Forr a dalom: a Beatles hatása Marilyn Manson dalaiban

A nyitókép forrása: Rolling Stone Módosítás: Reszegi László

Marilyn Manson évtizedek óta arról beszél, hogy szeret hatással lenni emberekre. És persze büszkén vállalja, hogy rá is nagyon sokan gyakoroltak és gyakorolnak hatást. Ez lehet maga Amerika, a keresztény egyház, szerelmek vagy akár előadók. Az utóbbinál mindenkinek David Bowie vagy Alice Cooper ugrik be először, netán a KISS. Mindegyik jó válasz, ám van egy zenekar, akik munkássága és gondolatisága minden kétséget kizárólag a legnagyobb hatással volt rá karrierje kezdetétől egészen napjainkig. Ez a zenekar a The Beatles, valamint John Lennon későbbi munkái. Következzen most időrendbe szedve és korszakokra bontva mikor hogyan jelentkezett ez a Manson-életműben. Feldolgozások, utalások, dalszöveg-részletek és interjúk nagy mennyiségben.

A kezdeti évek (1989-1993)

A Marilyn Manson művésznév – amely ugye Marilyn Monroe és Charles Manson neveinek összemosásával készült – először 1989-ben tűnt fel, amikor a 20 éves Brian Warner újságíróként dolgozott és így írt alá egy cikket. Még abban az évben megalakult a Marilyn Manson & The Spooky Kids nevű zenei formáció, amelynek természetesen ő lett a frontembere. Ilyen néven egészen 1992-ig folytatták, utána elhagyva a Spooky Kids részt szimplán Marilyn Manson lett a zenekar neve (is).

Az első Beatles-höz köthető zenei elem már a Marilyn Manson & The Spooky Kids egy nagyon korai, 1990 májusában megjelent demókazettáján tetten érhető. A The Beaver Meat Cleaver Beat kiadvány My Monkey című dalának címe egyszerre utal a Beatles Everybody’s Got Something to Hide (Except Me and My Monkey) című dalára (White Album, 1968), valamint Charles Manson egyik szerzeményének szövegére (Mechanical Man). Az utóbbiból elég sok részt át is emeltek az új szerzeménybe. A dal – sok változáson átesve –később felkerült a zenekar 1994-es debütáló lemezére is.

A “The Beaver Meat Cleaver Beat” kazetta külső és belső borítója, amely számtalan hippi-szimbólumot tartalmaz a ’60-as évekből, valamint Charles Manson sorozatgyilkost női testtel.

A Beatles második feltűnése a zenekar életében még az utolsó Spooky Kids kiadványon volt, amely Live as Hell néven jelent meg 1992 májusában. Akkoriban általában demófelvételeket sokszorosítottak és árultak koncerteken, a Live as Hell pedig az első koncertlemezük volt, amelyet egy tampai rádió (WYNF) Radio Clash című műsorában rögzítettek 1992. április 26-án. Ebben a programban hangzott el a Come Together című Beatles-dal (Abbey Road, 1969) gitárintrója, valamint a dal első versszaka.

A “Live as Hell” kazetta külsős és belső borítója. Ez volt az utolsó kiadványuk, ami Marilyn Manson & The Spooky Kids néven jelent meg.

1992 augusztusában érkezett a következő kazetta (The Family Jams), amelyen helyet kapott egy új dal is, amelynek címe Lucy in the Sky With Demons. Nem nehéz kitalálni, hogy honnan jött az ötlet: a Lucy in the Sky with Diamonds (Sgt. Pepper’s Lonely Hearts Club Band, 1967) a Beatles egyik legvitatottabb dala, a BBC egy időben be is tiltotta, mivel a címből kiolvasható az LSD kifejezés.

A “The Family Jams” kazetta külső és belső borítója. Ez volt az első kiadványuk, amely szimplán Marilyn Manson néven jelent meg.

Pár hónappal később, 1993. február 17-én jelent meg a Refrigerator című kazetta, mindössze 100 sorszámozott példányban, melyek mindegyikéhez egyedi gyermekrajz járt Marilyn Manson tagok jóvoltából. A címet – ami ugye a hűtőszekrényt jelenti – és a hűtőre ragasztható gyerekrajzokat mind a Charles Manson gyilkosságok legismertebbike ihlette, amely során Roman Polanski filmrendező várandós felesége, a színésznő Sharon Tate is életét vesztette többek között. Az elkövetőek Leno LaBianca vérével a Healter Skelter kifejezést írták egy papírra, majd azt a hűtőre ragasztották. A Beatles-dal címe helyesen Helter Skelter (White Album, 1968).

A “Refrigerator” kazetta külső és belső borítója. A képen a 36-os sorszámmal ellátott példány látható, amelyhez Daisy Berkowitz gitáros készített kígyós hűtőrajzot.

A debütáló album időszaka (1994-1995)

A zenekart időközben leszerződtette a Nine Inch Nails-vezér Trent Reznor, aki nemrég alapította meg nothing nevű kiadóját, amely az Interscope alá tartozott. Reznor és több zenésze ráadásul az album munkálataiba is keményen belefolytak, hogy a lehető legerősebb módon debütáljon a zenekar. 1994 tavaszán jelent meg a NIN The Downward Spiral című lemeze, az ahhoz kapcsolódó Self Destruct turnén pedig a Marilyn Manson lett az előzenekar. Ezeken a koncerteken több alkalommal is előkerült a Beatles Happiness is a Warm Gun című dala (White Album, 1968).

A zenekar első hivatalos kiadványa végül 1994. június 9-én jelent meg, ami az első album felvezető kislemeze, a Get Your Gunn volt. A dalhoz maga Trent Reznor készített egy remixet a maxira, amely Mother Inferior Got Her Gunn címet kapta. A sor az épp előbb említett Happiness is a Warm Gun dalban hangzik el jó sokszor Lennon jóvoltából, csak egy kicsit másképp, az eredeti ugyanis úgy hangzik, hogy „Mother Superior Jumped the Gun”. A Beatles-dal azért is érdekes, mert többször vissza fog még köszönni Marilyn Manson karrierjében és ez nyilván nem véletlen. A dalt egy fegyvermagazin (American Rifleman) egyik cikke inspirálta, amelyet Lennon olvasott. Abban az állt, hogy a meleg fegyver a boldogság. És ugye attól meleg, hogy lőttek vele. A dal egyértelműen fegyver- és erőszakellenes, ám ez Lennon tolmácsolásában nem volt egyértelmű, így ezt a dalt is betiltotta anno a BBC. Évekkel később mind a négy Beatle úgy nyilatkozott, hogy a White Album (Fehér Album) 30 dala közül ez a kedvence. És hogy mindez hogy jön az első kislemezként megjelent Get Your Gunn című dalhoz? A címben szereplő Gunn szó nem elírás: Dr. David Gunn orvosra utal, akit 1993. március 10-én egy pro life aktivista ölt meg a doktor elvégzett abortuszai miatt. „Ez volt a végső képmutatás, aminek szemtanúja lettem: hogy ezek az emberek megöltek valakit az élet igenlésének nevében.” – írta Manson egy 1999-es cikkében a Rolling Stone magazinban. A Get Your Gunn tehát egyfajta provokatív cím, amit könnyű úgy hallani, hogy ‘fogd a fegyvered’, de valójában arra utal, hogy találd meg azt a valamit, ami a bűnbakod lehet, hogy azzal fedd el bűneidet. Ez tényleg nagyon jól bemutatja a képmutató, keresztény Amerikát. Ezt megfejelni egy erős remix-verzióval, amelynek címe egy erőszakellenes, de szintén könnyen félreérthető Beatles-dalra utal zseniális húzás volt.

Az első hivatalos kiadvány, a “Get Your Gunn” maxi CD.

A négyszámos kislemez azonban itt nem merült ki Beatles-témában: a záró Revelation #9 ismét magáért beszél: a Revolution 9 szerzeménynek (White Album, 1968) a kifordítása, csak míg a Beatles verziójában a forradalom szó szerepel, addig ebben a kinyilatkoztatás. Tartalmában is hasonló: egy nehezen befogadható hangkollázs, tele visszafelé lejátszott szalagokkal, hangüzenetekkel, fura zajokkal. Mind a Beatles, mind a Manson mű nehéz hallgatnivaló, de tele van további rejtett üzenetekkel, de ez már tényleg csak a hardcore rajongóknak ajánlott.

Ezen a nyáron sok érdekes dolog történt még a zenekarral, ugyanis megnőtt körülöttük az érdeklődés: kis floridai zenekarból most kezdtek el országos figyelmet kapó produkcióvá válni, amit nagyban segített a Nine Inch Nails óriási népszerűsége. Mr. Manson az Industrial Nation nevű magazinnak adott interjújában elmondta: „Azt gondolom, hogy a Beatles a legnagyobb inspriációnk”.

Ezt jól mutatta, hogy pár héttel a kislemez megjelenése után, 1994, június 29-én Fort Lauderdale-ben (ebben a városban működött a zenekar a kezdeti években) adtak koncertet, amely során ismét eljátszották a Come Together című dalt.

A debütáló album végül 1994. július 19-én jelent meg Portrait of an American Family címmel. A borítón egy agyagszobor kompozíció szerepel, amelyen egy négytagú család látható TV-nézés közben. A férfi melletti szekrényen a Beatlest ábrázoló szobor áll.

“Portré egy amerikai családról”. A Beatles a debütáló album borítóján.

Az album megjelenése után természetesen folytatódott a turnézás, ráadásul így már mind a Nine Inch Nails, mind a Marilyn Manson tudott mit promótálni. A turné őszi szakaszán a Manson fellépések záródala több alkalommal is a Helter Skelter volt (például New York NY, San Jose CA vagy Lido Beach NY).

A Manson-koncertek 1995-ben is folytatódtak, itt is volt példa arra, hogy előkerült a Helter Skelter a szettlistában (például Columbia SC), de a Come Together is visszatért (például San Diego CA vagy Monaca PA).

Antikrisztus Szupersztár-éra (1996-1997)

„How does it feel to be one of the beautiful people?”

Hátrahagyva az első album világát, 1996-ban már gőzerővel folyt a munka, hogy elkészüljön Marilyn Manson második nagylemeze, egyben leggrandiózusabb munkája. A lemez komplexitásáról, üzenetéről, tartalmáról külön könyvet lehetne írni, de most csak a Beatles vonatkoztatás kerül fókuszba. Akinek a fenti idézet nem rémlik, íme a segítség: a sort Lennon énekli a Baby You’re a Rich Man című dalban (Magical Mystery Tour, 1967). A sor utolsó szavai adták végül az új albumot felvezető kislemez címét: The Beautiful People. A dal, ami talán a legismertebb és legnépszerűbb Marilyn Manson-szerzemény azóta is. A kifejezést egyébként már Lennon is csak átvette máshonnan: először a Vouge magazinban tűnt fel 1962 tavaszán és ez a szókapcsolat eredetileg az akkori amerikai elnök, John F. Kennedy és felesége körül kialakult elitre utalt, amely sok ellenszenvet váltott ki a szegényebb társadalmi rétegekből.

Ian MacDonald, az NME magazin korábbi szerkesztője 1994-ben megjelent Revolution in the Head: The Beatles’ Records and the Sixties (magyar fordításban: A fejek forradalma – A The Beatles dalai és a hatvanas évek) című könyvében azt írta a dalról, hogy Lennon szerzeménye egyértelműen elitellenes és nem a belső gazdagságról szól. Az idézet – amelyet a Manson-dal címét is adta – teljes terjedelmében minden MM-koncerten elhangzik, sőt egyes turnékon a The Beautiful People előtt megszólalt felvételről a Baby You’re a Rich Man is, egyfajta intróként. A dalhoz két remix is készült, melyek tovább játszanak a “gyönyörű emberek” tematikával: az egyik címe The Horrible People, a másik pedig a The Not So Beautiful People.

A “The Beautiful People” maxi ausztrál és európai kiadása 1996-ból.
A “The Beautiful People” kislemez következő kiadásai. Egyesült Királyság, 1997.

Az Antichrist Superstar album végül 1996. október 8-án jelent meg, október 11-én Mr. Manson és dalszerzőtársa, basszusgitárosa Twiggy Ramirez az MTV Headbangers Ball című műsorában adott interjút, amelyben a frontember azt nyilatkozta: „az előző lemez dalai olyanok voltak, amelyeket rögzítés előtt évekig játszottunk, kissé kőbe voltak vésve. Viszont az új albumot úgy közelítettük meg, mint a Beatles a Fehér Albumot”.

“Antikrisztus Szupersztár”.

A lemezen található egy dal, ami annyira erősen kapcsolódik a Beatles-höz, hogy konkrétan egy olyan hangszer szólal meg benne, amit a liverpooli zenészek is használtak egyik slágerük felvételekor. Ez a hangszer a mellotron (egy szintetizátorhoz hasonló billentyűs eszköz), a dal pedig az 1967-es Strawberry Fields Forever. A dal intrójában Lennon szólaltatta meg a hangszert. Az Antichrist Superstar lemez Cryptorchid című dalában pedig Trent Reznor játszik ezen a hangszeren, amelyhez úgy jutott hozzá, hogy az Interscope kiadó társalapítója (és Reznor személyes jó barátja) Jimmy Iovine még 1974 nyarán hangmérnökként dolgozott Lennon Walls and Bridges című lemezén és valahogy hozzákerült a hangszer, majd ezt ajándékozta / adta tovább a NIN-főnöknek. Így esett meg, hogy John Lennon hangszere megszólalt Marilyn Manson lemezén is.

A ’90-es években a Nine Inch Nails és Marilyn Manson lemezeit is kiadó Interscope kiadó főnöke, Jimmy Iovine és Lennon 1974-ben. Fotó: Bob Gruen

Két hónappal az album megjelenése után a Guitar World magazinnak pedig Mr. Manson úgy nyilatkozott az Antichrist Superstar projektről, hogy „olyat akartunk csinálni, mint a Beatles Fehér Albuma”.

A Beatles cím nélküli 1968-as dupla albuma, amely a köznyelvben White Album-ként vált ismertté.

A siker és a népszerűség most tényleg a nyakukba szakadt, 1997-re a világ egyik legismertebb, legimádottabb és legutáltabb zenekarává váltak és a cél pontosan ez volt. 1997. február 15-én a CNN The American Edge adásában aztán a frontember olyat mondott David Mattingly műsorvezetőnek, amire nem sokan számítottak: „De ahogyan a Beatles is népszerűbb volt, mint Jézus, most Marily Manson is népszerűbb, mint a Sátán”. A mondat eredete ismét Lennonhoz vezet, aki 1966-ban azt mondta a brit The Evening Standard című londoni napilapnak, hogy szerinte a Beatles már népszerűbb Jézusnál.

Manson később kommentjét úgy magyarázta egy másik interjúban, hogy viccet akart csinálni a Lennon-idézetből. Majd így folytatta: „De csak azzal összefüggésben, hogy az emberek folyamatosan azt kérdezik tőlem, hogy imádom-e az ördögöt meg hasonló értelmetlen dolgokat. Azt gondoltam, hogy egyértelművé vált, hogy Marilyn Manson sokkal inkább Amerika ördögévé vált, mint a Sátán valójában”.

Mechanical Animals-éra (1998-1999)

A harmadik stúdióalbum 1998. szeptember 15-én jelent meg Mechanical Animals címen és bár sem zeneileg, sem szövegileg nem a Beatles világából építkezett (ez egy igazi glam rock album lett rengeteg Bowie-hatással és a ’70-es évek csillogásával), azért két apróságot mégis érdemes megemlíteni. Egyrészt Manson saját bevallása szerint a The Last Day on Earth című dal megírásakor John Lennon-lemezeket hallgatott. A másik pedig, hogy az album borítóján meztelenül szereplő Manson nyilván bajba került a fotó miatt, így sok üzletlánc csakis úgy árusította a kiadványt, hogy matricával takarták el teste nagy részét. Ezt sokan John Lennon és Yoko Ono első közös lemezének (Unfinished Music No. 1: Two Virgins) botrányához hasonlították, ahol az lett a megoldás, hogy barna papírzacskóba csomagolták a lemezeket, amelyeken teljesen csupaszon díszelgett a pár. A két album megjelenése között majdnem kereken 30 év különbség van.

Marilyn Manson egy korai festménye, melynek címe “The Last Day on Earth”. Vajon ezt is Lennon inspirálta, ahogyan az azonos című dalt?
A “Két Szűz”. 1968.
“Mechanikus Állatok”. Hamar rákerült a mindent takaró matrica. 1998.

Holy Wood-éra (2000-2001)

Ha volt olyan korszaka Marilyn Mansonnak, amikor kiemelten nagy szerepet kapott a dalokban a Beatles, akkor az mindenképp a Holy Wood (In the Shadow of the Valley of Death) album elkészítésének hónapjai voltak. Fontos tudni, hogy 1999 áprilisa nagy fordulópont volt az életében: a Columbine-lövöldözések után ő lett a bűnbak, mind a média, mind a szülők országszerte úgy vélték, hogy az amerikai tinédzserek erőszakos viselkedéséért ő a felelős. Ezek után annyi halálos fenyegetést kapott, hogy még a zajló turnét is le kellett mondania és kényszerpihenőre ment, amit alkotással töltött. A kialakult helyzetet – miszerint egy előadó művészetéhez kötnek gyilkosságot – először a Beatles élte át, amikor a Charles Manson gyilkosságok során a vezér azt hangoztatta, hogy a Fehér Album valódi üzenetét megfejtve határozta el, hogy gyilkolni fognak. Mansont 1971-ben életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték több társával együtt, de még előtte, 1970. március 6-án megjelent első szólólemeze, amelyet szintén a Beatles inspirált: úgy döntött, hogy elkészíti a White Album folytatását. Az ezen a korongon található (Lie: The Love and Terror Cult, 1970) erősen társadalomkritikus Sick City című dalból Marilyn Manson is készített egy akusztikus feldolgozást, amelyen ingyenesen letölthető volt a hivatalos webhelyéről 2000. február 14-én, Valentin napon.

Szeptemberben egy meglepő dolog történt: a korábban Mansont is kifigurázó Eminem új dalában (The Way I Am) kiállt a megvádolt frontember mellett, a dalszöveg ezen sora elég egyértelműen mutatja ezt:

“When a dude’s getting bullied and shoots up his school
And they blame it on Marilyn”.

A slágerhez készült videóban feltűnik Marilyn Manson is, fedetlen hasán a WAR felirat olvasható, amely ’69-es Manson-gyilkosságok szimbólumává vált, miután az egyik áldozat hasára karcolták ezt a szót egy villával. A dalhoz később a NIN-tag Danny Lohner készített remixet, amelyben már maga Manson is beszállt vokálozni. Ezek után 2001-ben több alkalommal élőben is előadta közösen a szerzeményt a rapper és Manson.

Az új nagylemezre még sokat kellett várni, a felvezető videó is csak október 25-én, annak kislemez verziója pedig november 6-án jelent meg. A dal címe Disposable Teens és erősen inspirálta a Beatles Revolution (White Album, 1968) című dala (is). A Columbine tragédia elkövetői azt mondták, hogy ők felsőbbrendűek (mivel neonácik voltak) és forradalmat akarnak, így Manson a következőképp gondol rájuk a refrénben:

„You said you wanted evolution
The ape was a great big hit
You said you wanted revolution, man
And I say that you’re full of shit”

Lennon refrénje pedig így szól:

“You say you want a revolution
Well, you know
We all want to change the world
You tell me that it’s evolution

A “Revolution” a “Hey Jude” kislemez B-oldalán jelent meg először 1968 nyarán. A Fehér Albumra végül egy másik verzió került fel.
A “Disposable Teens” kétrészes maxiként jelent meg Európában és az Egyesült Királyságban. Míg az első CD-re John Lennon feldolgozás került, a másodikra egy Doors-átírat.

A kislemez második dala pedig az első olyan Lennon érintettségű feldolgozás, amely stúdióverzióban is elkészült: a Working Class Hero. A társadalomkritikus dal Lennon első szólólemezén jelent meg (John Lennon/Platic Ono Band, 1970) és tökéletesen illett ehhez az időszakhoz is, szintén 30 évvel az eredeti megjelenése után. Megjelenéskor a következőt nyilatkozta Manson: „Lennon néhány kommunista érzelmű gondolata nagyon veszélyes volt. Azt hiszem, hogy ezért halt meg. Nem hiszem, hogy a halála valamiféle baleset volt. Emellett úgy gondolom, hogy ő az egyik kedvenc dalszerzőm”.

Ez egyébként ismételten egy olyan Lennon-szerzemény, amelyet betiltottak valahol a világon (Ausztráliában, de Amerikában is óriási botrányt kavart).

A “Working Class Hero” dalszövege és Lennon kommentárja a dalhoz a “Boldog karácsonyt – Happy Christmas” c. magyar nyelvű könyvben.

A Holy Wood (In the Shadow of the Valley of Death) album 2000. november 13-án jelent meg Európában és november 14-én Észak-Amerikában. Az amerikai megjelenés estéjén különleges akusztikus koncertet adtak New Yorkban, ahol első (és eddig egyetlen) alkalommal elhangzott élőben a Working Class Hero is.

“Szent Fa (A Halál Völgyének Árnyékában)”. Több országban nem jelenhetett meg az eredeti borító, mert túl erőszakosnak tartották. Milyen ironikus.

A lemez egyébként hemzseg a Beatles utalásoktól az első kislemezen kívül is: a ”President Dead” egyik versszakában a piggy szó a Piggies című George Harrison szerzeményre (White Album, 1968) is utal:

“Incubated and jet set
The bitter thinkers buy their tickets
To go find god like a piggy in a fair”

A pig / piggy kifejezések egyébként nagy utat tettek meg ebben a popkulturális világban: Harrisont George Orwell 1945-ben megjelent Animal Farm: A Fairy Story című írása inspirálta (magyarul Állatfarm: Tündérmese), amelyben a disznók kiemelt szerepet kaptak. Az így megszületett Piggies inspirálta a Manson családot, hogy a Tate-villában Susan Atkins a PIG szót fesse a bejárati ajtóra. Ezt a házat aztán 1992-ben Trent Reznor vásárolta meg, ott készült a NIN Broken EP-je, valamint a The Downward Spiral és Marilyn Manson debütáló lemezének egy része is. A stúdióvá alakított házat Le Pig Studios-nak nevezték el.

A Sharon Tate vérével írt PIG felirat a bejárati ajtón.

A szót többször is leírták a gyilkosok az áldozatok véreivel:

Halál a disznókra felirat Leno LaBianca vérével a falon.
Political Piggy.
A már említett Helter Skelter felirat a hűtőn, amelyet helytelenül írtak le.
Charles Manson példánya a “White Album”-ból. Az aláírása mellé a következőket írta: “Can you live in sin or in it LAST WORD-NO easy, Charles Manson”. Végül egy horogkeresztet rajzolt az egész szövegre.

Visszatérve a Holy Wood lemezhez, a harmadik kislemezként megjelent The Nobodies pedig Lennon gyilkosára (is) utal, ugyanis Mark Chapman többször említette, hogy egy senkinek érzi magát.

“A senkik”. A “Holy Wood” éra utolsó kislemeze.

A legnyilvánvalóbb Beatles-jelenlét azonban a Lamb of God című dalban található. Míg az eredeti Lennon által írt Across the Universe (Let It Be, 1970) azt a sort tartalmazza, hogy „Nothing’s gonna change my world”, addig a Lamb of God refrénje pedig azt, hogy ”Nothing’s gonna change the world”. Majd így folytatódik az akusztikus dal:

„There was Lennon in the happy gun
There were words on the pavement
We were looking for the lamb of god
We were looking for Mark David ”

A happy gun a már korábban tárgyalt Happiness is a Warm Gun-ra utal, Mark David pedig Lennon gyilkosa, ugyanis teljesen neve Mark David Chapman.

Két héttel a lemez megjelenése után, 2000. december 1-én Manson az MTV-ben beszélgetett Kurt Louder műsorvezetővel a lemezen név szerint említésre kerülő személyekről és a következőt mondta el: „Lennon, Kennedy és Krisztus egyfajta központi szereplők ezen az albumon amiatt, hogy mindannyiuk életében fontos szerepet játszott a forradalom és az a tény miatt, hogy azok, akik megpróbálják megváltoztatni a világot, végül megváltoznak a világ által”.

2001. január 8-án megjelent Rock Sound magazin 11. lapszámában szintén a Beatles és a Fehér Album párhuzam került szóba az interjú során, miszerint: „Amikor megjelent a Fehér Album, az a Beatles számára is fontos volt, mert valami teljesen mást csináltak. Nagyon sok forradalmi elem került bele, sok ikonikus dolog történt a dalokkal azon a lemezen. A Helter Skelter a Manson gyilkosságok kiváltó oka lett, valamint azzal is könnyen azonosultam, ami John Lennon-nal történt. Ráadásul az album nem sokkal azelőtt jelent meg, hogy megszülettem”.

Mindeközben Manson elindított saját kiadóját (Posthuman Records), az elsőként leszerződtetett Godhead albumán pedig producerként is dolgozott, valamint ő és Twiggy Ramirez több dalban is szerepel. Az albumra készült egy Beatles-feldolgozás is, aminek így szintén Manson volt az exkluzív producere. Az Elenor Rigby (Revolver, 1966) indusztriális köntöst kapott. Az album 2001 január 23-án jelent meg.

2001 februárjában Chris Simunek készített interjút a frontemberrel a High Times magazin számára, amelyben szintén szóba került a Fehér Album fontossága: „Abban a házban élek, amelyet a Rolling Stones használt, amikor a Let It Bleed albumot készítették. A film szerepel a Cocksucker Blues című filmjükben is. Ez egy igazi inspiráció volt. A ’60-as évek vége valami olyasmi, aminek megszállottja lettem ezen a lemezen. Azt hiszem ez azért lehet, mert a Stones lett a bűnös az Altamont-tragédiáért és a Manson-gyilkosságok is olyanok voltak, mint most Columbine. Ugyanaz a médiafelhajtás. Ezért kezdtem el egyre jobban és jobban beleásni magam a Beatles Fehér Albumába. Ez volt az első album, amit összekötöttek az emberek egy gyilkossággal. Úgy éreztem, a Holy Wood lemeznek kell lenni a mi Fehér Albumunknak”.

The Golden Age of Grotesque-éra (2003)

Erre a lemezre Manson teljesen szakított a ’60-as évekkel és valami egész más vizekre evezett. Az albumhoz kapcsolódó Grotesk Burlesk turné európai állomásain (2003. november 19. és december 19. között) azonban rendszeresen felcsendült a már tárgyalt Baby You’re a Rich Man a The Beautiful People intrójaként.

Eat Me, Drink Me-éra (2007-2008)

A következő lemez egy személyesebb, befelé fordulóbb anyag lett, amelyet duóként rögzített akkori dalszerző-társával (Tim Skold). A lemezt népszerűsítő Rape of the World turnén sokszor előkerült a Happiness is a Warm Gun (például Montpellier, Offenbach, Gothenburg vagy Helsinki).

The High End of Low-éra (2009)

2009 nyarán európai fesztiválturnén volt a zenekar, a koncertek többségén pedig elhangzott az eredetileg Patti Smith által írt Rock ‘N’ Roll Nigger című dal is, amelynek közepébe beépítették a Beatles Birthday című dalának (White Album, 1968) egy részét is. Ezt Manson és Twiggy duóban adták elő a színpadon.

Born Villain-éra (2012-2013)

2012. december 8-án (John Lennon halálának évfordulóján) Mr. Manson a bécsi Statdhalle színpadán a Rock is Dead című dalukat (Mechanical Animals, 1998) a zenész emlékének ajánlotta. Szintén ezen a koncertek (valamint a turné több másik állomásán is) a Happiness is a Warm Gun egy része a The Dope Show című dalba építve hangzott el.

The Pale Emperor-éra (2014-2016)

2014. január 25-én a kaliforniai Anaheim városában tartották a Duesenberg Guitars afterparty buliját, amelyen színpadra lépett Manson is, hogy előadják a Beatles Come Together című dalát olyan sztárzenészek kíséretében, mint Johnny Depp (Marilyn Manson legjobb barátja), Alice Cooper és Steven Tyler (Aerosmith).

Az év nyarán ismét európai turnéra indult a zenekar. Végül a moszkvai koncert nem valósult meg bombafenyegetés miatt, de a koncert előtti napon interjút adott a város Rock FM nevű rádiójának, ahol a következőket felelte arra a kérdésre, hogy melyik a kedvenc zenekara: „Ez egy nehéz kérdés! De ha csak egyet választhatok, akkor a Beatles. Nagyon sokat hallgatom őket. Édesanyám gyakran feltette a Fehér Albumot. Nemrég halt meg és a Beatles zenéje rá emlékeztet. Ez az élet körforgása”.

Marilyn Manson a következő év tavaszán (egész pontosan 2015. március 22-én) az iHeart Rádió számára készített egy zenei összeállítást, amelyben vegyesen szerepeltek saját dalok és személyes kedvencei másoktól. Két, akkoriban megjelent új MM-dal között megszólalt a Beatles Strawberry Fields Forever című klasszikusa is.

2016 őszén a zenekar dél-amerikai turnén volt. Szeptember 11-én Buenos Aires Faena nevű hoteljének bárjában a Flower Trip zenekar szokás szerint élőzenét biztosított a karaokézni kívánó szállóvendégek részére. Azon az estén a zenekar vendég-frontembere Marilyn Manson lett, aki több klasszikus mellett elénekelte a Beatles már tárgyalt Revolution című dalát is (White Album, 1968).

Heaven Upside Down-éra (2017-2018)

A legutóbbi MM-album, a Heaven Upside Down 2017. október 6-án jelent meg. A megjelenése előtt két nappal Bryce Segall készített exkluzív interjút a főhőssel a Consequence of Sound számára. Ebben szóba került a lemez nyitódala, a Revelation #12 is. Segall a dal címét a Jelenések könyve című bibliai fejezethez társítja. A válasz a következő volt: „Valóban van egy kis apokaliptikus hangulat manapság, de a világvége a Biblia megírása óta tart. Fontos leszögezni, hogy a dal címe Revelation #12 (vagyis Jelenés #12 vagy Kinyilatkozás #12 – a szerk.) és nem Jelenések. Ez egy kis kacsintás a Beatles Revolution 9 című műve felé, de szintén kacsintás a hashtag, vagyis a kettő kereszt irányába”.

A következő kérdés már egyértelműen a Beatlesre irányul, miszerint: “Jól ismert, hogy nagy Beatles rajongó vagy. Sokat beszéltél róluk a Holy Wood érában”.

Erre ezt reagálta: “A Holy Wood lemezt sok módon inspirálta a Beatles. John Lennon nagy hatással volt az életemre, bár túl fiatal voltam ahhoz, hogy felismerjem ezt. A Fehér Album édesanyám egyik kedvenc lemeze volt”.

További érdekesség, hogy a Revelation #12 című dal a hivatalos októberi megjelenés előtt hónapokkal korábban, 2017. július 20-án debütált élőben Budapesten, a Budapest Parkban.

A következő évben Manson ismét Rob Zombie társaságában turnézott és valahogy megszületett az ötlet, hogy készüljön egy közös felvétel is. Egy feldolgozásban kezdtek el gondolkodni, majd megtalálták a tökéletes dalt: Helter Skelter (White Album, 1968). A dal 2018. július 11-én jelent meg. A felvételen Rob Zombie és zenekara játszik (érdekesség, hogy a gitáros John 5 és a dobos Ginger Fish évekig Marilyn Manson zenészei voltak és mindketten részt vettek a Holy Wood album munkálataiban és azt követő turnén), Mr. Manson online küldte el nekik a saját vokál-részét.

Az írásban elhangzó dalok videóklipjei (amennyiben készült azokhoz):

Eleanor Rigby (1966/1968):

Strawberry Fields Forever (1967):

Revolution (1968):

Come Together (1969/2015):

Get Your Gunn (1994):

The Beautiful People (1996):

Cryptorchid (1996):

Rock is Dead (1999):

Eminem The Way I Am-je, benne Marilyn Manson, hasán a WAR felirattal (2000):

Disposable Teens (2000):

The Nobodies (2001):

A The Nobodies videó 2005-ös verziója:

Aki idáig eljutott, nagyon kedvelheti Marilyn Manson vagy a Beatles munkásságát. Esetleg mindkettőt, mint én. Fontos tudni, hogy a Marilyn Manson lemezek összetettsége és sokrétűsége ezen írásból nem, vagy csak részben rajzolódik ki. Diszkográfiájának csakis azon részeit érinti az írás, ahol tetten érhető a Beatles hatása, így ez nem nevezhető művészetének teljes bemutatásának.  Még az említésre került dalok esetében sem igyekeztem teljes képet adni, hogy a tematika fókuszában maradjon az összegzés.

Reszegi László
Debrecen, 2020 áprilisa