A Dropkick Murphys mindenkiből Ír kocsmatölteléket csinált

Fotó: Dávid Zsolt/Barba Negra

A bostoni fogat ismét Budapestre látogatott és másfél órára a teljes Track közönséget Ír kocsmatöltelékké varázsolta. Bostoniak! Budapesten! Ír zenét tolnak! És élvezzük! Mert van abban valami fanyar humor, hogy két nemzet gyerekei egy harmadikat idéznek meg a sör és a punk-rock segítségével. A műsor alig alig változott a 3 évvel ezelőtti, ugyancsak a Trackban megtartott koncerthez képest. Csupán csak annyi, hogy három évvel idősebb lettem és már nem merészkedtem be a legbelebb gócpontba. Akkor ugyanis viharverten jöttem ki belőle. Kedd este is féltem a vihartól, de olyan esőűző mantrát morzsolhatott el a zenekar, hogy talán a főváros minden pontján esett valamennyi eső, csak eme kis területet óvta meg Szent Patrik, Írország védőszentje. Mert bíz Írország volt kedden a Rákóczi-híd budai oldala.

Fotó: Dávid Zsolt/Barba Negra

Tehát bölcsebben és hajlott korúan, valamint alkoholmentes sörrel megjelentem a Trackben és feltoltam az égbe a metálvillát. Sajnos az előzenekarról szokásomhoz híven lemaradtam, pedig a The Interrupters megért volna egy komolyabb figyelmet részemről. Ahogy kérdeztem az emberektől, csúnyán kirúgták a terület falait. A Dropkick ismét a The Boys are back klasszikussal kezdett, amit a közönség több tucat égbe dobott söröspohárral konstatált, hogy na, így kell egy bulit az első percben 1000 fokossá tenni. Al Barr (énekes) mesterien kezeli a tömeget és mesterien tudja a hangulatot irányítani. Ért a tömeg nyelvén és eme tény teszi egy zenekart igazi koncertzenekarrá. Mert nem elég ebben a műfajban, ha virtuóz vagy, sőt, az a kevésbé lényeges. Ami fontos, hogy tudj a közönségeddel kommunikálni és tudd őket a végletekig húzni. Nincs kecmec, dagadó erek a nyakon, teljes testtel átélt rock and roll érzés és sallangmentes előadás.

Fotó: Dávid Zsolt/Barba Negra

A Barba Negra Track  zsúfolásig megtelt, ha még egy embert beengednek, egyet tuti valahol kilöknek. Az első sortól az utolsóig ment az ugrálás és a saját magad által koreografált “táncmozgás”, amitől csak még jobban azt érezted, hogy nincs vidámabb hely jelen pillanatban a földön. Generációk találkoztak egymással, mert lehetett látni 5 éves gyerektől egészen a tapasztalt veteránokig mindenféle korcsoportot, akik együtt énekeltek és üvöltöttek a zenekarral. Kísértetiesen emlékeztetett a hangulat az  Sziget fesztivál egykori Ír színpadához, ahol hajnalig ittuk a Guinness söröket, ami feketén, barna habbal gurult végig torkunkon, hogy a lábunk alatt lévő port még jobban felkorbácsoljuk. Nevük eredetéhez méltón, leitatták a közönséget, hisz a Dropkick Murphys nevet John Murphys orvos detoxikálójáról kapták, ugyanis a doki a Dropkick becenevet viselte. Már csak Mike McColgan a zenekar első énekesének 2003-ban alakult bandájának neve eredete érdekelne. Street Dogs.

Fotó: Dávid Zsolt/Barba Negra
Fotó: Dávid Zsolt/Barba Negra
Fotó: Dávid Zsolt/Barba Negra
Fotó: Dávid Zsolt/Barba Negra
Fotó: Dávid Zsolt/Barba Negra

A Bostoni srácok tökéletesen hozzák a Punk, a Rock and Roll és az Ír egyveleg kötelező elemeit, és a refrének énekelhetőségét. Több, mint 20 éves pályafutásukkal megkerülhetetlen zenekarrá váltak és a Celtic Punk meghatározó formációja lettek. A keddi fellépésük 90 percében nem volt se üresjárat, se szusszanás, se alibizés, se mellébeszélés. Nemes egyszerűséggel kijöttek a színpadra és daráltak, ami a csövön kifért. Kilencven percnyi lendület, padlógáz és sörszagú dalok kergették el az esőfelhőket. Minden nagyobb klasszikus dal terítékre került és a végén belénk vágták a kegyelem döfést egy AC/DC átirattal, a  Dirty Deeds Done Dirt Cheap korai zsengével, amire felhívták a közönség első soraiból a népet és együtt örömtáncoltak a zenekarral. A végig libabőrös karom itt érte el a tetőpontot és csak azt tudtam mondani újdonsült menyasszonyomnak, aki elkísért a hangversenyre, hogy ezekért a pillanatokért érdemes élni. Amikor mindenkit csak egy dolog érdekel, hogy boldogok legyünk. Nem számított se politika, se vallás, se bőrszín, csak a féktelen jókedv. És mit tennék ha ma este újra elmehetnék egy Dropkick Murphys koncertre? Kiakasztanám a gigám és ott állnék ugyan úgy, mint kedden is tettem! Tessék koncertekre járni, mert ez az egy olyan tömegrendezvény létezik, ahol mindenki ugyan azt fújja…

Görögh Attila – DeadLens Pictures