritől függ. Nálunk nincs ilyen, hogy ha hozzánk belép egy zenész, akkor abba kell hagynia az egyéb tevékenységeit, ha össze tudja azokat egyeztetni. Nyilván örülünk neki, ha mi vagyunk az elsőszámú zenekar, de még ez sem szentírás. Inkább az van, hogy mi hozzuk a legtöbb koncertet, így ez válik elsődlegessé mindenki számára. Viszont ha valaki beír egy dátumot magának a közös naptárba, akkor oda már nem szervezünk bulit. Lecsónak is ott van a Pál Utcai Fiúk, Marcinak is van egy saját zenekara és Csaszinak is vannak egyéb elfoglaltságai. Ebből kiindulva nem is mondhatnánk Ferinek, hogy legyen már az, hogy csak ide koncentrálsz. Nyilván neki ez most új kihívás és ide kell a legtöbb energiát befektetnie, de ez nem azt jelenti, hogy ne csinálhatna bármi mást.
  • A zenekar következő nagy projektje a Semmi Konferencia. Olvastam az alaptörténetet, nagyon tetszik. Megnéztem a darab honlapját is, ahol a piros tollú madár azt mondja, hogy SEMMI VAN. Neked mit jelent a semmi?
  • Nagyon sok mindenre használjuk szegény semmit.A darab kiindulópontjában egy rosszkedvű anyuka mondja mindig az aggódó kisfiának, aki kérdezgeti: -Anya, mi a baj?-Semmi..Szóval egy egyszerű kommunikációs sablon, de a kisfiú nekiáll egy konferenciát szervezni a semmiről , hátha többet megtud róla,és akkor megtudhatja azt is, mi a baja az anyukájának. Jónás nevű barátjával együtt szervezi a konferenciát aki a szomszéd parkban egy nagy fa odvában lakik. Szóval egy kicsit meseszerű történet. Amúgy meg az emberi gondolkodás, de leginkább az európai gondolkodás nem nagyon tud a semmivel mit kezdeni. Ahogyan a végtelennel sem. Se kiköpni ,se lenyelni nem tudja. Valahol itt végződik a fogalmi rendszerünk. Filozófiai rágógumi, amit bármeddig el lehet rágni. Van is egy ilyen nyitó beszéde a konferenciának, amit nem véletlenül egy kerületi politikus tart. A politikus egyébként Varga Livius lesz. De szerepel még Péterfy Bori, Pásztor Anna, Busa Pista, Likó Marci, Falusi Mariann, nagyon összetett munka, új zenék, és egy csomó új dolog , kihívás amit még nem csináltunk.IMG_7750_v
  • Mindenhol azt olvasni, hogy Budapesten lesz az ősbemutató az Erkelben április 26-án, azonban a Kiscsillag oldalán láttam, hogy április 20-án Kecskeméten, másnap pedig Miskolcon is ezzel léptek fel.
  • A színházi világban ez nem olyan nagy újdonság. Koncerteknél általában úgy szokott lenni, hogy ha premier vagy ősbemutató, akkor az az egy koncert van. Színházban meg a premier előtt van ilyen bemutató, meg olyan bemutató meg szakmai bemutató, stb. Az Erkel egy nagy terem és nem játszottunk még ilyen típusú előadást ekkora helyen. Azt mondják, hogy nagyon jó az akusztikája, de nem mertünk belevágni úgy az Erkelbe, hogy tényleg az legyen a legelső előadás. Egy csomó olyan újdonság van ebben az egészben, ami fekete ló, vagyis soha nem csináltuk még. Itt van például ez a szöveg (felmutatja a darab szövegét, amit éppen tanult, amikor megérkeztem – a szerk.), öt oldal, ráadásul valamilyen szinten úgy kell elmondanom, hogy az természetes legyen. Nem is ragozom, közben zenélni kell és sok más dologra is figyelni. Nem akartuk, hogy ez esetleg ott omoljon össze. Szóval van két előadás az Erkel előtt, aztán természetesen az a cél, hogy minél több helyre elvigyük majd az országban a darabot.
  • Ha jól tudom, ősszel jelenik meg a darab hanganyaga az ötödik Kiscsillag-lemez formájában. Ez így helytálló?
  • Azt, hogy pontosan mi lesz belőle, azt még mi sem tudjuk. Lehet, hogy sima album, esetleg a prózai szöveg is benne lesz a dalok mellett, ezt még nem látjuk. Az biztos, hogy még az előadás előtt kijövünk három új dallal, illetve az első darabunkat, az Idáig tudom a történetet címűt elérhetővé tesszük hamarosan a semmikonferencia.hu oldalon, hogy bárki meg tudja nézni, aki lemaradt az előadásokról. Szóval áprilisban történni fog pár dolog az oldalon, érdemes lesz figyelni.[embed]https://www.youtube.com/watch?v=oyq1uLilpvU[/embed]
  • Az új anyag kapcsán várhatók lesznek fizikai formátumok is?
  • Például a Szeles című lemezünk azért jelent meg vinyl formátumon is - mert Tövisházi Ambrus, aki a lemez producere volt – azt mondta, hogy megmasztereli nekünk ingyen a lemezt, ha csinálunk belőle bakelitet. Így történt.
  • Ebben azért az is benne volt, hogy közönségigényt elégítsetek ki vagy nektek is ennyire fontos a fizikai formátum?
  • Nyilván egy vinyl-t odaadni valakinek sokkal jobb érzés, bár van rá esély, hogy nem tudja lejátszani. Én mostanában egyre több lemezt kapok, így felélesztettem a régi lemezjátszómat otthon, így most már meg tudok hallgatni bármit. Nemrég a lányom meghallgatta a Szelest így és azt mondta, hogy „Apa, ez mennyivel jobban szól!”. Mondjuk azt tegyük hozzá, hogy nem kicsi hangfalakból szólt. Ugye az emberek többsége mp3 fájlokat hallgat kis eszközökön, azokhoz képest a vinyl és a nagy hangfalak óriási audio élményt jelentenek. Természetesen nekem is. Sajnos én is elszoktam már attól, hogy normálisan odafigyelve hallgassak végig egy 45 perces albumot, figyelve arra, hogy hogy szól, milyen a basszus, stb. Szóval ilyen formában nagyon ritkán hallgatok már zenét, így ezért is nagyon jó ez a vinyl reneszánsz, mert picit rákényszerít arra, hogy még komolyabban vegyem a saját munkámat. Ugye régen, a ’80-as években ez egy program volt, hogy „Figyelj, nekem meg van a nem tudom mi, gyertek fel és hallgassuk meg!”. Aztán felmentünk, meghallgattuk és megmondtuk, hogy kurva jó vagy épp az ellenkezőjét. Fontos volt a zene, sokkal fontosabb helyen volt az életünkben, mint most, amikor bárhol és bármikor megkapod. Előveszed a telefonodat, elolvasol rajta egy cikket, hogy megjelent valamilyen lemez, aztán egy perc múlva már hallgatod is. Olyan könnyű hozzájutni minden zenéhez, hogy így relatíve a súlya is csökkent.
  • Nemrég azt nyilatkoztad, hogy a rock 'n' roll nincs benne a levegőben Magyarországon. Valakinek bele kellene tenni vagy inkább a befogadó oldallal van a baj?
  • Szerintem jelen pillanatban valahogy a felhajtó ereje tűnik el ennek az egésznek. Számtalan zenész interjú van, ami azzal kezdődik, hogy azért kezdtek el anno zenélni, mert megnézték a The Beatles: A Hard Day’s Night című filmjét. Tudod, mi az érdekes?Hogy ez még most is működik. Most kérdeztem egy ifjú kollégát , és ugyanezt mondta , hogy emiatt a film miatt kezdett el gitározni...Abban az időszakban volt valami olyan erő a levegőben, ami miatt az lett a popzene reneszánsz korszaka. Elképesztő energia, korszellem és hangzás. Ezek pedig olyan elegyet alkottak, ami 20-30-40 évig hatással volt szinte minden zenészre. Ez kezd most egy kicsit kifáradni. Például a mostani tizenévesek már nem igazán hallgatnak gitárzenét. A lányom - aki például nagy Supernem rajongó - mindig panaszkodik, hogy nem tud kivel elmenni koncertre. Azt mondja, hogy senki nem szereti az osztályban. Kérdezem, hogy akkor mit szeretnek. Ilyen tingli-tanglikat, azt mondja. Most ez egy ilyen apályos időszak. Talán 3-4 év múlva meg megint valamilyen módon divatba jön az a fajta zene, amit én jobban szeretek. A manapság uralkodó popzene nem a kedvencem. Unalmasnak találom. Ami persze lehet, hogy azért van, mert öreg vagyok. Ahogy öregszik az ember, lehet, hogy ugyanabba a három akkordba nem látja bele azt a szépséget, mint régen. Persze nem feltétlenül van így, de én így érzem.
  • Látsz valamiféle ritmikus hullámzást ebben?
  • Például amikor bejött az elektronikus zene új iránya, ezek az elektronikus tánczenék ’95-’96-ban, az is okozott egy visszaesést a gitárzenéknek, de az legalább izgalmas volt, sőt az volt az utolsó izgalmas nagy hullám a popzenében. Most ez sincs. A ’90-es évek végén szerintem a Tankcsapda volt az egyik nagy túlélője ennek a váltásnak. Olyan masszív bázisuk volt, hogy akkor is járták a koncertjeikre az emberek, amikor mindenki partiállat lett. Aztán utána megint visszajött a rockzene a 2000-es évek elején. Most megint apály van, és lehet, hogy a rockzene új irányai már ugyanolyan rétegzenék lesznek mint pl. a jazz lett . És ez nem csak itthon érvényes, hanem mondjuk Amerikában is. Az elmúlt 1-2 évben a lemezeladási statisztikákban látszik, hogy az első húszban nem igazán vannak rockzenekarok vagy gitárzenekarok. Most olvastam, hogy az USA-ban a tavalyi év legnagyobb rock sikere Kid Rock volt. Kb. 300.000 lemezt adott el, ami kint egyáltalán nem számít jónak.
A válaszadás közben belépett az öltözőbe Lukács Laci és Fejes Tamás – a szerk.
  • Laci, becsatlakozol?
  • Lukács: Én ezt megcáfolnám, de nem az én dolgom.
  • Lovasi: De nyugodtan mondd!
  • Lukács: A Five Finger Death Punch eladott vagy 600.000 lemezt tavaly Amerikában.
  • Lovasi: Én ezt a 300.000-et ilyen hivatalos statisztikában olvastam.
  • Lukács: Akkor azt rosszul írták.
  • Lovasi: Meg, hogy a Metallica is 300.000 alatt volt.
  • Lukács: Még szép, nekik nem is volt új anyaguk.
  • Lovasi: Ez igaz, ők csak a régi kiadványokkal nyomultak.
  • Lukács: Amúgy a tendencia az úgy van, ahogy mondod. Hullámzik.
  • Lovasi: Mondom, lesz ez jobb is. Mindig az határozza meg, hogy a mostani tizenéveseket mi veszi körül.
  • Azért vagyok különleges helyzetben, mert a következő kérdésemben konkrétan a Kispál és a Tankcsapda neve szerepel.
  • Fejes: Meg leszel verve mind a két oldalról. (mindenki nevet)
  • Én úgy látom, hogy minden fiatal hazai zenekar Kispál / Tankcsapda életútra vágyik, mégis inkább biztonsági játékot játszanak, sémákban gondolkodnak, és gyors eredményekre számítanak.
  • Lovasi: Nagyon más volt az akkori helyzet. Bizonyos értelemben mind a Kispál, mind a Tankcsapda a rendszerváltás nyertese. Akkor egy pillanat alatt összeomlott a hagyományos lemezipar, ami a ’80-as években uralkodott. Volt egy rés, egy időszak, amikor még a kereskedelmi rádiók nem vették át az irányítást, ami azért később rendesen leuralta a magyar mezőnyt. Szóval ebben a rövid időszakban mindkét zenekar meg tudott izmosodni annak ellenére is, hogy nem nekik állt a zászló. Kitartóak voltunk, lelkesek. Mindkét zenekarban hárman voltunk, ez fontos volt, tudod, kevés volt a rezsi.
  • Lukács: Jaja. Befértünk egy személyautóba. (nevet)
  • Lovasi: Én régen koncerteket is szerveztem és emlékszem, hogy amikor meg akartam hívni a Korai Örömöt Pécsre, mondták, hogy 50.000 Ft lesz. Az akkor sok pénz volt. Mondtam nekik, hogy nem lesznek annyian, hogy ezt ki tudja termelni. Ők meg mondták, hogy 17-en vannak. (mindenki nevet) Szóval a lényeg, hogy mind a Kispál, mind a Tankcsapda nagyon komolyan vette a vidéki közönségét, ami akkor sokkal inkább volt még. Akkor még egy tavaszi vagy őszi turnén 40-50 állomásból állt. Most ezt a Tankcsapda még meg tudná csinálni, ha nagyon akarná, de pl. a Kiscsillag nem tudná. Amúgy régen eleve sokkal több helyszín volt és sokkal kevésbé volt Budapest centrikus az ország. Akkor még nem dőlt ez ennyire el, hogy Budapestről a vidék csak abból a szempontból érdekes, hogy hol lehet wellnessezni . Ugye régen is mondták, hogy csak Budapesten lehet elintézni bármit. A ’90-es évek meg arról szóltak, hogy feltörtek a  vidéki zenekarok: a Tankcsapda Debrecenből, az Anima Sound System Szombathelyről, a Quimby Dunaújvárosból, a Kispál meg Pécsről. Szóval az akkori pop / rock vidékről kapta a vérfrissítést és az impulzusokat. Most meg ez már mindegy.
  • Laci, te hogy látod?
  • Lukács: Akkor még hetero voltam. (mindenki nevet)
  • Lukács: Komolyra fordítva a szót, akkor még a világ megengedte azt a zenekaroknak, hogy lassabban építkezzenek akár tudatosan, akár ösztönösen. Nem volt internet, nem volt Facebook, nem volt kibaszott mobiltelefon. Annyival másabb volt a világ… Egyszerűen lassabb volt minden, ezért volt arra idő, hogy építkezzél. Manapság ha egy zenekar nem tud kijönni egy friss nótával fél éven belül vagy egy fasza 4 számos EP-vel, amin van legalább egy sláger, akkor mehet a faszomba, érted, mert jön helyette naponta másik húsz. Szóval akkor még nem volt ekkora a tempó a szó semmilyen értelmében sem.
  • A mai Magyarországon, közösségi média / stream korszakban elképzelhető még egy akkora zenekar, mint az említett kettő? Azt látjuk, hogy rövidtávú sikerek vannak, de vajon évtizedeken át tartó lehet még?
  • Lovasi: Alapvetően a popzene nem a hosszútávú sikerekről szól. A popzene alaptermészete, hogy jön egy zenekar, csinál egy kurva nagy slágert, aztán a tagok elszántságán, képességein és egy csomó más dolgon múlik, hogy abból lesz-e tartós működés vagy süllyesztő. A legtöbb popzenei siker szerintem általában rövidtávú. De valószínűleg épp most is vannak olyan sikeres magyar előadók, akik hosszú ideig sikeresek lesznek. Ráadásul a magyar közönség olyan, hogy amit megjegyzett nagy nehezen, azt már nem akarja elfelejteni. Szóval én nem aggódom emiatt.
[caption id="" align="alignnone" width="1278"] Lukács, Lovasi, Lecsó, Fejes. Fotó: Reszegi László[/caption]
  • Kérlek, mondj három kedvenc lemezt tavalyról vagy idénről. Akár hazai, akár nemzetközi.
  • A magyarok közül nem jut eszembe semmi. De, mégis van egy, a legutóbbi The Qualitons-lemez, az jó volt, bár az 2014-es.  Lecsónak tudom, hogy nagyon tetszik az új David Bowie. Én meg kb. fél éve nem is hallgattam semmilyen új dolgot,annyira elmerültem ebbe a konferencia dologba .
  • Nemrég a The Rolling Stones-t is kritizáltad, miszerint háttérzörej volt a TV-ben nézni egy friss koncertet. Lovasi András vágyni fog a színpadra 24 év múlva, amikor ő lesz 72?
  • Én amúgy tökre szeretem a Rolling Stones-t.
  • Ez át is jött.
  • Én nagyon szeretem a jelenséget. Szeretem, hogy bénák. Szeretem az egész lötyögést. Viszont az a felvétel valahogy a határon túl volt már. Ezen már jóízűt röhögni sem lehet. Amúgy az érdekes pillanat volt, amikor színpadra lépett Mick Taylor ezen a Hyde Park-os koncerten. Ő ugye valamikor, talán ’74-ben kikerült a zenekarból (valóban, Taylor 1969 és 1974 között volt a zenekar gitárosa - a szerk.) és pont úgy nézett ki, mint valami öreg magyar blues zenész: meg volt hízva, látszott rajta, hogy azért iszik rendesen, de még ő gitározott a legjobban. Az egy szép pillanat volt. Amúgy a kérdésedre válaszolva, nem igazán foglalkoztat a dolog. Régen még azon sem gondolkodtam, hogy mit fogok csinálni holnap. Most már annyit javult a helyzet, hogy azon szoktam gondolkodni, hogy mit csinálok jövőre vagy maximum két év múlva. Jobban előre nem tervezek.
  • Idén 15 éves lesz a Bandi a hegyről, az eddigi egyetlen szólólemezed. Akkor azt nyilatkoztad, hogy inkább rólad szólnak az azon szereplő dalok, ezért nem fér bele a Kispál és a Borz keretei közé. Lesz ennek folytatása vagy az a vágy már elmúlt, hogy szólólemezeket készíts?
  • Akkor az volt a helyzet, hogy a zenekar azt mondta egy csomó ötletemre, hogy nekik azok nem tetszenek. Én meg úgy éreztem, hogy jók és meg szeretném azokat csinálni valahogyan. Most ha van egy közeg, ami ha befogadja az ötleteimet, akkor azokból zenekari dalokat készítünk. Szóval ezért nem is lett folytatása. Lehet, hogy egyszer majd csinálok egy estet, amelyen egyedül játszom vagy írok olyan dalokat, amelyeket egyedül fogok játszani. A mostani zenekarom azért szerencsére nyitottabb.
  • Tehát a Kiscsillag jobban befogadó, mint a Kispál és a Borz volt?
  • Kénytelenek. (mindenki nevet) Írjanak jobbat.
  • Végül egy Kispál-kérdés, ez se maradjon ki. A középső éra valóban a legellentmondásosabb korszak volt, mégis kultikusnak számít, főleg ennyi év elteltével. A remaszteri munkák során voltak olyan pillanatok, amikor Lovasi András nem tudja, hogy mire gondolt anno?
  • Én egyáltalán nem foglalkoztam a remaszteringgel. Nem én csináltam, hanem egy hangmérnök. Belehallgattam egy kicsit és kész. Engem ez nem érdekel. Szerintem ezek demók, szinte tök mindegy, hogy hogy szól. Általában jóra hallgattuk őket és azért gondoltuk, hogy jók. Megírtuk a dalokat, bementünk egy stúdióba, feljátszottuk mindet és eljöttünk. Nem látott producert meg semmit. Ma már nem csinálnék úgy dalokat, hogy ne készülne belőle 3-4 verzió. Akár csak hobbiból: mi van, ha kicsit lassabb, milyen, ha ilyen a gitár vagy olyan a gitár vagy más harmóniák vannak alatta. Régen meg az elsőt vettük föl. És nyilván van olyan, amikor az első a jó és persze van ennek egyfajta bája is, de a ’90-es évek nem arról szólt, hogy olyan kurva jó volt a rögzítés. Pont akkor történt az, hogy a hagyományos, nagyon jó, kiérlelt analóg technológiákat – amelyek sokkal drágábbak voltak – mindenki kidobta és jöttek a sokkal gyengébb digitális verziók, amelyek végül a 2000-es években lettek csak olyan minőségűek, hogy versenyezni tudnak az analóggal.
  • Emlékszem, egyszer valaki azt nyilatkozta, hogy az ÜL lemez úgy szól, mint ha egy vödörbe hugyozna valaki.
  • Ezt én is olvastam anno. Nem tudom, hogy ki mondta, de nagyjából így van. Végül is igaza volt.
  • Szóval vannak olyan pillanatok, amikor Lovasi András nem tudja, hogy mire gondolt anno?
  • Igazából nincs. Az ember – legalábbis én – azért ír dalszöveget, mert van a fejében egy kép. Én ezeket a képeket próbálom meg szövegek formájában leírni. A képre emlékszem minden esetben, csak legfeljebb nem sikerült jól leírnom.
hirdetés