Hírek

City kid a kiégés határán - Chris Villon “I had so much FUN” albumpremier

Chris Villon, a Wavy Budapest kollektíva tagja két év csend után végre új dallal tért vissza - nem is eggyel, hanem egy egész EP-vel! Az I had so much FUN című hétdalos lemez egy felnövéstörténet a rapper első két, Budapesten eltöltött évéről, a végigpörgött éjszakáktól kezdve a kiégésközeli állapotokig. Interjúnkban a dalok- és azok születésének történetébe nyerhettek betekintést.

Music Backstage: Gratulálunk az első albumod megjelenéséhez! Hosszú út vezetett idáig?

Chris Villon: Elég maximalistának tartom magam, vagy 20 dalt rögzítettem, és abból válogattam le a 7 legjobbat. Az eredeti sketchekben nem terveztem együttműködéseket, ahogy alakultak a számok, direkt hagytam open verséket, amikre Co Lee és Aminon később rárappeltek. A produceri munkálatokat Ezial készítette, 2018 óta dolgozunk együtt, a dalaim 95%-át ő csinálta. Semmilyen instrukciót nem adtam neki, minden tőle kapott beat tökéletesen illeszkedik a stílusomhoz, maximum introt, outrot és plusz verséket adtunk hozzájuk. A közös munka vele olyan, mint egy üres színező, amit együtt festünk ki.

Music Backstage: Mesélj a címadásról és a dalok születésének hátteréről!

Chris Villon: A dalokat a 2020-as és a 2021-es nyár inspirálta. Az I had s o much FUN cím arra utal, hogy bár nagyon jól éreztem magam ebben az időszakban, sosem akarom újraélni. A lemez szintlépés nemcsak zeneileg, hanem az életemben is, befejez és ki is nyit egy történetet. 19 évesen költöztem Budapestre, rengeteg új embert ismertem meg és egyedül kellett megállnom a lábamon és fenntartanom magam. A civil melóm mellett dolgoztam a dalokon, gyakran felléptem, volt, hogy 12 óra munka után mentem stúdiózni. Éltem, próbáltam keresni magam, rossz döntéseket hoztam, jó döntéseket, jó emberekkel lógtam és rossz embereket ismertem meg. Nem akartam olyan dolgokról rappelni, amivel nem lehet azonosulni.

Music Backstage: Kiknek a visszajelzése volt a legfontosabb számodra a munkálatok alatt?

Chris Villon: Elsősorban anyukámé, de a Wavy crew-s együttműködéseknél mindenképp fontos volt számomra, hogy mindenki élje a collabot. Vannak művészek a környezetemben, akiknek nagyon adok a véleményére, ilyenek Co Lee, Aminon és Galaxy. A helyén kezelek minden kritikát, nyilván a felkapott magyar előadók kedvelőit a helyükön kezelem. Érzem, hogy jó, amit csinálok, nehéz letörni, de mindig van, akit megkérdezek, hogy hogy lehetne még jobb. Szerencsés vagyok, mert nagyon támogató környezetem van, kétlem, hogy az arcomba dícsérnének, de közben szarnak gondolnák, amit csinálok. Az egyetlen negatív kritika, amit kaptam az albummal kapcsolatban, az az, hogy nagyon egyformák a számok, de ez cél is volt: egy hangulatot akartam tükrözni. Ez egy csomag belőlem.

Music Backstage: Elég kiforrott az album vizuális világa, mi volt az alapkoncepció?

Chris Villon: Általában szabad kezet is adok mindenkinek, akikkel együttműködök. Quan és Matka, akik a vizuálokért és a klippekért felelnek, is csak alap scripteket kapnak tőlem. Nagyon perfekcionista vagyok, fontos, hogy egységes legyen minden, amit kiadok a kezemből, eköré fog kerekedni a koncertek vizuálja és a merch is. Egy kedvenc felfutó márkámmal szeretnénk hamarosan egy közös kollekciót kiadni.

Music Backstage: Mikor hallhatja élőben a dalokat a közönség?

Chris Villon: Tervezek júniusra egy lemezbemutatót, sok-sok előadóval a környezetemből és egy külföldi meglepetés fellépővel is.

High Like This

Amikor még többszámosra terveztem a pakkot, ezt egy intrónak szántam, az utolsó dalt pedig outronak. Ez volt az első szám, ami elkészült, ekkoriban egy barátom kanapéján aludtam. A munka Budapesthez kötött már, de még nem volt pénzem albérletre és autóra sem. Folyamatosan új embereket ismertem meg, mindig volt valami happening, ráadásul az első munkahelyem is bulis környezet volt. Kinyílt előttem a világ, pedig ez nem New York, hanem csak Budapest.”

Wavy Baby

Mindenképp szerettem volna, hogy Galaxy ráprodoljon az albumra, ez ebben a formában sikerült is. Éppen a szigetszentmiklósi héven ültem, amikor megkaptam a beateket, a 10 perces hazaséta alatt pedig meg is született a szöveg. Nem akartam nagy üzenetet beletűzni, inkább egy vibe dal. Vicces, hogy a Wavy Baby előbb megszületett, mint a Wavy kollektíva. Csak hullámoztam a dolgokkal, mint egy szörfdeszkás.”

Low4Sure feat. Co Lee

Kolossal nagyon sok crazy momentet éltünk meg együtt, kicsit szimbiózisba vagyunk nemcsak a számokban, hanem az életben is. 5 közös dalunk van már kiadva, nagyon jól megértjük egymást zeneileg is. Két demo is készült rá, a végeredmény egy line by line passzolgatás lett, gyakran csinálunk ilyet akár freestyleban is. Szerintem elég jól kibontakozott a kémia, ami köztünk van zeneileg. A témája hasonló, mint az első kettőnek - nem volt kérdés sokszor, hogy ma megreccsenünk.

No Sleep Club

Egyik kedvenc dalom a lemezről, egy take-ből vettem fel. Konkrétan egy személyhez tudom kötni, ahhoz a barátomhoz írtam, akinél elsőként húztam meg magam Pesten. Ő most sajnos nem lehet velünk, pedig nagyon fontos számomra, nagytesómként tekintek rá. A No Sleep Club egy nagyotmondós, hencegős szám, egy visszatekintés egy napról, amikor óriásit mentünk. Nemhiába került az album közepére, ekkoriban kezdtek el a dolgok kevésbé mókássá válni.

Silhouettes

A kedvenc beatem az albumon, 10-15 dalt írtam rá, és nem éreztem őket elég jónak. Ez már azt az időszakomat idézi, amikor nehéz volt kiszállni a mókuskerékből. Az éjszakába dolgoztam, hajnali 6-ig húztam a budapesti vendéglátás szekerét. Mindenképp egy helyhez akartam kötni, ahol nagyon sok időt töltöttem, így a Központ került a középpontba. Amikor a stúdióban álltam, nem volt kész a szöveg. A dal csak kifolyt belőlem, kicsit a Félelem és reszketés Las Vegasban hangulatát idézi nekem.

Don’t try this at home

Mindenképp akartam egy kicsit koncertesebb dalt is az albumra, Aminon is szerintem nagyon nagyot megy rajta. Mesélős sztori, sokszor ültünk a kocsiban, csináltuk a hülyeségeinket, amiből sosem sült ki jó. Ártatlan gyerekként kerültem be a városba, ha most visszaszólhatnék a fiatalkori énemnek, akkor óvva inteném ezektől az időktől. A címe lehetne akár Don’t try this is.”

I think I’ll vanish

Mindenkinek ez a kedvence az albumról, talán azért, mert ez a legőszintébb. Akkor írtam, amikor az első lockdown után visszakerültem Budapestre és nehezen találtam meg újra a helyem a városban. Ez a legmélyebb, legszemélyesebb dal, amit valaha csináltam, nagyon jó keretet ad az albumnak.

Music Backstage: Hova tartasz most személyként és zeneileg?

Chris Villon: Ha visszapörgethetném az időt, semmit sem csinálnék vissza. Szükségem volt a pofonokra, a necces szitukra, a barátaimra, arra, hogy tudtam mások kárán és sikerén tanulni. A személyiségfejlődésem is végigkíséri ez az album. A következő nyár már nem erről fog szólni. Nagyon sok munkám van ebben az anyagban, sosem volt eddig semmilyen konzisztencia a megjelenéseimben. Ez most inkább egy indítóprojekt számomra, egy örömzenélés, amit ki kellett írnom magamból. Mindenemet beletettem, ami az elmúlt két évemben benne volt.

FOTÓ: KERSNER MÁTÉ

hirdetés