Metáltól a Matinéig! Ilyen volt a Road jubileumi koncertsorozata

Akusztik és Metál, Pesten és Budán, sőt még a Dunán is! Nagyjából ez jellemzi a 15 éves heavy metalt és hard rockot játszó banda hétvégi tripla koncertjét. “Egyet Pesten, Egyet Budán, egyet meg a Dunán!” Így hirdették a rendhagyó koncertsorozatot.

A jubiláló rock banda három, egymástól teljesen eltérő bulit hirdetett meg a hétvége mindhárom napjára. Pénteken egy egyedülálló akusztikus koncerttel lepték meg a rajongókat az Akvárium Klubban, szombaton egy zúzós best of műsorral készültek a Barba Negra Music Clubban, vasárnap pedig a gyerekeknek kedveztek egy délutáni koncerttel az A38 hajón. Igazán elkényeztették a rajongókat, hiszen mindhárom koncert előtt dedikáltak a banda tagjai. Így lehetőség nyílt a közös fotók készítésére, és a különböző plakát és testrészek aláírására is.

A szombati „Best of Road – 15 év kedvencei” alcímre keresztelt buli is ennek a különleges ünnepi hétvégének volt a része. Nagyon zúzós bulit ígértek erre az estére a rockerek, de ez engem még nem igazán hatott meg. Az elmúlt tíz évben rengeteg különböző stílusú koncerten megfordultam már. Mindig, minden nagyobb showt, nagy szavakkal harangoztak be, aztán a varázslat vagy megtörtént, vagy nem. Persze picit hangosabb, picit tüzesebb és izzasztóbb volt mindegyik egy átlagos klub koncertnél, de olyan nagy megfejtéseket, csak ritkán találtam ezekben az előre beharangozott nagyszabású koncertekben. Éppen ezért most sem akartam beleélni magam, valami várakozáson felüli, eufórikus koncertélménybe, de amikor szemügyre vettem a színpad szélén felsorakoztatott pirotechnikát, majd megláttam a fejem felett hálóba fogott ezer darab fekete, a zenekar logójával fémjelzett lufit, nagyon nagy mosolyra görbült a szám. Úgy éreztem, most tényleg valami egyedi, különleges élményben lesz részem. Így is történt.

Tízkor felgördült a fekete függöny és megláttam a színpadot. Brutális látvány volt. A különleges mikrofon állvány, a háttér, a LED falak együtt tökéletessé és észbontóan brutálissá varázsolták a színpadképet. Mindenki egyszerre ugrott és torkaszakadtából énekelt, majd amikor a kezdeti eufóriából felocsúdtunk volna, már repültek is ki a lufik hálójukból, egyenesen a közönség nyakába. Az ügyesebbek hármat-négyet is összeszedtek, de még így is szinte mindenkinek jutott.

A lufik után sem hagyta pihenni a közönséget Molnár Máté (énekes), “Goya” (gitáros), Kádár Imre (gitáros), és Szabó Erik (dobos). Egymás után jöttek a zúzósnál zúzósabb dalok: „Húzom a kardot”, „Karamell”, „Jó hely” „Túlzó kámfor illat”, „Visszahárom” „Aki szabad”. Elöl egyre jobban, egyre többen, és egyre kevesebb ruhában pogóztak, és a lángokra sem kellett sokáig várni. Volt minden ami egy hard rock koncertet igazán ütőssé és töménnyé tud tenni.

A közönség is fantasztikus volt Torkaszakadtából ordította mindenki a dalokat, gyakorlatilag önkívületi állapotban. Rengetegen voltak, dugig megtelt a budai szórakozóhely, mégis olyan volt a közönségben létezni, mintha egy ismerősökkel teli házibuliban lennék. Az ilyen koncerteket imádom. Amikor üvöltöm a dalszöveget (mert éneknek mégsem lehet csúfolni azt a vonyítást, amit az emberek ilyenkor produkálnak, köztük én is), és ránézek az előttem vagy a mellett állóra, aki szintén eufórikus állapotban énekel. Ő is látja amit én. Megvan a kapocs. Egymásra mosolygunk, és már együtt ordítunk tovább.

Ezen az éjszakán tényleg a legnagyobb slágereké, és persze a legkeményebb rajongóké volt a főszerep. A végén, a konfetti eső előtt bónuszban még a „Világcsavargót” is megkaptuk, méghozzá akusztikus köntösben.

Életem egyik legelsöprőbb koncertélménye volt úgy, hogy egy korty alkoholt sem ittam, egészen a koncert utolsó pillanatáig, amikor én is megkóstolta a Road legújabb nedűjét, a Jubileumi aranytörköly pálinkát.

A 15 éves jubileumát ünneplő zenekar az ország számos pontján színpadra lép még idén tavasszal, ünnepi műsorukkal. Játszanak többek között Szegeden, Zalaegerszegen, Szolnokon, Kecskeméten, Debrecenben és Gyöngyösön is.