„Van egy aranybányánk, amit még nem aknázunk ki”

Elindult egy átfogó kutatás a hazai zenekarok turnézási infrastruktúrájának felméréséről, egészen pontosan a turnébuszok állapotáról. A Hanfoglaló Program Innovációs Alprogramjának új vezetője, Lehóczki Zsófia már korábban is segítette a magyar előadókat, és menedzsmentjeiket előadásokkal és kutatásokkal. A szakember elsődleges célja, hogy hatékonyabbá váljanak a háttéripari elemzések, és láthatóbbak legyenek a különböző kutatások eredményei.

Nem előzmények nélkül veszed át az Innovációs Alprogram vezetését. Eddig milyen projektekben vettél részt a Hangfoglaló Programon belül?
2016-ban kezdtem el dolgozni az akkor még Cseh Tamás nevét viselő programban, zenei szerzői jogi előadássorozatot tartottam a program résztvevőinek, és emellett felméréseken dolgoztam például a magyar zene külföldi jelenlétéről. Az átnevezés után szintén ezt csináltam egy éven keresztül, amelynek keretében többek között a klubok helyzetét, illetve a promóterek szerepét felmérő kutatást irányítottam, illetve a szokásos éves Music Hungary 0. napját szerveztem. Az ezekben az időkben még Jogdíjbevételek Növelését Ösztönző Alprogram váltott a szerencsésebb Innovációs Alprogram névre, aminek a profilja is letisztultabb: a könnyűzenei élet szereplőit érintő kérdésekben készülnek felmérések, kutatások ennek keretében. Ennek a munkának – az egyébként nagyon fontos és hasznos –eredménye viszont szinte láthatatlan. Ezen szeretnének a Programban változtatni, amivel csak egyetérteni tudok.

Mi lesz a fő szereped az alprogram vezetőjeként?
A feladataim közül talán a leglényegesebb a leendő kutatások koordinálása, a jelenlegi rutin megreformálása mellett. Ehhez társul az új és régebbi felmérések és kutatások eredményeinek feldolgozásához és láthatóbb disszeminációjához szükséges keret kitalálása, felállítása és működtetése.

Mivel az alprogram körül jelenleg elég nagy a légüres tér, ezért elég menő lenne, ha egy olyan hálózatot is létre tudnánk hozni, ahol a zenével, zeneiparral tudományos igénnyel foglalkozó szakemberek és a zenei szakmában dolgozó gyakorlati szakemberek között hatékonyan zajlik a tudásmegosztás, az információátadás. A legjobb persze az lenne, ha ezek a szereplők velünk együtt tudnák meghatározni, milyen témát, milyen cél érdekében és milyen módszer segítségével járjon körül az alprogram évről évre. Szeretném bekapcsolni azokat a fiatalokat és örökifjakat is az alprogram munkájába, akik egyetemi vagy egyéb képzés keretén belül fókuszálnak valamilyen zeneipari témára. Az az érzésem, hogy a rendelkezésre álló információ és kapcsolati tőke tekintetében van egy aranybányánk, de nem aknázzuk ki azt, pedig csak a szálakat kellene összekötni.

Mik lesznek azok a témák, amelyekkel kiemelten foglalkozik majd az alprogram?
Reméljük, hogy az alprogramba csábított szakemberek fogják ezt eldönteni a jövőben.
Van persze olyan téma, aminek már készül az alapja. Már érkezésem előtt elkezdődött az ún. turnébusz kutatás előkészítése, ez a napokban startol, így a legaktuálisabb felmérése az alprogramnak. Ez a felmérés az első lépés lehet abba az irányba, hogy megismerjük a hazai zenekarok mobilitási modelljeit. A bővített kérdés itt az lenne, hogyan oldják meg a hazai zenekarok, hogy a produkcióik eljussanak a helyszínre, legyen az a szomszéd városban, vagy Barcelonában. Ennek az első blikkre pusztán logisztikai kérdésnek nagyon sok vetülete van, jó lenne ebbe mélyebb betekintést nyerni. Bár ki tudja, mi lesz az élőzenei piaccal, ami egy másik abszolút időszerű téma lehetne.

Lesz valamilyen adatbázis, tudástár, amihez hozzáférhetnek az érdeklődők?
Igen, remélhetőleg minél hamarabb. Az alprogram elmúlt években készített zeneipari kutatásainak eredményeiből, tapasztalataiból rendelkezésre álló információ rengeteg, ezeket jól és hatékonyan feldolgozni, és közérthető módon megosztani az érdekeltekkel kiemelt cél. Ezzel párhuzamosan szeretnénk az arra érdemes témákat újra elővenni, aktualizálni, és a szakmai igényekre, elvekre több hangsúlyt fektetve továbbfejleszteni.