„Mindenkinek az lebeg a szeme előtt, hogy ez Magyarország vezető produkciója.” – interjú Ákos menedzserével, Fiák Krisztával

Rengeteg interjút készítettünk már zenekarokkal, hiszen ők vannak a figyelem középpontjában. Ilyenkor azonban fontos, hogy ne felejtkezzünk el a körülöttük lévő szakemberekről sem, akik segítik a bandák életét és karrierjét, hiszen kulcsfigurái a csapatoknak. Pont ezért szerettünk volna egy olyan sorozatot indítani, ahol megszólaltatjuk azokat a zeneipari szakembereket, akik szerintünk több figyelmet érdemelnének. 

A sorozat első része Ligeti Szilvivel, a Margaret Island menedzserével készült, most pedig olvassátok el interjúnkat Ákos menedzserével, Fiák Krisztinával. 

Nagyon sokan az Ákos Produkció kapcsán ismernek téged, de emellett rengeteg dologgal foglalkozol még. Mesélj kérlek arról, mivel foglalkoztál a zeneipar előtt?

Kriszta: Eredetileg jogász vagyok, annak idején az ügyvédjelöltségből ugrottam ki a lemezkiadózásba. Már az egyetem utolsó éveiben zenei újságírással foglalkoztam és ennek kapcsán jó pár kiadóval kapcsolatban álltam. Az egyiknél adódott egy lehetőség egy PR-os munkakörre, ami engem nagyon érdekelt. Igazából gyerekkorom óta erre vágytam. Nem kevés családi vita után, úgy döntöttem végül, hogy megpróbálom és azóta ebben az iparágban ragadtam.

Azóta már – több mint 15 éve – zenei területen dolgozom, amiből az első 5 év lemezkiadózással telt. Kezdetben a Record Expressznél, majd a CLS lemezkiadónál dolgoztam PR-os, sajtós munkakörben. Miután eljöttem tőlük, digitális területen folytattam a pályát. Ekkor indult el a zeneipar egész digitalizációja. Akkor még csengőhangok voltak és a streaming nagyon kezdeti stádiumban járt. Ebben az időben kezdtük el a magyar tartalmakat felvinni digitális oldalra, hiszen a kiadók is ekkor kezdtek ráébredni arra, hogy valamit lépniük kell, mert látványosan estek a CD eladások, közben a nemzetközi piacon megjelent a digitális formátum.

Akkor egész hamar belecsöppentél a zene világába.

Igen, aránylag hamar. Ákossal a lemezkiadós korszakom után kezdtem el dolgozni. Először a digitális dolgaiban segítettem, utána pedig asszisztensként. Később hozzám került a közvetlen sajtó kezelése és szépen-lassan a koncertszervezés is. A koncertszervezés volt számomra az igazi mélyvíz, mert jóval nagyobb felelősség került a vállamra, hiszen egy elég nagy produkcióról beszélünk. Sokkal komplexebb munkát igényel az, amikor egy turnét szervez az ember. Ráadásul pont úgy csöppentem bele, hogy 2009-ben megörököltem egy félig összerakott turnét (40+1 turné), amit új dátumokkal kellett kiegészíteni, illetve az akkor meglévő hiányosságokat pótolni. Az azt követő turnékat pedig már együtt terveztük, így 11 éve az összes koncertért én felelek és minden nagyobb horderejű döntést együtt hozunk és csinálunk végig Ákossal.

Könnyen kiadta Ákos a keze közül a dolgokat?

Kriszta: Ez egy hosszú folyamat eredménye. Ákos maximalista ember és szeret alapvetően mindent a kezében tartani.  De az évek alatt nagyon sok mindent átadott nekem, szépen-lassan kialakult a bizalmi faktor a munkában.  Látta, hogyha rám bízott egy-egy tárgyalást, akkor én azt végigvittem. Most meg már sokszor én hozom az ötleteket, partnereket és a szponzorokat. Azt gondolom, hogy maximális a bizalom, de jóval nagyobb is ezáltal a felelősség. Azt az oldalát természetesen kevesen látják, hogy nagyon sok ember megélhetése a munkámon múlik, hiszen nagyon nagy produkciót működtetünk. Ha egy Arénáról van szó, akkor azon 150-200 ember is dolgozik, míg a nyári turnénál is 40-50 emberrel biztos, hogy számolhatunk. A szűk produkciónk sem kicsi (ilyenkor is van saját stylist, fodrász, fotós stb.), de mindenre próbálunk saját embereket bevonni, hogy meglegyen a megfelelő körülmény ahhoz, hogy magas színvonalú legyen a produkció. Mindenkinek az lebeg a szeme előtt, hogy ez Magyarország vezető produkciója és szeretnénk, hogy az is maradjon.  Folyamatosan újabbnál újabb ötletek kellenek. Fontos, hogy a mai fiataloknak is mondjon valamit ez a produkció, de közben a saját táborunknak is megfeleljen az aktuális kommunikáció.

Mi a sikeres csapatmunka titka? Azért nem lehet könnyű, ha az egók ütköznek egymással.

Kriszta: Alapvetően kellenek a főbb közös célok és egy stabil csapat, aki képes egymás munkáját segíteni, kiegészíteni. Ákos stábja elég régóta ugyanazokból az emberekből áll, minimális változás volt személyi szinten az évek során. Mondhatom, hogy mindenki tudja mi a feladata. Talán a legfontosabb, hogy legyen együttműködés, együtt gondolkodás. Ez mondhatom, hogy megvan. A főbb irányokat Ákos kijelöli, és a csapattagok tudják, hogy kinek mi a feladata. Persze, nálunk is vannak összezördülések, főleg egy hosszú turné során. De ez is olyan, mint egy házasság, tudni kell alkalmazkodnunk egymáshoz.

Mivel nagyon sok feladat rád hárul, így gondolom a krízishelyzeteket is neked kell megoldani. 2015-ben ugye volt egy nagyobb botrány Ákos körül a női princípium kérdését feszegetve, ami következtében a Telekom is szerződést bontott veletek. Ilyen helyzetekben mit lehet, mit érdemes tenni? Mennyire segít az, ha jóban vagy a sajtóval?

Kriszta: Ez egy nagyon komoly konfliktus helyzet volt, egy olyan botrány, amire egyáltalán nem voltunk felkészülve. Ráadásul pont 3 nappal egy dupla Aréna koncert előtt voltunk. Konkrétan az Arénában építettünk, amikor ez az egész zajlott.

Természetesen jó, ha az ember jóban van ilyenkor a sajtóval, de nyilvánvalóan nem az volt a szándék, hogy jóban legyenek velünk. Természetesen volt, aki segített nekünk, de ez egy annyira megkonstruált és gyorsan lefutó ügy volt, hogy mire feleszméltünk már óránként gyártották a cikkeket és mi csak néztünk.

Válságkezelésből nagyon sokat tanultam belőle. Lehet, hogy most másként járnék el, de ez annyira meglepő volt és annyira rossz pillanatban jött, hogy az lett végül a megoldási javaslatunk, hogy nem reagálunk, nem állunk bele. Igazából akkor ez volt az egyedüli megoldás, csak fagyasztani tudtuk az ügyet. Ráadásul engem személyesen is elkezdtek támadni. Szerencsére túléltük, de féltünk, hogy ez akár Ákos karrierjére is hatással lesz.

A közönség szerencsére maximálisan kitartott Ákos mellett. Nagyon féltünk, hogy mi lesz azon a koncerten és Ákost is féltettük, mert nagyon rossz állapotban volt. Ehhez képest egy olyan szeretet reakciót kapott, amire senki nem számított. A közönség java része értette, hogy ez mennyire felfújt ügy és mennyire nem arról szól, hogy Ákos mit nyilatkozott. Szerencsére idővel sikerült túllépnünk rajta.

Ákos karrierje során egyébként többször voltak támadások, hiszen egy elég határozott ember, határozott véleménnyel. Sokszor ezt a határozottságot nem szereti a sajtó. Most is vigyáznunk kell, hogy mit, hogyan fordítanak ki. De azt gondolom, hogyha Ákosnak véleménye lesz a világról, azt ki fogja ezentúl is mondani. Ez mindenkinek jogában áll bármilyen oldalról.

Mesélj arról, hogy mi mindennel foglalkozol az Ákos projekt mellett!

Kriszta: Nagyon régóta több lábon állok. A menedzserek java része vagy egy menedzser céget húz fel és több előadóval foglalkozik, vagy azt csinálja, amit én, hogy többféle projektet próbál az életébe behozni. Alapvetően rendezvényszervezéssel foglalkozom Ákos mellett. Hosszú ideig a Szigetnél dolgoztam, Lobenwein Norbi és Fülöp Zoli mellett, a nagyobb fesztiválok szervezésében segédkeztem. Nyaranta most is vissza szoktam járni és segítem a munkájukat.

Pár éve állami területen is dolgozom, ahol nagy állami rendezvények szervezésében veszek részt. Például nemzeti ünnepekben, de nagy állami cégek rendezvényeiben is dolgozom. Ilyen volt az elmúlt két évben a Szerencsejáték Zrt.  Szuperkoncert nevű ingyenes nagykoncertje, 2018-ban Stinggel és Shaggyvel, 2019-ben pedig Bryan Adams-szel, aminek a projektvezetője voltam.

Kicsiben kezdted egyébként ezt az egészet vagy egyből a mélyvízbe lettél dobva?

Kriszta: Úgy gondolom, hogy azzal, hogy Ákosnál lettem koncertszervező, eléggé a mély vízbe lettem dobva. Ez egy piacvezető produkció. Általa már eleve a nagyobb rendezvények jöttek szóba. Párhuzamosan Szigeteztem is, ahol szintén nagy fesztiválok vannak. Főleg a magyar fellépők szerződtetése volt a feladatom és a fellépések koordinálása. Nagyon sokat tanultam a Szigetes időszakból, de a fő iskola az Ákos Produkció volt. A mostani nagyrendezvényes munkáim is megint új kihívásnak számítanak, hiszen igazi tömegrendezvények,  több tízezeres nézőszámokkal, szabadtéri nagyobb lezárásokkal, és nem utolsósorban sokkal nagyobb felelősséggel.

Sokszor sokat vállalok, ezt hozzá kell tenni. Az az ember vagyok, aki nagyon sokat dolgozik. Ez nem egy fix munkaidős munkakör, de alapvetően a zeneipar egyik területe sem erről szól, és nem is az a típusú ember vagyok. Másrészt pedig ez egy nagyon kreatív, nagyon izgalmas terület, ami mindig is vonzott és mai napig jól érzem benne magam. Mindig vannak új kihívások, új feladatok. Szóval nem unatkozom. J

Ennyi minden mellett nem lehet túl sok szabadidőd…

Kriszta: Nekem a magánéletemet eléggé fel kellett áldoznom sajnos. Ilyen szempontból nem vagyok jó példa, hiszen a magánéletemre nagyon kevés idő maradt és nincs jelenleg családom. Biztos van, aki megfelelően be tudja osztani az idejét, lehet, hogy ezzel rosszul gazdálkodtam az évek során. Sokkal inkább magával rántott a munka, minthogy a saját életemet raktam volna a prioritás középpontjába.

Elmondásod szerint tehát mindent gyakorlatban tanultál meg. Szerinted hátrány volt az, hogy nem egy zeneipari képzésen keresztül csöppentél ebbe a közegbe?

Kriszta: Akkor még nem is volt erre lehetőség. Nem tudom, hogy a mostaniak mennyire tudnak árnyalt tudást átadni, mert maximum egy belépőt tud adni az iskola. De ez minden felsőoktatási intézményre elmondható, hogy ott az alapokat tanulod meg, de az, hogy a szakmában te milyen szakember leszel, az azon múlik, hogy mennyi gyakorlat van mögötted. Ez csak úgy tud működni, ha kilépsz a piacra és elkezded csinálni. A rendezvényszervezés teljesen gyakorlati szakma. Azt nem lehet papíron megtanulni, esetleg az alapfogásokat, de java részében, ha nem csinálod, akkor nem tanulod meg.

Mennyire van utánpótlás ezen a területen?

Kriszta: Jóval többen érdeklődnek most iránta. Amikor mi kezdtük a zeneipart, akkor nem volt még ennyi ember benne. Manapság jóval felkapottabb terület lett. A fesztiválok is az elmúlt 15 évben nőttek fel arra a szintre, hogy mindenkinek megütötte az ingerküszöbét és minden fiatal el akar jutni legalább egy fesztiválra a nyáron. Izgalmasabbnak is tűnik egy mai huszonévesnek, hiszen szeretne ebben dolgozni és közelről belelátni.

Az új generációnál azt látom, hogy nagyon sok az érdeklődő. Fesztivál oldalról nagyon sok pozitív és jó példát látok a fiatalok köréből. Sok jó munkatárssal találkoztam az évek során, akik nagyon lelkesek és nagyon szeretik csinálni ezt a munkát. Együtt dolgoztam például Csiszár Virággal, aki mellettem volt még anno a magyar területen a Szigetnél és most már programigazgató lett és az összes nemzetközi előadót ő köti le. Nagyon büszke vagyok rá és örülök, hogy ilyen fiatalok nevelődtek ki aránylag rövid idő alatt. Ő is megörökölt hirtelen egy feladatot, de nagyon lelkesen és tisztességesen beleállt, és bizonyított.

Nem feltétlen osztom azt a véleményt, hogy a fiatalokkal gond van. Van persze egy generációs probléma, hogy nagyon sokan lazábban kezelik a munkahelyeket. Úgy  vannak vele, hogyha ez nem jön össze, akkor majd megy a következő helyre. Lehet, hogy ez az én generációmba más volt, mert mi örültünk, ha munkát kaptunk és lehetőséghez jutottunk és ezért az ember próbált 100%-osan teljesíteni nehogy elveszítse a munkáját.

Most szerencsére a piac is jobban működik, több lehetőség van, lehet, hogy jobb körülmények között élnek a gyerekek. Szerintem tanítani kell őket, hogy legyen utánpótlás a szakmában, mert nem lehet 100 éves korig rendezvényt szervezni. Bár vannak kollégáim, ismerősök, akik még benne ragadtak idősebb fejjel. Mi a tapasztalatot tudjuk átadni. Őszintén szólva, én is nehezen adnám ezt most még fel, mert nagyon élvezem, de az ember tisztában van azzal, hogy a rendezvényezés a fiatalok sportja.

Nagyon sok nő van a zeneipar összes területén. Téged mi motivál, hogy ebben nőként benne legyél? Volt már bármiféle konfliktusod abból, hogy nőként nem vettek elég komolyan ebben a szakmában?

Kriszta: A női vezető kérdésköre egy örök problematika. Természetesen nekem se volt könnyű elérni azt, hogy legalább annyira elfogadjanak, főként vezetőként, mint bármelyik férfi kollégámat. Most is vannak konfliktusok. Ugyanakkor nagy volumenű döntéseket hozok és elég szorgalmas ember vagyok, amiért azt gondolom a férfi kollégáim kellően tisztelnek.

Jóval nehezebb általánosságban egy nőnek érvényesülni, de hozzá kell tennem, hogy nem volt soha nagyobb hátrányom emiatt. Azt gondolom, hogy azon a területen, ahol dolgozom tényleg nagyon nagy a lányok aránya. Ha körbenézünk a nagyobb rendezvényszervező cégeknél, akkor láthatjuk, hogy a 80%-a nő az alkalmazottaknak. Menedzserek szintjén dominálnak inkább a férfiak, talán azért, mert tradicionálisan irányító feladatkör. Ugyanakkor egy nő a kommunikációban vagy a csapat megértésében sokszor jobban segíthet. Férfiak inkább erőből próbálnak problémákat megoldani, míg mi azért jobban belevisszük az emberi oldalunkat.

Szóval sosem éreztem azt, hogy akadályoznának a szakmában. Folyamatosan előre tudtam jutni anélkül, hogy valaha szóvá tették volna, hogy nő vagyok. Ha az ember úgy pozícionálja magát, hogy kellően értelmes, képzett és szorgalmasan dolgozik, akkor nem hiszem, hogy bármilyen különbséget tenne a társadalom egy nő és egy férfi között. Az egy másik dolog, ha valakinek a képességei hiányoznak, az sokkal komolyabb probléma, mint az hogy most nő vagy férfi az illető.

Debrecenben születtél és gimibe is oda jártál, majd csak az egyetem kapcsán kerültél Budapestre. Mit tapasztaltál „vidékiként” nehezebb volt bekerülni ebbe a szakmába?

Kriszta: Még az egyetem miatt kerültem fel Budapestre, hiszen az ELTE-re vettek fel a Jogi Karra. Ügyvédnek készültem sokáig, az egyetem befejezése után fél évig voltam ügyvédjelölt, utána váltottam a zenei területre.

Ha a zeneipar oldaláról nézem, természetesen Debrecenből nehezebb lenne érvényesülni, mert ez a szakma főváros centrikusabb. Amikor kezdtem például, lemezkiadó közelébe nem juthatott csak Budapesten az ember. Sőt, akkor még szűkebb is volt a lehetőségek köre. Az online dolgok is épphogy működtek és az egész egy zárt körnek tűnt kívülről. Borzasztó szerencsésnek éreztem akkor magam, hogy jön egy ilyen lehetőség. Nagyon sokat dolgoztam azon, hogy ebben benne is maradhassak.

Egyébként ha körülnézek, nagyon sok a vidéki a szakmában. Ha megnézzük, hogy ki hova jutott, például a Sziget vezetőségét, akkor látod, hogy Lobenwein Norbi és a Fülöp Zoli soproni vagy Muraközy Péter veszprémi (mai napig ott is él). Jóformán mindenkinek van valamilyen vidéki kötődése.

Mindemellett igazán büszke vagyok a cívis gyökerekre: a családom teljesen debreceni, Kossuthos diák voltam (szerk. – DE Kossuth Lajos Gyakorló Gimnáziuma), ott nőttem fel. Nagyon szeretem a várost, mai napig szoktam haza járni. Bár a családom már felköltözött, de az unokatesók, barátok, iskolatársak ott vannak és amikor tehetem, megyek haza. Jó látni, hogy mennyire fejlődik a város. Büszke vagyok Debrecenre! 🙂

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..