Hangok és ütemek: újabb könyv a könnyűzenéről

Dresch Mihály, drMáriás, Pajor Tamás, Ráduly Mihály – négyen azok közül, akikkel az NKA Hangfoglaló Program Magyar Könnyűzenei Örökség Megőrzését Támogató Alprogramja az elmúlt években életútinterjúkat készített, és amelyek immár könyvben is elérhetők. Vass Norberttel, az Alprogram vezetőjével a legújabb kötetről a Magyar Nemzet beszélgetett.

Mi a legizgalmasabb történet, ami olvasható a mostani Hangok és ütemek című könyvben?

Képtelenség volna egyetlen történetet kiemelni, hiszen a korábbi beszélgetésekhez hasonlóan a legfrissebb kötetbe bekerült életutak is egytől egyig elképesztően gazdagok és tanulságosak. Számomra azért is különösen kedvesek és izgalmasak ezek a mélyinterjúk, mert a XX. századi magyar és kelet-európai történelem eseményei mögött megbújó, illetve annak árnyékában kibontakozó családtörténeteket és emberi döntéseket is megismerhetjük ezekből a szakszerű jegyzetapparátussal is ellátott beszélgetésekből. A II. világháború borzalmai, a Rákosi-éra szűk és nehéz évei, 1956 ragyogása, illetve a Kádár-korszak megalkuvásai mint a XX. századi magyar történelem kulisszái mind-mind előkerülnek a jelenlegi kötetbe válogatott beszélgetésekben is. És persze mindegyik karrier, minden életút esetében vízválasztó az is, hogy a rendszerváltozás után hogyan folytatódott a történet.

A kiadvány nem az első a sorban. Mi indította útjára a könyveket?

Szerencsésebb (popzene)történeti fejlődésű régiókban vaskos kézikönyvek, több ezer óra mozgóképes és hanganyag, dokumentumfilmek és fényképes adatbázisok igazítják útba a könnyűzene története iránt érdeklődőket. És igaz ugyan, hogy itthon is egyre több szakdolgozat vagy doktori kutatás választja témájául a könnyűzene intézményrendszerének, esztétikumának vagy politikumának vizsgálatát, ez pedig roppant örömteli tendencia, a pop- és rocktörténet emlékeinek oral history módszertana alapján történő gyűjtése és feldolgozása viszont még mindig gyerekcipőben jár Magyarországon.

Mikor indult a Hangok és ütemek sorozata?

Az NKA Hangfoglaló programnak a magyar könnyűzenei örökség megőrzését támogató alprogramjának keretében 2015 tavaszán kezdtünk életút- és karrierinterjúkat készíteni. Eddig összesen 66 beszélgetést rögzítettünk, és minden egyes újabb interjú tapinthatóbbá teszi a barkácskorszakból a professzionalizálódás felé mutató kapcsolódási pontokat, egyre több mindenkit ismerünk meg a progresszió és a visszahúzás elfeledett kulcsfigurái közül, az interjúk által egyre pontosabban rajzolódik ki a hangszeres tudás és a színpadi teljesítmény mellett a szimpátiák és ellenszenvek, lehetőségek és gúzsba kötések koordináta-rendszere is. Vagyis a múlt nyoma a dalokon. Az interjúk szerkesztett, lábjegyzetelt változatát először a Poptörténetiemlékpont.hu címen tesszük elérhetővé. Ezek közül válogatnak a Hangok és ütemek címmel, ugyancsak az alprogram gondozásában napvilágot látó kötetek. Idén nyáron immár a negyedik jelent meg a sorban.

Mi alapján választották ki a megszólaló művészeket?

Az a célunk, hogy minél több forrást tárjunk fel és tegyünk mindenki számára elérhetővé. A rivaldafény övezte, kanonizált előadók mellett a lokális hősök is érdekelnek bennünket, ahogy a korabeli koncertek technikai személyzetének, a lemezrögzítésben dolgozó szakembereknek, az ifjúsági médiában vagy a koncertszervezésben tevékenykedőknek, illetve a szcénára ható politikai döntéshozásban részt vevőknek a történeteire is kíváncsiak vagyunk. Meggyőződésünk ugyanis, hogy ezek a mélyinterjúk abban segítenek, hogy a beat-, a rock-, a pop- és a tánczenei hagyományok a magyar kultúrában a helyükre kerüljenek. A XX. század második felének története elvégre dalszövegek, rádióműsorok és koncertélmények nélkül elbeszélhetetlen. Mindnyájunk közös örökségét jelentik ezek a dalok.

Hol lehet a könyvhöz hozzájutni? Várható a folytatás?

A kötetet, ahogy a Hangok és ütemek sorozat régebbi részeit is, a Magyar Rockhírességek Csarnokában (Budapest, Kárpát utca 23.), illetve a Hangfoglaló program rendezvényein lehet beszerezni.

Az idén újabb tíz beszélgetés készül, úgyhogy bízom benne, hogy idővel összeáll egy újabb kötetre való anekdotacsokor.

Forrás: Magyar Nemzet