50 éve ért véget az álom: nincs többé Beatles

"And in the end
The love you take
Is equal to the love you make"

1970. április 10-én Paul McCartney egy kérdezz-felelek formájú sajtóközleményben tudatta a világgal, hogy véget ér az, amit pár évvel ezelőtt nem lehetett volna elképzelni: feloszlik a Beatles. Az a Beatles, ami kereken 10 évvel korábban, 1960-ban alakult. Az a Beatles, amelyik 1964-ben kirobbantotta a brit inváziót és letarolta a világot. Az a Beatles, akik vagyona nagyobb volt, több országénál. Akiket előbb-utóbb elérik az egymilliárd eladott lemezt először a világon. Akik több százmillió emberre voltak és vannak hatással a mai napig. Az álom véget ért, 50 év távlatából ez elkerülhetetlennek tűnt, sőt: természetes, hogy így kellett történnie.

Sokan bánják, hogy nem tudtak újra összeállni. Hány olyan zenekar van, akik befejezik, majd mégis folytatják. John Lennon váratlan (vagy nem is annyira váratlan) halála miatt erre mindössze 10 évük lett volna, de nem tették meg. Igény lett volna rá, de ez az egók harca volt. 1969 szeptemberére Lennon eldöntötte, hogy kiszáll. El is mondta ezt a többieknek. McCartney arra kérte, hogy egyelőre tartsák titokban és ne beszéljenek róla. Az Abbey Road, az utoljára felvett album 1969. szeptember 26-án jelent meg, óriási sikert aratva mind a rajongók, mind a szakma jóvoltából. Bár a figyelmesebbek jól tudták, hogy óriási gondok vannak már egy ideje (az 1968-as indiai út, a Fehér Album munkálatai), a új album ismét azt az érzetet keltette, hogy akár ki is jöhetnek ebből a gödörből. Pedig ez csak a hattyúdaluk volt már, hiszen mire megjelent a korong, Lennon döntése végleges volt. Csak ugye nem publikus.

A gépezet pedig tette a dolgát és pörögtek az események: 1969. október 6-án megjelent a Something / Come Together dupla A oldalas kislemez, a Something-hoz videóklipet is forgattak. Az év december 19-én megjelent a soron következő karácsonyi üdvözlő flexi disc (a Beatles 1963-tól kezdve flexi disc formátumban küldött karácsonyi üdvözléseket a hivatalos rajongói klub tagjainak), 1970. február 26-án megjelent a Hey Jude című válogatásalbum, amelyen a lemezekről lemaradt dalaikat gyűjtötték össze. Még a következő hónapban is okoztak meglepetést: 1970. március 6-án megjelent a Let It Be című daluk kislemezen. Ez tényleg váratlan volt, ugyanis mindenki jól tudta, hogy a ’69 elején kamerák kereszttüzében készített felvételeket félredobták és nem kívánnak velük tovább foglalkozni, helyettük készült el az Abbey Road album. A kiadott Let It Be kislemeznek két érdekessége is van: a címadó dalt még a George Martin-féle verzió (az azonos című albumra nem ez került fel), a B-oldalon pedig megjelent a még 1967-ben rögzített You Know My Name (Look Up the Number), amelyen a Rolling Stones 1969-ben elhunyt gitárosa és dalszerzője, Brian Jones is közreműködött szaxofonon.

Szóval rendes volt a kavarodás: még nemrég jelent meg az Abbey Road, ahhoz készült kislemez meg videó is, de jött rá egy válogatásalbum meg egy olyan kislemez, aminek semmi köze az Abbey Road-hoz. Közben beindultak a pletykák, hogy a Let It Be kiadása arra utal, hogy mégis kiadják azt az albumot, aminek félbehagyták a munkálatait. A szóbeszéd igaz volt: a zenészek Lennon nélkül – aki ekkor már nem is nagyon találkozott a többiekkel – 1970 januárjában elővették az előző év januári felvételeket és még egy kicsit dolgoztak rajtuk, hogy előbb-utóbb megjelenhessen.

Fotó: Linda McCartney

És akkor bumm. Sokk. Paul McCartney alig egy hónappal a Let It Be kislemez megjelenése után tudatja a világgal, hogy kilép a zenekarból. A saját magával készített interjúban személyes, üzleti és zenei különbözőségeket is említ. Igazából kiderült mindenki számára: nem csak zeneileg különböznek már egymástól, minden másban is. Így a korszak lezárása, az elengedés és a szakítás teljesen természetes dolog és a folyamat szerves része. A hogyan már más kérdés. Erről naphosszat lehetne vitázni, de nem érdemes. A sértődöttség és harag John Lennon, George Harrison és Ringo Starr részéről érthető volt, jó darabig fenn is maradt. Persze 50 év sok idő, azóta annyi minden megváltozott, szerencsére jó irányba. És bár két embert elveszítettünk azóta (Lennon 1980-ban távozott, Harrison 2001-ben), McCartney és Starr még itt van velünk és tetteikkel bizonyítják: 1970 rég elmúlt, az emberek pedig meg tudnak változni.

Az utolsó közös fotózás egyik felvétele, 1969. augusztus 22. Fotó: Ethan Russell

A Beatles-re szokták mondani, hogy a világ legjobb zenekara volt. Ez így nem igaz. Valakinek a legjobb, másnak meg nem. De az tényszerű állítás, hogy a legnagyobb volt. Szinte bármilyen mérőszámot veszünk alapul, a Beatles “adatai” legyőzhetetlenek. De nem muszáj folyton számolni. Ha csak azt nézzük, hogy honnan indultak és hová jutottak, már ez felfoghatatlan. Az, hogy mit adtak a könnyűzenének, szintén. Nincs annyi csillag az égen, ahány zenekar állította azt, hogy a Beatles miatt kezdtek el zenélni. Aztán ott vannak azok a zenekarok, akik azok miatt kezdték el, akik a Beatles miatt. Így esik meg az, hogy a Beatlemánia soha, de soha nem múlik el. Hatásuk, jelentőségük túl nagy, üzenetük túl fontos és mindennél időtállóbb. Annyit lehetett és lehet tőlük tanulni, mint egyetlen másik zenekartól sem. A forradalmi újításaik mind a lemeziparban, mind a stúdiótechnikákban annyira meghatározóak, hogy a mai napig példaértékűek.

Fotó: Ethan Russell

A zenekarra tekintve nem a jóízű nosztalgia jut eszünkbe. A Beatles él és virul. Itt van velünk minden nap. Friss, hangos, okos és aktuális. Nem tud és nem is fog kikopni. A legjobb dolgok már csak ilyenek. És bár az elmúlás az élet része, pont ez teremtette meg az új életet. Lennon zseniális szólókarrierje, Harrison elmélyedése a keleti világban vagy épp McCartney 50 éve dübörgő töretlen popkarrierje. Ha ezen dolgok létezése természetes számunkra, akkor az is legyen az, hogy ma 50 éve megtudtuk: már nem látják a közös jövőt és továbblépnek. Sokan, sokféleképpen fogalmazták ezt még a későbbiekben, talán Lennon tudta legegyszerűbben ezt átadni az első szólólemeze God című záródalában:

“I don’t believe in Beatles”

Majd később így folytatja:

“I was the Walrus
But now I’m John
And so dear friends
You just have to carry on
The dream is over”

És milyen igaz: az álom véget ért, de az élet (még) nem.

Reszegi László
2020. április 10.