Az Azok a régi csibészek poptörténeti talkshow utolsó tavaszi alkalmán ismét egy zenész párossal beszélgetett Lévai Balázs - május 15-én Szigeti Ferenc és Takáts Tamás voltak vendégei a Magyar Rockhírességek Csarnokában A közös történet felidézése a Karthagótól indult. Szigeti Ferenc alapította a zenekart, és Lévai Balázs kérésére elmondta, mi volt az első benyomása Takáts Tamásról, mikor az belépett a próbaterembe, hogy meghallgassák az együttes énekesi posztjára. Nagyon tetszett neki Tamás megjelenése, úgy gondolta, illene a karaktere a Karthagóhoz, így már csak abban reménykedett, hogy a hangja is megfelelő – és nem is csalódott.
A műsorvezető következő kérdése a zenekar műfajára irányult: a Karthagót általában a west coasttal azonosítják, azonban Szigeti és Takáts elmondták, hogy a magát a műfajt – melynek egyébként olyan jeles zenekarok képviselői, mint a Foreigner, a Kansas és a Journey – nem ismerték, egyszerűen ez a zenei világ tetszett nekik. Szigeti hozott egy dallamos vonalat a Corvinából, Gidófalvy Attila (Gidó) a punk felől jött, és Takáts Tamás is a keményebb vonalat erősítette. A stílusok fúziójából született a Karthago különleges hangzása.
A zenekar történetének egyik érzékeny pontja „Gidó árulása”, amikor is a zenész elhagyta a Beatricét, és átigazolt az akkor alakuló Karthagóba, emiatt pedig a közönség egy része erős ellenérzésekkel viseltetett iránta. Szigeti elmondta, hogy a váltás oka az volt, hogy Gidó úgy érezte, zeneileg jobban kiteljesedhet a Karthagóban. Arra a kérdésre válaszul, hogy milyen volt a zenekarnak megélni az említett ellenszenvet, a beszélgetők elmondták, hogy egyáltalán nem volt egyszerű. Takáts egy olyan emléket is előhívott, mikor megdobálták őket a színpadon.
De a Karthago története a kezdeti nehézségek ellenére nagyon hamar sikertörténet lett. A Metro Klubban kezdtek játszani, az első koncerten még kevesen voltak, de pár alkalom után már óriási tömeg érdeklődött irántuk. 1981. május 1-jén már ők nyithatták a Budai Ifjúsági Parkot közel tizenegyezer ember előtt. Az egyik, lőrinci fellépésük alatt felvétel is készült, melyet a televízió levetített. Ezután gyakorlatilag egész Magyarország megismerte őket. Sikerüket az is jelzi, hogy 1985-ben ők játszottak a Petőfi Csarnok debütálásánál. A belföldi élmények után a külföldi turnék is szóba kerültek: Kubáról, az NDK-ról és a Szovjet Unióról is szó esett.
Azt is megtudhatták a nézők, hogy a szervezői munkát Szigeti Ferenc végezte: akkoriban még nem volt telefon, így Szigeti egy kvázi portfolió-szerű dossziéval járta az országot, s pár nap alatt az együttes kéthavi koncertdátumait össze tudta állítani.
Az estnek a zenészeken kívül egy másik különleges vendége is volt, Hatala Csenge, aki a Requiem című könyv szerzője, mely a Karthago-koncerten elhunyt fiú történetét dolgozza fel, leszámolva a szomorú halálesetet övező mítoszokkal. Csenge mesélt a kötetről és a nyomozási folyamatról, illetve Tamás és Ferenc is reflektáltak az elhangzottakra. A beszélgetésből az is kiderült, hogy eleinte a zenekar tagjai nem annyira lelkesedtek a Szigeti által a fiú emlékére írt dalért, mert túl lágynak ítélték, azonban az idő igazolta a Requiem nagyságát. A hatalom annyira nem örült a számnak, de a Szabad Európa Rádióban Cseke László lejátszotta Cseke László, ezzel eljuttatva a nagyközönséghez.
Végezetül Szigeti és Takáts elmondták, hogy 1985-ös leállásuk oka részben az volt, hogy el kezdett csökkeni a koncertre járók száma, s Lévai Balázs a sajtó hadjáratára is felhívta a figyelmet, ami akkoriban – többek között – a Karthago ellen is indult. A tagok érezték, hogy az együttes értékesebb annál, hogy teljesen lemondjanak róla, így abban egyeztek meg, hogy csak szünetet tartanak egy ideig. A tagok ez alatt az idő alatt más zenekarokban is játszottak, illetve Szigeti az egyéb, zenéhez kapcsolódó tevékenységeire koncentrált. De a barátságuk megmaradt, segítették egymást a dalírásban is, majd újraindították a bandát. És hogy mi a titka a Karthago töretlen sikerének, melyet a legutóbbi Aréna-koncertjük is bizonyít? Ahogy Takáts Tamás fogalmazott: „mi minden nap be akarunk futni”. Az együttes elképesztő energiákat mozgat meg a színpadon, és minden alkalommal a lehető legtöbbet rakják bele az aktuális fellépésbe.
