“Szeretném, hogyha értelmet nyerne az önpusztításom” – Bérczesi Róbert-interjú

Fotó: Diószegi Nikoletta

20 éves jubileumát ünnepli 2020. február 7-én a Budapest Arénában a hiperkarma. Ennek apropóján beszélgettünk a zenekar frontemberével, Bérczesi Robival január első felében. A kifejezetten őszinte párbeszéd során olyan témákról is nyíltan beszélt a zenész, mint legjobb barátjának (és egyben menedzserének) friss elvesztése vagy az egy évtizedig tartott függősége.

Gondolkodtál már azon, hogy miként jutottál el oda, hogy most már Aréna koncertetek lesz? Megfordult a fejedben az, hogy volt olyan pont a hiperkarma életében, amikor egy Aréna koncertet nem tartottál elképzelhetőnek?

Igen, az Aréna koncert egy nagy mérföldkő a zenekar életében. Nagy vállalás a részünkről, hiszen ez mégiscsak egy alternatív rock zenekar, nem a mainstreamben utazunk. Emiatt nem tartottam volna elképzelhetőnek, hogy valaha is Arénát csinálunk. A menedzserünknek, Pitének volt ez a víziója, ötlete, aki sajnos már egy hónapja nincs közöttünk. Ezt a koncertet neki fogjuk játszani, neki ajánljuk.

Húsz év nagyon sok idő és számtalan olyan formáció van, aki egyébként nem él meg ennyi időt, nem tud ennyi ideig egy név alatt zenélni. Így sokan gondolták azt az elmúlt húsz évben több alkalommal is, hogy a hiperkarma nem valószínű, hogy az a zenekar lesz, aki húsz évig bírni fogja. És lám, ezt megcáfoltátok. Mit gondolsz, ez hogyan lehetséges? Minek köszönhető, hogy idáig sikerült eljutni?

Szerintem mindenképp a daloknak köszönhető. A legtöbb zenekar, akikkel együtt indultunk húsz éve, már nem létezik. Kicserélődött a paletta, hogy úgy mondjam. Viszont én nagyon büszke vagyok rá, hogy a dalaink kiállták az idő próbáját.

Ezek szerint csak a dalokon múlott?

Igen, szerintem az az egésznek a veleje.

Hogy érzed a dalok mennyit változtak az elmúlt húsz évben? Miben változtak leginkább?

Én megpróbáltam a visszatérésem után pozitív dalokat írni, mert szerettem volna, hogyha egy pozitívabb életérzés vesz körbe a koncerteken, amikor játsszuk őket. És azt hiszem, ez sikerült is. Az utóbbi két lemezünkön ilyen dalok találhatóak, amelyek közül rengeteg bekerült a koncertprogramunkba is.

Vannak olyan előadók, akik a korai dalaikat azért nem szeretik már játszani, mert nem tudják magukat beleélni az akkori élethelyzetükbe, hiszen azóta már teljesen megváltozott körülöttük minden. Viszont vannak olyanok is, akiknek ez nem okoz gondot. Te melyik csoportba tartozol?

Én abba a csoportba, akiknek ez egyáltalán nem okoz gondot. Teljes mértékben át tudom élni a régi dalokat is, legrosszabb esetben nosztalgia szinten. De alapvetően ma is működnek, ma is érvényesek.

És nincs olyan, hogy rossz érzés kap el egy dal során azért, mert előhozott valami régi emléket?

Nem, én csak a szépre emlékezem. Ilyen típus vagyok.

Ez jó hozzáállás. Mire számíthat az, aki ott lesz az Arénában? Mivel lesz ez másabb, mint egy másik nagyobb szabású koncert vagy nagy fesztivál fellépés?

Először is jóval hosszabb lesz a műsor, több mint kétórás. Ezenkívül játszunk olyan dalokat, amiket már nagyon régen nem játszottunk, illetve olyanokat is, amelyeket még soha. Továbbá lesznek vendégek is. Ők a zenekarnak azon tagjai, akik már nincsenek velünk, de valamikor voltak. Rajtuk kívül pedig lesznek még meglepetés vendégek is. Nagyjából ennyi.
Vizuálisan is másabb lesz azért ez a koncert, gondolom. Nyilván, a szokásos fénytechnika mellett lesz vetítés is.

 

És minden volt tag jelen lesz vagy csak néhányan közülük?

Mindenki, aki valaha velünk zenélt.

Ezek szerint Frenkkel megmaradt a jó kapcsolat.

Hogyne, ő is fog jönni. Akusztikus gitáron és énekkel is fog kísérni.

Hogy látod a zenekar mostani felállása zenei értelemben is tükrözi azt, ahol most tartotok? Ez a legfrissebb, legjobb verziója a hiperkarmának?

Igen, nagyon jól összeforrott a zenekar, ugyanis 20 év alatt sokat próbált barátságokon alapszik az egész hiperkarma. Ezt lehet érezni a zenei témákon is, amiket együtt írunk.

Fotó: Diószegi Nikoletta

Úgy fogalmaztál, hogy amiket együtt írtok, csakhogy a fő dalszerző vagy a fő kreatív erő a hiperkarma mögött mindig is te voltál. Viszont ez akkor most azt jelenti, hogy az újabb daloknál jobban benne vannak a többiek is az alkotói munkában?

Annyiban igen, hogy régebben én írtam az ő szólamaikat is, most viszont már ők maguk írják meg.

Tehát tiéd a dalszöveg, viszont ők hozzátesznek a zenéhez és nemcsak eljátsszák, amiket te kitalálsz nekik?

Pontosan.

Ez a módszer neked könnyebbség inkább vagy van benne bármi nehézség, amiért kiadod a kezeid közül a munka ezen részét?

Nekem ez könnyebbség. Tetszik, amiket mostanában írnak a srácok a dalokhoz. Szépen felöltöztetik őket.

Pitével elég régóta barátok voltatok, mondhatni gyerekkori barátok. Hogyan tudtad meg a halálát és mit éreztél akkor?

Még mindig fáj a múlt idő, hogy mi barátok voltunk, hiszen mi még mindig barátok vagyunk. Valahol a fejemben még itt van az emléke és elég hangosan beszél is hozzám. Egyelőre én még nem tudom ezt a dolgot feldolgozni, de folyamatban van. Aztán, ha sikerül, akkor felfogom és talán el is tudom valahogy engedni. Viszont csak 30 napja történt. Azt mondják, hogy 40 nap kell a túlvilágon a léleknek is, hogy felfogja, hogy meghalt. Azt követően dönti el, hogy marad-e és bevárja a szeretteit vagy megszületik-e újra. Nemsokára fog letelni ez a 40 nap.

Te mit tippelsz?

Szerintem itt fog maradni és megvárja, amíg én is végzek.

Szóval akkor te abban hiszel, hogy ti újra fogtok találkozni a jövőben valamilyen más formában?

Igen, a jövőben valamikor, amikor nekem is eljön az időm.

Az egyik tavaly megjelent dalnak társszerzője volt Pite. Ez egyfajta jövőbeli irány lehetett volna a számotokra, hogy nemcsak a zenekari dolgokat intézi, hanem mondjuk kreatív partner is lesz?

Hogyne, zongoraórára és hangmérnökiskolába is beiratkozott, azt tervezte, hogy majd együtt írjuk a számokat. Egy dalt teljesen meg is hangszerelt, mégpedig a jószerencsét! című számot. Illetve van még egy szám, az attól kezdve, amelynek ő csinálta a dobalapjait. Ez most fog megjelenni. (a dal közben megjelent – a szerk.)

Szóval azt jól vettem észre, hogy ő egyfajta kreatív társsá nőtte volna ki magát?

Igen, ez lett volna a terve.

Ilyen értelemben el tudsz képzelni bárki mást, aki ilyen kiemelt szerepet kap?

Ilyet nem. Szerintem az embernek csak egy legjobb barátja van az életben. Van, akinek egy sincs, illetve van, aki azt mondja, hogy neki több is van. Nekem nincs több. Ő volt a legjobb barátom és nem lesz több ilyen.

Mikor ismerkedtetek meg?

Gimnáziumban egy padban ültünk végig, utána együtt vonultunk be katonának. Sőt, Budapesten is együtt próbáltunk ki gyakorlatilag mindent.

A BlaBlában is együtt zenéltetek, ugye?

Igen. Ő volt a basszusgitáros, de aztán hamar feladta és utána nem találkoztunk egy ideig. Mire legközelebb összesodort bennünket az élet, már nem volt BlaBla, akkor már a hiperkarmát csináltam és ő felajánlotta, hogy menedzsel.

Egy 2014-es Recorder interjúban elég részletesen meséltél arról az időszakodról, amikor kórházban voltál. Hogyan emlékszel vissza? Ez úgymond több, mint 5 évvel ezelőtt volt már. Most mai fejjel, hogyan látod azt az időszakot, amikor elkezdődött a gyógyulási folyamatod?

A kórházi ápolás egy 10 éves ámokfutásomnak vetett végett. A gyógyuláshoz nyilván én is és az akaraterőm is kellett, továbbá a gyógyszerezés is, illetve az, hogy kicsit el legyek szeparálva a külvilágtól.

Most úgy érzed, hogy máshogy csinálnád?

Igen, talán a 10 évből lefaragnék egy párat és mondjuk 4 év alatt megúsznám ezt a tanulópénzt.

Úgy érzed, hogy szükséged volt arra, hogy ezen átess?

Erre mindenképpen szükségem volt, csak nem hittem volna, hogy ilyen sokáig fog tartani.

Korábban Lukács és nemrég Kispál is azt nyilatkozta, hogy nekik valószínűleg az segített, hogy vidéki nagyvárosokban alkottak és éltek, mert őket Budapest kinyírta volna. Te nem gondoltál arra valaha is, hogy mondjuk a közeg vagy a város az, ami megnehezíti, hogy lerövidítsd ezt a folyamatot?

Én szeretem Budapestet, itt élek már 23 éve, ezt tekintem az otthonomnak. Öttől húsz éves koromig éltem Komlón, akkor az volt az otthonom, de egy jó ideje már Budapesten érzem ugyanezt. Szeretem a pezsgést. Itt sosem lehet unatkozni, hiszen tele van érdekes emberekkel a város, szóval nekem ez tetszik. Nyilvánvaló, hogy az előnyök mellett azért vannak hátrányai is, hiszen más zenészek azt vallják, hogy őket felszippantotta volna ez az élet, amely akár végzetes is lehet. Igen, itt könnyebben hozzá lehet szokni mindenhez. Ha az ember egyszer ráfügg valamire, akkor már a dílerek se hagyják annyiban dolgot. Így, ha esetleg le akarna állni, akkor rögtön hívogatják is őt. Ilyen szempontból tényleg veszélyes.

Fotó: Diószegi Nikoletta

Viszont te ezzel megbirkóztál, és most már neked ez nem okoz problémát.

Igen, sikerült ezzel megküzdenem.

Egyébként számtalan, akár nemzetközi példa is van arra, hogy valaki tényleg képes volt megállni egy ponton és nem járt úgy, mint Kurt Cobain vagy az Alice in Chains frontembere. Ilyen például Mick Jagger, aki évtizedek óta egészséges életet él és nem nyúl semmihez. Vagy Trent Reznor, aki szintén a volt drogproblémák után most teljesen tiszta életet él. Neked volt ilyen példakép, akinél azt láttad, hogy ha neki ment, akkor nekem is menni fog? És nem feltétlenül csak zenész, hanem bárki más is.

Nem igazán. Az én példaképeim sajnos mind belehaltak ebbe a dologba. Egyedül talán John Lennon az, aki az élete vége felé azért már józan életet élt, de ő sem teljesen. Szóval ilyen szempontból nincs példaképem.

És kik azok a példaképek, akik viszont belehaltak ebbe?

Kurt Cobain és Jim Morrison. De nagyon szeretem Paul McCartney-t is, aki például azok közé tartozik, akik nagy túlélők. De nem tartom valószínűnek azt, hogy ő valaha is leállt volna.

Van olyan zenei ötleted, amit úgy érzel, hogy nem fér bele a hiperkarma világába és emiatt fiókban tartod vagy egyáltalán nem is foglalkozol vele? Vagy a hiperkarmába minden belefér, ami te vagy?

Párhuzamosan dolgozom most két lemezanyagon. Az egyik egy borúsabb hangulatú, ami most 2020-ban fog megjelenni. Ez lesz a hatodik lemezünk. Illetve dolgozgatok egy dalosabb dalok gyűjteményen is, amit szintén a hiperkarmának szeretnék. Ez egy akusztikus lemez lesz, de ez még nagyon távol van.

Tehát úgy gondolod, hogy a hiperkarmába minden belefér, ami te vagy? Nincs olyan zenei ötleted, amire azt mondod, hogy az valami más?

Van olyan zenei öltet, de olyankor mindig beugrik egy zenekar. Most például nemrég az egyik dalról, amit készítettem a Margaret Island ugrott be. Nagyon tetszett nekik is az ötlet. Át is küldtem számukra az egy szál gitáros demót. Azt megtanulták, kidolgozták kicsit a témákat, így tavasszal a Margaret Island-del egy közös dalunk fog megjelenni meddig várjak rád? címmel.

És a végleges verzióban te is szerepelsz?

Igen, felváltva fogunk énekelni Vikivel.

Egyszer azt nyilatkoztad, hogyha megtehetnéd már CD-n nem is adnál ki albumot, mert nagyon környezetterhelő a gyártása. Ez végülis nem így történt. Ennek ellenére, hogy látod most ezt a témát? Tudniillik egyes vélemények szerint a streaming legalább ugyanolyan káros, ha nem károsabb, mint maga a CD.

Nem tudom. Szerintem már nem is nagyon vannak CD lejátszók, így elég nehéz kiadni egy CD-t.

Tervezed, hogy az idei hatodik album is megjelenik valamilyen formátumban?

Szeretném, persze, de nem tudom, hogy mennyi értelme van.

Adja magát a kérdés, ha már így a formátumokról beszélünk, hogy most reneszánszát éli a vinyl. Ennek következtében nagyon sokan az új albumukat ilyen formában is megjelentetik, vagy például ott a Quimby, akik tavaly a 20 éves Ékszerelmére albumukat adták ki vinylen. Te azt el tudod képzelni, hogy a hiperkarma életműve megjelenik egyszer vinylen?

Hogyne, nagyon szeretném, ha ez egyszer megtörténne. Pite tett is ebbe az irányba lépéseket, viszont egyelőre még nem tudom, hogy hogyan tudnánk ezt megvalósítani.

Eddig minden lemez megjelent CD-n, tehát ezidáig nem volt csak digitális megjelenés. Ezt szeretnéd folytatni a jövőbeli kiadványok esetében is?

Igen, nem szeretném ezt megszakítani.

Ha már a környezetvédelemről is szó esett, ami szintén egy nagyon fontos téma és nagyon sok zenész állást foglal a kérdést illetően, neked van-e valami gondolatod, amit szívesen megosztanál ezzel a témával kapcsolatban vagy van-e bármi, amit teszel ez ügyben?

Nem szemetelek. Ha például nincs a közelben kuka, akkor addig megyek a csikkel, amíg nem találok egyet. A szelektív hulladékgyűjtésben viszont nem járok éppen az élen, de megbecsülöm azokat, akik igen.

Visszatérve azokra az előadókra, akik úgymond megváltoztak az évek folyamán, ők azt mondták, hogy számukra lerövidült az az idő, amit egy-egy dal megszületésével töltenek. Tehát sokkal több dal és lemez született, amióta teljesen józan és tiszta életet élnek. Hogyha megnézzük a hiperkarma lemezeknek az eloszlását, vagyis hogy időben hogy jelentek meg, az is egy kicsit ezt mutatja, hiszen eléggé felgyorsultak így 2014-től 2019-ig.

Igen, megjelent három lemezünk is, bár a konyharegény inkább az elmúlt tíz évnek a végterméke. Emlékszem arra, amikor a délibábhoz az első számot írtam, az Elmondanám című dalt, ami nagyjából arról szól, hogy körbenéztem a világban, hiszen akkor már tíz éve nem írtam semmit és nem tudtam, hogy hogyan álljak neki, és közben láttam, hogy a többi zenekarban mindenki a legjobb formáját hozza.

Említetted, hogy idén akár még új anyag is születhet. Így mindent összevetve tehát kimondható, hogy nálad is pozitív hatással van a kreativitásodra a gyógyulásod?

Hogyne, nagyon sokat segített rajtam, hogy józanabb a gondolkodásom. Ez az ámokfutás nem fordul elő többet, egy örök életre szóló lecke volt számomra.

Azonban sokan, amikor benne vannak azt gondolják, hogy pont a tudatmódosított állapot segíti a kreatív alkotást. Te is ezt érezted akkoriban, hogy csak úgy tudtál dalt írni?

Igen, akkor úgy éreztem, hogy segít, mert elhallgattatta a fejemben azokat a hangokat, amik zavartak dalírás közben, amik nem odavalók voltak. Nagyon jó élmény volt, hogy azok a hangok elhallgattak annak idején. Annyira jó, hogy utána folyton azt az élményt kerestem.

Az, hogy ezt a történetet ennyire nyíltan vállalod, hiszen még a könyvből sem maradt ki, szándékos? Egyfajta missziód, hogy másokat esetleg inspirálj azzal, hogy milyen veszélyes játék ez?

Igen, szeretném, hogyha értelmet nyerne az önpusztításom, és ez úgy sikerülhet, ha az utánam következő generációnak adok egy kis támpontot arra nézve, hogy mire számíthatnak. Nyilván így is lesznek, akik a saját kárukon akarnak tanulni, de talán lesznek néhányan, akik az én példám miatt nem mennek bele.

Tehát akkor ez egy tudatos döntés volt? Az, hogy ilyen nyíltan tudunk erről beszélni egy interjú keretében, hogy hátha ez valakit megváltoztat vagy segít neki.

Igen, mondjuk, ha valaki éppen benne van és ezt olvassa, akkor látja azt, hogy van kiút.

Hogyan szeretnéd összegezni egyébként ezt a kerek évfordulót?

Húsz év hosszú idő és nekem – mivel tíz év kiesett belőle – igazából csak tíz évnek tűnik. Olyan, mintha csak tegnap lett volna, hogy az első lemezt elkezdtem felvenni. Összességében egyáltalán nem bánok semmit, talán csak azt a tíz évet rövidíthettem volna le négy-öt évre. Viszont nem is kétséges, hogy keresztül kellett mennem ezeken a dolgokon.

Lesz egyébként turné ebben az évben, vagy csak az Aréna koncert?

Az Aréna koncert után egy tíz állomásos születésnapi tavaszi turnéra indulunk vidéki nagyvárosokba, és ugyanezt fogjuk folytatni ősszel is, csak más városokban. A nyarat pedig megtoljuk a fesztiválokon.

Tehát ez egy aktív koncertezős év lesz, ami az Arénával indul?

Igen.

A 25. évnél nagyon sok előadó szokott kiadni Best of-ot vagy valami még nagyobb értékelést. El tudod képzelni, hogy egyszer a hiperkarmának is lesz egy ilyen lemeze?

El tudom képzelni, igen. Pont valamelyik nap gondolkodtam rajta, hogy lehetséges, hogy ez a válogatáslemez egyben egy remixlemez is lesz, amelyen újraértelmezésre kerülnek a dalaink.

Klasszikus remix értelemben vagy úgy, hogy feldolgozzák mások?

Nem, szerintem mi dolgoznánk fel saját magunkat.

Attól kezdve a Spotifyon:

A hiperkarma 20 Facebook eseménye ITT érhető el.

Interjú: Reszegi László
Interjúfotók és szerkesztés: Diószegi Nikoletta