Tavaly volt tíz éves a Bohemian Betyars, az ország legsikeresebb gypsy-folk-punk formációja. A nemrégiben a Fidelionak adott interjújában a zenekar egyebek között arról is beszélt, hogy kezdetben a szakma nehezebben fogadta el őket, mint a közönség. Takáts Erzsébet interjúja a Hangfoglaló Program keretében.
Mi okozza a legnagyobb nehézséget egy induló formáció esetében, milyen nehézségekkel néztetek szembe, amikor a könnyűzenét támogató Hangfoglaló Program induló előadói közé kerültetek? Mi nem kaptunk lehetőséget anno a Hangfoglaló Program induló előadói között ezért elég nehéz volt a zenekar élete a kezdeti években. Viszont, ha lelkes és elhivatott az ember, valamint élvezi amit csinál, az akadályokkal is könnyebb megküzdeni. A legnagyobb nehézség talán, hogy a szakma megismerjen, majd lehetőségeket kapj klubokban, fesztiválokon, de amíg egy bizonyos nézőszámot nem tud hozni a zenekarod addig nem fognak jótékonykodni a szervezők. Ilyen problémákra tud segítség lenni egy támogató program. Szép lenne, ha lenne olyan országos rádió is ami küldetés tudattal rendelkezne, bevállalósabb lenne a fiatal magyar zenekarokkal kapcsolatban, de ettől függetlenül a mai világban meg lehet oldani más platformokon is hogy eljuss az emberekhez. Meg aztán ott van az élő koncert ereje, ami ha az elején még csak lehet húsz embernek szól, de ha mindig odateszed magad, pár évre rá megsokszorozódhat.
Ugyan már több mint tízéves pályafutásra tekint vissza a Bohemian Betyars, a saját életviteletek mégis konzerválja az energiátokat, és emiatt fel sem tűnik, hogy az utóbbi évek legsikeresebb gypsy-folk-punk zenekara hogyan nőhetett fel a közönség szeme láttára. Mikor éreztétek először azt, hogy van helyetek a zenei életben? Mi jelentette az áttörést? Azt hogy van helyünk a zenei életben hamar megéreztük, már az első években, mivel a közönség táncolt, felszabadult, boldog tekintetekkel találkoztunk koncert alatt és után és mivel évről évre egyre többen jöttek el ránk, ebből arra kellett, hogy következtessünk van helyünk, meg igény ránk. Közönség szinten legalábbis. A szakma nehezebben fogadott el, avagy be minket, hisz sokáig talán csak egy csörgőmorgó hamis bulizenekarnak könyveltek el minket, de a Nagy-Szín-Pad megnyerése után ez is változott valamelyest. Meg persze közben megtanultunk zenélni is, valamelyest.
Hogy alakult ki a zenekar stílusa?
Tudatosan annyi volt az elején lefektetve, hogy bármiféle nép/világzenét szeretnénk keverni gitárzenével és valami olyan stílust szeretnénk létrehozni, amit hasonlítani lehet másokhoz, de ugyanilyet nem hallhat az ember, így kilépve a tucat, önismétlő, trend koppintó zenei világból. Lehet, hogy ez igy, kevesebb sikerrel jár, vagy rögösebb úttal de az ismeretlen izgatott és izgat minket. Máig alakul a stílusunk és míg az első lemez egy tinédzseres buli lemez volt, az azóta eltelt tíz év rengeteg élménye tapasztalata, felnövögetése, fejlődése abszolút hallható és követhető a diszkográfiánkon.
Az utcazenélés kultúrájából nemzetközi rajongótábort kialakító zenekarként lételemetek az úton levés: a Hungarian Oncoming Tunes (HOTS) zenei exportiroda korábbi stratégiai támogatottjaként az első olyan zenekar vagytok, amelyik megnyitotta az ajtót az ázsiai piacnyitásban olyan produkciók számára, mint a Mongooz and the Magnet, Jónás Vera vagy a Fran Palermo, de Dél-Amerikából és általában Európából is folyamatosan keresik a zenekart. Milyen impulzusokat kaptatok ezen utak során a zenei fejlődés tekintetében? Nagyon sok tapasztalatot adnak az ilyen utak mindenféle szempontból, a kitartás és a szervezettség fontossága ugyan olyan lényeges, mint a színpadi produkció. Zenei fejlődés tekintetében, érdekes tapasztalat volt, hogy amikor még itthon alig hívtak minket fesztiválok nagyobb színpadokra, közben Spanyolországban már akkora pódiumon léptünk fel, hogy be voltunk tojva az elején. Mivel felkészületlenül ért minket, ezért nem is tudtuk még profin kezelni a helyzetet, de jó lecke is volt ahhoz, hogy később magabiztosan álljunk nagy színpadokra. Szóval kerülhetsz külföldön olyan helyzetekbe még sok más esetben is, amire itthon nem tudsz felkészülni, viszont értékes tapasztalatokkal gazdagodhatsz közben.
Még a zenei impulzusokhoz fűzve, sok showcase fesztiválon voltunk a világban, rengeteg országból, rengeteg bandát láttunk, sok menedzserrel beszéltünk és ami az egyik fő tanulság volt számunkra, hogy főleg ha nem angol anyanyelvű országból jössz, kell valami extrát nyújtani, amit máshol, máshonnan nem kaphatnak, nem hallgatnak, láthatnak az emberek. Legyen az valami meghökkentő színpadi produkció vagy az anyanyelveden éneklés, vagy az otthoni zenei kultúrád becsempészése a dalokba, de ha érvényesülni szeretnél és azt, hogy észrevegyenek, valamiben különlegesebbet és többet kell nyújtanod az átlagnál. A biztonsági produkciókra nem figyelnek fel külföldön.
Vágytatok a nemzetközi karrierre? Mennyire tudatosan törekedtek erre? Már az első években is törekedtünk arra, hogy ne csak itthon zenélhessünk, hisz hajt minket a kalandvágy, és ha elérünk valami célt, az aztán élteti tovább a zenekart évről évre. Az első külföldi koncertjeink Németországban voltak amikor a zenekar kettő, mi pedig 18-19 évesek voltunk. Azóta új és új álmaink elrepítettek minket már három ázsiai turnéra, Európa majdnem összes országába és Amerikába is. Nagyon szeretnénk már végre Dél-Amerikába is eljutni, de ami késik nem múlik.
Mi a legnagyobb különbség a hazai és a külföldi koncertezés között? Talán hogy itthon mindenki érti és énekli velünk a dalszövegeket. Ez az érzés felülmúlhatatlan. Viszont míg itthon, már mielőtt felmegyünk a színpadra várnak minket és megőrülnek, ahogy az első hangokat lecsapjuk, addig külföldön majdnem mindig meg kell dolgozni ugyanezért az eredményért. Ez is egyébként egy egészséges dolog a zenész léleknek, mert két lábbal a földön tart és alázatra nevel újra és újra. Ha csak itthon zenélsz könnyű belekényelmesedni a sikerbe, fölösleges egót növeszteni és elhinni hogy rocksztár vagy, pedig ugyanmár… Itthon nincsenek rocksztárok.
Mivel készültök a közeljövőben? Egész évben folyamatosan dolgozunk az új dalokon, reméljük jövőre összeáll egy új lemez. Addig is pár új dallal és klippel csillapítjuk a kíváncsiak étvágyát. De legfőképpen alig várjuk, hogy újra színpadon állhassunk és végre azt csináljuk, amit a legjobban szeretünk, koncertről koncertre járni.
A jelenlegi vírusveszély jelentős károkat okozott a zenei szakmai számára. Ti hogyan látjátok ezt a helyzetet: sikerül a vírus elvonulásával visszaállítania régi rendet, vagy nagyobb következtetéseket kellene levonni a helyzetből? Hogyan élitek meg a jelenlegi helyzetet? Maga a vírus okozta első pár hónap kényszerpihenő nem esett rosszul, 11 éve megy a zenekarunk és minden évünk úgy néz ki, hogy márciustól decemberig turnén vagyunk, január februárban pedig új dalokat írunk, talán még azt is mondhatnám hogy jól jött. Persze ezenkívül minden más elég aggasztó és elszomorító. Komoly nemzetközi lehetőségeket kellett lemondanunk a vírus miatt. Ki tudja hogy ezek a meghívások és koncertek lesznek-e jövőre. Nem egyszerű egy nemzetközi piacon lavírozni magyar zenekarként, főleg ha még ilyen tényezők is megjelennek. Hogy visszaáll-e minden a régi kerékvágásba abban se vagyok biztos, tudom hogy mindenki, de a zenei szakma különösen kiszolgáltatott helyzetben van, mert a koncertek és tömegrendezvények az elsőként álltak le és az utolsóként állhatnak majd vissza, na meg nálunk nincs home office. Egyik napról a másikra kihúzzák a talajt az ember alól és nem nagyon kap segítséget, majd utána véletlenszerűen jönnek az információk, hogy mit szabad és mit nem. Komolyan félek attól a bizonyos második hullámtól, ugyanis szerintem még egy ekkora sokkot nem bírnak ki a zeneipari dolgozók. Lehet hogy egyesek tücsöknek gondolják a zenészt, aki most menjen el rendes, becsületes állást találni, de valójában rengeteg munka és elhivatottság van az ebben a szakmában dolgozók emberek mögött és a vendéglátással karöltve jelentős részét alkotják a gazdaságnak, szóval több megbecsülést és biztosítékot kaphatna az ágazat a kormánytól, de persze nem mi vagyunk az egyetlenek ilyen helyzetben itthon. Így hát csak reméljük a legjobbakat mindenkinek.
Hogyan készültök a visszatérésre? Azt hiszem el kell kezdenem futni, de lehet az egész csapatra ráfér. Eddig a koncertek voltak a kardió edzések is egyben, és viszonylag jó kondiban tartott de most, hogy kimaradt négy hónap izzadás és ugrálás kicsit tartok tőle hogy összeesnék a színpadon már a második buli után.
