Nehéz lenne most hirtelen megszámolnunk, hogy Temesi Berci basszusgitáros, zenei producer és mentor, mennyi formációban tette le névjegyét. A Wikipédia szerint például 55 nagylemezen működött eddig közre, évek óta televíziós műsorok zenei rendezője, mellette pedig aktívan közreműködik a Hangfoglaló programban és közben, amikor ideje engedi, olyan nagyszerű formációkat erősít, mint a Garami Funky Staff. Volt már az év basszusgitárosa, Artisjus díjas előadóművész és a Magyar Jazz Szövetség különdíjasa. Életét tehát maximálisan a zene tölti ki és szerencsére, minimum két évente mindig marad lenyomata saját ötleteinek is. Nemrég jelent meg „Harmadik” címmel harmadik nagylemeze, erről beszélgettünk most.
[caption id="attachment_4153" align="alignnone" width="1365"]
Fotó: https://www.facebook.com/pg/bercitemesi[/caption]
Ha csak a sormintát veszem alapul, akkor azt hiszem, hogy várható volt, hogy Temesi Berci új albummal jelentkezik, hiszen az első 2013-ban, a második 2015-ben, a harmadik pedig 2017-ben jelent meg. Úgy tűnik, hogy kétévente ezek a dalok olyan formát érnek el, hogy úgy érzed, hogy egy album jön össze belőlük.
Igen, általában az van, hogy íródik egy lemez, nagyjából egy évig dolgozom vele, és a következő évet pedig ennek a bemutatásával, vagy adott esetben, más lemezének a munkálataival töltöm. Utána jön egy újabb pihenő, év elején, januárban és februárban pedig újult erővel, őszig bezárólag megalkotom az újabb lemezt.
A Facebook oldaladra, ha az ember ellátogat, akkor ott egy pár szóban be is mutatod az albumot és a vendég művészeket, akikkel közösen hoztátok ezt össze. Gyakorlatilag a neveket nem sorolnám, mert percekig tartana, de az jutott eszembe, hogy itt, egy ilyen albumnál, nem csak a művészi része, hanem a logisztikai része is külön embert kíván. Hogy lehet ennyi igen-igen elismert zenészt, művészt összehozni?
Igazából ez a lemez, úgy készült – most már ugye a harmadik nagylemez -, hogy valamiért most jött el az ideje annak, hogy 37 évesen, valamilyen módon tiszteletemet teszem, vagy köszönetemet teszem azoknak, akikkel együtt dolgozom, vagy akik jóbarátaim, vagy adott esetben azoknak is, akik nem mindennapi barátságban kötődnek hozzám, hanem egyszerűen csak felnézek rájuk, vagy tisztelem őket. Ilyen a lemezen Tátrai Tibor, vagy akár Szolnoki Peti, akiket nagyon szeretek, és tisztelek, és bármilyen hangszerhez nyúlnak, én azonnal libabőrös leszek. Úgy éreztem, hogy mindenképpen szeretnék egy ilyen kis pecsét lenyomatot hagyni az életemben, hogy közösen dolgozzunk valamin. Mindenki más, akivel a lemezen dolgozom, vagy jóbarátom, vagy olyan, akivel együtt dolgoztam valaha, illetve egy dal erejéig 13 basszusgitáros munkatársat is megvendégeltem, akiknek szeretném megköszönni, hogy léteznek az életemben, akár inspirálóként, akár barátként, akár olyan hangszeres zenészként, akik engem helyettesítenek bizonyos formációban, vagy én őket. Elsősorban inkább egy baráti lemez, baráti kapcsolatok megpecsételéséről szól, nagyjából a szövegek is ezt tükrözik.
https://www.youtube.com/watch?v=qQ12J_ubE_EUtaltál itt a 13 basszusgitárossal készített dalra. Volt már erre egyébként példa, mert egészen elképesztő vállalkozás, hogy miként működik egy ilyen projekt, azt gondolom, hogy neked, illetve nektek is egy nagy élmény volt.
Igen. Nem volt még ilyen próbálkozás, illetve ami volt, az a saját próbálkozásunk volt a Budapest Electric Bass Band. Itt három basszusgitárosra írtunk át saját szerzeményeket, vagy éppen ismert dalokat hangszereltünk át. Ezt most nem így követtem el, hanem egy szóló, vagy négyütemes, nyolcütemes szóló erejéig hívtam vendégül a többieket. A mai fiatalság egyébként nem biztos, hogy ismeri azokat a zenészeket, akiket én vendégként hívtam a lemezre. Nekem nagyon fontos ez a kultúrmisszió, hogy tudjanak ezekről az emberekről a fiatalok, mert nagyon-nagyon fontos szerepet töltenek be az életemben. Akik az én lemezeimet hallgatják, azok tudják azt, hogy kik ők.
https://www.youtube.com/watch?v=7MiSlKJgVmoEz tulajdonképpen egy zenei tablóként is felfogható. A dalszerzés tekintetében ez, hogy működött? Ha ennyi kiváló zenész összejön, de mégis csak a Te szóló albumodról van szó, akkor itt mindig Te mondod ki a végső szót, vagy azért a zenész kollégáknak is hagysz teret a kreativitásra?
Alapvetően a dalokat én írtam, hangról hangra, és hangszerelő producer társam Bubenyák Zoltán, a Back II Black billentyűse. Minden lemezemet vele készítettem, viszont semmiképpen sem akartam korlátozni az általam meginvitált kollégákat abban, hogy kreatívan alkossanak. Úgyhogy feltettem a kérdést, hogy azt szeretnék, hogy az általam készített dalokat csak feljátszák előadóként, vagy részt akarnak venni szerzőként. Volt, aki szerzőként is részt vett, de volt, aki csak úgy gondolta, hogy ez az én lemezem, ezt szeretné meghagyni az én lemezemnek, ő csak az előadói kiválóságát adja hozzá. Ilyen volt például Szolnoki Peti, vagy Veress Mónika. De Éliás Gyuszi meg be akart csatlakozni a dalszerzésbe, az énekszerzését ő írta tulajdonképpen.
https://www.youtube.com/watch?v=RfQaM22yUR0Akik érdeklődnek az album dalai iránt például a legnagyobb videómegosztón is találkozhatnak majd a felvételekkel, hiszen minden héten egy-egy dalt felteszel.
Így van. Azt gondolom, hogy nagyon fontos az, hogy sokszor szembesüljünk azzal, hogy vannak előadók, akik előadóként előadnak egy dalt. Például itt van Janicsák Veca, de csak mondtam valakit, aki éppen eszembe jutott. Sokan ugyanakkor nem tudják, hogy ő szerző is, nem csak előadó. Nekem mint zeneszerzőnek, és nem csak előadónak, nagyon-nagyon fontos, hogy nem csak előadók, hanem szerzők is vannak. Ez egy nagyon fontos momentum az életemben, hogy ezért is tegyek, és segítsek megérteni, hogy szerzők is vannak. Szerzemények, és előadások között nagy-nagy különbség van, mégis szorosan összefonódik, mégis több előadó létezik, mint zeneszerző, viszont szerzemények nélkül meg nincsenek előadók. Ez egy nagyon érdekes kis pont a zenei szakmában, vannak is viták ebben a témában, de én a kettő között mozgolódom, az aranyközépúton, és igyekszem a szerzői és előadói vénámat is megmutatni. Nem egocentrikusan, mert azt gondolom, hogy Magyarországon méterenként kiváló basszusgitárosok teremnek, mint ahogy Debrecenben is, ahol egyébként nagyon szeretem az ott mozgó zenész kollégákat is. Inkább az a fontos, hogy dalokat is írjunk, hiszen olyan kevés igazán jó dal van manapság, ami előtérbe helyezi a basszusgitárt. Nekem a lemez kapcsán ez volt a fontos cél, hogy a szerzeményekről szóljon, de ugyanakkor a basszusgitárt előtérbe helyezzük.
Beszélgessünk egy kicsit egyéb elfoglaltságaidról is. Azt tudhatjuk, hogy mentorként a most már Hangfoglaló programként futó, korábbi Cseh Tamás programban is jelen vagy. Most érkezett ugye a negyedik évadjához ez a program, Te is ott voltál a zsűriben, a megmérettetésen, amikor kiderült, hogy mely zenekarok tudnak most sikeresen pályázni a Hangfoglaló programban. Milyennek ítélted meg az idei felhozatalt, illetve milyen változást látsz az első évhez képest?
Zeneileg azt látom, hogy rengeteg új és még újabb formációk kerülnek elő. Nőnek, mint a gombák, azt szoktuk mondani, és kiválóbbnál, kiválóbb formációk vannak. Azt látom, hogy nagyon eltolódik bizonyos irányba a zenekarok száma, sokkal több rockzenekar van, az ilyen pályázatok benyújtásakor. A 300 létszámú jelentkezőből, az előszűrés során – hiszen mi már csak 88-t hallgatunk meg élőben – és ennek a fele metálzenekar volt, az összes több eloszlott a többi műfaj között. Az a tapasztalatom, hogy inkább a rockzenekarok azok, akik ebben perspektívát látnak, azért is gondolom ezt, mert nekik van a legkevésbé médiafelületük jelenleg az országban. Talán egy print média van, ami velük foglalkozik, illetve egy rádió, ami ugyan nem országos, de Budapest, és környékén hallgatható, úgyhogy talán ezért is ők vannak túlsúlyban. Én azt gondolom, hogy kiváló muzsikusok vannak, a zsűri elég összetett. Zenészből úgy gondolom, hogy kevesebb van a zsűriben, mint eddig volt. Nekem nagyon megtisztelő, hogy ott lehetek zenészként, sokkal összetettebb most a zsűri. Vannak koncertszervezők, fesztiválszervezők, menedzsmentek, kiadók, különböző marketinggel foglalkozó emberek, zenekari menedzserek is. Ennek köszönhetően eléggé eltérőek a vélemények a formációkkal kapcsolatban is, hiszen eltérőek abban, hogy ki, mennyire eladható, vagy adott esetben milyen lemeze jelenhet meg. Azt gondolom, hogy elsősorban a lemezeket kell támogatni, nem a fesztiválra eladható zenekarokat, és nekem ez volt az elsődleges. Illetve maga a pontozás is érdekes, mert ugye hangszeres tudást, szöveget, zenekari összképet kell pontoznunk, és ez sokszor nehéz, főleg, ha instrumentális zenekar érkezik. Érdekesen áll mindenki ehhez, hiszen máshogy pontoz egy kiadó, vagy egy menedzsment, mint egy zenész, aki a hangszeres tudásra megy elsősorban.
[caption id="attachment_4154" align="alignnone" width="2048"]
Fotó: https://www.facebook.com/pg/bercitemesi[/caption]
Aztán később a közönség is pontoz a koncerteken, illetve, ha meghallja ezeknek a fellépőknek a dalait. Visszatérve az albumhoz, tervezel valamilyen turnét, vagy lemezbemutató koncertet?
Az idei turné, mindössze 10 állomásos volt, különböző vidéki és budapesti klubokban. Ez úgy nézett ki, hogy megszokott 6 fős formáció mellé, vendégül jött Köles Eliza, akit a Cseh Tamás programban ismertem meg, és kiváló énekesnő, illetve Lombos Marcit, aki kiváló énekes, és rapper, illetve még páran velünk tartottak. A lemezt mindenképpen szeretném majd bemutatni, de nem most látom ennek az idejét. Karácsonykor szeretnék egy könyvet is megjelentetni, melynek mellékleteként csatolva lesz mindhárom eddig megjelent lemezem, jövőre pedig tavasszal lesz egy nagykoncert, ahol elsősorban az instrumentális szerzeményeim fognak fúvós, nagyzenekari háttérrel megszólalni. Illetve az idei koncertekből rögzített videó felvételeket szeretném dokumentumfilm formában megjelentetni a jövő nyáron. Ezek a tervek, aztán a következő évben, meg ismét elindul valami.
[caption id="attachment_4155" align="alignnone" width="2048"]
Úton Garami Gáborral (Fotó: https://www.facebook.com/pg/bercitemesi)[/caption]
Ha már a könyvet említetted, mit kell tudni erről a könyvről.
2014. február 14-én, Valentin napon jelent meg ez a könyv, de egyelőre csak PDF formában. Tulajdonképpen ez egy e-book, ami a mai napig is e-book formátumban kapható, csak nem jelentettem meg nyomdai formátumban, úgyhogy ez fog most következni, csak még egy kis plusz fog hozzátevődni. Ez egy motivációs könyv egyébként, hogy hogyan lehet A-ból B-be eljutni. Nem elsősorban spirituális és nem is zenészeknek szól, de azt gondolom, hogy a zenészek is bőven kapnak belőle jó információkat ahhoz, hogy átgondolják az életüket, illetve arról is, hogy mit kell tenni ahhoz, hogy sikeresek legyenek, ne csak tehetségesek.
Burai Árpád
