“Ez a több pólusosság nagyon előremutató” – Interjú Hegyi Zoltánnal, a GÓBÉ zenekar bőgősével.

Sűrű időszak van a Góbé zenekar mögött. A banda csavaros népi popzenéjével az elmúlt 13 év alatt már bejárta az egész Kárpát-medencét és fél Európát, ezreket táncoltatva meg zenéjükkel. A zenekar idén komoly változásokon ment át, ugyanis áprilisban két tagcserén is átestek, ám az új emberekkel új energiák is érkeztek a csapatba és máris itt a közös munka eredményeként az első új Góbé dal, az Én is voltam. A zenekarból idén áprilisban kivált a korábbi frontember, Csasznyi Imre, valamint nagybőgősük, Timár Márton is. Helyette érkezett HegyiZoltán a zenekarba. Dupla tagcsere, új dal és készülő új album. Ezekről beszélgettünk a zenekar új bőgősével, Hegyi Zoltánnal.

Csavaros népi popzenét játszotok? Mit jelent ez?
A csavaros szó a gyakorlatban tulajdonképpen egy fúziót, zenei hozzáállást jelent. Az autentikus magyar népzenei hagyományokat ültetjük át, különböző kortárs és könnyűzenei zeneszerzési kocepciókon keresztül egy attól idegen környezetbe. Így fúzionáljuk mi a zenét.

Egy korábbi interjúban volt egy számunkra nagyon hízelgő összehasonlítás Bartók Bélával, aki szintén erősen merített a népzenéből. Ő klasszikus zenei környezetbe ültette át azt, mi pedig könnyűzenei környezetbe igyekszünk az asszociációkon keresztül. Tehát hogyha egy népi téma nekünk azt sugallja, hogy az megállja a helyét mondjuk bossa nova környezetben, vagy drum n bass, vagy techno, vagy bármilyen más stílusban, akkor ezeket a kapcsolódási pontokat megpróbáljuk kiaknázni.

Hogy kerültél be a zenekarban? Hogy esett rád a választás?
Volt egy elég komoly tagcsere, mivel kiszállt a frontember ebből a történetből. Ott úgy tudom, hogy szakmai és dalszerzéstechnikai ellentétek merültek fel, ezért nem akarták folytatni a közös munkát. A bőgős pedig az akkori frontember, Csasznyi Imi nélkül nem tudta elképzelni a közös munkát a továbbiakban.

Az új tagok közül először én kerültem a zenekarba.Egervári Matyi keresett meg, akivel egy korábbi zenekaromon keresztül ismerkedtünk meg egymással. Ott én szintén nagybőgőztem, Matyi pedig a menedzsment feladatok előkészítésén dolgozott akkoriban. Talán májusban vázolta fel nekem a Góbéban kialakult helyzetet, és hívott el a meghallgatásra. Ott aztán több bőgőst és frontembert is meghallgattak, az énekeseket már velem együtt.

Ezek szerint te voltál az első, aki bekerült a zenekarba?
Igen. Nagyon szerencsésen alakultak a dolgok, mert amikor engem beválogattak a csapatba, akkor még nem dőlt el, hogy ki lesz az új frontember, ezért azokon a meghallgatásokon már én is részt vettem. Ez egy hosszabb folyamat volt. Talán azért, mert ez egy többrétű feladat, hiszen ez bármelyik zenekarnál nagyon markáns váltás, akármennyire is demokratikusan működik egy csapat.

Mi egyenrangúan tekintünk egymásra, de azért arculatilag nem mindegy, hogy ki mögé sorakozik fel a zenekar. Mindenképpen egy nagyon markáns énekhangot és egy frontember alkatot kerestünk. Én ajánlottam be Áront, akit végül kiválasztott a zenekar, így lett ő aaz új énekes.

Milyen egy ilyen casting? Hogy kell ezt elképzelni?
Az én castingom nagyon jó hangulatú volt, akkor nem éreztem különösebben nagy súlyát. Egész egyszerűen úgy történt, Matyi küldött négy dalt, hogy hallgassam át, és dolgozzam ki őket. Ezeket a dalokat kérték mindenkitől. Az volt a feladat, hogy mindenki a saját játékmódjához és fiziológiájához alakítsa a számokat. Egyébként az egész meghallgatást úgy kell elképzelni, mint egy zenekari próbát. Kíváncsiak voltak, hogy van-e plusz ötletem a dalokhoz, amit esetleg meg tudunk valósítani. Van, amit azóta meg is csináltunk. Talán az én esetemben az döntött, hogy a jazz tanszakról jövök és emiatt könnyűzenei megfontolásból közelítettem a groove-okhoz. Közben pedig egy abszolút emberi felmérése is van a dolognak, hiszen fontos, hogy mennyire tudunk együtt dolgozni.

Ez egy kardinális kérdés, úgy gondolom. Hiszen turné alatt olyan sok időt töltötök egymással, mint egy család.
Így van. Nagyon nehéz választások ezek, mert jó esetben, ha éppen nem olyan helyzet van, mint most, akkor mi évi 100 -150 napot együtt töltünk és nem árt, ha elviseljük egymást. Egyelőre ezzel szerencsére még nem volt gond. Ami az énekes castingot illeti, az egy elhúzódó dolog volt, mert több rétű volt a probléma. Az nagyon kimerítő volt, de a sajátomat nem éreztem annak.

Gondolom az is fontos, hogy tudjátok egymást inspirálni. Vagy tévedek?
Abszolút így van. Szerintem ez most oda-vissza működik. Én a jazz tanszéken nem igazán találkoztam ezekkel a fajta zenékkel, amik ráadásul a Góbéban egy olyan megvilágításba kerülnek melyek számomra is úgy relevánsak, ha látom, hogy milyen környezetben állják még meg a helyüket. Kvázi úgy hangzanak el ezek a dolgok, amilyen szűrőn keresztül én is könnyebben tudom értelmezni azokat. Ugyanakkor azt gondolom, hogy az én játékom is kicsit más kontextusba helyezi ezeket a dallamokat a többiek számára.

Épp csak lezajlott a tagcsere, de már meg is jelent egy új dalotok. Hogy született meg az Én is voltam című, első közös dalotok?
Ez egy olyan dal, amivel már korábban elkezdtek dolgozni a fiúk, de én is hozzá tudtam tenni, mivel van egy pálmáska rész benne és egy énektéma is, amihez már az én ötleteimet is fel tudtuk használni. Az egész dal egyébként egy nagyjából általános reggae lüktetésben szólal meg, amiben van pluszban egy fúziós jazz jellegű betét. Ez azért ritkán hallható népi hangszereken. Pont ez az, ami szerintem megadja azt a pluszt, amitől a GÓBÉ zenekart nagyon szerethetik az emberek.

Klip is készült az új dalhoz. Nagyon jó hangulatban telt a forgatás és a stáb zseniális volt, szeretjük a végeredményt. Emellett pedig készül az új nagylemez is. Ennél többet nem szeretnénk ígérni, mert most még nem lehet.

A GÓBÉ valóban egy rendkívül sikeres zenekar. Népzenével bejárni Európát nagyon nagy dolog. Milyen a zenekar új tagjának lenni? Hogy éled meg te ezt a változást?
Nagyon jól, köszönöm. Nagyon örülök attól függetlenül, hogy én egy testidegen dolog lennék egy autentikus népzenét játszó formációban. Ugyanakkor itt nem erről van szó, hanem tényleg azt várják, arra kíváncsiak valójában, hogy én hogyan működöm ebben. Nagyon szeretjük ezt együtt csinálni. Ez már a castingon és a kezdeti próbákon is látszott, és hétről hétre folyamatosan egyre jobban csiszolódunk össze. Én is nagyon szeretem, mert vadiúj inspirációkat adnak a srácok.

És hogyan éled meg, hogy ilyen sikeres zenekarba csöppentél?
Élvezem, hiszen lehetett már pár koncertünk, bár a járványhelyzet miatt sajnos
nem szakadt annyira nyakunkba még ez a dolog. Mivel nekem voltak már korábban egyéb,
nagyobb zenekaros session meghívásaim ezért nem ért váratlanul az, hogy ez mivel jár.
Persze nagyon élvezem a közös munkát. Főleg a szakmai részét, hiszen az én jazz
végzettségemen túl is nagyon különböző zenei világok jelennek meg a csapatban és ez
szakmailag is nagyon inspiráló. Például a a generációjának az egyik legjobb prímása, Rigó
Marci is játszik a zenekarban, vagy Vizeli Máté, aki a népzene mellett behatóan ismeri a kortárs zeneszerzési technikákat is – csak hogy két nagyon különböző zenei attitűdöt emeljek ki, de persze említhetnék bárkit. Ez a több pólusosság azt gondolom, nagyon előremutató egy olyan alkotó műhelyben, mint a Góbé.

Koncertekre most a vírus miatt nincs lehetőség. Ez az időszak inkább talán az önfejlesztés, fejlődése ideje. Hogy éled meg ezt?
Nehezen. Már mennénk koncertezni, de van egy visszafogó tényező, amit tudomásul kell vennünk. Kétszeri próbálkozásra is meghiúsult az őszi koncertünk, úgyhogy még adósok vagyunk a nagy budapesti újra bemutatkozással, az új formációval. Lett volna október 8-án egy koncertünk a KOBUCI kertben, amit november közepére tettünk volna át az Akvárium Klubba, de sajnos ezek a koronavírus helyzet miatt elmaradtak. Természetesen ezt a koncertet be fogjuk pótolni, azt pedig már most megígérhetem, hogy nagyon jó lesz.

Új dalok is lesznek a koncerten?
Ha nem is lesz teljesen új a repertoár, de természetesen új dalokat is játszunk majd.
Az új lemez is folyamatban van. Én nem a népzenei koncerteken szocializálódtam, hanem
könnyűzenei koncerteken, jazz jam session rendezvényeken. Inkább ezekben a körökben
mozogtam ezért inkább a koncert, mint produktum felé tudtam sok behatást eszközölni. Most még nagyon szerettük volna a régi dalokat megmutatni az új felállással a közönségünknek. Pontosan azért, hogy a közönségünk lássa, hogy működnek a régi számok az új tagokkal is. Viszont már többről lett volna szó, mint hogy egymás után  szépen eljátsszuk a számokat – ami egyébként önmagában is jó és abszolút elegendő. Azóta ugyanis tettünk már egy nagy lépést a számok újra gondoltmegjelenésének irányába, amit szerettünk volna megmutatni. Pontosan azért, hogy ez, mint egy közös koncert, élő produktum fejlődjön. Talán ez az, amiben én nagyon sokat hozzá tudtam tenni, hiszen teljesen más egy könnyűzenei élő koncert helyzet, mint egy népzenei.

Említetted, hogy session zenészként működtél más zenekarokban. Mennyire más az, amikor valaki állandó tag egy zenekarban, mint amikor mondjuk egy turnéra leszerződve, alkalmi zenészként játszik egy nagy produkcióban?
Session zenészként nem tudsz olyan mértékben hatni arra, ami a végtermék lesz, mint állandó tagként, ahol az egész alkotói folyamatnak részese vagy. Ezáltal sokkal inkább a magadénak érezniérzed, ha viszont a lélektanát szeretném megfogni ennek a kérdésnek, akkor azt emelném ki, hogy a valahová tartozás élménye is sokkal erősebben megvan. Nyilván egész más minőségben és felszabadultságban tudsz működni egy olyan társaságban, amihez effektíve tartozol. Beugrósként a legtöbb, amit tehetsz annyi, hogy megtanulod a számokat az adott koncertre. Mindössze egy limitáltabb része kerülhet be a saját zenei felfogásodnak a majd esetlegesen létrejövő produktumba, ellenben hogyha van egy hosszabb folyamat, amikor benne vagy egy társaságban, egy komplett alkotói folyamatban akkor már a próbákon is sokkal jobban megengeded magadnak azokat a kísérletezgetéseket, amikből esetleg egy teljesen unikálisabb dolog jön ki, akár csak a te részedről. Nyilván ez egy oda-vissza ható folyamat, ezért abszolút meghatározhatja az egész zenei hangzást, ha a többiek reflektíven állnak az új ötletekhez.

Mit lehet tudni a tervekről? Mit terveztek a jövőre nézve? Hogy álltok most?
Nehéz bármit is mondani, mert az élet megmutatta, hogy hétről hétre írja felül a dolgokat. Az biztos, hogy egy új nagylemezzel készülünk, amit a jövő év közepén tervezünk kiadni. Ennél konkrétabbat egyelőre nem mernék mondani. Mindenesetre dolgozunk az új számokon és amennyiben lehetőségünk van rá, minél több hazai és külföldi koncertet szeretnénk szervezni. Azt is elmondhatom, hogy a karantén idejére is van tervünk. Dolgozunk azon, hogy egy online koncertet felvegyünk és az érdeklődők elé tárjuk még az előző koncert anyaggal, amit szerettünk volna már a KOBUCI-ban bemutatni. Azt nem szeretnénk veszni hagyni, de lehet, hogy élőben már csak a vadiúj anyaggal fogunk tudni visszatérni, hiszen a új számok helyet követelnek maguknak a repertoárban.

Érdekes szituáció ez, hiszen az evidencia lenne, hogy megmutatjátok a régi dalokat az új felállással a közönség számára. Elsősorban bizalomépítő jelleggel, hogy a közönség lássa, hogy ez a formáció is remekül működik. Egyből egy újjal előállni szerintem nehezebb feladat számotokra.
Persze. Mi imádjuk a régi számokat. Nagyon jól működtek ezek a dalok azon a 6-8
koncerten, amiket sikerült megvalósítani a nyár vége óta, amíg le nem zárult ez az időszak.
Olyan szempontból szerencsénk volt, hogy azért néhány helyre el tudtuk már jutni az
országban. Volt egy olyan koncertünk is, amit szintén Egervári Matyi szervezett.
Pontosabban ő csinált egy fesztivált, a VonyArts Folkpart néven, ahol kimondottan szakmai környezetben tudtuk megmutatni magunkat. Ott volt a szakmának egy meghatározó része és jelentős visszajelzések érkeztek. Ez egy nagyon fontos pont volt az új formáció számára.

Olyan emberektől kaptunk visszajelzést, akikkel nagyon jóban vagyunk, nagyon sokat adunk a véleményükre, de pontosan tudjuk, hogy megmondanák, hogy ha ez nem az az út lenne, ami a megfelelő lenne a számunkra. Ezért nagyon örülünk, hogy ilyen jó reakciókat kaptunk tőlük.

Könnyen szét tudod választani az emberi kapcsolatokat és a szakmai kritikát
Igen. Persze nagyon sok múlik azon is, hogy olyan emberekkel veszed-e körbe magad, akiktől bólogatást vársz, vagy akiktől valóban szakmai visszajelzést. Szerencsére a barátaink valóban releváns szakmai véleményt tudnak mondani a zenénkkel kapcsolatban.

Talán ebben a kérdésben az is fontos, hogy az ember hogy van önmagával. Nem?
Persze. Itt mindenki megtapasztalja az aktuális zeneművészeti szakközépben és egyetemen, hogy milyen kritikát kapni. Ott azért nem fukarkodtak a visszajelzésekkel. El kell tudni viselni a kritikát és ha szükséges, akkor beépíteni.

Gondolom azért az is fontos, hogy jól tudja az ember megszűrni a kritikai hangokat. Fontos megszűrni, hogy minek van reális alapja és minek nincs. Jól gondolom?
Persze. Zenekaron belül például a kritikának abszolút tere van. Súrlódások ebből fakadóan
szinte nincsenek is. Maximum vélemények ütköznek, de közben nagyon fontos számunkra aaz, hogy a másik hogyan viszonyul az adott zenei ötletekhez. Egy nagy kooperáció vezérli most az egész következő lemezt övező alkotó folyamatot. Nagyon jó így alkotni.