Fesztivál

Már Nagymarosnál az oroszok. VéNégy csúcs

Február 24 óta a kultúra és a világi propagandagépezet radírral megy neki mindennek, ami orosz. Pedig az orosz előadóknak, sportolóknak, főleg akik már évtizedek óta az égi létben vannak, annyi közük van a háborúhoz, mint Putyinnak Csajkovszkíj Diótörőjéhez. Semmi! Ebben a nem éppen pozitív jövőkép építő világban Russkaja névvel fennmaradni és turnézni egyenesen hihetetlen. Persze költői túlzással, mert azért maradt még józan ész a földön.

A VéNégy fesztiválra mentünk újdonsült feleségemmel, amolyan nászút gyanánt. Ha nem ittunk volna eleget a lagzin, akkor még jó ötletnek is tűnt volna, hogy megdöngöljük szervezetünket némi fesztivál sörrel. A teljes násznép úgy belegelt, hogy azt még a fesztivál is megsüvegelte volna fogyasztásban. Ne hagyjuk abba a csúcson, menjünk el egy jó kis SkA koncertre. (Halkan jegyzem meg, a lagzinkon is SkA zenekar volt, tehát nem most fogjuk megismerni a műfajt) A Russkaja évek óta nagy kedvencem, tökéletesen ötvözték az orosz népi elemeket a SkA sajátos zenei világába. Georgij (énekes) hangja és színpadi akcentusa a Leningrad Cowboys fénykorát idézi nekem. Akik szintén nem oroszok, hanem finnek. Ja, a Russkaja sem orosz, hanem osztrák. Vagyis inkább multikulti zenekar, mert békében megférnek egymás mellett a színpadon az orosz énekes, az ukrán basszeros, az olasz szaxis, a német hegedűs hölgy és három osztrák, akik alkotják a zenekart. Volt még egy magyar alapító dobos is a zenekarban, Titus Vadon, aki már elhagyta a bandát. 

Ez a zenekar kéne tükrözze a társadalmunkat, amely az elfogadás zászlaja alatt megbélyegez sportolókat, zenészeket és művészeket csak azért, mert ott születtek, ahol. Jelen esetben Oroszországban. De a Russkaja a nagybetűs MINTA! Így kéne lennie a világban is, hogy az ukrán gitáros keblére öleli az orosz énekest és együtt szólalnak fel a békéért. A színpadon Ukrán zászló béke jellel és Georgij szóvá is teszi, hogy ők a béke pártján állnak. Ennyit az aktuálpolitikai rovatból, és egy lankás ösvénnyel kössünk át a VéNégy Fesztiválra. 

Nagymaros, Duna-part, 34 fok és vasárnap. A fesztivál utolsó napja, amolyan sebesült tábor, hogy maradjak a katonai retorikánál. A legtöbb emberen látszik az elmúlt napok átmulatott éjszakáinak lenyomata, amibe hamar beilleszkedünk, mert mint írtam, lagzink volt, amin többet ittunk, mint egy kozák lovasezred a lovakkal együtt. Nem lógunk ki a sorból. A helyszín mellett közvetlen a parkoló, szokatlanul udvarias és türelmes polgárőrökkel, akik irányítják az autókat. A polgárőrök kedvességét és fesztivál rutinjuk hiányát kihasználva bedobom a jolly jokert.

- Üdvözlöm, fellépő vagyok, hova tudnék állni, ami közel van a bejárathoz? Késésben vagyok! (annyira vagyok fellépő, mint amennyi közöm van nekem is a Diótörőhöz)

- Akkor gyorsan parkoljon le ide mellém, innen 20 méter a bejárat.

Hét perc elteltével már az első sörünket kértük ki a nagyszínpad melletti pultnál. Feleségem már fel volt pörögve, neki ez volt az első Russkaja bulija, én meg már jó párszor láttam őket és még azért éreztem a lagzi okozta sebeket. A nézőtér elég foghíjas, sörrel a kézben az első sorig sétálunk és egy csepp nem ment ki a pohárból. Este 19 óra, elkezdenek érkezni a színpadra az est főszereplői. Hiába van utánuk Vad Fruttik, nálam a Russkaja a fő attrakció. Olyan elemi erővel és pozitív kisugárzással ugrálnak be a színpadra, hogy az ember arcára egyből rátapad a vigyor. Ami ott is maradt amúgy végig. Egyből interakcióba lépnek a közönséggel és a harmadik dalnál már megtelik a színpad előtti rész. Nem hagynak pihenni minket egy másodpercig sem és mint egy jó vendéglátó, végig vezeti a hangulatunkat egyre magasabbra. A feleségem több időt tölt a levegőben, mint két lábbal a földön. Figyelnem kell, nehogy tényleg kiugorjon a bőréből. De nem csak ő, mindenki a hátsó sorokig együtt mozog a zenekarral. Georgij személyisége és kisugárzása mindenkit magával ragad és nem tudsz nem együtt élni a zenével. A teljes zenekar felveszi Georgij pulzusát és a feje tetejére állítja a vasárnapi lazulós közönséget. Aki csak hallgatni szerette volna a koncertet, az is ugrál a porban és kitörni látszik az általános boldogság. Sorra nyomják el a legjobb dalaikat, amolyan Best Of setlist ez számomra.

A legtöbb kedvencem megszólal a színpadon. Kosmopolit, Russki Style, Change, Energia, Hey Road vagy  a Hometown Polka. 

 A Psycho Traktor dal közben a közönséget körbe körbe futtatja a küzdőtéren a zenekar. És ha valaki elfelejtette volna, vasárnap van, utolsó nap, amikor már az élethez való funkciók előteremtése is nagy erőfeszítést okoz. Ehhez képest "kelj fel és járj" mottóval még a szervezők közül is akadnak, akik utolsó erőtérlakaikat elővéve a közönséggel együtt turbó polkázik. Hiába a nagy meleg, a tánctéren felveri a port a közönség és a lelkesedés nem csökken. Énekelteti a tömeget és minden olyan trükköt bevet, amitől a közönség érzi a törődést és meghálálja minden percben. 

Fotó: VéNégy Fesztivál (facebook.com/venegyfesztival)

A Russkaja hihetetlen hangulatot varázsolt Nagymarosra és a VéNégy szervezők egy szerethető és emberi léptékű rendezvényt varázsoltak egy festői környezetbe. Eme  tények olyan erős érvek a jókedvhez, hogy nem tudsz nem mosolyogni egész este. Ha volt a helyszínen, aki nem ismerte előtte a Russkaja zenekart, az most egészen biztosan letöltötte az eddigi életművét. Mert a Russkaja jó és az Orosz művészek, sportolók, egyszóval emberek szintén jók. Nincs szükség radírra sem a kultúrában, sem a sportban, sem a mindennapi életben. Ezt a mocskos háborút megvívják a nagyokosok és amíg tart, addig nekünk nincs más dolgunk, mint táncolni, táncolni és táncolni. Mert ha nem táncolunk, a háború akkor is tartani fog. És erre a VéNégy fesztivál tökéletes volt. Jövőre egészen biztosan bérlettel érkezem... Мир!

Görögh Attila - DeadLens Pictures

hirdetés