Dupla koncerttel zárta Family Tugedör turnéját a Quimby

A Quimbytől megszokott, hogy valami különleges, a megszokottól eltérő, néha szürreálisnak tűnő ötlettel rukkol elő. Nem volt ez másképp most sem. A zenekar az év elején indult “Family Tugedör” névre keresztelt turnéjára, melynek lényege, hogy a tagok a Quimby mellett futó zenekaraikkal közösen adtak egy két óra hosszú koncertet. A turnét hétvégén zárták egy dupla koncerttel a budapesti Barba Negra Music Clubban.

A Quimby egy igazán érdekes elképzeléssel indította a 2019-es esztendőt, melynek a Family Tugedör nevet adták. A produkció lényege, hogy a Quimby mellett az alternatív rockot játszó banda tagjai saját, kisebb zenekaraikkal is színpadra léptek, az előadás egészébe beépülve. Tehát nem különálló kis koncerteket adtak, hanem a Quimbyvel közösen, felváltva adtak elő dalait A Kutya Vacsorája, az Aranyakkordd, a Kárpáti Dódi Priváti Projekt, a Marlboro Man és SZILÁRD formációja. Összesen huszonhárom profi zenész örömzenélése, egy színpadon, egy koncerten belül, egy extrém hosszúságú, két órás koncerttel örvendeztette meg a rajongókat és az olyan különlegességekre vágyó, kíváncsi műélvezőket, mint amilyennek én is vallom magam.

A különleges elképzelésnek köszönhetően különböző zenei stílusok jelentek meg a koncertműsorban. A jazzt például Kárpáti Dódi Priváti Projekt nevű zenekara képviselte, míg a Marlboro Man “progresszív, pszichedelikus, folk-rock-blues-ketrecrázással” őrjítette meg a közönséget. A felhevült lelkeket pedig SZILÁRD formációja vezette a lágyabb, érzelmesebb zenei világ felé, saját neve alatt futó zenekarában. A produkcióba vendég énekesnőket is hívtak Galambos Dorina, Kiss Flóra és Schoblocher Barbara személyében.

Az egész estének volt egy kis fesztiválhangulata. Egyfajta fesztiválokra jellemző egy éjszakás kaland. Izgalmas, emlékezetes, és még senki sem tudja mi lesz belőle. Az az érzés, amikor az ember késő délután kavarog egy fesztivál forgatagában, kicsit másnaposan egyik sátorból, a másikba csapódik. Belehallgat számára még új, ismeretlen, vagy kevésbé ismert bandák dalaiba. Van ami nagyon megfogja, van amit szívesen hallgat, de annyira mégsem ragadja meg, és persze olyan is amiről leső pillantásra azt hitte, hogy jó lesz, de valójában felejthető. Az viszont biztos, hogy semmi sem érhet fel a kedvenc bandához, ami majd az este fénypontja lesz, de amíg ez eljön, addig bőven lehet kalandozni a különböző stílusok és előadások között. Ehhez hasonló érzéseim voltak ezen az estén is, annyi különbséggel, hogy a Quimby azért folyamatosan csepegtetett két-három dalt, a kisebb bandák peformanszai között is.

A koncert felépítésének ötlete nekem nagyon tetszett. Igazán eredeti és jó gondolatnak tartottam, hogy nem törik meg a produkciót szünetekkel, amellett, hogy nehezen tudtam elképzelni ennek a bulinak a technikai megvalósítását, egészen addig, amíg a saját szememmel nem láttam. Mindemellett biztos vagyok benne, hogy jó néhány technikai kihívást kellett megoldani a stábnak, mire sikerült az ötletet a megvalósítás szintjére emelnie. Nem csodálkoztam, amikor a koncert előtti percekben végig nézte a színpadon és gyakorlatilag minden négyzetcentiméteren különféle hangszereket láttam, hiszen mind a huszonhárom zenész, a saját hangszerén játszott. Ez volt az egész estében a legizgalmasabb számomra. Imádom, amikor egy koncerten sok, élőben viszonylag ritkán hallható hangszerek is helyet kapni. Itt pedig ebben egyáltalán nem volt hiány.

A buli technikai kivitelezése egyébként valóban nagy kihívást jelentett a banda számára, amiről Kiss Tibi, a Quimby frontembere mesélt, még a turné kezdetén:
 „A legizgalmasabb az egészben, hogy meg kellett találnunk mindegyik formáció dramaturgiai helyét: kikísérleteztük, hogy ki alkalmasabb arra, hogy vigyen egy adott lírai pillért vagy éppen a varacskos sertés rockot, jazzes behúzást. Ezeken a koncerteken mindenki bemutathatja a saját oldalát és gyakran meglepő dolgok is előkerülnek, mint például amikor Faszi a mikrofonhoz lép és azt énekelteti a közönséggel, hogy „bunkó vagyok”. Együtt szélesebb az eszköztárunk és nagyobb belátást kapunk egymás zenei világába. Ezeken a koncerteken gyakran úgy váltják egymást a zenészek, hogy azt is nehéz követni éppen melyik formáció tűnik fel, a közönség nem győzi kapkodni a tekintetét. Nagyon élvezzük ezt a közös turnét.”

Nekem nagyon tetszett az ötlet, bár tudtam, hogy nem ez lesz életem bulija, de szeretek új  vagy kevésbé befutott dalokat és zenekarokat meghallgatni, mert igazi gyöngyszemeket lehet találni közöttük. A buli fogadtatása a rajongók körében egyébként elég megosztó volt, de ez szerintem egy ilyen merész vállalás esetében várható is. Ennek ellenére úgy vélem, hogy ez a turné egy kiemelkedő lehetőség volt ez az este arra, hogy a nagyközönség megismerje és megszeresse a Quimby tagjainak “szerelemgyermekeit” is.

Tibi (gitár, ének, mandolin, zongora), Livius (ütőhangszerek, ének, vokál), Szilárd (zongora, orgona, szintetizátor, vokál), Faszi (dob), Dódi (trombita), és Feri (basszusgitár)persze nem állnak lesz, hiszen már most újabb koncert különlegességgel készülnek: A Quimby ugyanis idén újra elhozza a Cirque du Quimby címre keresztelt produkcióját a rajongóknak. A bulit a Budapest Parkban tartják, ami várhatóan még izgalmasabb és érdekesebb meglepetéseket tartogat majd, mint a tavalyi műsoruk a Dürer Kertben. Természetesen most is különleges cirkuszi produkcióval egybekötött koncertre számíthatnak a rajongók, de a látványelemek mértéke és mennyisége messze felülmúlja majd a tavalyi produkciót. A koncertet idén is a Freak Fusion Cabaret underground társulatának szürreális artista játéka kíséri majd.

Kövesd, lájkold, hallgasd:
www.quimby.hu
https://www.facebook.com/Quimby.hu
https://www.instagram.com/quimby_band

iTunes
YouTube
Spotify
Deezer

Fotók: Suri Andi