Szabó Ádám – A zeneakadémiás Sztárban Sztár

Ezúttal a Sztárban Sztár hetedik évadának nyertese, az ország egykori harmonikása, Szabó Ádám a beszélgető partnerünk. Az énekes igazi tévéműsor hős, hiszen megjárta a Csillag Születiket, majd többször is feltűnt A Dal című műsorban. Énekelt az X-Faktorban, Keveházi Krisztina partnere volt a Nagy Duettben, és bár egyszer sem sikerült nyernie, nem adta fel, elindult az átváltozó műsorban is, amit sikeresen meg is nyert. Már ötévesen elkezdett harmonikázni, jelenleg a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre jár. Edz, zenél, énekel, és rengeteget tanul. Az út soha nem volt sima számára, de becsülettel végigjárta. Kifogyhatatlan energiával menetelt az ország legnagyobb házibulijában is. Elmondta a műsor előtt, nagyon félt, hiszen mély tónusú hangja van, így az utánzás nem volt gyerekjáték számára. A műsor különlegessége, hogy férfi előadóként női énekest is imitálni kell. Ádám őszintén várta azt a pillanatot is, amikor ez a feladat megszülethetett. Török András énektanár segített felkészülni a műsor előtt Szabó Ádámnak, hogy akár a női hangok is könnyedén levehetőek legyenek. Ádámmal a Sztárban Sztár fináléja után Domszky Laci beszélgetett.

Ádám, lassan tíz éve már, hogy felbukkantál a televízióban. Most éppen a Sztárban Sztárban meneteltél el egészen a műsor végéig. Számítottál ekkora sikerre, hogy idáig el fogsz jutni?

A versenyhez igazából úgy álltam hozzá, hogy szeretném megnyerni, ha már lehetőséget kaptam és itt lehetek a műsorban, próbáltam ezt a pozitív gondolkodást erőltetni magamban. Tehát a célom az volt, hogy ne az elsőben essek ki, de azt azért tényleg nem gondoltam, hogy ilyen sokáig el fogok jutni, nem gondoltam, hogy ilyen sokáig eljutok, ez nagyon-nagyon nagy élmény.

Azt észrevettem, hogy nagyon tudatosan készültél erre a műsorra, szinte leporoltál magad körül minden balhét, elkezdtél edzeni, odafigyelni életmódra, stb. Miért volt ez ennyire fontos, mi volt ez az életmódváltás?

Az életmódváltás elsősorban magam miatt volt. Annyira nem éreztem jól magam így a bőrömben, volt rajtam súlyfelesleg. Úgy gondoltam, hogyha a műsorba megyek, és át kell majd alakulni, mások bőrébe bújni, és hogyha a sajátomban nem érzem jól magam, akkor az ciki. Azért mindenki belerakja a saját egyéniségét is, még ha utánozza is az előadót, de ott kell lennie az előadó szívének-lelkének, és úgy gondoltam, hogy én nem lennék hiteles, hogyha magammal szemben sem vagyok megelégedve. Tehát mindenképpen szerettem volna ezt az életmódváltást gyorsan meghozni, és hál’Istennek sikerült is másfél hónap alatt 8-9 kilótól megszabadulni. Akkor nagyon-nagyon sokat edzettem tényleg, rengeteget, minden hét minden napján mentem edzeni. Volt, amikor kétszer is, tehát erre nagyon odafigyeltem. A kajára, étkezésre, mindenre nagyon, alkoholos italokat sem ittam. Tényleg nagyon tudatosan készültem, hogy a műsorban szeretnék úgy belenézni a tükörbe, hogy jól érzem magam és hogy jó az, amit visszakapok.

Kilenc évvel ezelőtt felbukkantál a képernyőn, mint az ország harmonikása. Akkor azt hittük, hogy majd elmész egy mulatós vonalba. Volt benned olyan kitörési vágy, hogy most énekelni is kéne?

A Csillag Születik után azért nagy ismertségre tettem szert, sokan tényleg felismernek az utcán, és nagyon sok koncertem volt. Hetente 7-8-10 fellépés, ami nagyon soknak számított, és azt éreztem, hogy a fellépéseken egy-két szám helyett az emberek igényelnék, hogy többet énekeljek. Ez egyre jobban elkezdett foglalkoztatni, elkezdtem énektanárhoz járni, jártam Éliás Gyuszihoz, tőle nagyon sokat tanultam. Egészen az X-Faktorig meneteltem ezzel az énekléssel, ott mutattam meg magam, mint énekes. Aztán utána folyamatosan képeztem magam Török Andrisnál, és utána jöttek a saját dalok. A Dal című műsorban már veteránként ismernek. Rengeteg fejlődés, meg rengeteg munka volt ebben, ezek után úgy éreztem a Sztárban Sztárban felkérést el kell vállalnom. Szerettem volna azt is megmutatni, hogy nem csak a saját hangomon tudok énekelni, meg szeretek színészkedni is. Nagy utat jártam be a Csillag Születik óta, és amúgy az a durva, hogy semmit nem bántam meg, tehát egyik tehetségkutatót sem bántam meg, hanem mindenhez nagyon pozitívan és büszkén adom a nevem adni, és örülök az életem minden egyes szakaszának.

Van egy zenekarod is, a yesyes. Befolyásolta a műsorban való szereplésed a zenekart, vagy most pont jókor jött a műsor, hogy a COVID miatt otthon kellett lenni, ahelyett, hogy koncerteznétek?

A műsor, az nagyon-nagyon jót tett nekem, de a zenekarnak is tök jót tett. A zenekart is kezdik bekövetni, jobban megismerni, most kijött a legújabb dalunk, a ’Gyengéden’, ezt is nagyon szeretik. Mindenképpen szerettem volna a zenekarral egy dalt kiadni most, hogy azért a nevem jobban pörögjön, mint amúgy általában. A Sztárban Sztár nagyon sokat hozott rajongók terén, sokan írnak, foglalkoznak a nevemmel, a személyiségemmel, és ennek tényleg örülök, mert szerintem az eddigi műsorokban nem írtak nekem, meg nem érdeklődtek ennyire irántam. Jól esik, sokat foglalkozom például azzal, hogy visszaírjak mindenkinek, próbáljam tényleg a kapcsolatokat tartani. Úgy gondolom, hogy most a vírushelyzet miatt ez nagyon szükséges. Próbáljunk valahogy összetartani, összefogni. Nem lehet tudni, hogy mondjuk jövőre mi lesz, kik fognak eljönni a koncertekre, vagy lesznek-e egyáltalán koncertek. Így legalább az emberekkel valamilyen szinten kommunikálhatok, akik megkedveltek.

Egy kellemes harmonika után átlépsz a színpadra yesyesként és törsz-zúzol, mint egy igazi rocksztár. Itt van egyébként átmenet? Illetve mellé még megemlíthetnénk, hogy a Zeneakadémiára is felvettek, és ha jól tudom az is valami klasszikus szakirány.

A yesyesben ott tényleg pop-rocksztár üzemmódba kapcsolunk át. Ott teljesen mást csinálok, mint például a zeneakadémián, ahol klasszikus harmonikát tanulok. Ebből még egy évem van, és akkor meglesz a diplomám reményeim szerint. Ez nagyon fontos, kitűztem célul, meg amúgy a szüleimnek is fontos volt, hogy legyen egy diplomám. Mindig rágták a fülem, igazából jogosan, mert tényleg egy évem lenne hátra, és tényleg hülye lennék nem megcsinálni, mert több mint tíz évig jártam zeneiskoláktól középiskoláig. Kicsit visszatérve a yesyesre, ott a harmonikát elektronikus hangszerként használjuk, teljesen más funkciója van, a harmonika hangszín valójában nem is nagyon jelenik meg, hanem inkább szinti hangszíneket használunk, és ez kicsit modernebb, és újabb fajta zeneiség, talán így a magyar köztudatban is.

Visszatérve egy kicsit a Sztárban Sztárra. Volt vesztenivalód? Ugye vannak, akik nevetgélnek azon, ha egy fiú lánynak öltözik és úgy lép fel a színpadra, megint másoknak ez egyáltalán nem vicces. Akár ez, vagy akár az, hogyha esetleg kiestél volna korábban, ez karrier szempontjából számít?

Vesztenivalóm igazából egyáltalán nem volt, mert amikor nőként álltam színpadon, azt nagyon viccesnek tartottam, és tényleg rendesen élveztem, tényleg komolyan vettem az összes előadót és próbáltam a legmaximálisabb szinten valahogy előkeríteni azt a hangszínt, a szinte lehetetlen hangszíneket is. Szerintem azért is sikerültek mondjuk jól a női előadók, mert nagyon komolyan vettem, és nem akartam bohóckodni, meg tréfát csinálni az adott előadóból, hanem tényleg próbáltam mindenből kihozni a maximumot. Ezt nem éreztem cikinek, mert ugye ez volt a feladat, és amúgy meg nagyon sokat nyertem is vele. Az ismertség is nagyot ment, meg például Boldival (Horváth Boldi-Kelemen Kabátban), Curtissel nagyon jóban lettünk, és az ő barátságukra nagyon-nagyon büszke vagyok. De ugyanúgy Csabival (Vastag Csaba), Barnával (Pély Barna) is, tehát sorolhatnám őket, de őt kettejüket azért emelném ki, mert tényleg országos cimborák lettünk.

Mit szólnak a szomszédok, amikor harmonikázgatsz otthon? Gondolom a Zeneakadémia miatt minden nap kell gyakorolni.

Édesapámmal megcsináltuk két-három éve, hogy leszigeteltük a garázsnak a felét és átalakítottuk stúdiónak. A szomszédok igazából szerintem semmit nem hallanak.

Egyébként megviselt ez az időszak, hogy most fesztiválok helyett otthon kellett lenni, vagy mint hogy említettem korábban, pont jókor jött a műsor?

Próbáljuk nézni a pozitív oldalát. Egy zenésznek tényleg az a lényeg, hogy ott legyen a színpadon, az élteti, attól lesz motivált, attól tud dalokat írni, hogyha a közönség szereti, amit csinál. És ugye ez az érzés nekünk most nagyon-nagyon régóta már nincs meg. Hogyha nem lenne Sztárban Sztár, akkor tényleg lehet, hogy valami mély depresszióban lennék, mert hogyha nem tudok a színpadra kimenni, nem tudok a közönséggel találkozni, akkor úgy érzem, hogy nem végzem a dolgom, nem csinálom azt, amit szeretek, és akkor kicsit befordulok. Viszont akkor születhetnek jó dalok. Ez a helyzet ez mindenféleképpen negatív a zenei szakmára, meg szerintem minden szakmára nézve, de valahogy mégiscsak próbáljuk majd megkeresni a kiutat, aztán reméljük, hogy ez már rendeződik jövőre.

Mikor Boldival beszélgettünk elmondta, hogy neki most csak depressziós dalok jöttek, és hogy emiatt ezeket nem is gondolja felrakni a lemezre. Ez ennyire megvisel titeket? Most nyilván értelmetlennek tűnik a kérdés, de hogy tényleg ennyire behúzza az alkotóművészetet?

Az a baj, hogy igen, mert szerintem a zenészek, meg az alkotók, a művészek azért érzékeny emberek, tehát hogyha alkot valaki, akkor próbál tényleg a lelkéből, a szívéből, vagy a megélt élményeiből csinálni dolgokat, dalokat. Ez minket nagyon érzékenyen érint, hogy tényleg nem tudjuk azt csinálni nap mint nap, amit eddig nap mint nap csináltunk. És ez így teljesen kizökkentett mindenkit az életéből, mert teljesen ellenkezőjét kell csinálni, amit eddig csináltunk. Én például most nagyon szívesen írnék dalokat, mondjuk a Sztárban Sztár miatt ez most nem sikerült, de mondjuk a Gyengédent azt pont sikerült kihozni. De nekem sem jut most eszembe az, hogy leüljek, és dalt írjak, mert egyszerűen nincs nagyon meg az a motiváltság, és tényleg úgy, ahogy a Boldi mondta, én is csak ilyen melankolikus és szomorú dalokat írnék. Most mondjuk pont leültem a zongorához négy-öt napja, és ugyanezt éreztem. Próbáltam valami vidámabb nótát írni, de hát semmi. Hát miről írjak? Hogy, jaj de jó a világban a helyzet, minden tök happy. De hát ez ugye nem lenne őszinte, ezért abba is hagytam, és inkább gyakoroltam a Sztárban Sztáros dalokat.

Zeneileg most merre tovább? Ha már elvégezted a Zeneakadémiát, akkor te leszel az első harmonikás rocker?

Ez jó. Nem, a diploma koncertem jövőre lenne ott úgyis a klasszikus darabok lennének, harmonikára írt, meg átírt dalok. A yesyes a poprock vonal, azt is szeretném csinálni. A fő irány tényleg a harmonika meg az ének az még mindig itt van velem, és a harmonikát nem nagyon szeretném eldobni magamtól. Ugye most énekesként ismertek meg, de akik harmonikásként ismertek meg anno, nekik sem szeretnék igazából csalódást okozni, meg magamban is csalódnék, hogy tényleg ennyi éven át már ötéves korom óta ezt a hangszert űzöm, ezért nem tehetem meg azt, hogy csak így kidobom. Tehát próbálok zenész maradni, hogy aki énekel, harmonikázik, és próbálok csak a zenével foglalkozni, aztán majd kiderül, hogy hova vezet az utam.

Fotók: https://www.facebook.com/szaboadamofficial