Nógrád megyétől Kaliforniáig – A The Silver Shine sztori

Van egy magyar zenekar, akik több, mint 30 országban léptek már fel és ezek között volt már Brazília, Amerika és persze egész Európát behálózták már a 15 év alatt. Ők a The Silver Shine, akik idén ünneplik 15 éves jubileumukat, amit kellőképpen fognak ünnepelni Budapesten. A zenekar frontemberével beszélgettünk, hogy milyen is Gretsch endorser-nek lenni és milyen egy kis nógrádi településről (Szurdokpüspöki) elindulni olyan embereknek zenélni, akik talán akkor tudták meg, hogy létezik Magyarország, amikor Ati Edge kiállt eléjük a színpadra. Las Vegasi tető lakosztálytól az Ukrán kollégiumig, amerikai fesztiváloktól az európai klubokig bejártak már mindent. Most itthon csapnak egy szülinapi ramazurit. Ati EDGE,a The Silver Shine énekese, gitárosa, zeneszerzője és dalszövegírója szakított egy kis időt a Music Backstage olvasóinak.

– Az első és legfontosabb kérdés, ki, vagy mi inspirált, hogy zenélj?

Egyszerűen szeretek alkotni és fontos számomra, hogy megpróbáljam valamilyen formába önteni azt, ami tombol bennem, vagy éppen kikívánkozik belőlem.

– Amikor 2004-ben megalakult a banda gondoltad volna, hogy egész Európát sőt a tengerentúlt is bejárjátok majd?

A legmerészebb álmaimban sem gondoltam rá, hogy egyszer Nightlinerrel fogjuk körbeturnézni Európát, vagy hogy eljutok majd a zenekarommal Amerikába… azt meg végképp nem gondoltam, hogy 3 nagy turnét is sikerül majd Amerikában lenyomni. Azt tudtam, hogyha valamit elkezdek, akkor azt nemcsak félgőzzel akarom csinálni, hanem teljes erőbedobással és olyan célokat tűztem ki magam elé, amelyekért sokat kellett küzdeni, dolgozni. Ez visze előre azóta is.

 

– Hogyan indult a nemzetközi karrierje a bandának?

Ha jól emlékszek az első kislemezünk 2005 nyarán jelent meg és utána jött az első külföldi felkérés Bécsbe, az Aréna nagyszínpadára. A Mad Sin elé hívtak minket előzenekarnak és nagyon örültünk, hogy az egyik kedvenc bandák elé mehetttünk játszani. Természetesen mindannyian meg voltunk illetődve. Ahogy megjelent a kislemez, majd az első nagylemezünk a Crazy Love Recordsnál, úgy kezdtek jönni a külföldi meghívások.

– Ati EDGE, mint magánember mivel tölti a szabadidejét? Ha egyáltalán van a turnézás mellett. Milyen lemezt raksz be a lejátszóba ha zenét hallgatsz?

Sajnos annyit azért nem turnézunk mostanában, hogy ne legyen szabadidőm 🙂 Szeretek koncertekre járni, akkor is, ha nem mi játszunk, szeretem a jó filmeket, sorozatokat…. szeretem a vintage 50-es, 60-as gitárokat. Sokat böngészem a netet, hátha rábukkanok valami jó kis vintage Gretsch gitárra, ami annyit volt használva, hogy mások már lehet kidobnák… én meg nagy örömöt lelek abban, ha egy ilyen hangszert meg tudok menteni és újra életet tudok bele lehelni. Mostanában sokat hallgatok régi 50-es blues, rhythm and blues zenéket, lazább punk bandák lemezeit és természetesen sok old stlye rockabillyt. Az elmúlt napokban pédául ezek a bandák lemezei pörögtek a lejátszón: Howlin’ Wolf, Social Distortion, Delta Bombers, Motorhead, Tom Waits, Desperados, Reno Divorce, stb.

– Fesztivál és koncert szervezéssel is foglalkozol, mesélnél erről bővebben? Milyen fesztivál?

Tavaly kezdtem bele a szervezésbe. Évekig csak a saját bandákat szerveztem, aztán rájöttem, hogy rengeteg jó haverom van, akik zenekaraival játszottunk a tengerentúlon, de még nem turnéztak Európában. Így kezdtem el a Burning Dice Bookingot. 2020 júniusában jön majd egy nagyon jó rock and roll banda New Yorkból, a Screamin’ Rebel Angels, akiknek egy 2 hetes turnét szervezek. Június végén jön Coloradoból a Hillbilly Hellcats, akik kb egy hónapig lesznek majd Európában és még jön másik 2 banda is ősszel, de még velük egyeztetés folyik. Fesztivál szervezéssel konkrétan nem foglalkozok, mert az túl nagy falat lenne még nekem. Egy jóbarátomnak segítek a külföldi zenekarok szervezésében egy nagyon jó autós találkozóra Romhányba, ez a Pick Up Drive Amerikai Autós Találkozó és Rockabilly Fesztivál. Idén 3 külföldi bandát hoztunk, jövőre 4 van tervben egyelőre, de a visszajelzésekből kiindulva nagyon feltettük idén a lécet. Teljes mértékben azon vagyunk, hogy ez a tendencia megmaradjon a jövőben is:)

– Idén 15 éves a zenekar, készültök valami nagy durranással?

Természetesen megünnepeljük 🙂 December 13-án a Dürer kertben lesz a buli, ahol több régi zenekartag is feljön majd a színpadra és eljátszunk néhány dalt velük az első lemezeinkről. Jóbarátaink a hazai teddy boy rock and roll banda, a Duckers és a fiatal rockabilly arcokból álló King Cat Rhythm fűti majd előttünk a hangulatot. Jó kis családias buli lesz, ahol szinte mindenki ismerni fogja egymást.

– Számodra mit jelent a zenélés? A rock and roll?

Ez nagyon jó kérdés…. hahahaha Még sohasem gondolkoztam rajta.  A zenélés számomra önmegvalósítás. A rock and roll pedig egyértelműen a “minőségi” bulizást jelenti, ami nem csak zene, hanem egy életforma.

– A színpadon mire gondolsz amikor felmész az első dalt eljátszani és meglátod a közönséget?

Mindig örömmel tölt el, ha színpadra állok és hálás vagyok érte, hogy azt csinálhatom, amit szeretek. Nagyon meghat, amikor ránézek az arcokra és látom, hogy elmosolyodnak és élvezik a koncertet. Ez leírhatatlan érzés és nagyon sok energiát ad.

– Van még lázadó ereje a mai zenének? A szubkultúrák teljesen eltűntek, a zene, mint tükör a hatalomnak vagy a rendszernek már nem talál úgy célba, mint régen.

Ez megint egy nagyon jó kérdés. Természetesen időről-időre tűnnek fel zenekarok, előadók, akik rövid időre felkorbácsolják a kedélyeket és görbe tükröt tartanak a rendszer, hatalom elé, de sajnos nem ez a jellemző. Underground szinten mindig is voltak és lesznek is ilyen bandák, de a mainstreambe csak ritkán kerülnek be. Ott van például a Rise Against, akik folyamatosan tartják a görbe tükröt a rendszer előtt, vagy éppen Gogol Bordello “Immigraniada” dala, de akár pop zenében is lehet találni nagyon kemény rendszerkritikákat. Madonna “American Life” klipjének első verzióját szépen le is tiltották a háborúellenes üzenete miatt.

– Mire vagy a legbüszkébb?

Nagyon büszke vagyok rá, hogy azt csinálhatom, amit szeretek. Az elért dolgok közül talán az amerikai GRETSCH gitárgyártó cég megkeresésére. 2013-ban, a második komolyabb amerikai turnénk előtt hívott fel a cég egyik főnöke, hogy ismeri a munkásságomat és szeretné, ha “endorser” lennék náluk. Annak ellenére, hogy én csak szeretek gitározni és nem tartom magam nagy gitárosnak, ez nagyon megtisztelő.

– Ha lenne egy időgéped, Milyen zenész vagy zenekar koncertjére mennél el ha kívánhatnál egyet? 

Uhhhh…. csak egyet nagyon nehéz lenne választani. Nem tudom, hogy Howlin’ Wolf 64-es londoni koncertjére, a Motorhead “Ace of Spades” albumának lemezbemutató koncertjére… esetleg a Social Distortion 92-es CBGB’s-ben tartott koncertjére vagy Tom Waits bármelyik estjére mennék el a 70-es évek végén. Nagy gondban lennék az biztos és tuti, hogy meghekkeltetném valakivel azt az időgépet 🙂

 

Görögh Attila – DeadLens Pictures