BLOG

A DAL - ELFELEJTETTÜNK MŰSOROKON SZÓRAKOZNI

Lorde, Solar Power


Hat hét zenei vetélkedő az újságíró szakmának, és a zenész szakmának is maga a mámor. Főleg úgy, hogy egy válogatott, többnyire már ismert előadó vagy zenekar indult a “vágóhídra” és vállalta fel legfrissebb munkáját országos szinten országos televíziós csatornán. Ilyenkor két csontot tud a végtelenségig lerágni a kritikus. Az egyik, hogy “na még mindig milyen szar” a hazai felhozatal, kritikán aluli dalok, kritikán aluli fellépőktől, akiket nem is érteni miért tart olyan nagyra a közönség, az MTVA, vagy a zsűri.” A másik, hogy ciki kijutni az Eurovízióra, semmi értelme nincs, oda csak csupa nevetséges középszerű versenyszám kerül, és nincs semmi hatása, nincs semmi haszna sem hazai, sem pedig európai szinten a könnyűzenére.

Addig amíg az utolsó véleményben van igazság (Na ki emlékszik a tavalyi győztesre?), a többi tételt érdemes fenntartásokkal fogadni, ne dőljünk be a kiváltságos helyzetben lévő, mindenféle újságírói etikát és korrekt véleményt mellőző, vagy szakmai tapasztalat hiányában szenvedő íróknak. Ma amikor bárki egy óra alatt blogger lehet, majd kellő szabadidővel a háta mögött kritikán aluli bejegyzésekkel áraszthatja el frissen avatott oldalát nagyon nehéz helyzetbe kerül a zenész, a dalszerző, és nagyon nehéz helyzetbe kerül az olvasó. Sajnos ez a nehéz helyzet általában soha nincs kellően lekezelve, mindenki csak morog a bajusza alatt az őt ért sérelmek miatt, és inkább hallgat nyeli a felgyülemlett bosszúságot. Ezzel együtt hallgat a szakma is, a zeneipar szereplői vagy kárörvendő módon csámcsognak ezeken a kritikákon, vagy gyorsan tovább lapoznak és reménykednek, hogy ők legközelebb is megússzák negatív cinkelés nélkül. Egy biztos, örülni és jóízűen szurkolni elfelejtettünk egymásnak. Elfelejtettünk televíziós műsorokon szórakozni, és elfelejtettük, hogy a hazai zenészek, szerzők mennyire sokat dolgoznak a háttérben, azért a minimális sikerért amit néhány percben látunk végül a tv-ben, vagy hallunk később jó esetben néhány rádióban.

https://www.youtube.com/watch?v=Ss3pR5vewqQ

Amikor valaki az Eurovíziós Dalfesztivál nemzeti válogatóján indul, már a döntőbe jutással kivívja magának a figyelmet, azzal együtt a kritikusok és a közösségi oldalak trolljainak gyűlöletét. A zenéhez mindenki ért, a zenével foglalkozó újságírók többsége különösen, sőt jogot formál arra, hogy csak az ő ízlése a jó, ezért képes “ölre” menni amit személyeskedéssel tesz még nyomatékosabbá. Mi indokolja ezt? Valóban ennyire szar a magyar zene? Valóban ennyire nem tudunk jó dalokat előállítani? Valljuk be, sokszor azért kegyetlenek vagyunk ha magyar produkcióról, főként magyar mainstream produkcióról kell beszélni. Oké, hogy a hazai könnyűzene megjelenési platformjait nem showcase szervezők irányítják, de attól még téves felfogás: a mainstream nem nyomja el a magyar undergroundot. Ha pedig valaki kitör ebből az undergroundból máris árulóvá vált. Egyéni az ízlés, lehet ezt fitogtatni, de minek kell még gonoszul beleröhögni mások pofájába.

https://www.youtube.com/watch?v=vCFoqPcJ_wk

Ennyire ne váljon senki megmondóvá, még akkor sem ha azt gondoljuk az internet világa majd úgyis megvéd. Politikamentesen mondom, van elég baj ebben az országban, ami nem kíméli ezt a kis magyar zeneipart sem. Ha ezt még azok is ütik, akik elvileg a zenéért dolgoznak és/vagy a zenéből élnek akkor mit várunk majd a közönségtől, azoktól akiknek ezek a zenék készülnek. Hogyan igazodjon el valaki egy olyan ömlesztett zenei dömpingben amit stílustól függetlenül valakik folyamatosan szaroznak.  Márpedig az utóbbi években divat lett a hazai zenészeket ütni. Üti az író, a blogger, a "rajongó", sőt még egyik zenész a másikat is. Az eurovíziós ceremónia pedig jó ürügy erre. Végre kiadhatta magából mindenki a felgyülemlett feszültséget, több héten át láttuk-hallottuk ennek a néhány kiválasztottnak a tündöklését majd bukását. Tündöklés mert a marketing gépezet- mégha “közszolgálati” módon is, de működött. De ugyanakkor ott volt a bukás, ennek a marketing gépezetnek a mellékterméke, ami azokat súlytotta leginkább, akik az elején elvéreztek és a döntő végére senkit sem érdekeltek már. Az MTVA zászlóshajója nézettségben jól vizsgázott végig. A műsor technikailag ismét rendben volt, én még a zsűrit is megtartanám, hiszen nem új tehetségekért feleltek, ismert, vagy többségében azért már tapasztalt produkciókról ítélkeztek ezért szerettem azt a csendes harmóniát, finomkodó óvatoskodást amit Zséda, Caramel, Frenreisz Károly és Both Miklós összességében árasztott.

Szerethető volt ez a műsor, minden elcsépelt harsányileventés, vastagcsabás momentumával együtt. A döntő erősre és kritikus társaimmal ellentétben megkockáztatom színesre sikerült. Az, hogy végül Pápai Joci nyerte meg ízlés dolga, tessenek legközelebb máshogy szavazni, a lehetőség most is nyitva állt. Én sem így döntöttem volna. Minden esetre Joci nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben, még fel sem fogta, hogy első lett, rögtön megkapta a támadó “lövéseket” roma származása miatt.

https://www.youtube.com/watch?v=IL9P6372LJE

Bízok benne, hogy “golyóálló mellénye” -amit már eddig is nagyon helyesen viselt-, májusig kitart, és méltó helyen zárja majd a kijevi fesztivált. Szemmel láthatóan sokat dolgozott “Origo” című dalán, ne vegyük el tőle már most a lehetséges dicsőséget. “A DAL” című műsor hétről hétre adott valami pluszt a magyar zenének. Jó? Rossz? Döntsd el magad, de figyelmeztetlek jövő héten már egy másik műsor lesz. Szerintem unalmasabb.

-B-

hirdetés