Rock a vérük! – Karthago 40 Életmű koncert az Arénában

Zeneileg a hetvenes évek hazánkban a tánczenéről és beatkorszak robbanásról szólt. Számos nagygenerációs zenész próbálta megtalálni, megalapítani saját stílusát, szupergruppját. Közülük az egyik ilyen, szerencsére máig aktív figura Szigeti Ferenc, aki duplán jubilál idén áprilisban. Egyrészt, mert betölti a 70-et – sok aktív évet még Néki, másrészt az általa létrehozott Karthago Együttes okán, akik idén 40 éve működnek együtt békességben, barátságban. Ez is igen szép, dicséretes dolog, de ami ritkaság számba megy világviszonylatban, azaz, hogy azonos felállásban! Ilyet eddig csak a ZZ Top zenekarnak sikerült elérni.

1979-ben a Beatlesen, Deep Purple-ön „nevelkedett” Szigeti mikor összehozta a populáris-tánczenés Corvinás múltjával az ős-Karthagot Losóval, Fehérrel, nem volt túl könnyű dolga. Zeneileg sokkal többre vágyott  mint az előző zenekarral, viszont számos buktató várta. Itthon hasított a Piramis állami hátszéllel, piszkosul erősödött az Edda, a P.Mobil – Beatrice – HBB fekete báránykái szintén hatalmas tábort tudhattak magukénak a felülről vezérelt rajongói bázisból. Ebből a képzeletbeli tortából „lopni” egy újabb szeletet friss bandával tapasztalat ide – vagy oda, óriási feladat volt, bátorságra vallott. Ugyan javában tombolt a rock, ami széles spektrumot takar, de olyannal kellett mégis elindulni, amivel eddig más nem próbálkozott. Nem ártott az sem, hogy ütősnek, tartósnak is bizonyuljon a produkció, és tűrjék Erdősék. Ennek ellenére mégis gyorsan sikerült népszerűséget szerezni a Karthago műsorával. No, ez negyven éve tart. Lényeg a lényeg, fél év kezdeti bizonytalankodás után kialakult a jelenlegi felállás, Szigeti-Gidófalvy-Kocsándi-Kiss-Takáts személyében. A formáció még csak-csak belefér a hagyományos skatulyába, de ami különlegessé, és ütőssé tette/teszi őket igazán koncerten, az egyrészt az ötszólamú vokálra épülő muzsika, a zenei konzervatóriumot végzett Gidó egyedi szórakoztató showja,és az, hogy mindegyikük több hangszeres a műsor alatt. Takáts Tomi énekel, dobol, herflizik, konferál a dalokat összekötő frappáns szövegeivel, Gidófalvy Attila orgonál, tangóharmonikázik, gitározik ha kell, de játszik a mindenen is, vagy ha arra van igény kulminál, a pacsirtahangú Kocsándi Miki adja a bőrökön a ritmust, esetleg kontratenor hangjával kiváltja Tomit, a gitáros zenekarvezető Szigeti és Kiss Zoltán  basser hangszeres játéka mellett rendszeresen vokálozik. A szakma stílusukat a west-coast jellegre minősíti, de nem is ez a fontos! Hanem az, hogy máig élő stabil rockzenét tolnak felszabadultan, szívből-lélekből, ami a közönségnek bejön. Rock a vérük.

Fotó: Tyuki

Az eseményen igen szépen gyülekező középkorú közönségnek a négy éve Reaktorból AnimuS-á avanzsált hard rockot játszó öttagú zenekar alapozza a hangulatot, no meg a szép forgalommal bíró büfék, de van itt merchpult zenekaros gúnyákkal, cédékkel, bakelittal, könyvvel. A „zsűri” igyekszik bevételezni mindkét helyen igény szerint, aztán ki-ki vérmérséklete és jegye alapján elfoglalni az ülő vagy állóhelyét minél közelebb a színpadhoz. Talán még „Haminó Anyó” is eljött az unokájával! Az AnimuS fertályórányi hagyományos „mötálja” remekül passzolt a jubiláló „Rock Elefántok” elé, s a nézőtér is megtelt addig.

Az este félkilences kezdést a Poptarisznyás B.Tóth konferansza nyitja néhány keresetlen szóval, akihez többek között a jól ismert, mára már névjeggyé vált elefántos dübörgés is fűződik némiképp. Anno Laci szerezte meg a hanganyagot a Magyar Rádió archívumából Feri kérésére, de egyben formálta is a rádióhallgatók ízlését és idegeit az általa beválogatott Karthago opuszokkal a kívánságműsorában, mert folyton belebeszélt. Az átkosban jó néhány nótát csak innen tudott megörökíteni a rajongó, mert nem volt hanghordozó dömping. B.Tóth Laci  ajánlásával a régi idők emlékére néhány dal csendül fel Dvorak Újvilág szimfónia előtt. Ez amolyan felvezetés, majd az „Indulj tovább” után következnek a megszokott slágerek, régi-új, persze előkerülnek a ritkábban játszott darabok az összes lemezről 1979-2019-ig. Ennyi év után bőséges a kínálat dalokból, de sosem volt megfelelési kényszer, a Karthago nem törekedett arra, hogy évenként előrukkoljon valami új albummal a trendeknek megfelelően. Van vagy egy tucat stúdió lemezük, a legutóbbi IdőTörés óta eltelt tíz év, idén jött ki csak az új „Együtt 40 éve!”album, ami valljuk be, elég nívósra sikeredett. Természetesen erről sem maradhatnak ki a dalok, a „Semmiért lázadtál, Döntened kell, a gyönyörű lírai Valahol” opusz, és az instrumentális „Szabadnapos szenvedély”. Mivel ez nem egy lemezbemutató koncert, hanem az elmúlt negyven év ünneplése közösen, így átöleli a dallista a fél emberöltőt, aminek többségét a rajongóknak volt idő megtanulni ennyi év távlatából.

Az első etap végén rendhagyó meglepetés gyanánt a Senkiföldjén nótában  Karthagino fantázianéven „Apái(n)k Útján” fellép az együttessel az összes zenész lánya-fia, akikre mint látjuk, találó a közmondás! Nem estek messze a „fájuktól”!Itt van vokálként  Kocsándi Andi, és Takáts Máté – ének, utóbbi egyszer már megmentett egy augusztus 20-i bulit hangjával, ifj.Gidófalvy Attila aki a Fáraóban gitározik, itt most billentyűzik, vagy ifj.Kocsándi Miki, szintén bír gitártudással, de most dobol Szigeti Dániellel, Kiss Zoltán fia Doma, aki zenei producer, gitáron kísér…ja, és végül, de nem utolsó sorban Takáts Marci basser ideiglenes frontemberként tolja a nótát! Az „öregek elefántok” meg csak pilláznak a rivaldafényben a díszletek árnyékában.

Ha neked kevés” lett volna a produkció eddig (?!), a változatosság gyönyörködtet alapon, ahogy a mondás tartja, most három számos unplugged rész jön,amire 2005 óta évenként egyszer-egyszer kerül csak sor úgy általában. Haminó Anyó szelleme is köztünk van, míg megtörténik az átszerelés, majd tortáznak és aranylemezt vesznek át a fiúk.

A műsor végére marad az igazi tűzijáték, bár eddig is volt füst és lángformájában piro – a best of Karthago, most a technikusok után a zenészek lövik el az összes patront. Az élet a legnagyobb rendező, a technika ördöge köztünk jár, elszáll a betáp kábel. Ugyanaz a helyzet, mint anno a Piramis-P.Mobil BIP-es bulin 40 éve. Itt a hatalmas áramfelvétel levágja a biztosítékot a Requiem alatt, nem egy kisbalta, de nem büntet a közönség, hanem abszolút partnerként zúg az Arénában a tizenkétezer torokból álló acapella énekkar, csak a telefonok világítanak, itt van az éterben a „Megcsináltuk” életérzés, elmúlik a drukk, felkerült az „i”-re a pont. Nagygenerációs zenészeknek ez az igazi elismerés, a teltház és a több ezer torokból zúgó Requiem, az „ugye eljössz még”? Szemmel láthatóan fürdenek a jól megérdemelt sikerben, teljes az egyetértés, működik a kémia közöttük. Profin kezelték a helyzetet. Egy halvány biccentés, mosoly vagy jelzés, mozdulatból veszik egymás „adását”! A jelenlévő közönség is érzi ezt, piedesztálra emeli ma Őket, segít a 100%-os nosztalgiafaktor is. Most jöhetnének olyan mondatok, hogy de piszok jó volt a Csordás Zoli (hangmérnök) féle sound, vagy a gitármenet, orgona, Tomi kétértelmű dumái és pantomimje, Gidó  effendi tánca, parádézása „satöbbi”, de ez az írás nem tudja visszaadni az itteni feelinget. Ehhez itt kellett lenni, hallani-látni! A fénytechnika pazar, három óriáskivetítő próbálja átadni és áthidalni az Arénában lévő távolságokat ilyen tematikus bejátszások, vagy az egyszerű színpadkép kinagyításával.

A patinás korú, talán már „rockmammutok” zenetörténelmi pillanatot alkottak ma, ennek lehetett tanúja az a bő tízezer ember, aki vette a fáradtságot, és eljött megnézni a jó kétórás békebeli, legendás Elefántdübörgést. Ne feledjük, kiváló zenészek. akik rendesen benne vannak a korban, mint a „gördülő kövek” muzsikusai, a Karthago 50 még messze van, de reméljük lesz! Szigeti elefántcsapata bebizonyította, hogy az élő rock még manapság sem halott, és becsületesen megadták a módját a jubileumnak. Aki kihagyta, annak vigasztalásul írom, hogy volt tévéfelvétel 18 kameraállásból, plusz lesz DVD kiadvány előbb-utóbb, de tudom, az mégsem ugyanaz, mert egy bakancslistás örök élménytől fosztotta meg magát.

 

Dallista:

Indulj tovább

Barátok nélkül

Ha neked kevés

Keleti éj

Döntened kell

Valahol

Semmiért lázadtál

A pénz

Csak a zene

Szabadnapos szenvedély

Senki lánya

Karthagino-Senkiföldjén

Akusztikusan:

Érted élni

Mert szerettél

40 év után

A fények, a hangok, az árnyak

ValóságRock

A dob mögül

Apáink Útján

Áruló

Requiem

Lépd át a múltat

Paks az atomváros

Az éjszaka vándora

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szöveg: Juhász Peti

Képek: Juhász Peti és Tyuki