„A Nemes” – könyv a Rock’n’ Roll legendás technikusáról

Hazánk zenei értelemben kicsi, véleménynyilvánítás terén viszont nagyhatalom. Mindenki, mindent jobban tud a másiknál, legyen az foci, politika, magánélet vagy akár zene. Abban nagyjából egyetérthetünk, hogy a zene az művészet és kell, e nélkül sivár lenne az élete az embernek. Vannak jobb, rosszabb zenekarok, előadók különböző stílusban, akik fürdenek a rivaldafényben és vannak jobb, rosszabb háttéremberek, akik nem, de ”megcsinálják” magát a produkciót, sőt, sokszor tőlük függ minden. Őket nevezzük technikusoknak, szakzsargonban road-oknak. Ők azok, akik cipelik, odaszállítják a felszerelést, összerakják, majd belövik, megszólaltatják a cájgot, a zsűri (hallgató, koncertlátogató) meg remélhetőleg élvezi is a végső mutatványt.

Nemes László is ilyen, csak Ő minden hozzáértő szerint a roadok roadja, a leg-leg-leg, az egyik legrégebbi hazai entitás még a beatkorszak elejéről. Itthon nincs olyan zenész, technikus, aki ne ismerné a legendás „Bácsit- Fatert – Lacibát – Öreget”, akit a szakma pár éve Fonogram Életmű Díjjal tüntetett ki. Magyar nyelvű zenekaros könyv még csak-csak akad a mélyebben szántó rajongó kezébe, de un.road könyv aligha. Az elmúlt 60 évben, mióta beszélhetünk Magyarországon egyáltalán pop-rockzenéről összesen három ilyen kötet született (Stage Pass, A Rock napszámosai és a Deja-vu méter), ebből az első kettő még a rendszerváltás előtt.

Most Dr. Bálint Csaba, a Rockmúzeum elnöke, aki ugyan nem használja a doktor jelzőt, mert rocker, viszont napi kapcsolatban van hobbyja-munkája kapcsán „A Nemessel”, kisebb szakmai nyomásra írt egy remek életrajzi interjúkötetet róla. Egyszerű halandó kérdezhetné, hogy miért? Nos, ennek több oka is van. Egyrészt tanítani kéne zeneiskolákban a hátteret is, miként áll össze egy produkció, jól jön ehhez egy friss irodalom, másrészt Lacibá’ nem mai bútordarab még abból az analóg időkből, amikor muszájból működött a „do it yourself”mozgalom, mert nem lehetett kapni szinte semmit itthon. Cucc meg kellett, ugye. A hazai első maszek stúdió megalkotója, a „Moogpálca” kitalálója, a magyar hangmérnökök atyja, stb… A mai digitális y generáció számára egyszerűbb úgy fogalmaznom, hogy Ő az igazi MacGyver, de térjünk rá a könyvre!

A borító és a cím egyszerű, lényegre törő, és mondhatnám tökéletes. Magát a legendát ábrázolja úgy, ahogy általában láthatja az átlagember hangosítás közben, kalapban, bagófüstben burkolódzva, borostásan. A szerző erős előszóval, ha úgy tetszik, ajánlóval indít, majd bő kétszáz oldalban, interjú formájában szépen végigmegy Nemes László rock and roll életén, munkásságán rendkívül érdekfeszítő, kissé cizellált, abszolút olvasmányos stílusban, jó pár kuriózumnak számító rocktörténelmi fotóval megspékelve. Kapunk némi szórakoztató bulvárt is hozzá jó értelemben, mert az olvasó szenzációra éhes. Aki élt a 70-80-as években, azt mindenképp megcsapja olvasás közben a nosztalgia szele is legalább annyira, mint „Rozogát” és Frenreisz Károlyt az áram, vagy beleszagolhat a színpadi szárazjég nyújtotta fenyőillatú penetráns füstjébe. Megszólalnak egykori és mostani kollégák, máig aktív zenekarvezetők Fenyőtől-Feróig, vagy még azon is túl, de csak dicsérő szavakat, vagy legendás sztorikat mondanak az „Öreg”-ről, és nem azért mert így píszí. Tekintélyét szakmai maximalista terrorizmusával és piszok szabadszájú, mondhatnám „kicsit”nehéz természetével vívta ki elismerésként mindenhol. Első a zenekar érdeke! Erről is szól a fáma. Olyan szintű hiányt pótol ez a könyv, pedig csak nagyvonalakban száguldunk végig a rocktörténelmi 50 éven, amit oktatni, vagy uram bocsá’, kötelezővé kéne tenni a zenei képzéseknél. Szakmázunk kicsit, de csak módjával, épp annyira, ahogy egy külsős elvárhatja. Ami ma már természetes, hogy megrendel az ember valamit, azt hipp-hopp itt is van, anno nem így volt! Kicsit bepillanthatunk a színpad mögé, miként született meg a vasfüggönyön innen nyugati mintára, de keleti furnérból, néha rekvirált anyagból a felszerelés, hogyan kellett okoskodni a valutakerettel, olcsósítani, vagy tartóssá tenni a saját készítésű eszközeinket, mert nem volt internet és bolt hozzá, hogy újat vegyél, pótold vagy megvedd egyáltalán.

A kevésbé szószátyár „Lacibá” Bálint Csaba remek kérdéseinek és személyének köszönhetően szépen mesél a hazai zenekarokról, mint egy élő zenei almanach, fellebbentve saját és mások hibáit, zsenialitását, így az olvasó úgy érzi, mintha neki mondaná el egy korty whiskey és rengeteg bagófüst mellett a nagy sztorit, az életét. A sok jó szó mellett azért akad hiányosság is, ez amolyan szőrszálhasogatás, lehetne vastagabb is a kötet, és kár volt kicsit cizellálni a „Fater” nyomdafestéket pirító szófordulatait.

Egy szó, mint száz, Nemesről most egy olyan hiánypótló könyv született, aminek már rég meg kellett volna íródnia. December 12-én 15 órától az angyalföldi RAM Colosseumban található MagyaRock Hírességek Csarnokában, a megjelenés napján nyilvános esemény, könyvbemutató lesz a Nemzetközi Sound Check Day alkalmából, ahol a kötet megvásárolható két doboz cigi áráért. Bónuszként magát a Rockmúzeumot is meg lehet tekinteni olyan „arcok” társaságában, akik mindent láttak, tudnak a hazai elmúlt 60 év zenei történelméről, mert Ők írták nagyrészt. Higyjétek el, megéri eljönni!

 

Fotók: Internet/archívum

-Juhász Péter-