AZ ÉRME MÁSIK OLDALA – A ZENEIPAR ELADTA MAGÁT?

„A Road Movie Guide című utazós műsor a turisztikai ügynökség támogatásával készült, a producerei fesztiváltulajdonosok, a főszereplői magyar zenekarok. De minek?”

Ezzel a felütéssel posztolta a telex a Road Movie Guide televíziós premierjének első adásáról írt kritikáját, ami már nem az első tanúsítvány arról, hogy bizony ott náluk eléggé sok a komplexusokkal terhelt, frusztrált kolléga. Úgy tűnik a még mindig sebeit nyalogató ex indexes újságírók (írom ezt politikai célzat nélkül, még mielőtt félreérted) egészpályás letámadást indítottak mindenki ellen (is) akiről azt feltételezik (!) akár csak egy kicsit, hogy olyan projectekhez adja a nevét, ami mögött állami támogatás, maga a „NER”, vagy egy pályázati forrás áll, vagy éppen az a neve, hogy Demeter Szilárd, Lobenwein Norbert, Kovács Ákos, vagy éppen a Tankcsapda. Az persze már a mai újságírás egyik általánossá vált jellemzője, hogy bizony semminek nem járunk utána, nem kérdezünk, csak kritizálunk, ferdítünk vagy manipuláljuk az olvasót. Az meg had hőbörögjön a poszt alatt, végülis minél többen gyűlölködnek, annál nagyobb elérése lesz az írásnak, amit maga a szerző sem gondolt komolyan, vagy ha igen akkor cinikusan kanalazza a vasárnapi húslevest és magában röhög a sok hülye kommenten, azokon, akiket jól félrevezetett. Na itt már tényleg elmentek otthonról rendesen.

Egyik oldal, másik oldal

A telexes kollégák úgy tűnik végleg az indexben hagyták a józan eszüket és folyamatosan lőnek a képzeletbeli ellenségeikre.

Mert itt kérem csak az a jó, amit ők jónak gondolnak. Csak az a zene, csak az a fesztivál, csak az az ember, csak az a videó, csak az a műsor jó, akit és amit ők jónak gondolnak. A koronavírus éve végül erre is jó. Még keményebben, még több gyűlöletkeltéssel pusztít a média, egy kicsit sem vagyunk tekintettel az olvasóra, nehogy már nyugton maradjunk az amúgy is szar helyzetben, nehogy már önálló gondolatunk legyen valakiről, majd inkább mi megmondjuk a magunkét, és ha nem vagy mellettünk, akkor Te is ellenünk vagy. Így megy ez már egy ideje és ne legyenek kétségeink, egyik oldal sem különb a másiknál. Ez a „másik” térfél sem a barátod, ez a „másik” oldal sem veszi figyelembe kibe gázol bele és hogyan teszi tönkre még azokat a kezdeményezéseket is ami amúgy jó lenne. A kolléga (csak) fröcsögni tud, meg „tényfeltárni”, a pozitív gondolatiság csírája sincs benne, mert tudja az ma nem ’social’ trend, inkább karakter gyilkoljunk, aki már gyanús, kilóg az átlagból, nem az újságírói ízlésnek megfelelő, menjen a levesbe. Miközben ő felteszi a kezét, hogy „őőő ??, bizony nem csinált semmit csak leírta az általa (!) ismert tényeket, meg hívószavakat, hogy „kormányközeli”, meg „orbánráhel”, „5,3 milliárd”, az olvasó az aki „köcsög”, mert az nem tudja értelmezni, az olvasó magyarázza bele, hogy „eladtamagát”, meg „fideszeslett” ez is. Te meg, ha fogékony vagy és egyetértesz ezzel, akkor egy kis pénzt csak kérnék azért tőled hetente, a támogatást a független újságírás lobogója alatt gyűjtjük, ott van a házipénztár tegyed csak bele, mert ha objektívet akarsz olvasni, akkor csakis ez a megoldás van széles e hazában.

Az ne zavarjon, hogy mikor bedobtad azért garanciát ne várj, könnyen meglehet, hogy ez sem lesz független újságírás, objektívnek meg közel sem objektív.

Ha hangosan „kiabálsz” az már a független újságírás

De akkor mi is az az általuk képviselt független újságírás? Talán az amikor a saját ízlésedet állítod be a legjobbnak, legfontosabbnak, a többi meg szar? Amikor csak mindenben a negatívat látod és lehúzás amit írsz? Tényfeltárásnak gondolod azt, amikor felfedezed, hogy Te nem onnan kapod a fizetésed ahonnan esetleg mások? Hangosabb vagy a többinél, akkor az már igazmondás? Jobban tudsz manipulálni, mint a többiek? Gyűlölködsz és gyűlöletet keltesz? Na ugye, hogy ezek egyike sem a független újságírást jelenti.

A média, vagy a politika a hatásosabb fegyver a zeneipar ellen?

A koronavírus járvány végül erre is jó. A média nagyban hozzájárult, hogy közelebb hozza egymáshoz a politikát és a zeneipart. Csak sajnos nem úgy, mint ahogy azt egy normális világban kellene. Mondjuk normális világban nem kellene, de egy ilyen válságban lehetne létjogosultsága. Itt aztán kapnak hideget, meleget a szereplők, nincs tekintettel a média senkire, ördögűzés megy, mert tudja, az olvasó szeret más kárán csámcsogni, örülni. Ahogy megjött az első állami irányból érkező, érdeklődő tekintet, hogy mi van veletek zenészek, a média máris farkast kiáltott. Az év második felére eljutottunk oda, hogy egyes újságírók valóságos boszorkányüldözésbe kezdtek a zeneipar szereplőivel szemben. Miközben mindenki tisztában van vele, hogy az iparág mekkora gondokkal küzd, mégis bűnös lett az, aki egyeztetéseket kezdeményezett a magyar kormánnyal, bűnös lett az, aki koncepciót dolgozott ki a zenészek, iparági szereplők megsegítésére, bűnös lett az, aki beleállt, hogy egyáltalán a kormány politikusai meghallgassák a problémákat. Az újságíró meg közben tisztességesnek gondolja magát, ha az ő fizetése ki tudja kitől (mondjuk az olvasótól), de megvan havonta. Az újságíró tisztességesnek gondolja magát, ha a lapja mondjuk (állami irányból pl. Hangfoglaló) támogatást kapott. Az újságíró tisztességesnek gondolja magát, ha ingyen jegyet kér és beszámolót ígér cserébe, amit aztán leszar. Az újságíró tisztességesnek gondolja magát, amikor a backstage-ben részegen fekszik az ingyen piától. Az újságíró tisztességesnek gondolja magát, amikor zsebbe kapott hálapénzért koncertről, fesztiválról, zenéről ír. Nyilván pont jót.

Az újságíró tisztességes, amikor olvasója pénzére vágyik és abból utána csúsztatott cikkeket, kettősmércéjű tényfeltáró anyagokat ír. Az újságíró akkor valóban tisztességes?

Eladta magát

Nézzük a másik oldalt. Az előadó nem tisztességes, eladta magát, amikor egy darab koncertje nincs, de pályázik az állam által biztosított forrásra. Az előadó nem tisztességes, eladta magát amikor videóklipjére, lemezére, dalszerzésre pénzt kap egy államilag biztosított forrásból. Az előadó nem tisztességes, eladta magát, amikor szponzora van. Az előadó nem tisztességes, eladta magát, amikor elvállalja a raktárkoncertet. Az előadó nem tisztességes, eladta magát, amikor pénzt kér a belépőjegyért. Az előadó nem tisztességes, eladta magát mert ő kapott, én meg nem.

Kérdezem azoktól, akik okosabbak ezekben a kérdésekben, akkor mit is kellene csinálni?

Azok az írások, amelyek az utóbbi egy hétben mondjuk a telexen születtek, nagyon is számon kérték a fenti összes példát, ha nem is nevén szólítva a szereplőket (bár a Tankcsapdát igen) és megmutatták, hogy milyen módon lehet egyoldalúan, olykor kettős mércével kezelni a zeneipar szereplőit. Igen kettősmérce az, amikor kiragadsz egyetlen előadót, fesztivál szervezőt, producert, koncertet, fesztivált, és nevesíted, lehetőleg minél lejáratóbb szövegkörnyezetben, hogy az olvasónak kétsége se legyen arról, az az előadó, fesztiválszervező, producer, stb. bűnös. És ezek után látva az olvasói reakciókat, egyértelműen kijelenthető, 2020-ban nagy probléma lett, hogy a média átvette a fejekben az irányítást.

Elhiszünk mindent, mindenkinek, mert ami le van írva az már biztosan igaz!

A jó hír meg a rossz

A zenészek közellenséggé váltak. Mert nem ingyen adják a zenéket, mert szponzorautóval járnak, mert raktárkoncerteznek, meg tévészerepelnek, meg támogatást kapnak, akkor, amikor egyáltalán semmit nem tudnak csinálni 2020-ban. Eljutottunk ide. Ahogy a közösségi oldalak lehetőséget adtak az unatkozó, önjelölt megmondóembereknek, a kontroll nélküli arcukat/nevüket nem vállaló trolloknak, úgy az újságírók egy része sikeresen manipulálni kezdte a népet a sajtószabadság és a független újságírás címkéje alatt.

Az a jó hír, hogy mindenki elmondhatja, ami a szívét nyomja. Az a rossz hír, hogy mindenki elmondhatja, ami a szívét nyomja. Így hát a manipulátorok paradicsomában élünk jelenleg, ahol a hazugok és képmutatók zavartalanul létezhetnek, a hírek csak vélemények, a politika egy véres sport, a tényeket pedig konszenzus határozza meg az igazság helyett.”fogalmazta meg találóan Bathory Zoli a Five Finger Death Punch alapítója, új videóklipjük megjelenésével kapcsolatban.

Ki vette meg a zeneipart és mikor?

Ahogy az elején kezdtem, és amit az ominózus cikkek számon kérnek, felmerül a kérdés tisztelt szaktársak, akkor mit kellene csinálni a zenészeknek? Mégis mi legyen az elcseszett 2020-as évben a tartalom? Mégis, hogyan kellene viselkedni? Hogyan kellene megélni, koncertezni, dalt csinálni, a technikusokat megtartani ebben az évben? Az állambácsi valóban rosszat akar, vagy csak összeesküvés elmélet és beképzeljük? A kormány valóban maga alá gyűrte a zeneipart? Aki raktárkoncertezik (180 előadó), road movie-t forgatott (Hiperkarma, Kelemen Kabátban, Road, Tankcsapda, Rúzsa Magdi, Margaret Island, Bagossy Brothers Company, Blahalouisiana stb.), Hangfoglaló pénzt (több száz zenekar, klub, weblap, kiadó, szervező!) vett fel az valóban rossz oldalon áll és eladta magát? Lobenwein Road Movie-ja akkor most propaganda termék vagy fiatalokat megszólító turisztikai értékkel is bír? Ki adhatott volna pénzt a zenészeknek, háttérembereknek, amikor leállt a zeneipar? Kellenének a válaszok, ne csak a szarozást nyomjuk éjjel-nappal.

Nem tudjuk minek készült, nem is érdekel, szar ez a Road Movie

A Road Movie kapcsán egyelőre csak a Tankcsapda létezik legalábbis a telexen. Aki kicsit is tud olvasni a sorok között, az ezzel kapcsolatban született két írásból könnyen kiveheti azok minden mondata egyértelmű lehúzás és lejáratás. A tényeket is sikerült elferdíteni, a Road Movie Guide értékét pedig jelentősen csorbítani, azzal, hogy az író görcsösen analizál. Még azt is megmondja, hogy mi lenne jó egy Debrecenről szóló kisfilmben, mit kellene csinálni benne a zenészeknek, milyen autó, épület, utcakép dobná fel az ő lelkét. Méghogy drónozás? Felháborító. Ja, hogy a zenészek a saját városukról beszélnek? Kit érdekel. Az sem érdekli, hogy a guide mit is jelent és miért így van vágva. A Tankcsapda, a roadmovie producer, meg úgy az összes zenekar, aki részt vett ebben, az mind „kormánybérenc”, na neki már ezek ne mondjanak semmit a lakóhelyükről. A „tiszacsegei halászlének különben is mennyi az ára”?  A sorok között erősen jelen van a leplezetlen gyűlölet. Érdekes látni, hogy egyeseknél az újságírás 2020-ban hol tart és a jó képességű emberekből milyen rosszat is hozott ki. „De minek?” Dobom vissza a legelső kérdést. Ugyanakkor a legfontosabb kérdés egyre időszerűbb lehet: akkor most a politika vagy a média kártékonyabb a zeneiparra? Döntsétek el Ti.

Takáts N. Attila

A fenti bejegyzés politikai oldaltól függetelenül jött létre, a célunk az volt, hogy felhívjuk a figyelmed arra, hogy bármit olvasol, inkább nézz a sorok mögé és ne hidd el feltételnül, amit a szemed elé tesznek. Még ezt az írást sem. Ez egy ilyen világ 2020-ban. A fent nevezett cikkek linkjét szándékosan nem adjuk meg, ha érdekel keress utána.

Ha a Raktárkoncertekre vagy kíváncsi menj ide: ITT.

Road Movie project kisfilmek és klipek: ITT.