„Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól…”

Marilyn Manson negyedik stúdióalbuma 2000. november 14-én, épp húsz éve jelent meg hazájában, az Egyesült Államokban (Európában pedig egy nappal hamarabb, 2000. november 13-án). A lemezt hosszas várakozás előzte meg, a történet azonban sokkal messzebbre vezet vissza pár hónapnál. Akár 1995 is helyes évszám lehet, de természetesen az 1999-es történések voltak a legnagyobb hatással a mű elkészülésére. Húszéves legkomplexebb műve, a Holy Wood (In the Shadow of Valley of Death) (Szent Fa (A Halál Völgyének árnyékában)).

1999. április 20. – Columbine, Colorado

Átlagos keddi, tavaszi napnak indult, de végül a modern Amerika egyik legsötétebb dátumává vált. A Columbine középiskolában a 18 éves Eric Harris és a 17 éves Dylan Klebold fegyveres ámokfutása során megölt tizenkét diákot és egy tanárt, megsebesítettek 21 embert, majd végül öngyilkosok lettek.

1999. április 20. – Koszovó

Ugyanezen a napon az Egyesült Államok hadserege minden eddiginél nagyobb támadást indított a koszovói háborúban, amely során nem csak hadi célpontokat ért támadás, hanem számtalan civil áldozatot is követelt az akció.

Míg az előbbi a következő hónapok fő beszédtémáját adta az amerikai médiában, az utóbbi – ami sokkal több ártatlan ember életét követelte – szinte hírértékkel sem rendelkezett. A Columbine tragédia viszont minden elképzelhető őrületet felülmúlt. Mindenki válaszokat akart és persze egy bűnbakot. Marilyn Manson célja soha nem az öncélú provokáció volt, de sokak mégis csak ennyit láttak belőle, így már aznap felmerült a neve a médiában, mint lehetséges főgonosz. Amikor aztán az a hamis hír kezdte el bejárni a sajtót, hogy a zenekar rajongói voltak a gyilkosok, elszabadult a pokol. Már nem csak a szülők és a média, de már szenátori szinten is megkezdődött a boszorkányüldözés. Hiába derült ki egész hamar, hogy neonáci tinédzserek voltak az elkövetők, akik Adolf Hitler születésének 110. évfordulójára időzítették merényletüket, ez már senkit sem érdekelt. A nácik már nem egy kézzel fogható ellenség, Marilyn Manson pedig annál inkább. Különc, kritikus mind az amerikai társadalommal, mind a keresztény egyházak vagy épp a magukat kereszténynek valló családok képmutatásával. És még mindezek fejében üzenete sokakat elér, megjelenése extrém és kihívó, lemezeinek üzenetei komplexek, sok esetben félreérthetőek és merészek. Nála keresni sem lehetne jobb bűnbakot.

„A társadalom hagyományosan mindig megpróbált bűnbakot találni problémáira. Nos, itt vagyok.”

Mondta ezt maga Mr. Manson még 1996 októberében, amikor megjelent a nagy port kavart Antichrist Superstar című második lemezük. Az idézet a zenekar első VHS kiadványának (Dead to the World) hátsó borítójára is felkerült 1998 februárjában. Akkor még nem is sejtette, hogy alig több, mint egy év múlva beteljesedik a dolog és ő lesz az Amerikai Egyesült Államok első számú közellensége. Ez persze még akár egy erényes dolog is lehetett volna számára, egyáltalán  nem volt az. Az 1989 óta működő zenei karrier tíz év elteltével is ott tartott, hogy bármekkora rajongótábora is van és bármennyire is sikeres, ha az egész ország áll vele szemben, akkor bizony tehetetlen. Nem értik művészete lényegét, nem értik, hogy épp arról (is) beszél és énekel, ami megtörtént abban az iskolában. Az álszent amerikai család, ahol a gyerekek elkallódnak és hamar rossz hatások alá kerülhetnek. Ő pedig – bármennyire is hihetetlen – korántsem az. Okos, intelligens és szemfeltáró. A száguldó vonat azonban megállíthatatlanná vált: a zenekar épp az előző évben megjelent Mechanical Animals lemez tavaszi turnéja (Rock is Dead Tour) közepén járt, de annyi halálos fenyegetést kaptak, hogy nem tudták már sokáig folytatni, így a május 7-ei fellépés után megállt a koncertezés számukra.

Ezt megelőzően azért végre megszólalt a bűnbak is: bár interjút nem adott és kerülte a médiacirkuszt, a hónap végén tollat ragadott és 1999. május 1-én megjelent a hihetetlenül okos és összeszedett írása a Rolling Stone magazinban.

A következő heteket 0-24-es testőri védelemben töltötte egy elszigetelt házban és nekiláttak annak a lemeznek az elkészítésének, amelyet egyébként is tervezett, bár valószínűleg nem így és nem akkor. A közel másfél hónapos leállás csak arra volt elég, hogy az alapokat tisztázza a fejében a munka kapcsán, majd úgy döntöttek, hogy folytatják a Rock is Dead turnét, immár a biztonságosabb Európában és Japánban. Ez a turnészakasz (és a teljes turné) 1999. augusztus 8-án ért véget. Az egész éves utazó cirkuszt két kiadványban is megörökítették: 1999. november 2-án megjelent a második VHS kiadványuk, a God is in the T.V., majd két héttel később (november 16-án) megérkezett az első koncertalbum is, a The Last Tour on Earth. A kiadvány utolsó dala viszont egy új stúdiófelvétel, az Astonishing Panorama of the Endtimes, vagyis a Végidők elképesztő panorámája elnevezésű dal volt. A cím jól sejteti, hogy mire számíthatunk, de az intró még árulkodóbb: George Orwell 1984 című kultikus regényének egy sorát énekli egy fiúkórus, de mindezt visszafelé játszva hallhatjuk. A dalt még az 1996-os Antichrist Superstar című albumhoz írták, egy demófelvétel ki is szivárgott pár éve. A mű alapvetően az erőszak és a televízió iránti emberi rajongásról szól.

1999. november 11. – Dublin, Írország

A két megjelenés között a zenekarnak arra is maradt ideje, hogy november 11-én Dublinba utazzanak, hogy élőben adják elő a Rock is Dead című dalukat az MTV Europe Music Awards gálán. Ez a látszólag nem túl érdekes program mögött mégis találni egy erős üzenetet: a frontember a színpadon minimális ruházatban, de tetőtől talpig olajban megfürödve lépett színpadra. Az olaj a Biblia egyik fontos jelképe:

“Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára. Megkened fejemet olajjal, csordultig van poharam.” (Zsoltárok könyve 24:5)

Manson nem bízta a véletlenre: az ellenségeivel (ami részben a média) való találkozás alkalmából nem csak fejét kente be olajjal.

Dublin, MTV European Music Awards 1999

Itt viszont tényleg véget értek jó időre a nyilvános szereplések. A frontember beköltözött abba a kaliforniai villába, amelyben a The Rolling Stones tagjai írták a legendás 1969-es Let It Bleed lemezük dalait, valamint ahol a betiltott Cocksucker Blues című filmjüket forgatták. Itt kezdődött meg az igazi alkotói munka, egyedül. A Stones párhuzam azonban nem merül ki ennyiben: több interjúban elmondta, hogy óriási hasonlóságot lát aközött, ami Jaggerékkel történt az Altamont-koncerten és a Columbine eset között, ugyanis mindkét alkalommal az adott zenekar lett a bűnbak egy erőszakos esemény miatt. És persze a már egy másik cikkben részletesen taglalt Charles Manson és csapata által elkövetett gyilkosságok is 1969-hez kötődnek. A The Beatles hatása Marilyn Manson életére hatalmas volt (és mai napig az), Mr. Manson pedig úgy gondolja, hogy a Fehér Album volt az első lemez, amely összeköthető gyilkosságokkal, ugyanis Charles Manson a lemez félreértelmezése miatt kezdett bele pusztító hadjáratába. Mindezeken túl az énekes is 1969-ben született. Sokan az utolsó naiv évnek is tartják, ugyanis a ’70-es évek volt a józanodás évtizede: nem lesz béke, nem lesz szeretet. Ez a fajta szomorkás, magányos érzet és elidegenülés erős ellentéte volt a ’60-as évek boldog drogmámorának és béketüntetéseinek, amelynek John Lennon és Yoko Ono voltak a zászlóshajói a The Beatles utolsó korszakában.

Forr a dalom: a Beatles hatása Marilyn Manson dalaiban

Visszakanyarodva 1999-hez, a történelem kerek harminc év után megismételte önmagát, de Marilyn Manson készen állt a harcra a világ ellen. A Rolling Stones egykori villájában elzárkózva nem csak dalszövegeket és dalokat írt, hanem az 1995 óta írt regényét is befejezte, melynek szintén Holy Wood a címe. Mindeközben a zenekar más helyen gyűlt össze zenei alapok készítése céljából, így egyfajta elszeparált munka vette kezdetét, ami szokatlan volt akkoriban, manapság persze már kevésbé lenne az. A csendet a már említett novemberi kiadványok és még előtte, a Mechanical Animals utolsó kiemelt dalának a klipje törte meg: 1999. szeptember 13-án mutatta be az MTV a Coma White csodaszép videóját, amely erősen összekötötte az előző album csillogós, de mégis rideg-hideg érzetét két híres erőszakos halálesettel. Ő maga így nyilatkozott a videóról Bánfalvi Ákos Marilyn Manson tematikájú könyveiben: „a Coma White klipjében eljátszom a Halál utazását. A felvonulás során John F. Kennedy merényletét rekonstruálom és egyfajta metaforaként használom Amerika erőszakimádatára és rögeszméjére. Az álláspontom mindig is az volt, hogy engedjük az embereket gondolkodni, a saját szemükkel látni. Valójában ez egy emlékezés olyan személyekre, mint Jézus Krisztus és Kennedy, akik az emberiség erőszak iránti szomjúságának áldozataivá váltak”. A videót egyébként korábban, már 1999 nyarán be akarták mutatni, de a volt elnök fiának (John F. Kennedy Jr.) váratlan halála miatt őszre halasztották a premiert.

Könnyen állítható, hogy 1999 volt a Marilyn Manson zenekar legzaklatottabb éve, tele váratlan fordulatokkal, nehézségekkel, paranoiával, halálos fenyegetésekkel, remek videókkal, kiadványokkal és botrányos esetekkel. Szép kis tizedik évforduló. A lényeg azonban – mint mindig – már az új dalokon volt, a következő lépésre koncentrált. És talán jobban, mint addig valaha.

Egy ponton arról is szó volt, hogy nem csak lemez és könyv, de film is készül a Holy Wood történetből, de jogi akadályok miatt ennek ötlete hamar feledésbe merült, a könyvre azóta is ezrek várnak. Bíztató jel, hogy időről időre szóba kerül egy-egy interjúban a regény ügye, legutóbb két éve mondta azt, hogy biztosan meg fog jelenni.

A Holy Wood regény tervezett borítója.

És hogy miről is szól az 1995-ben elkezdett írás, a Holy Wood? Nagyon sok mindenről. Leginkább a kezdetről, a gyökerekről, a naivitásról. De nagyon sokban a lázadásról, a világ jobbá tételéről, a harcról, arról a nagy harcról, amelyről minden ember álmodik, hogy egyszer megtesz. Hogy beleáll és jobbá teszi a világot.

Ez a történet egyszerre fikció és önéletrajzi ihletésű. Sok interjúban elhangzott, hogy egy fiktív karakteren keresztül fog mesélni magáról a készülő lemezen, de azt senki nem sejtette, hogy annyira sikerül ez a kettősség, hogy a lemez minden pillanatában elhisszük, hogy ő mesél az akkori jelenkorról és azt is, hogy a ’60-as években járva éljük meg erőszakossá váló világ (és főleg Amerika) mindennapjait.

A lemez főszereplője Adam Kadmon, a naiv, jólelkű személy, aki Death Valley-ben él, de minden vágya, hogy eljusson Holy Wood-ba, ahol megvalósíthatja önmagát. Érdekesség, hogy nem csak Hollywood valós hely, hanem Death Valley is, amely szintén Kaliforniában található. Hollywood itt azonban Holy Wood, ami Szent Fát jelent. És mi is lehet a Szent Fa? Oly sok minden. Először is a fa, amelyről Ádám evett a tiltás ellenére. Vagy a fa, amelyre Jézus Krisztust feszítették. Vagy a fa, amely a Kennedy elnököt megölő puskába került beépítésre. Vagy persze bármely más puskába vagy pisztolyba a világon.

Adam persze nem csak önmegvalósítás miatt vágyik Holy Wood-ra, hanem a szerelem is oda húzza a szívét. Beleszeretett egy lányba (Coma White), aki ott él és minden vágya, hogy ne csak a világot váltsa meg, de hölgy szívét is elnyerje. A feladat nehéz, de még fiatal és naiv, így nem kérdés, hogy belevág a kalandba. Amit viszont megtapasztal, az maga a földi pokol…

1999. december 15.

Az év utolsó jelét adta magáról a főhős, amikor a hivatalos weboldalon bejelentette, hogy Holy Wood lesz a lemez címe (ez csak hetekkel a lemez megjelenése előtt egészült ki a zárójeles résszel, még korábban viszont épp csak a zárójeles rész volt az album munkacíme). Itt ideje elárulni azt is, hogy bár Death Valley egy ma is létező hely, nevének eredete bibliai: „Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem”. (Zsoltárok könyve 24:3)

2000. január 28.

Marilyn Manson Lamb of God (Isten báránya) címen esszét tett közzé hivatalos weboldalán. Ez teljes terjedelmében ITT olvasható el.

2000. február 14. – Valentin-nap

A zenekar hivatalos weboldalán ingyenesen letölthetővé vált egy akusztikus Charles Manson-feldolgozás, a Sick City. A dala eredeti verziója 1970-ben jelent meg a sorozatgyilkos debütáló szólólemezén (Lie: The Love and Terror Cult), amelynek borítója a Life magazin 1969 december 19-ei címlapját parodizálja ki: azon is ugyanúgy ő szerepelt, a cím is stimmel egy betű kivételével. Így lett a Life szóból (élet) Lie (hazugság). A dalszöveg meglepően jó ahhoz képest, hogy szellemi képességei mindig is erősen kritizálhatók voltak. Íme egy részlet:

„Walking all alone
Not going anywhere
Walking all alone
Nobody seems to care
Restless as wind
This town is killing me
Got to put an end to this
Restless misery”

Az apró ajándék csak egyike volt az erős online jelenlétnek, ugyanis sorra bukkantak fel tematikus weboldalak, írások, fotók és videók, amelyek a Holy Wood érába engedtek korai betekintést az érdeklődőknek.

2000. május 9. – New York, Madison Square Garden

Kereken egy héttel a Nine Inch Nails Starfuckers, Inc. című klipjének premierje után (amelyben Manson nem csak főszereplőként, de társrendezőként is kivette a részét) a NIN New York-ban lépett fel, ahol Mr. Manson és Trent Reznor meglepték a közönséget: előbb az említett dalt adták elő közösen, majd a Reznor turnézenészei belecsaptak a The Beautiful People-be. Abban az évben ez volt Manson első nyilvános szereplése. A közös zenélés (amely sok évnyi csendet tört meg a két művész kapcsolatában) megtekinthető a NIN And All That Could Have Been.Live című koncertfilmjének DVD kiadásain.

Az említett Starfuckers, Inc. videóban a két főszereplő (Trent Reznor önmagát alakította, míg Marilyn Manson a klip nagy részében Courtney Love-nak öltözve díszelgett) egy lepukkant vidámparkban szórakoznak, ahol hírességek arcképét ábrázoló porcelántányérokat kell labdával összetörni vagy épp CD-ket bedobálni egy koszos WC-be. Ez utóbbiba olyanok is landolnak, mint a NIN-féle The Downward Spiral, Manson Smells Like Children EP-je (amit közösen készítettek 1995-ben) vagy a Mechanical Animals. De persze nem csak önmagukból van elegük: kap bőven Gene Simmons (KISS) vagy épp Fred Durst is (Limp Bizkit).

2000. május 23.

Megjelent Eminem harmadik nagylemeze. A korábban Mansont is kifigurázó rapper egyik új dalában (The Way I Am) azonban kiállt a megvádolt frontember mellett, a dalszöveg ezen sora elég egyértelműen mutatja ezt:

„When a dude’s getting bullied and shoots up his school
And they blame it on Marilyn”

WAR.

A slágerhez készült videóban feltűnik maga Manson is, fedetlen hasán a WAR felirat olvasható, amely ’69-es Manson-gyilkosságok szimbólumává vált, miután az egyik áldozat hasára karcolták ezt a szót egy villával. A dalhoz később a NIN-tag Danny Lohner készített remixet, amelyben már maga Manson is beszállt vokálozni. Ezt követően 2001-ben több alkalommal élőben is előadta közösen a szerzeményt a két énekes.

2000. október 25.

Az MTV végül műsorra tűzte az első új dal videóját, ezen a napon debütált a Disposable Teens klipje a tévécsatorna Total Request című műsorában. November 6-án az európai piacokon pedig megjelent a Disposable Teens kislemez különböző kiadásokban. A bizarr borító problémát okozott, így több országban óriási CENSORED feliratú matricával jelenhetett csak meg. Ami a tartalmat illeti, a CD1-en John Lennon 1970-es debütáló szólólemezén (John Lennon/Plastic Ono Band) található társadalomkritikus Working Class Hero feldolgozása és egy új dal, a Diamonds & Pollen kapott helyet, amely a Mechanical Animals album címadó dalának dalszövegéből is idéz:

„Diamonds and pollen
And Coma White
A manniqueen of depression
The face of a dead star”

Disposable Teens CD1 és CD2.
A brit kiadások extra ajándékokkal jelentek meg: a CD1-ben egy poszter található, míg a CD2-ben egy társasjáték, amellyel titkos online tartalmakat lehetett felfedezni.
Egy cenzorált kiadás.

A CD2-n visszaköszön az előző év végén kiadott Astonishing Panorama of the Endtimes, valamint egy másik feldolgozás került rá: a The Doors egyik klasszikusa, a Five to One, amely eredetileg a zenekar 1968-as Waiting for the Sun lemezén jelent meg. A kislemez megjelent limitált kiadású 12”-es picture disc lemezen is, amely sokkal részletesebb rálátást biztosít a dizájn apró elemeire, így jobban kivehető, hogy valójában mindegyik formátum tartalmaz egy rajzot Kennedy elnök halottkémi jelentési anyagából.

2000. november 14.Szent Fa (A Halál Völgyének árnyékában)

A CD tokot egy külső kartontok egészíti ki, azonos grafikával.
A hátsó grafika is hasonló, viszont a dalcímek és az album négyes tagolásának részletei csak a CD tok alatt láthatóak.

A: In the Shadow – Az árnyékban

A lemez nyitódala a GodEatGod, amiről hamar le tudjuk szűrni, hogy a Dog Eat Dog kifejezés kifigurázása. Ennek eredete a Plautus 2215 éves Asinaria című művéből ismert latin homo hominis lupus kifejezés, amelyet magyarul úgy ismerünk, hogy az ember embernek farkasa. Mivel az egész lemezt átjárja a számmisztika bűvészete, játsszunk el az évszámmal: 2215. A számokat összeadva egyet kapunk, vagyis a kezdetet, a kiindulási pontot. A címénél már csak a tartalma a meghökkentőbb: a „Dear John and all the King’s men / Can’t put your head together again” sorok erősen összecsengenek a legismertebb angolszász óvodás mondókával, a Humpty Dumpty (Tojás Tóbiás) dalocskával: „All the king’s horses and all the king’s men / Couldn’t put Humpty together again”. A dalban említett Black Limousine kifejezés pedig egyszerre idézi JFK-t, valamint Elvis Presley 1969-ben kiadott Long Black Limousine című feldolgozását, amivel olyan hasonlóságokat is találni, mint a „papers told” / „paper says” párhuzam a dalszövegekben. És persze a Long Black Limousine épp kívülről vizsgálja a csillogó, gazdag életet, akárcsak Adam a Holy Wood-i létet.

A hátborzongató nyitány után rögtön érkezik a The Love Song. A cím becsapós: itt nem a hagyományos értelemben vett szerelmet kell keresni, hanem az ember fegyverek iránti rajongását. A történetben három kulcsszereplő van: az apa, mint a kar, az anya, mint a puska és a gyermek, mint a golyó. A szülők felelőssége, hogy milyen irányt jelölnek ki gyermekeiknek, ahogyan a fegyvert tartó felelőssége is hasonló: merre céloz, hová lő. A „Do you love your guns, god, the government?” hármas kérdésre az őrjöngő tömeg végig igennel felel, ami remekül szimbolizálja az akkori (és mostani) jelen Amerikáját. Ez a refrén adta a turné nevét is, valamint az arról készült koncertfilm címét (Guns, God and Government World Tour). A dalhoz később megjelent egy remix is, amely tartalmazza a „12 dollars and 78 cents to rock the world” sort. Ez sokáig nem volt érthető a legtöbb ember számára, de egy 2008-as Dallas-i Marilyn Manson koncertplakát végül elárulta: a Kennedy-t épp Dallasban megölő merénylő által használt fegyvert ilyen áron hirdette egy akkori újsághirdetés.

A The Love Song előadása közben. Moszkva, 2001.

Az 1963. november 22-én (épp aznap, amikor megjelent a The Beatles második albuma, a With The Beatles) megölt amerikai elnök egyébként folyamatosan visszatér a lemezen: az épp említett The Love Song című dal végén a Kennedy-gyilkosságot elkövető Lee Oswald édesanyja szólal meg: „Last night… I think he should have suffered… longer”. A Target Audience (Narcissus Narcosis) konkrétan említi az elnököt, a ”President Dead” című dal címe is elég nyilvánvaló utalás, de más meglepetést is tartogat: hosszúsága 3 perc 13 másodperc. A Kennedy fejébe becsapódó golyó pillanata épp a 313-as képkocka a Zapruder-féle felvételen. Ezt a dalt egyébként csakis egyszer játszották el élőben, természetesen a lemezbemutató Dallas-i állomásán. A Cruci-Fiction in Space is világosan említi az elhunytat, immár becenevén: „if Jack was the Baptist, we’d drink wine from his head”. Az A Place in the Dirt is visszahozza a témát: „And now we hold the Ugly Head”. Ezt sem lehetett egy darabig érteni, ám amint megjelent a Holy Wood regény máig is csupán egyetlen elérhető fejezete (Chapter 10), egyértelművé vált, hogy a csúnya fej az a halott JFK-ra utal. A lemez megjelenése előtt és után is több weboldalt hoztak létre a kampány elemeiként, ezek egyike volt a ma már nem elérhető ThisAsValentinesDay.com is, amelyen semmi más nem volt látható, csakis az 1964. február 14-ei TIME magazin címlapja, amelyen a gyilkos Oswald felesége szerepelt. A képre kattintva viszont megszólalt az amerikai Dale & Grace duó: I’m Leaving It Up to You című feldolgozás-slágere, amely a Kennedy-gyilkosság napján volt a Billboard listavezető dala. Apró érdekesség, hogy aznap épp Dallasban volt a páros, percekkel a haláleset előtt jártak a későbbi gyilkosság helyszínén.

Az album harmadik dala a The Fight Song (mint valami szocialista indulók a ’60-as években, a címek elég direktek és szándékosan primitívek a lemez elején) punkos lendületbe fog, de szövegileg elég konkrét: „But I’m not a slave to a god / That doesn’t exist”, vagyis „nem vagyok egy olyan isten rabszolgája, amelyik nem létezik”. Ezen a ponton már teljesen egyértelmű, hogy a főszerepet játszó Adam nem csak eszes, de mindeközben érzékeny és hisz is: hiszen nem Istent tagadja, csak azt az istent, amelyet az ember, az egyház formált a saját érdekei szerint. És az, hogy mennyire manipulatív is a világ, semmi nem bizonyítja jobban, mint az, ahogyan a Biblia szövegeivel is tud irányítani az egyház: kiemel bizonyos részeket, sorokat, amelyek kiragadva a kontextusból, egészen más értelmet nyernek. A zenekar sem volt rest erre saját bizonyítékkal szolgálni: a dalhoz a Slipknot tagjai készítetek remixet, amely végén úgy vágták meg a vokálsávot, hogy Manson már csak annyit kiabál, hogy „god doesn’t exist”, vagyis „isten nem létezik”. Mennyire félreérthető, ha valaki nem ismeri az eredeti dalszöveget…

A negyedik dal a lemez első részének zárótétele, egyben az album felvezető kislemeze is: a Disposable Teens. A cím remekül mutatja, hogy a kallódó tinédzserekről szól, pontosan olyankról, mint akik az iskolában is lövöldöztek. A dal mindeközben erősen megidézi a The Beatles Fehér Albumán található Revolution 1 című dalt, a két refrén elég hasonló. Íme az 1968-as Lennon-refrén:

„You say you want a revolution
Well, you know
We all want to change the world
You tell me that it’s evolution
Well, you know
We all want to change the world”

Ez pedig Mansoné:

„You said you wanted evolution
The ape was a great big hits
You said you wanted revolution, man
And I say that you’re full of shit”

Apró érdekesség, hogy a Revolution is a Fehér Album felvezetéseként jelent meg az album kiadása előtt, akárcsak a Disposable Teens. De nem csak Lennon szelleme kacsint ránk a dalban: George Orwell már említett 1984 című művének egy kifejezése is bekerült: „We’re rebels from the waist down”. Mindezeken túl itt is tanúbizonyságot tesz hitéről: „I never really hated the one true God, but the god of the people I hated”. Vagyis csak az emberek istenét gyűlöli, nem az egy igaz Istent. Ez a gondolat egyébként az okkultista író, költő, mágus Aleister Crowley tollából származik. Crowley és művészete nagy hatással volt a korai Marilyn Manson korszakra is, mind az okkultizmus, a kabbala és az alkímiai szimbólumok nagy része általa vált ismertebbé a ’90-es években. Mindezeken túl rákerült a Beatles Fehér Albuma előtti, 1967-es lemezének (Sgt. Pepper’s Lonely Hearts Club Band) borítójára is.

Még ennél a dalnál maradva, szintén érdemes megemlíteni, hogy az ahhoz készült videóklip is hemzseg a rejtett üzenetektől, amelyek képekben egészítik ki dal mondanivalóját. Már a videó elején is egy bibliai jelenetet láthatunk: a fura fogakkal rendelkező Adam a mocsaras vízből emelkedik ki:

„Ezután egy negyedik vadállatot láttam az éjszakai látomásban: ijesztő, félelmetes és rendkívül erős volt. Hatalmas vasfogai voltak; evett, rágott, és a maradékot összetaposta lábaival” (Dániel könyve 7:7)

A kisfilm további részeiben megelevenedik az utolsó vacsora is, amelyben maga Adam (vagyis Marilyn Manson) fekszik az asztalon, várva, hogy társai elfogyasszák. Egy másik jelenetben pápának öltözve láthatjuk egy fakereszt (Holy Wood) előtt, amelyen egy majom ugrál. A videó végén arcán méhek százai telepednek meg, amely szintén egy bibliai történet része: Sámson megöl egy oroszlánt, majd később visszatérve a helyszínre, annak koponyáján méhek laknak már:

„Mikor pedig egynéhány nappal azután visszatért, hogy őt hazavigye, lekerült, hogy megnézze az oroszlánnak holttestét: hát íme egy raj méh volt az oroszlánnak tetemében, és méz,” (Bírák könyve 14:8)

A videóben egy T formájú arcmaszk is látható, amely a tau keresztet (más nevén Antalkeresztet) szimbolizálja. Ez az Óegyiptom egyik legfontosabb jelképe, Ozirisz és Ízisz szimbólumát egyesíti, a föld és az ég egységét jelképezi, kulcsként nyitja az élet és halál kapuját. További érdekességek a kapcsolódó Wikipédia oldalon találhatóak.

D: The Androgyne – Az androgün

A görög mitológiából eredeztethető androgün szó a kétneműséget jelenti, de nem a hermafrodita értelemben, hanem úgy, hogy ezen ősi kultúrkör szerint (is) Isten nemtelen vagy egyszerre kétnemű. Azzal, hogy megteremtette az embert, szétválasztotta a nemeket, így lett az ember alsóbbrendű. Az androgün teremtmények (már ha valaha is voltak ilyenek) közelebb állnak Istenhez, valószínűleg Adam is erre törekszik, ahogyan erre játszik majd rá Omega művésznéven is a következő, Mechanical Animals című lemezen.

Az ezt a részt nyitó Target Audience (Narcissus Narcosis) egy igazi médiatörténeti utazás, ami persze nem véletlen: már eleve az alcím is erre ad bizonyítékot. Az ugyanis a kanadai tudós, filozófus Marshall McLuhan 1964-es Understanding Media: The Extensions of Man című tudományos könyvének egyik fejezetcíme. A dalban Kennedy mellett említést kap Aldous Huxley is (legismertebb műve a Szép új világ (Brave New World, 1931) volt) és szerencsétlenségére pár órával Kennedy elnök halála után ért véget élete, így halálhírét teljesen elnyomta JFK tragédiája. A dal legvégén egy samplert hallunk, amelyben a WABC Radio munkatársa, Don Gardiner bemondja: “The President is dead. Let us pray”. És már át is csap a következő dalba, melynek címe ”President Dead”. Ebben az egyik versszak hihetlen mélységekig elemezhető:

„Incubated and jet set
The bitter thinkers buy their tickets
To go find God like a piggy in a fair”

A jet set kifejezés a Wikipédia szerint az újságírásban a gazdag emberek olyan társadalmi csoportját jelölte, akik körbeutazták a világot, hogy olyan közösségi eseményekben vegyenek részt, amelyek a közönséges emberek számára elérhetetlenek voltak. Ezt a legtöbben a Kennedy család fényűző életmódja miatt kezdték el használni, ahogyan később egy másik, Marilyn Manson számára szintén fontosat: a gyönyörű emberek. A The Beautiful People kifejezést a Vogue magazin először 1962-ben használta, ez már még kritikusabb értelemmel bírt, mint az előző. Ezt emelte át John Lennon az 1967-es Baby You’re a Rich Man című Beatles-dalba is: „How does it feel to be / One of the beautiful people” – a kérdés, amelyet Marilyn Manson minden koncerten feltesz a The Beautiful People című slágerük eljátszása előtt. A piggy szó is sokat takar: Orwell egy másik műve, az Állatfarm: Tündérmese (Animal Farm: A Fairy Story, 1945) volt mindennek az alapja. A történetben szereplő állatok átveszik az irányítást az emberek fölött a farmon, majd diktatúrát építenek ki, amelyben a disznók kulcsszerepet játszanak. Ez ihlette a Beatles Fehér Albumán található Piggies című George Harrison-szerzeményt. A dal pedig Charles Mansont ihlette meg, de olyannyira, hogy a PIG szót 1969-ben Sharone Tate színésznő vérével írták fel a gyilkosság helyszínén a bejárati ajtóra. Végül ez az ajtó inspirálta Trent Reznor-t, a Nine Inch Nails vezérét, hogy a Tate-gyilkosság helyszínén elkészült 1994-es The Downward Spiral című lemezén a disznó szó két dalcímben is szerepeljen (Piggy, March of the Pigs).

A következő tétel maga a címadó dal: In the Shadow of the Valley of Death. A majdnem végig akusztikus szerzemény meglepően törékeny oldalát mutatja meg a főszereplőnek, bár a háttérben folyamatosan zokogó csecsemő nagyon nehezen elviselhetővé teszi az egyébként csodaszép dalt. Eztuán következik a Cruci-Fiction in Space. Itt már Jack-ként jelenik meg Kennedy (ami a beceneve volt), de sokkal meglepőbb az erős kinyilatkozás az evolúcióról: a majom, az ember, majd a fegyver. A majom is visszatérő motívum a dalszövegekben, de a belső borítóban több helyen is feltűnik, ahogyan a már említett Disposable Teens videójában is. A szekciót az A Place in the Dirt zárja, amely soraiban elrejtették egy hatszoros Oscar-díjas film címét: A Place in the Sun. Az 1951-es film egyébként Theodore Dreiser Amerikai tragédia (An American Tragedy, 1925) című könyvén alapult.

A: Of Red Earth – Vörös bolygó

A vörös a kabbalában a szélsőséges negativitás jelöli, így a vörös bolygó lehet az a hely, ahol Adam él: akár Holy Wood, akár Death Valley. Ezen kívül pedig nyilván a vér színe, az erőszaké. Az ezt a részt nyitó The Nobodies (A senkik) a harmadik és egyben utolsó kislemez is volt egyben. Témáját tekintve talán a legdirektebb utalás a Columbine tragédia körülményeire:

„Some children died the other day
We fed machines and then we prayed
Puked up and down in morbid faith
You should have seen the ratings that day”

A „látnotok kellett volna annak a napnak a statisztikáit” sor a Columbine tragédia napján történt koszovói bombázásra utal, amely során az Egyesült Államok hadserege soha nem látott támadással nagyon sok civilt ölt meg Koszovóban, köztük sok gyereket is. Erről Michael Moore Kóla, puska, sültkrumpli (Bowling for Columbine, 2002) című Oscar-díjas dokumentumfilmjében mesélt Manson, amikor a rendező felkereste őt, hogy beszélgessenek az esetről. A dal ezt leszámítva is hemzseg a gyilkosoktól: Carl Panzram sorozatgyilkos egyik elhíresült mondata is visszaköszön, amelyet kivégzése előtt fogalmazott meg: „Today I am dirty but tomorrow I’ll be just dirt”. Végül pedig maga a cím is érdekes: a John Lennont megölő Mark David Chapman saját magáról állította (állítja?), hogy ő „csak egy senki”.

A The Death Song címében ismét visszatér az első részben található sémához (The Love Song, The Fight Song): „We sing the death song kids / Because we’ve got no future”. Úgy érezheti, hogy számára sincs már jövő: a jelenben Marilyn Manson számára nincs, miután megpróbálták eltenni láb alól, Adam számára pedig szintén nincs, hiszen Holy Wood számára túl sok.

A Lamb of God (Isten báránya) újra felsorolja a már korábban is említett erőszakos haláleseteket:

„There was Christ in the metal shell
There was blood on the pavement
The camera will make you god
That’s how Jack became sainted”

majd a néhai Beatles-tag következik:

„There was Lennon in the happy gun
There were words on the pavement
We were looking for the lamb of god
We were looking for Mark David”

Érdekesség, hogy míg Jézusnál vér volt a földön, addig Lennon esetében szavak. Ez egyrészt jelentheti a sok el nem mondhatott gondolatot, ami benne maradt, hiszen Jézus Krisztus mindent elmondott, amit el akart élete során. Másrészt utalhat a gyilkos Chapman könyvére is, amelyet a lövések közben a földre ejtett. A mű J. D. Salinger Zabhegyező című írása volt (újabb fordításában: Rozsban a fogó, The Catcher in the Rye, 1951). A könyv főszereplője egy zavart elméjű fiatal. Champan nagyon mélyen azonosult a karakterrel, a könyvbe azt is beleírta többek között, hogy „This is my statement”, vagyis „ez az én nyilatkozatom”. A dal refrénje pedig ismét ismerősen csenghet:

„Nothing’s gonna change the world”

Ugyanis így szól eredetileg John Lennon tollából, a Beatles 1969-ben megjelent Across the Universe című dalában:

„Nothing’s gonna change my world”

Ha még nem lenne elég ennyi Beatles-utalás egy dalon belül, akkor jöjjön még egy: a „happy gun” a Fehér Albumon található Lennon-szerzemény, a Happiness is a Warm Gun-ra utal. Lennon egy fegyvermagazinban olvasta, hogy a meleg fegyver az igazi boldogság, hiszen azzal már lőttek, ettől magasabb a hőmérséklete. A dala természetesen anti-fegyverdal, az csak a sors iróniája, hogy pont ő is így halt meg 1980. december 8-án. Íme egy részlet a Beatles-dalból:

„When I hold you in my arms
And I feel my finger on your trigger
I know nobody can do me no harm
Because happiness is a warm gun”

Mindezek után itt is érdemes megfigyelni a dal címét, ami több, mint egyszerű bibliai jelkép: az Agnus Dei keresztény liturgia nem csak a címet inspirálta, de a dalszöveg egy részét is:

„Lamb of God have mercy on us
Lamb of God won’t you grant us”

Íme az eredeti, többszáz éves latin kegyelmi ének angol fordítása:

„Lamb of God, who takes away the sins of the world, have mercy on us
Lamb of God, who takes away the sins of the world, grant us peace”

Mindez – mármint Isten báránya – pedig János könyvében került említésre először:

„Másnap látá János Jézust ő hozzá menni, és monda: Ímé az Istennek ama báránya, a ki elveszi a világ bűneit!” (János 1:29)

Ádám, a fegyvertartó. Homlokán a Merkúr szimbóluma, hóna alatt az ártatlanság jelképe.

A Born Again című dal munkacíme Valley of the Dolls volt. Végül nem ezt választották, bár a dalszövegben megmaradt a kifejezés, amely mögött egy 1966-os könyv, illetve annak 1967-es filmváltozata áll, azonos címekkel. Ez utóbbin Sharon Tate is dolgozott, ő játszotta az egyik női főszerepet. Két évvel később Charles Manson és hívei meggyilkolták őt és társasága minden tagját. A dalban szintén szerepel egy átvett sor: “I’ll put down your disco and take you heart away” – ez magától a főgonosztól származik. Amikor Charlie Rose televíziós újságíró 1986-ban interjút készített vele, a következő párbeszéd hangzott el:

Charlie Rose: If you were gonna write a song today, what would it be?
Charles Manson: You’d better bow down, disco / I’m gonna take your heart away

A teljes interjút ITT tekinthető meg.

A Vörös bolygó szakaszt lezáró Burning Flag már tisztán mutatja, hogy Adam nem nyerhet, mégis betegesen ragaszkodik ahhoz, hogy tartozzon valahová:

„I’ll join the crowd
That wants to see me dead
Right now I feel I belong for the first time”

Twiggy Ramirez, John 5, Marilyn Manson, Ginger Fish és Madonna Wayne Gacy.

M: The Fallen – A bukás

Az album utolsó egysége minden eddiginél mélyebbre megy és ezt is fokozatosan teszi. A Coma Black egyből kétrészes dalként indítja a szekciót: előbb az Eden Eye, majd az Apple of Discord következik. Itt mind az Éden, mind az alma bibliai jelentőségűek, talán itt kezdi el megérteni a főszereplő, hogy a romlás, az Istentől való eltávolodás és a megmásíthatatlan emberi rossz olyan régi és mély, hogy nem lehet vele mit tenni. A Coma Black főcím ellentéte a korábban említett Coma White dalnak: míg itt a romlottság kerül bemutatásra, addig Coma White, a Holy Wood-ban élő lány („A city full of dead stars and a girl I called Coma White” – ahogyan ezt a Mechanical Animals CD-ROM részén elrejtett titkos dalban hallhatjuk) minden keserűsége és hidegsége ellenére sem tűnik romlottnak Adam szemében a szerelem miatt.

A Valentine’s Day – amely ünnepre már a korábbi Born Again című dalban is volt utalás – érdekes módon visszahozza az „In the Shadow of the Valley of Death” sort, amelyet a címadó dal egyáltalán nem tartalmazott. Egy másik különleges mondat is elhangzik benne: a „The First Flower After the Flood” sor spanyol megfelelője (La Primera Flor Despues Del Diluvio) Alejandro Jodorowsky filmrendező El Topo (A vakond, 1970) című klasszikusának filmzenealbumán szerepel dalcímként. Marilyn Manson és Jodorowsky kapcsolatát külön cikkben lehetne tárgyalni. Az viszont apró érdekesség lehet, hogy a film akkora hatással volt John Lennonra és feleségére, hogy végül Lennon meggyőzte a Beatles akkori, a Rolling Stones korábbi menedzserét, Allen Klein-t, hogy vásárolja meg a film jogait és adják ki a filmzenét a Beatles saját kiadójának, az Apple Records-nak a gondozásában. Jodorowsky következő filmjét maga Lennon és Ono finanszírozták saját vagyonukból, amely több jelenete visszaköszönt azóta Marilyn Manson más videóiban.

A The Fall of Adam már tényleg az elkerülhetetlen bukás dala, az események kontrollt veszítettek, Adam már nem tudja irányítani a Holy Wood-i történéseket, így bukása elkerülhetetlen. A fizikai kiadványok szövegkönyvében ennél a dalnál a Celebritarian™ kifejezés védjegy jellel került megjelenítésre. Mint kiderült, Marilyn Manson levédette a kifejezést, amely egyfajta művészeti mozgalmává vált az elmúlt évtizedekben: a Celebritarian™ szóból fakadó Celebritarianism kifejezés a halott hírességek iránti beteges rajongásunkról szól, amelynek első celebje maga Jézus Krisztus volt. A védjegyhez anno külön weboldal is készült, amelynek intrójában fotók váltakoztak nagy sebességgel: Lincoln, Hitler, Lennon, Diana hercegnő, II. János Pál pápa, Gandhi és még sokan mások. A dal vége totális káoszba fullad, majd megjelennek a méhek: ugyanazt a sűrű zümmögést hallani, mint a Disposable Teens videójának végén.

A lemez utolsó előtti dala a King Kill 33°, amelynek munkacíme Gun Factory, vagyis Fegyvergyár volt. Megint szó szerint idézi Charles Manson-t: „And I am not sorry, and I am not sorry / This is what you deserve” („És nem sajnálom, nem sajnálom, ez az, amit megérdemeltek”). A dal címében található szám a szabadkőművességben fellelhető fokozati skála csúcsa, az utolsó szint. A cím persze most is átvett: James Shelby Downard amerikai történész nagyon beleásta magát a Kennedy-gyilkosságba, amelyről 1987-ben írt hosszas tanulmányt King Kill 33 néven. Szent meggyőződése volt, hogy az elnököt szabadkőművesek ölték meg. A legrégebbi szabadkőműves rituálék egyike volt a The Killing Of The King, vagyis A király megölése. A 33 továbbá utal arra a szélességi fokra is, amelyben JFK tartózkodott halálkor, de a Trinity nevű nukleáris teszt („The atom of Eden was a bomb”), vagyis az első felrobbantott atombomba helyszínének szélességi foka is ez volt. Utolsósorban pedig Jézus Krisztus is ennyi idős volt halálakor a legtöbb vallástudós szerint. Szóval egy dologban megegyezhetünk: halálos egy szám.

A bukás részt, valamint a teljes albumot a Count to Six and Die (The Vacuum of Infinite Space Encompassing) című dal zárja. A felvétel a budapesti születésű illuzonista Harry Houdini (születési neve: Weisz Erik) egykori házában készült és már a teljes tébolyultság szintjére viszi a történetet. A hátborzongató zongorajáték közben Adam revolvert tekerget (a fegyverhang itt teljesen valódi, Marilyn Manson édesapjának saját pisztolya hallható a dalban), majd megtölti azt és elkezdődik a kegyetlen játék, az orosz rulett. Öt kattanást hallunk, vagyis már csak egy van hátra, ami ráadásul már meglepetést sem tartogat. De vajon megteszi? Fejbe lövi magát? A távolban hallható bombázások mellet az éles pisztolykattogás megszűnik és idő előtt véget ér a lemez.

2000. november 14. – New York, Saci

A lemez észak-amerikai megjelenésének napján a zenekar New York-ban egy exkluzív, zártkörű koncertet adott egy maréknyi szerencsésnek. A mindössze négy szerzeményt felvonultató estén minden akusztikus hangszerelésben szólalt meg, ráadásul az elhangzott dalok egyikét sem adták elő élőben azóta sem. Íme a dallista:

  1. GodEeatGod
  2. Working Class Hero (John Lennon-feldolgozás)
  3. Suicide is Painless (Johnny Mandel-feldolgozás)
  4. Count to Six and Die (The Vacuum of Infinite Space Encompassing)

A minikoncert részletei megtekinthetők a Holy Wood turnéját bemutató 2002-es koncertfilm (Guns, God and Government World Tour) bónuszai között.

2000. december 31. – New York, MTV Studios

A zenekar Szilveszter napján az MTV New York-i stúdiójában lépet fel, ahol a lemez első két kislemeze (Disposable Teens, The Fight Song) mellett a Cheap Trick Surrender című dalát is előadta. Az eredetileg 1978-ban, a veterán zenekar Heaven Tonight című lemezén megjelent sláger refrénjének egy sora nagyon illik az egész Holy Wood koncepcióba: „Surrender, surrender, but don’t give yourself away”, vagyis „Add meg, add meg magad, de ne add oda magad”. Stílusos zárása volt ennek a tartalmas évnek.

Szimbólumok és vizuális megjelenés

Ezt a témakört csak azért érintem felületesen, mert komplexitása meghaladja a dalszövegekét is. Bővben merít a kabbalából, szabadkőművességből, alkímiából, a zsidó és más keresztény vallásokból, okkultizmusból és persze a tarot kártyák világából. Sötét, bonyolult jel- és szimbólumrendszerrel rendelkezik, amelyek megfejtése külön téma. Természetesen sok esetben szorosan kapcsolódnak a lemezhez, más esetben csak kiegészítik annak tartalmát, ahogyan a videóklipek is. Az egyik legfontosabb és leginkább szembetűnő grafikai elem azonban a CD felszínén található Merkúr szimbólum (ami a turnét megörökítő DVD-n is visszaköszönt két évvel később). A Merkúr bolygó a Naphoz legközelebb lévő bolygó naprendszerünkben, így emiatt legfényesebb is. Adam (ahogyan a bibliai Ádám) is magát Istenhez közelinek tartotta, majd fokozatosan távolodott el tőle az emberi romlottság által. A Merkúrhoz a következő jelzők társulnak: pozitív, termékeny, sokoldalú és egyaránt érvényesül a férfias és nőies jellege. Mint egy androgünnek.

A Merkúr szimbólum az album CD kiadásán.

A Merkúr szimbólum három részből tevődik össze: legalul egy kereszt, amelyhez közvetlenül a szellem, majd az ezt uraló lélek kapcsolódik. A kereszt az anyag, a vágyak, a földhöz kötöttség jelképe, közvetlenül a szellemhez kapcsolódik. Ez azt jelképezi, hogy az anyagi, a földi történésekből, az ember cselekvéseiből teljesen kiiktatódik az érzelmi megközelítés, az egyén tisztán a szellemiek alapján cselekszik. Hiszen a félkör (lélek) és a kereszt (anyag) között ott található a kör (szellem) is. A lélek szabadságát nem tudja megkötni az anyag, ezért az állandó változást fejezi ki ez a szimbólum. Végül a szellem és a lélek kapcsolata is érdekes megközelítést mutat. Ha azt mondanánk, hogy a lélek vagy az érzelmek uralják a szellemet, ellentmondanánk mindannak, amit eddig megállapítottunk. Ezért ez a fajta kapcsolat csak egyet szimbolizálhat, mégpedig azt, hogy a szellemen kívülre kerül az érzelem, mert ha meg kell valósulnia a teljességnek, a tökéletességnek (kör), az csak érzelemmentesen, a lélek (félkör) tisztán a ráció alapú működésével történhet. Ugyanakkor ez a félkör nem a hagyományos formában helyezkedik el ezen a szimbólumon: tradicionális jobb oldali nyitottságával ellentétben fölfelé nyílik. Ez a fajta nyitottság utalhat arra, hogy a Merkúrban megjelent szellem nem valós, hiszen alul bezárul a kereszttel, felül pedig a félkörrel. Tehát azért nyitott a lélek félköre fölfelé, mert az igazi isteni szellemre vár, azt képes csak befogadni. A Merkúr szimbólum ezen értelmezése az asztrotanoda.hu oldalon található meg.

A frontborítón Jézus Krisztus keresztrefeszítése látható, amelyből több országban probléma lett, erőszakossága miatt cenzorálták a borítót. Ahogyan maga a frontember fogalmazott, nagyon ironikus, hogy a valóságot ennyi brutálisnak és cenzorálni valónak látják az emberek.

Az eredeti és a cenzorált külső kartontokos kiadás.

A borító alján Kennedy halottkémi anyagának egy részlete látszik, ezek (főleg rajzos elemek) az első két kislemezeken is megjelentek:

A 313-as Zapruder filmkocka: Kennedy elnök szétloccsanó agya. “President Dead”.
Kennedy koponyaboncolási rajza.
Halottkémi jelentés az összes golyóbehatolásról.
Egy másik koponyaboncolási rajz.
A kazettakiadás is kapott külső kartontokot. Ezen azonban a CD verzió hátsó részén látható alkotás került előre.
The Fight Song CD1 és CD2 kislemezek brit kiadásai. Ezen CD-khez ajándék tarot kártyák jártak, amelyek az album belső borítójában is szerepeltek. Ezekkel viszont már lehet játszani is.
Használati utasítás a tarot kártyákhoz. Az egyes kártyák hátoldalain részletes magyarázatot kapunk az adott lap jelentéséről.
Az album utolsó kislemeze, a The Nobodies, amely 2001. szeptember 3-án jelent meg.
Of Red Earth. The Nobodies.

Megszólal az alkotó

A HammerWorld magazin magyar kiadásának 130. lapszámában hosszas interjú található a frontemberrel, aki Trilógiaként tekint az 1996-os Antichrist Superstar, az 1998-as Mechanical Animals és a 2000-es Holy Wood (In the Shadow of the Valley of Death) lemezekre, azonban a történet fordított sorrendben játszódik. A Trilógia lényegét így foglalta össze az interjúban:

„Egyszerűen rólunk szól, emberekről, az emberi természetről. Vajon ez olyan félelmetes, hogy nem akarunk vele szembenézni? A történet alapja tulajdonképpen párhuzamba állítható Jézus Krisztus sztorijával. Gondolj bele, felbukkant a maga radikális gondolataival, szembeszállt az akkor uralkodó fővonallal és mi lett végül az egészből? A világtörténelem első és azóta is legnagyobb sikerű kereskedelmi árucikke: a feszület a falon. Ezért áldozta fel az életét. Az én történetem egy ártatlan, jóindulatú személyről szól, aki akár le is élhetné az életét boldog tudatlanságban, azonban gondolkodni kezd és ezért választás elé kényszerül. Két elképzelt, ugyanakkor nagyon is valóságos hely közül választhat. Az egyik Death Valley, a másik pedig Holy Wood. Az előbbi a tökéletlenek helye, azoké, akikre igazából nincs szüksége a társadalomnak, a világnak. Holy Woodban csak azok számára van hely, akik minden szempontból tökéletesek, akik sugallják az elégedettséget, a boldogságot. Az egyik hely metaforikusan lehet akár az underground, a másik pedig a mainstream világ. A főhős – és ne felejtsük el, hogy ez egy önéletrajzi ihletettségű történet – a tökéletesnek látszó világot célozza meg, mert úgy gondolja, hogy ennek részévé kell válnia, be kell illeszkednie, csakis ettől nyerheti el a boldogságot. És el is követ mindent annak érdekében, hogy eljusson ebbe a közegbe, a Coma White világába. Ahogy azonban eléri a célját, rájön, hogy ez a világ távolról sem az, aminek kívülről látszott. A maga naiv agyával úgy dönt, hogy forradalmat csinál, megpróbálja a helyes irányba terelni a dolgokat. Azt hiszi, hogy képes a változások előidézésére. Azonban az ígéretesen induló forradalom hamarosan átfordul egy újabb termékbe. Eladhatóvá teszik, a tömegek számára is befogadhatóvá, főhősünket megpróbálják bedarálni. Ez már persze a Mechanical Animals album, ahol Omega nem más, mint a lázadó rocksztár egy szarkasztikus formában. Omega itt döbben rá, hogy mi is történt vele, itt szembesül az érzéseivel és azzal, hogy eladta magát, eladta az eredeti elveit is. Valami olyasmi lett belőle, amit mindig is gyűlölt. Ekkor nem marad más hátra, mint megsemmisíteni önmagát. És ez már az Antichrist Superstar, a befejező rész.”

Ugyanebben az interjúban később kitért a bűnbakkeresésre és a kallódó tinédzserek nehéz helyzetére is:

„Az sem okoz elégedettséget, ha látom, hogy igazam volt. Hiszen a Columbine tragédia és azt követő médiacirkusz pontosan megmutatta mindazt, amiről a kezdetektől fogva szólnak a szövegeim. Ettől olyan ironikus az is, hogy épp engem próbáltak bűnbakká tenni. Még, ha az a két srác Manson rajongó lett volna, akkor sem lehetnék bűnbak, mert a zenénk, a szövegeink semmivel sem erőszakosabbak, mint a tévéhíradóban nap, mint nap leadott bevágások. És ugyanígy egyetlen lemez, könyv vagy film sem tartalmaz durvább és nyomasztóbb dolgokat, mint a Biblia. Teljesen abszurd, hogy pont a tükröt mutatókat teszik felelőssé a társadalom romlottsága miatt. Inkább azt kellene megnézni, hogy kiket dicsőít a média. Kik kerültek például a TIME magazin címlapjára, méghozzá nem is egyszer, hanem kétszer? Az áldozatok? Á, dehogy. Az a két srác, aki lelőtte a többieket. Pontosan ezzel a viselkedéssel érik el, hogy legközelebb újra fegyvert fogjon néhány összezavart srác. Maga a Marilyn Manson név is pontosan erről szól. Arról, hogy a média épp úgy dicsőíti a gyilkosokat, a gengsztereket, mint a filmsztárokat. Amikor én kissrác voltam, nekem is a zene és a könyvek jelentették az egyetlen menedéket. Ezek segítettek átvészelni a tinédzser éveket. Pontosan tudom, hogy mit éreznek azok a srácok, akiknek az érzéseiről senki sem akar tudomást venni a környezetükben. Mert ugye azt senki sem hiszi, hogy ez a két srác egyik napról a másikra határozott úgy, hogy fegyverrel bemegy az iskolába és lőni kezd mindenkire…”

Reszegi László
Debrecen, 2020 novembere

A lemez további videói:

A teljes album a Spotify-on: