"FÖLÖTTEM UGYAN ELMÚLNAK AZ ÉVEK, DE AZÉRT A DALOK HALHATATLANOK..." - BRÓDY INTERJÚ

Bródy János, Kossuth- és Liszt-díjas, a Magyar Köztársasági Érdemérem Középkeresztjével elismert zeneszerző-szövegíró-előadóművész, röviden dalszerző, áprilisban betölti a 70. életévét. Ebből az alkalomból barátai és tisztelői kérésére és mindenki örömére lesz még egyszer Bródy János koncert az Arénában. A 70. évforduló alkalmából megjelenik a "Ráadás", Bródy legújabb stúdiófelvételeinek albuma, melyen néhány régebbi dal újraértelmezése mellett vadonatúj szerzemények is szerepelnek.

• Az új album számos érdekessége mellett már maga a formátum is különleges, hiszen bakeliten is megjelenik majd.

Eredetileg bakelitre terveztük, és a kiadó kívánságára jelent meg CD-n is. A régi idők emlékére akartunk létrehozni egy alternatív, retró stílusú anyagot Kirschner Péterrel és sok remek zenésszel együtt.

• Több alkalommal is nyilatkozta, hogy a dalai a mikrobarázdás lemezek korszakához tartoznak. Ez egyfajta ragaszkodás és ugyanakkor tiszteletadás is a bakelitformátum előtt?

Igen, emellett gyakran érzem úgy, hogy a mikrobarázdás nagylemezek szabadították föl a könnyűzenészekben azt a kreativitást, ami addig a szórakoztatóiparban csak 2-3 perces slágerekre korlátozódott. De amikor megjelentek a hosszan játszó lemezek, az úgynevezett nagylemezek, lehetőséget teremtettek arra, hogy ne csak slágerekkel próbálkozzanak a zenészek, hanem átgondolt, konceptuális módon állítsák össze a lemezoldalakat, nagyobb ívű szerzeményeket is írjanak. Emlékszem, mindig milyen gonddal, és milyen átgondolt módszerrel szerkesztettem én is ezeket a nagylemezeket az akkori zenehallgatási szokásoknak megfelelően – ugye számíthatóan úgy hallgatták őket, hogy föltették, aztán megfordították, és végighallgatták a lemezt. A dalok sorrendje sem volt mindegy, és tulajdonképpen az egész egy kis zenei- irodalmi előadás élményét adta a hallgatónak.

• Manapság a technológiai fejlődés eredményeként abszolút átalakultak a zenehallgatási szokások, most már nem albumokat hallgatunk végig, hanem egy-egy dalt, emiatt a zenekaroknak sem kell már egy albumba „sűríteni” a mondanivalót, nem kell ilyen koncepcióban gondolkodniuk. Ráadásul publikálni is egyszerűbb a felvételeket az interneten, és a befogadó számára is minden hozzáférhető.

Mesélték a fiatal zenészek, hogy a rádiósok szólnak, ha túl hosszúra sikerül egy szám, mert három percnél hosszabb dalokat nem szívesen játszanak le. Márpedig én azt gondolom, hogy egy komolyabb zenei mondanivaló kifejtésére mindenképpen több idő kell, általában én is hosszabb dalokat írok. Egy nagylemez tulajdonképpen egy helyzetjelentés, egy mérföldkő, nem véletlen, hogy annak idején, a rockzene felívelő korszakában ezek a nagylemezek adtak igazán rangot és jelentőséget a különféle együtteseknek, és a zenészek mindig gondosan megkomponálták ezeket a lemezeket. Úgy érzem, én ehhez a korszakhoz tartozom, ebben a kompozíciós technikában nagyon otthon érzem magam, és sajnálom, hogy ma már az albumok a neten nem így terjednek – bár kétségkívül teljes albumokat is le lehet tölteni, ha valaki veszi a fáradtságot. Ugyanakkor nagyon örülök, hogy még ebben az időben is itt vagyok, pedig korábban már az Illés szekerén lemezre is úgy tekintettem, mint a pályafutásom lezárására. De az történt, hogy ennek a lemeznek a visszhangja olyan volt, mint egy előadás, amikor a produkció után a közönség nem akar hazamenni és még mindig követel valami ráadást. Így született meg ez a dalgyűjtemény Ráadás címmel - az életművem ráadásaként. Számomra nagyon nagy ajándék, hogy erre még lehetőségem van.

• Ezen az albumon vannak új szerzemények, illetve néhány régebbi dal újraértelmezése is felkerült rá. Amikor újraértelmezést mondunk, pontosan mit kell alatta érteni?

Van, hogy egy régi dal történetét folytatom tovább, ahogy ez Csillag Hajnalka esetében is történt, aki most már Felföldiné néven szerepel. Vagy pedig egy régi szerzeményt egészen másfajta hangszerelésben, más felfogásban játszok. Ebből van kevesebb, többségében új dalok szerepelnek a lemezen, ezek határozzák meg a hangulatát, ami mindenképpen az én jelenlegi lelki állapotomat és a mostani körülményeket tükrözi.

• Készült egy videoklip is a Te itt leszel majd mellettem című dalhoz, amelyben olyan zenésztársak is közreműködnek, mint az imént említett Kirschner Péter vagy Szabó Ádám. Ők lesznek ott az április 9-i koncerten is?

Igen, lényegében ők lesznek ott, és még egy-két fiatal zenész, éppen velük próbálok a koncertre, hiszen nem csak a Ráadás lemez dalait, hanem régebbi dalokat is eljátszunk majd. A közönség egy ilyen utolsó nagy koncerten elvárja, hogy bizonyos dalok elhangozzanak. Ezeket is együtt fogjuk előadni. [embed]https://www.youtube.com/watch?v=DTDHiHHMuTk[/embed]

• A mondás szerint jó pap holtig tanul. A fiatal zenészek nyilván rengeteget tanulhatnak Bródy Jánostól, de egészen más megközelítésben vallanak a zenéről vagy értelmezik azt. Van esetleg olyasmi, amin még Bródy János is meglepődik vagy vannak olyan észrevételek, amire felkapja a fejét?

Nagyon tehetségesek, és bizony van, amit én tanulhatok tőlük, mert technikailag hihetetlenül fölkészültek, és nagyon kellemes meglepetés számomra, hogy milyen hihetetlen empátiával éreznek rá a régebbi dalok hangulatára. Nagyon jó kis közösség ez így. Úgy érzem, mintha ez is azt bizonyítná, hogy fölöttem ugyan elmúlnak az évek, de azért a dalok halhatatlanok.

• Április 9-én lesz a kétórás nagykoncert Budapesten az Arénában. Hogy lehet két órába belesűríteni a Bródy János-életmű dalait? Bizonyára nem könnyű a választás.

Nagyon nehéz eldönteni, hogy mik szerepeljenek. Nyilván hosszabb lesz a program, mint két óra. Amikor a Facebook oldalamon lehetőséget adtam egy szavazásra, hogy mely dalok ne maradjanak ki a műsorból, bizony felsoroltak 50-60 címet a lelkes követők. Vannak olyan dalok, amiket mindenki elvár tőlem, és igyekszem úgy összeállítani a programot, hogy senkinek ne legyen hiányérzete a végén.