Puskás Öcsi és a zene. 13 éve ment el a legenda.

Kevés hazai sportolóról írnak zenei oldalakon, főleg nem focistáról. De talán Puskás neve minden Magyar weboldalon csillogva ékeskedhet.

Kétség nem férhet hozzá, hogy ha megkérdezünk egy külföldit, akkor Magyarországról az első ami eszébe jut, az Puskás Öcsi. A XX. század egyik legjobb labdarúgója, aki 85 válogatott mérkőzésén 84 gólt szerzett. A Budapest Honvéd csapatában 1942  és 1956 között 349 mérkőzésen húzhatta magára a 10-es mezt, amiben 358 gólt szerzett. A Honvéd a 10-es mezszámot visszavonultatta Öcsi előtt tisztelegve, soha senki nem játszhat ebben a mezszámban többé. Az 1956-os forradalom kitörésekor a Honvéd egy Európa Kupa-mérkőzésen vendégszerepelt Spanyolországban, ahol 2:3-ra kikapott az Athletic Bilbaótól. Ezután a bizonytalan hazai állapotok miatt a csapat úgy döntött, hogy vár a visszatéréssel, és a decemberi brüsszeli visszavágó után elutazott a hazai vezetés által nem engedélyezett dél-amerikai turnéra. A januári visszatérés idejére a szovjet hadsereg már leverte a forradalmat, Puskás és a csapat néhány másik tagja pedig úgy döntött, hogy Bécsben marad, elkerülendő az országra váró megtorlást. Az Aranycsapat ezzel véglegesen feloszlott. Spanyolországban a Real Madrid csapatához ment 1958-ban, amikor Östreicher Emil sportigazgatóként dolgozott a Real Madrid elnöke, Santiago Bernabéu mellett, és hiába volt harminc évesen súlyfeleslege, tiszteleték annyira, hogy ott is megkapta a 10-es mezt. Összesen 372 meccset játszott végig és 324 gólt ragasztott az ellenfelek kapujába. Amikor a portugál Figo 2000-ben a Realhoz került, csak annyit mondott neki az elnök, úgy viselje ezt a mezt, hogy előtte Puskásé volt.

Kedvenc történetem a két legnagyobb sportolónkról, mint egy Rejtő Jenő könyv főhősei lennének.  Amikor Görbe (Papp Laci) és Higany (Puskás Öcsi) Madridban találkoztak 1963-ban. Na ez az igazi szív és az igazi sport.  Utána tuti elmentek fröccsözni. Vagy már a mérkőzés előtt is. Milyen volt két világklasszis Magyar sportoló? Egy rövid történet talán megmutatja, hogy milyen is az, amikor a hírnév nem szédíti meg az elmét.
Papp László háromszoros ökölvívó olimpiai bajnokunk, 1963 decemberében Madridban lépett szorítóba hivatásos mérkőzés keretében a spanyol Folledo ellen. A tét a középsúlyú Európa-bajnoki cím volt. A hatalmas csarnok zsúfolásig megtelt. Laci kissé szorongva nézett a mérkőzés elé. Nem az ellenfél izgatta, hanem a győzelemre áhítozó, heves vérmérsékletű, 15 ezer főnyi hazai közönség várható hangorkánja. Zúgott is a harsány biztatás a spanyolok kedvence felé. Egyszer azonban váratlanul felharsant a lelátó egyik szögletében a harsány „Hajrá, Papp!” kiáltás is. És míg Folledo hívei olykor szünetet is tartottak, Papp szurkolói megállás nélkül a mérkőzés végéig lankadatlanul biztatták a magyar fiút. Laci önbizalmát láthatóan növelte a váratlan buzdítás. Fölénye egyre fokozódott. Végül biztos győzelemmel harcolta ki az Európa-bajnok büszke címet. Az első gratuláló Puskás Öcsi volt, aki a szorító közvetlen közelében szurkolta végig a mérkőzést.

 – Nem értelek, „Öcsi”! – jegyezte meg Papp. – Te amiatt panaszkodsz, hogy alig hallasz Spanyolországban magyar szót. És íme: ma este több száz magyar buzdított itt engem.

 – Tévedsz, „Görbe”! (ez Papp kedvenc beceneve) – magyarázott Puskás. – Rajtunk kívül egyetlen magyar sincs itt. Kubala és én fogadtuk fel ezeket az embereket itt. Kasztíliai munkanélküliek. Megvettük nekik a jegyet és órabért fizettünk, hogy téged biztassanak. Becsülettel rászolgáltak a fizetésre.

 (Kubala László 1951-1961 között volt az Fc Barcelona játékosa, aki 329 mérkőzésen 256 gólt szerzett és szobra van a Camp Nou stadionban)

Na ilyen volt a hőskorban két világklasszis Magyar sportoló. Azt viszont kevesen tudják, hogy Puskásnak a spanyolországi évei alatt lemeze is megjelent, ami kedvenc magyar nótáit tartalmazta és ezeket ő maga énekelte fel. Természetesen a magyar sírva vigad, ezért ezen a lemezen is inkább kesergők vannak, de felértékelődik, hogy ezeket maga a Száguldó Őrnagy énekli. Akinek érdemeit és személyes varázsát estig lehetne sorolni, aki szívén viselte a magyarok sorsát, aki maga volt a pesti csibész és a világsztár futballista egyben.
Emlékezzünk Puskás Öcsire, aki november 17-én, 13 éve ment el az égi futballpályára, hogy két csel után lealázza a mennyei válogatottat.

“…Én imádtam a futballt! Imádtam a családomat és mindig a futballpályán jártam, engem több más nem érdekelt. Az én kabalám mindig a labda volt. Akkor éreztem magam biztosnak, amikor a labda nálam volt, vagy ha a labdába belerúghattam…”

Görögh Attila – DeadLens Pictures