1993 komoly változásokat hozott a Rolling Stones számára: harminc év együttlét után kiszállt a zenekarból Bill Wyman basszusgitáros, kiadót váltottak és össze kellett hozniuk a '90-es évek első Stones-lemezét is. Mindezt úgy, hogy az Urban Jungle turné 1990-ben véget ért, utána pedig nagyobb szünet következett, ahol minden tag másokkal zenélt. 1991-ben megjelent Charlie Watts első jazzlemeze (Charlie Watts Quintet: From One Charlie), 1992-ben Ronnie Wood ötödik, Keith Richards második szólólemezét adta ki. 1993-ban érkezett Watts második jazzalbuma (Warm and Tender), majd Mick Jagger is letette az asztalra harmadik szólólemezét (Wandering Spirit), amelyen Lenny Kravitz és Flea is dolgozott Rick Rubin producer mellett.
Nem volt hát könnyű ezekből az állapotokból visszaállni a Stones-gondolkodásra, de úgy tűnt, hogy Wyman kilépése sem tudta megtörni a lendületet. Watts javaslatára Darryl Jones érkezett a bőgős pozícióra, aki mind a jazz, mind a rock világában otthonosan mozgott, ugyanis Miles Davis és Sting zenekarában is zenélt már. Persze csak session-zenészként alkalmazták és alkalmazzák a mai napig.
Jagger és Richards 1993 áprilisában kezdtek új dalokon dolgozni, majd szeptemberben Wood írországi otthonában kezdődtek meg a próbák. A dalokat aztán 1993 novemberében a Dublinban található Windmill Lane Studios termeiben rögzítették. A producer az a Don Was volt, aki majdnem harminc évvel korábban – 1964-ben – látta élőben a zenekart és azóta tartotja magát rajongónak. A munkakapcsolat olyan jól sikerült, hogy a 2016-ig minden Stones-album producere ő volt, de még a 2023-as Hackney Diamonds egyik dalán is dolgozott (épp azon, amelyben vendégként visszatért Bill Wyman, még Watts dobolta fel és Elton John is zongorázik benne, ez a Live by the Sword).
A felvételek 1993 decemberére elkészültek, de azokat aztán Los Angeles-be vitték utómunkákra, amelyek 1994 januárjától áprilisig tartottak. Április végén már a fotózások zajlottak, május elején pedig sajtótájékoztató keretein belül bejelentették a közelgő lemezbemutató turnét.
Érdemes egy kicsit elidőzni a lemez címén és borítóján, még akkor is, ha a kettő között túl szoros kapcsolat nincs. A cím eredete Keith Richards-tól származik, aki a Karib-térség Barbados nevű szigetén élt 1993 nagy részében és befogadott egy macskát, akit Voodoo-nak nevezett el. A kisállat a teraszon szerette süttetni magát, amelyet a gitáros elnevezett Voodoo Lounge-nak. Jagger számára annyi hangzatos volt ez a kifejezés, hogy végül ez lett az album címe. A borító Mark Norton munkája, akivel először az előző nagylemeznél (Steel Wheels, 1989) és annak turnéján (Urban Jungle, 1989-1990) dolgoztak együtt. A fura figura neve Bunnyman, legalábbis ez derül ki egy 2018-ban bemutatott videóból, amely a Voodo Lounge Uncut című koncertfilm / koncertalbum kapcsán készült a grafikussal. Innen tudhatjuk biztosan, hogy egy rajzolt nyúl látható a borítón:
Keith és Voodoo a Barbados-i rezidencián.
A nyár elsőt felét a zenekar Torontóban töltötte, ahol már a próbák zajlottak, de ott vették fel az album felvezető dalának választott Love is Strong videóját is. A kislemez végül július 4-én jelent meg. Ezt az album megjelenése követte július 11-én. A zenekar továbbra is Kanadában tartózkodott, ahol július 19-én – majdnem négy évnyi koncertszünet után – egy bemelegítő bulit tartottak Torontóban.
Július utolsó napjaira Washington, D.C.-be utaztak és ott folytatódtak a próbák. A turné augusztus elsején indult el és a következő év augusztus 30-ig tartott, vagyis tizenhárom hónapon át. Ezen turné keretein belül jutottak el először Magyarországra is. A budapestivel együtt 134 koncertet adtak, amelyekre összesen 6,5 millió jegyet adtak el. A turné főszponzora a Volkswagen volt, így történhetett meg az, hogy 1995-ben Rolling Stones matricás Golf III autók jelentek meg az utakon. Ez azonban mai szemmel nézve nagyon üres szponzoráció volt, ugyanis az apró, külső design elemen kívül ezek ugyanolyan autók voltak. A Totalcar írása szerint három széria készült összesen: 1994-ben Pink Floyd, 1995-ben The Rolling Stones, majd 1996-ban Bon Jovi.
Frissítés: időközben jelentkezett egy olvasónk, aki elmondta, hogy tizennyolc éven át volt Stones logós hármas Golf autójuk és nem csak a matricából állt a design: a belső kárpiton Stones varrás volt található, valamint a sebességváltón is jelen volt a logó.
Fotó: Reszegi László
Anno gyerekként nem futottam bele ilyen modellbe, az elmúlt években azonban rendszeresen látok egyet Debrecenben. Amibe viszont belefutottam anno, az egy Gazdálkodj okosan! társasjáték volt, amellyel nagyon sokat játszottam éveken át. Ebben lehetett vásárolni jegyet a Stones 1995-ös magyarországi koncertjére 750 Ft-ért. Egy eredeti jegy fotója viszont azt bizonyítja, hogy valójában 4000 Ft volt a belépő a budapesti bulira. A társasjáték volt az első találkozásom a zenekarral és mindennél menőbbnek tartottam azt a grafikát. Aztán valahogy eltűnt az egész játék, évtizedekig nem láttam, miközben a Stones fontos része lett az életemnek. Végül 2023 év végén, a gyerekkori otthonom eladása során került elő a játék, pedig voltak időszakok, amikor azt gondoltam, hogy csak beképzeltem az egészet, mert online semmit nem találtam erről. De mindenre jól emlékeztem.
Fotó: Reszegi László
Az 1994-es évre visszakanyarodva: a zenekar maximális fokozatra kapcsolt, a dübörgő amerikai turné New Jersey-i állomásait (négy koncertet is adtak a Giants Stadium-ban) rögzítették, amelyet VHS-en kiadtak, de azt csak a későbbi turnéállomásokon lehetett beszerezni, bolti forgalomba nem került.
Szeptember 8-án az MTV Awards-on őket illette meg a Lifetime Achievement Award, ahol fel is léptek a műsorban. Szeptember 26-án megjelent a második kislemez, a You Got Me Rocking és az előző maxihoz hasonlóan, erre is főleg remixek kerültek fel.
A Voodoo Lounge első két kislemeze. Fotó: Reszegi László
A turné robogott tovább, de novemberben két különleges alkalom is volt: 18-án (Dallas) a világ első online közvetített koncertjét hozták össze (nem a teljes programot lehetett látni, csak egy részletet, azt is nyilván mai szemmel gyenge minőségben). November 25-én pedig Miami-ba ért a turné, ahol a Joe Robbie Stadium-ban adott koncertjüket rögzítették későbbi koncertfilm-megjelenéshez. A műsort pay-per-view módszerrel élőben lehetett megtekinteni a tévében. A koncerten több sztárvendég is volt: Bo Diddley, Sheryl Crow, valamint Robert Cray. Sajnos Lenny Kravitz ezen alkalommal nem csatlakozott hozzájuk, mint tette azt a turné egy korábbi állomásán Cleveland városában. A harmadik kislemez (Out of Tears) november 28-án jelent meg. Aznap egy floridai Four Seasons szállodában újabb sajtótájékoztató követezett: bejelentették, hogy a Voodoo Lounge Tour 1995-ben folytatódni fog és először látogatnak majd el Latin-Amerikába. Az észak-amerikai turné azonban még nem ért véget, egész december 18-ig koncerteztek, hogy összehozzák addigi karrierjük leghosszabb és legnagyobb bevételű turnéjának első évét.
A megérdemelt pihenésüket mindannyian más országban töltötték: Charlie Watts Angliába, Ronnie Wood Írországba, Mick Jagger a Karib-térségbe, míg Keith Richards Mexikóba utazott. A következő találkozásuk 1995. január 7-én volt, amikor mindenki meglátogatta Richards mexikói rezidenciáját és másnap újra elkezdték a próbákat. A következő napokban arra is időt szántak, hogy egy mexikóvárosi templomban újabb klipet forgassanak a lemez negyedik, egyben utolsó kiemelt dalához. Az I Go Wild kislemez végül 1995. július 3-án jelent meg, majdnem kereken egy évvel az első maxi után.
Fotó: Reszegi László
1995. március 1-jén két Grammy-díjat is besöpörtek: az első alkalommal kiosztott legjobb rocklemez (Best Rock Album) elismerést a Voodoo Lounge kapta, míg a Love is Strong klipje lett a legjobb videó.
1995 sok további izgalmat tartogatott, amelynek része lett egy új, különleges koncertalbum (Stripped), amelynek nagy részét közönség nélkül rögzítették. Ez november 13-án jelent meg, érkezését egy kislemez is felvezette október 30-án, amelynek címadó dala egy Bob Dylan-feldolgozás volt (Like a Rolling Stone). Ezeket november 21-én követte a szimplán Voodoo Lounge néven kiadott koncertfilm, ami majdnem egy évvel a rögzítése után jelent meg (Miami, 1994 novembere). A VHS-t 1996-ban LaserDisc, 1998-ban pedig DVD kiadás követte. Ez utóbbi azért is érdekes, mert abban az évben még nagyon gyerekcipőben járt a formátum. A DVD változat huszadik évfordulójára jelent meg a már említett Voodoo Lounge Uncut, amely a Miami-ban adott koncert felújított, kibővített változata és a szokásos formátumok mellett Blu-ray változatban is elérhetővé tették.
Az éra két VHS kiadványa (New Jersey, Miami). Fotó: Reszegi László
A 2018-ban megjelent Voodoo Lounge Uncut két változata. Fotó: Reszegi László
1995-ben még egy különleges kiadvány látott napvilágot: év végére megjelent a Voodoo Lounge CD-ROM, amely multimédiás tartalmakkal próbálta összegezni az elmúlt másfél év történéseit.
A ma harminc éve megjelent Voodoo Lounge albumot a zenekar újrakiadásokkal ünnepli: 2024. július 12-én jelenik meg egy dupla 12”, amelynek egyik korongja vörös, a másik pedig citromsárga lesz. Olyan változat is a boltok polcaira kerül, amelyhez tartozik egy 10”-es bónusz lemez, rajta azon B-oldalas dalokkal, amelyek a négy kislemezen jelentek meg anno. Ezek mellett sok exkluzív ruhadarab is elérhető a hivatalos webshopban, de az H&M áruházakban is megjelentek a napokban a Voodoo Lounge pólók, ami biztosan nem véletlen.
Harminc év egy szempillantás alatt telt el, ez még mindig egy ”új” Stones-lemez, amit érdemes ma is és holnap is elővenni. Anno azt nyilatkozta Jagger, hogy a Voodoo Lounge turné azért is fontos nekik, mert folyton azt kapják meg, hogy ők már nem úgy bírják, mint régen. Szóval kicsit fricska is akart lenni az egész 1994-es évük. És miközben ezen sorokat írom, a zenekar most is észak-amerikai turnét nyom. Hihetetlen? Az lenne, ha nem róluk lenne szó.
