“BIZONYÍTOTTAM ÉS KIÉRDEMELTEM A BIZALMUKAT” – ROBERT FISHER-INTERJÚ A NIRVANA ÉVEKRŐL

Robert Fisher neve sok előadó kapcsán ismerősen csenghet, azonban egyértelműen a Nirvana zenekarral folytatott közös munka tette őt grafikus világsztárrá. Nemrég indított egy Instagram csatornát, ahol részleteiben mutatja be a Kurt Cobain vezette formációval kapcsolatos munkáinak hátterét. Még a karantén legsötétebb napjaiban sikerült vele felvenni a kapcsolatot és szívesen vállalta, hogy válaszol pár kérdésre a Nirvana kapcsán. Következzen tehát az első magyar Robert Fisher-interjú!

Scroll down for the English version of the interview!

Idén januárban indítottál egy fantasztikus Instagram csatornát, ahol a zenkarral kapcsolatos dolgokat, alkotásokat és remek sztorikat osztasz meg. Az egyik eddigi kedvenc történetem az, hogy láttad a zenekart játszani 1990. február 15-én Los Angelesben, jóval azelőtt, hogy nagykiadós szerződést kaptak volna. Ráadásul még hónapokkal azelőtt, hogy csatlakozott volna hozzájuk Dave Grohl. Te már akkor grafikusként dolgoztál a Geffen kiadónál. Gondolkodtál azon, hogy egyszer velük is dolgozz?

Ezen a ponton nem gondoltam, hogy a Geffennél kötnek majd ki egy év múlva, csak egy rajongó voltam. Los Angelesben játszottak, azt hiszem, hogy az AI’s Bar-ban. Majdnem elmentem, de végül valami más programom lett aznap éjszaka.

A Nirvana elhagyta a Sub Pop kiadót és leszerződött a Geffen/DGC-hez 1991 áprilisában, te pedig megkérdted a főnöködet, hogy te kapd meg a projektet. Elmesélted a srácoknak, hogy te már eleve rajongó voltál?

Elmondtam nekik, hogy nagyon szeretem a zenéjüket és láttam már őket korábban, de nem hiszem, hogy túl akartam ezt lihegni. Most már kicsit bánom, mert soha nem kértem tőlük közös fotót, se azt, hogy dedikáljanak nekem valamit. Mindig is azt gondoltam, hogy ne mutass túl sok rajongást egy zenekar felé, amelyikkel együtt dolgozol. Kapnak eleget a rajongóktól bárhová is mennek. Hogy ha normális emberként kezeld őket és normális dolgokról beszélgettek, jobban fognak tisztelni és bízni fognak az elgondolásaidban.

Az első Nirvana-munkád a Smells Like Teen Spirit kislemez volt, ez volt az első Geffen/DGC kiadványuk. Úgy látom, hogy itt még csak az amerikai megjelenésen dolgoztál és Greg Stata készítette az európai verziót. Ennek mi volt az oka?

Greg Stata a mai napig is az egyik legjobb barátom. Ő szabadúszúként dolgozott be a Geffen kreatív osztályának és én adtam neki a feladatot. Úgy emlékszem, hogy csak néhány képet kapott és össze is rakta. Nagyon elfoglalt lehettem abban az időben.

🇭🇺 A Smells Like Teen Spirit maxi CD amerikai kiadása, Robert első Nirvana-munkája.
🇬🇧 The American edition of Smells Like Teen Spirit CD single, Robert’s first work for the band.

Az első nagy munkád a Nirvana kapcsán a Nevermind album volt. Az azt megelőző évben a Slayer Seasons in the Abyss című lemezének borítóját is te tervezted. Mindkettőt Andy Wallace keverte. Szóba került valaha ez a véletlen egybeesés? A legenda szerint Wallace pont a Slayer kapcsán végzett munkái miatt került be a képbe.

Elképzelhető, hogy beszéltünk erről, de erre már nem emlékszem.

Az Instagramon megosztott történeteid alapján Kurt szinte minden kiadvány kapcsán előállt egy alapkoncepcióval a dizájnt illetően, te ez alapján előálltál valamivel, amit ők elfogadtak. Tényleg ilyen egyszerűen mentek a dolgok, míg működött a zenekar?

Igen. Néha csak adott egy ötletet vagy egy fotót, kipróbáltam valamit és ők elfogadták. A megjelent kiadványok közül azt gondolom, hogy a Lithium kislemezhez adta a legtöbb inputot Kurt. Elkészítette a fotókat, majd elküldte nekem, szóval nem sok munkám volt vele. Kiválasztottam a színeket és megrajzoltam a címet egy filccel a borítóra. De mondjuk az In Bloom kislemeznél meg én hoztam a fotókat és szövetanyagot a hátsó borítóra. Megmutattam nekik és már el is volt fogadva.

🇭🇺 A Nevermind album harmadik kislemeze, a Lithium.
🇬🇧 Lithium, the third single from Nevermind.

Hogyan kaptál ekkora bizalmat? Kurt ismerte a korábbi munkáidat vagy sok időt töltöttetek el közösen?

Azt gondolom, hogy a Nevermind lemezzel bizonyítottam és kiérdemeltem a bizalmukat. Kurt és köztem csak néhány év volt, sok közös volt bennünk, például a humor, a gyermekkorunkra jellemző pop kultúra imádata vagy a régi orvosi cuccok iránti rajongásunk.

Vannak az életműben visszatérő elemek, mint például az említett orvosi cuccok. Ott van a Nevermind hátsó borítóján, a Come as You are és a Lithium kislemezeken (az ultrahang fotó) és természetesen a Heart-Shaped Box kislemez és az In Utero is remek példák. A virágok esete is ilyen. A Lithium és In Bloom kislemezeken, az Incesticide válogatáslemezen, a Heart-Shaped Box és az About a Girl kislemezeken és az Unplugged in New York borítóján is találunk virágokat. Nehéz volt ezeket a szimbólumokat eltérő módon beépíteni? Elég változatosak lettek.

Nem, soha nem gondoltam rájuk így. Én csak beépítettem őket, hogy stimmeljenek az adott kiadvány kinézetébe vagy érzetébe. A ’90-es évek elején nem volt még végtelen számú képi anyag az interneten, mint manapság. Grafikusként abban az időben gyűjtöttem és gondosan megőríztem régi könyveket meg egyéb dolgokat, amelyeket beszkenneltem és így tudtam használni azokat a grafikai csomagomban.

Nemrég megoszottad, hogy a TAM fotó (Transparent Anatomical Mannequin – Átlátszó anatómiai manöken) egy képeslapról származik és azt eredetileg a Lithium kislemezre tervezted meg 1992 nyarán. Mi volt az ábra mögötti jelentés, hogy az végül az egyik legjobban várt kiadvány, az In Utero album borítójára került?

Azt hiszem, hogy részben Kurt az emberi anatómia iránti lelkesedése miatt. Az egy remek kép és a tény, hogy a méhet is megmutatja, tökéletes választás volt az In Utero albumhoz.

🇭🇺 Az utolsó Nirvana-album, az In Utero (1993).
🇬🇧 The Last Nirvana album, In Utero (1993).

Még jelenleg is te dolgozol minden posztumusz Nirvana kiadványon. Az egyik Instagram posztodban azt írtad, hogy elfogadtatni egy munkát sokkal komplikáltabb, mióta Kurt meghalt. Úgy sejtem, hogy nem Krist vagy Dave okozza fejtörést. Jól gondolom?

Igen. Miután Kurt meghalt, az egész dizájn kérdés és elfogadás egy egyfajta bizottság hatáskörébe került. Szóval sokkal több ember vesz részt a munkában és mindenki hozzá akarja tenni a maga elképzelését. Egyszer olyan is volt, hogy el kellett repülnöm Seattlebe, hogy találkozzak a Dave-vel és Krist-tel, hogy néhány tervet elfogadjanak. Ez talán a From the Muddy Banks of the Wishkah lehetett.

🇭🇺 Egy posztumusz kiadvány, a 2011-ben megjelent Live at the Paramount koncertfilm Blu-ray kiadása. 🇬🇧 A posthumous release, the Live at the Paramount concert movie on Blu-ray released in 2011.

Van kedvenc munkád a Nirvana katalógusból?

Azt kell mondanom, hogy a Nevermind. Akkora figyelmet kapott és annyi ajtót nyitott ki számomra a munkában, hogy más zenekarokkal is dolgozhassak. És azt gondolom, hogy a borító kiállta az idő próbáját.

Ha már szóba került Krist, vele dolgoztál a Nirvana megszűnése után is. A Sweet 75 nevű zenekarának első lemeze 1997-ben jelent meg, te készítetted a borítót. Viszont Krist későbbi dolgainak már nem. Mi ennek az oka?

Nem is tudom. Az az dizájn nagy küzdelem volt és nem is lett jó végül.

🇭🇺 Robert Fisher jelenleg saját, Flying Fish nevű grafikai stúdióját vezeti. 🇬🇧 Robert Fisher is currently leading his own graphic studio called Flying Fish.

Nagyon sok produkcióval dolgoztál már, például No Doubt, Danzig, Beck, Blondie, a Red Hot Chili Peppers vagy épp az Audioslave. Érezted valaha is, hogy a Nirvana-munkáid miatt akartak téged?

Lehetséges, de a munkát bármikor elvégzem.

Nagyon sok, a zenekar közelében lévő embernek jelent már meg könyve a Nirvana évekről. A saját sztorijuk, ugye. Szeretnél valaha könyvet készíteni a most Instagramra feltöltött képek és történetek alapján? Valószínűleg nagy sikere lenne.

Ez egy szuper projekt lenne, összerakni is meg grafikailag is. Azt hiszem, hogy elég anyagom van hozzá, hogy érdekes legyen.

🇭🇺 Fiatalkorában. A kép címe: Robert pénzt éget. 🇬🇧 The young man. The title of the photo is Robert Burning Money.

Van olyan előadó, akivel szeretnél együtt dolgozni a jövőben?

Kedvelem a Tame Impala zenekart, klassz lenne velük dolgozni. És persze bármi, ami Jimmy Page vagy Robert Plant. Óriási Led Zeppelin rajongó voltam gyerekkoromban.

interjú: Reszegi László

English version:

You started an amazing Instagram account where you share Nirvana related stuff and a lot of great stories. One of my favorites is that you saw the band playing live on February 15, 1990 in LA way before they signed to a major label and months before Dave Grohl joined them. You were already a graphic designer. Were you thinking about working with them?

At that point I don’t think they were on Geffen so I was just a fan. They played in LA a year or so before (I think at Al’s Bar) and I almost went but somehow ended up doing something else that night.

Nirvana left Sub Pop Records and signed to Geffen/DGC in April, 1991 and you asked your boss to work with the band. Did you told the guys you were already a fan?

I told them I loved the music and saw them before but I don’t think I wanted to FanBoy out. I regret it bit now because I never asked to take a picture with them or even have them sign anything. I always thought that when working with bands you don’t want to shower too much admiration on them. They get enough of that from fans everywhere they go. If you just treat them like normal people and talk about normal things there respect you a bit more and will trust your intentions.

Your first work together was the Smells Like Teen Spirit single cover as this was their very first release for Geffen/DGC. As I can see you only made the US version and Greg Stata did the European version. Why is that?

Greg Stata was (and still is) on of my best friends. He got a job freelancing in the Geffen art department and I gave it to him to do I think I just gave him the images and he put it together. I must have been really busy at the time.

The first real work was on their second DGC release, the game-changing Nevermind. On the previous year you worked on Slayer’s Seasons in the Abyss. That album was also mixed by Andy Wallace who mixed Nevermind as well. Did you ever talk about this coincidence? As far as I know they chose Wallace beacuse of his work with Slayer.

We may have talked about it but I don’t remember.

According to your stories on Instagram Kurt had the basic thoughts on the design of each release, you came up with something and he (or them) approved it. Was it really that easy when the band was around?

Yes. Sometimes he would just give me an idea or photo and I would try something and they would approve it. Out of all the releases I think the Lithium single Kurt had the most input on. He took the photos and sent them to me so I didn’t have to do much. Maybe pick some colors and I drew the titles with a marker for the front. Where as a single like In Bloom, I just came up with the photos and the fabric on the back and showed it to them and it was approved.

How did you get so much trust from Kurt? Did he know your previous works or did you hang out together to know each other?

I guess after Nevermind I proved myself to them and gained their trust. Kurt and I were just a few years apart and had a lot of thing in common as far as humor and love of pop culture from growing up and a fascination with odd medical stuff. We did chat about stuff when ever we hung out, like music and stuff art and things.

There are themes came back and forth like the medical stuff. It’s on the back of Nevermind, on the singles Come as You are and Lithium (the ultrasound recording) and of course the Heart-Shaped Box single and In Utero. The flowers are the other good example. The Lithium and In Bloom single, Incesticide, Heart-Shaped Box, the About a Girl single and Unplugged. Was it hard to use these symbols differently every time? As I look at them, they are so diverse.

No I never thought of it that way. I would just adopt them to fit the look or feeling of the release. In the early ’90s there wasn’t the infinite amount of images available online like today. As a designer back then you would collect and treasure old books and things that you could scan and use in you design arsenal.

You recently shared that the TAM photo (Transparent Anatomical Mannequin) is from a postcard and you originally tried to use it for the Lithium single in the summer of 1992. What was the meaning behind TAM that it later appeared on one of the most anticipated relaese, In Utero?

I believe it was party Kurt’s infatuation with human anatomy it was such a great image and the fact that it showed the uterus tan everything made it perfect for In Utero.

There are some thoughts on the the background design on In Utero is kind of a dried place, like a desert which is a big contrast to the water on Nevermind. What’s the meaning behind it?

That’s funny I never thought of it like that before. I was just looking for a cool rustic feeling background to contrast the TAM image. I had an old wood frame in my office that I did this crackle paint thing on. I scanned that for the cracks.

You still work on posthumous Nirvana releases and you said that approving a design became much complicated since Kurt died. I guess it’s not Krist or Dave who have different ideas. Am I right?

Yes after Kurt passed the design process and approvals kind of went to committee. So lot’s more people were involved and wanted to add their 2 cents. I did at one point have to fly up to Settle and meet Dave and Krist to get some art approved. It may have been From the Muddy Banks of the Wishkah.

Do you have a favorite work you did for Nirvana?

I would have to say Nevermind I guess. It got so much attention and opened a lot of doors for me to work with other bands. Plus I think the image still stands up to the test of time.

Speaking of Krist, you worked with him after Nirvana on the Sweet 75 release in 1997, but not on further music he made. Why is that?

Not sure. That one was a bit of a struggle and I don’t think it came out that great in the end.

You worked with so many other acts like No Doubt, Danzig, Beck, Blondie, Red Hot Chili Peppers, Audioslave and many more. Have you ever felt that they wanted you because of your work with Nirvana?

Possibly, but Ill take work how ever it comes.

A lot of people who worked closely with the band already had a book on the life with Nirvana. Their side of the story, you know. Would you be interested to make a book with all the stories you are sharing on Instagram? Seems like a lot of fans love them, obviously.

That would be a really fun project to do and design. I think I have enough stuff to make it interesting.

Is there any music act you’d like to work with in the future?

I like Tame Impala that would be fun to work on. And anything by Jimmy Page or Robert Plant. I was a huge Led Zeppelin fan as a kid

interview: László Reszegi