“NAGYON FIGYELEK, HOGY NE LEGYÜNK LOTTYADT BÁCSIK”- GANXSTA ZOLEE INTERJÚ

Ganxsta Zolee és zenekara teljes mértékben elmondható, hogy második reneszánszát éli. Teltházas koncertek, Zoli mögött energikus új csapat, és természetesen a frontember lendülete is ezer százalékos. Ennyi év után ráadásul még mindig tud izgalmas dolgokat mesélni, és legalább megfejthettük a mai zenészek miért is nem annyira bevállalósak mint mondjuk akkor és most a Kartel.

  • Amikor annak idején a Sex Action után – mindenki nagy meglepetésére – rapzenekart alapítottál, magyar vagy külföldi példa volt előtted?

Nyilvánvalóan külföldi, Magyarországon nem volt arra példa, amit mi akartunk csinálni. Gangster rapeket, hardcore rapeket hallgattunk, ilyen nem volt itthon. Volt már rap, de az inkább popzenébe hajlott.

  • Mint például Fenyő Miklós.

Fenyő Miki olyan messze volt a raptől, mint anyukám a rögbitől. Anyukám jobban tudja, mi az a tolongás, mint Fenyő Miki azt, hogy mi az a rap. Az Animal Cannibals már jobban működött, de ők is inkább jópofa popzenét képviseltek, a Geszti Petiről nem is beszélve. Mi elhatároztuk, hogy csinálunk egy olyan rapzenekart, mint amilyeneket hallgattunk akkoriban: Ice Cube, Ice-T, Cypress Hill, House of Pain – ezek voltak a kedvenceink. Először Szasza összehozott engem Pierrot-val. Kezdetben nagyon szkeptikusan álltam az egész ügyhöz, de aztán rájöttem, hogy igaza van Szaszának, és Pierrot tényleg jó ebben is. Megmutattam neki ezeket a zenéket, a szövegeimet, és elkezdtük.

  • Nagy merészség volt ezt akkor meglépni? Előtte a Dance, majd a Sex Action is jól működött, és mindezek után te a bizonytalant választottad. Persze utólag már tudjuk, hogy az élet téged igazolt.

Mindig is szerettem kísérletezgetni, egy idő után megunom a játékomat, és akkor kell egy új játék. Miután már nagyon sokáig voltunk dirty rock and rollerek, kitaláltuk, hogy váltsunk és legyünk fekák Brooklynból vagy Los Angelesből, és elindultunk ezen az úton. Az idő végül igazolt minket, de először nehéz volt elfogadtatni, hiszen ez egy olyan dolog volt, amire nem számított itthon senki. Pierrot elkezdett házalni a zenénkkel, és az azóta már megszűnt Sony Music-on kívül minden kiadó vagy azt mondta, hogy ez nagyon erős, vagy pedig azt, hogy jópofa, csak a csúnya szavakat ki kellene venni – tehát mindent ki kellett volna venni. Emlegették, hogy dallamos refrén kellene – ettől a hideg rázott és piros kiütésekkel lett tele a testem. Mi nem akartunk változtatni semmin. Végül a Sony Music-nál a Szűts Laci – aki most már a MAHASZ-nak elnöke – azt mondta, hogy „gyerekek, ez így jó, ahogy van, én ezt kiadom”.

  • Ha lehet hinni a városi legendáknak, a backstage-ben meg a szállodákban, sok minden történt azokban az időkben. Vajon a mai zenekarokban is megvan az a „menőség”, ami annak idején bennetek megvolt?

Én úgy érzem, hogy kicsit elfogyott. Most nem menő keménynek lenni, hemperegni, most nem ez a menő. Most az a menő, hogy bénák vagyunk, tök béna a hajam van, halál nyomi vagyok, nem csajozok, nem bulizok a koncert után, hanem hazamegyek – most állítólag ez megy. Én akkor most nagyon nem vagyok menő, de nem is akarok az lenni.

  • Ugyanezt mondta Nikki Sixx is, hogy azért ’84-ben, amiket megcsináltak…

Az zsigerből jött, ösztönből.

  • És ki is tudták fizetni, az is fontos szempont.

Hát mi nem.

  • Ezzel ma már nem lehet eladni egy zenekart.

Akkor sem ez volt a cél. Az a vicc, hogy nálunk semmi sem médiahúzás. Mindig ezt hiszik, még mostanában is, amikor történik valami rendkívüli, hogy mekkora PR fogás, holott nem, csak tényleg így jött ki: ha én bunyóba keveredek, akkor tényleg bunyóba keveredek, ha bepiálunk és szétverünk egy szállodát, akkor így van. És a mai napig ez megy, 50 éves fejjel is ezt csináljuk. Lehet, hogy tényleg nem menő, de ez van. Sajnos minket így hagyott meg a jóisten gyereknek.

  • A te példád is azt igazolja, hogy ez jól működik. Nem feltétlenül a balhékra kell gondolni, de a zenekar népszerű és sikeres. Manapság a fiatal zenekarok azonban más utat választanak, nem a te példádat, a ti példátokat követik.

De ez nem is baj. Ettől függetlenül rengeteg tisztelőnk van a fiatal srácok között, rengeteg barátunk van a fiatal zenekarok között annak ellenére, hogy ők mindezt máshogy érzik. Most divatosabb a popzene, nem annyira megy a hardcore, nem is nagyon hallani fiatal hardcore zenekarról. De van példa olyan fiatal előadókra is, akik ugyanazt az utat járják, mint mi.  Lehet ezt az utat járni, csak nem biztos, hogy most ez a kifizetődő, mi sem azért tettük, mert annyira jó üzletemberek voltunk, és tudtuk, hogy ezzel be fogunk futni. Ha annyira jó üzletemberek lettünk volna, akkor ma lenne legalább egy forintom, de mindent elszórtam, és most is mindent elszórok. De ez a király ebben az egészben.

  • Jelenleg a zenekarodban is az átlagéletkor fele a te éveid számának.

Igen, de ők a helyes utat járják. Ők olyan fiatalok, mint amilyenek mi voltunk. Abszolút beleillenek a képbe. A basszusgitáros, Kovács Dávid meg a dobos, Geröly Matyi 21 és 24 évesek, Takács Vili, aki a Hollywood Rose-ból jött át, már a 30-as évei közepét tapossa, ő is fiatalabb, mint mi. De olyan egységet alkotunk, hogy abszolút nem érződik, hogy a fiaim lehetnének. Haverok vagyunk, úgy is beszélünk egymással, úgy is viselkedünk, és olyan a hangulat a buszban. Szerintem most nagyon jól működik a dolog, nagyon jól össze van rakva a zenekar.

  • Nemrég szép kerek számhoz érkeztél, betöltötted az ötvenet. Huszonévesen, amikor elkezdted a zenei pályád, gondolkodtál azon, hogy ennyi évesen mi leszel, hogy fogsz kinézni vagy egyáltalán zenélni fogsz-e? Ha belegondolsz, amikor te 22 éves voltál, akkor Aradszky Laci bácsi volt 50.

Remélem, nem olyan vagyok, mint akkor Laci bácsi, nem is úgy viselkedek, meg nem is úgy akarok kinézni. Arra nagyon figyelek, hogy ne legyünk lottyadt bácsik, inkább lejárok egy héten ötször edzeni. Hétvégén szétvágom magam ugyanúgy, de aztán hétfőn megint irány az edzőterem, nehogy eltunyuljunk, mert az gagyi. Szerintem az nem menő, ha lottyadt testtel üldögélünk és kemények akarunk lenni, de közben puhák vagyunk.

  • Készülnek-e mostanában új dalok?

Mindig írunk új dalokat, de most éppen egy másik óriási dologra is készülünk: júniusban szeretnénk csinálni egy Torrente-napot, mivel nagyon nagy Torrente-rajongó az egész zenekar, ráadásul én megszállott Atletico Madrid-szurkoló is vagyok.

  • Nemrég találkoztál is vele.

Igen, innen jött az ötlet. Attilával – aki a menedzserünk, sofőrünk, apukánk, mindenesünk – találtuk ki, hogy kellene egy Torrente-nap, és mivel Csuja Imrével is nagyon jóban vagyunk, ő is meg lesz mozgatva ez ügyben, és az eredeti figurát, a Santiago Segurát is meg akarjuk szerezni. Az egészet felhúzzuk egy dalra, írunk neki egy Torrente-himnuszt. Teljesen odavagyok az emberért, a figuráért, a színészért. Szenzációs, ahogy hozza a figurát, és az Atletico Madrid pedig számomra szent, az egyetlen csapat, ami létezik.