MA 50 ÉVE JELENT MEG A THE BEATLES REVOLVER CÍMŰ ALBUMA

Sokak a zenetörténelem legfontosabb lemezének tartják, mások szerint ez már a kínlódás kezdete volt. A Fab Four 1965 decemberében jelentette meg a Rubber Soul című nagylemezüket, amellyel kétség kívül olyan magasra emelték a dalszerzés és úgy eleve a popzene és a gitárzene színvonalát, hogy az már destruktív hatással volt a pályatársakra. Sok zenekart már nem tudott tovább inspirálni a The Beatles, ugyanis dalaik egyedisége, különlegessége és modernitása olyan messzire mutatott, hogy feladni kényszerültek többen. Olyan ez, mint amikor tornaórán valaki magasugrásban annyira jó, hogy az embernek már ugrani sincs kedve. Velem így volt a ’90-es években…

Pop Matters-t idézve: „a popzene története legnagyszerűbb zenekarának tagjai egyszerre jutottak művészi teljesítményük csúcsára”. Az Ink Blot magazin tovább ment: „a nyugati könnyűzene tetőpontja”. Akármit is gondolunk a fenti kijelentésekről, az biztos, hogy a lemez egyértelmű fordulópont volt a zenekar életében. Már a Rubber Soul is hozta a komolyabb, elgondolkodtatóbb dalokat, viszont zeneileg megmaradt az ismert formulák menten. A Revolver viszont továbblépett: az EMI mérnökei kifejlesztették az automatikus double track technikát, a zenészek visszafelé játszottak le szalagokat, elkezdtek tape loop technikával is foglalkozni, vagyis csupa olyan módszerrel, ami vagy teljesen szokatlan volt vagy akár eddig teljesen ismeretlen.

Ez azonban önmagában kevés lett volna. A Revolver ereje abban van, hogy pont akkor készült, amikor a zenészek még kreativitásuk csúcsán voltak, bizonyítani akartak és épp ez időben kezdtek el foglalkozni szintetikus drogok használatával. Állítólag Paul McCartney volt az egyetlen, aki a fűnél megállt, John Lennon, George Harrison, de még a Ringo Starr is őrült LSD-trip alatt voltak a dalok megírásakor és azok rögzítésekor. Mindehhez hozzátársult az aktuális botrány, ami nyilván Lennon munkája volt: egy interjúban kinyilvánította, hogy a The Beatles népszerűbb, mint Jézus. A keresztény rajongók azonnal elhatárolódtak a zenekartól, lemezek sorozatos felgyújtása és általános rádiós / TV-s bojkott vette kezdetét több amerikai államban és a világ más országaiban is. Ez egyrészt kellemetlen, másrészt őrületesen nagy figyelmet biztosított egy olyan zenekar számára, akikre az év minden napján kivételes rivaldafény jutott.

A zenekar 1966-ban

A lemez tehát ilyen körülmények között jött létre, de külön érdekesség, hogy mennyi címverzió volt, mire sikerült közös nevezőre jutniuk. Az alap ötlet az Abracadabra volt, ám épp akkoriban jelent meg egy zenekarnak ilyen címmel lemeze. Aztán Lennon előrukkolt a Four Sides of the Eternal Triangle címmel, Starr pedig az After Geography-val (ami egy poén lett volna a The Rolling Stones pár hónappal korábban megjelent Aftermath című albumára utalva). Felmerült még a Magic Circles, a Beatles on Safari és Pendulum, de végül a Revolver nyert. Ez ismét egy szójáték, egyszerre utal a fegyverre, valamint a revolve ige forgást jelent, amit a lemez csinál.

A borítót a német Klaus Voormann tervezte, akit még a hamburgi években ismert meg a zenekar és nagyon szoros barátságot kötöttek. Voormann egyszerre volt grafikus és zenész, basszusgitárjátéka hallható nagyon sok Beatle-tag szólólemezén, legismertebb példa pedig mindenképp a Plastic Ono Band első élő fellépése, amelyet Torontóban adtak 1969-ben (Lennon, Ono, Eric Clapton, Voormann és Alan White). A kollázs alapja egy fotó, amire további fényképek és rajzok kerültek, a végeredmény pedig a zenéhez illően modern és előremutató lett. A Rubber Soul után erre a borítóra sem került fel a zenekar neve, csupán a cím, valamint Voormann neve George Harrison hajában.

A Revolver borítója

A Revolver 1966. augusztus 5-én jelent meg az Egyesült Királyságban, majd három nappal később az Egyesült Államokban. Ez volt az utolsó The Beatles-nagylemez, amely eltérő dallistával jelent meg a két országban. Az azóta számtalan újrakiadást megélt album eredeti dalsorrendjének a brit kiadáson található tekinthető, így ez számít az igazi Revolver-nek.

Voorman Grammy-díjat is nyert a borítóval

George Harrison a Rubber Soul és Revolver lemezeket egy spirituális dupla lemeznek tekintette, ugyanis kevés idő telt el közöttük és hasonló gondolatok mentén készültek. Mások inkább úgy látják, hogy a Rubber Soul volt a korai stílusból való kilépés első jele, de a nagy áttörés, az átalakulás meghozója a Revolver volt. Nicholas Schaffner amerikai újságíró (1953-1991) szerint a Revolver ahhoz hasonlítható, mint amikor az Óz, a csodák csodája című 1939-es filmben a főszereplő Dorothy az álomvilágba kerül a fekete-fehérről színesre vált a kép.

A lemez előremutatása, egyedi hangzásvilága mai napig nem kopott el, szinte hihetetlen a tény, hogy 50 éve jelent meg. Ha szeretnénk elképzelni, hogy mit jelenthetett mindez akkoriban, érdemes megnézni a Mad Men című HBO-sorozat Lady Lazarus című epizódját (s05e08), amely végén Megan, a feltörekvő színésznő amiatt veszekszik párjával, a reklámszakma csúcsemberével (Don Draper), hogy nem érti és nem ismeri a mai fiatalokat, így nem fogja tudni megszólítani őket. Majd a kezébe adja a frissen megjelent Revolver LP-t és arra kéri, hogy az utolsó dallal kezdje annak meghallgatását. A reakció a következő volt:

Az egész lemez elképesztő sodrása után valóban a Tomorrow Never Knows a leginkább pszichedelikus, kísérletező és túlvilági. Lennon LSD-hatású dala végképp kortalan, lenyűgöző és segít megérteni, hogy miért állítják azt milliók, hogy a Beatles volt minden idők leginnovatívabb zenei produkciója.

Végezetül íme az album 2009-ben remaszterizált változata: