Magashegyi Underground: „Nekünk az a szerencsénk, hogy nem fojtottuk meg egymást!”

Fotó: Magashegyi Underground Facebook

Nemrég Debrecenben kezdte az évet a Magashegyi Underground és természetesen megosztották velünk a zenekar körüli fejleményeket. A héten megjelent új daluk, “Veled álmodom” címmel és március 30-án már az Akváriumban hallhatja élőben a közönség. A banda folyamatosan új anyagon dolgozik és reméljük hamarosan hallhatjuk az új lemezt is a 2016-ban megjelent Talált tenger után. Bocskor Bíborkával és Fűrész Gáborral beszélgettünk.

Majdnem 3 hónapnyi leállás után most februárban a debreceni állomással indítottátok a 2019-es koncertszezont. Hogy élitek meg ilyenkor ezt a szünetet a koncertezésben?

Bíborka: 12 éves fennállásunk óta nem volt ennyi szünetünk, de ez nagyon kellett, hiszen elfáradtunk a nyáron. Persze ezt nem hálátlanul mondom, hiszen imádjuk, amit csinálunk, és tényleg szerencsések vagyunk, hogy azzal foglalkozhatunk, amit szeretünk. De azért van egy pillanat, amikor túlcsordul az egész és muszáj egy kis távolságot megélned ahhoz, hogy újra vissza tudjál menni és újra tudjad élni a dalokat és az egész világot.

Most a negyedik albumotokon dolgoztok és már márciusban jön is a lemezbemutató az Akváriumban. Mit lehet tudni az új anyagról?

Gábor: Elkezdtük felhasználni az irodalmi vonalat is, ami már a tavalyi MÜPA koncert alkalmával is megjelent nálunk. Ehhez Bíborka megtalálta Tóth Kriszta költőnőnek a verseit és az az érdekes, hogy a versek feldolgozása során nem lett modoros a végeredmény. Sokszor az ember nem mer a költészethez nyúlni, mert ha azt berakod egy modern popzenei környezetbe, akkor mesterkéltté válik. Tóth Kriszta versei akkor is modernnek tűnnek, amikor Bíborka elénekli. Nyilván a költészet nem a boldogság műfaja, hanem inkább a nehezebb életproblémáké, de Tóth Kriszta versei ennek ellenére is nagyon szépek.

Fotó: Magashegyi Underground FB

Már nagyon régóta zenélünk és érdekes, hogy vidám tinédzser dalokból indult a Magashegyi, mint az ’Anglia’ és a ’Szeplős váll’. Azóta eltelt 10 év, nyilván fejlődik és változik az ember és ez valamennyire az idő előrehaladtát is jelzi. Most már komolyabb témákkal is foglalkozunk. De ha valamiért lehet szeretni a zenekart, akkor az optimizmusunk. Most igazából egy fény-árnyék hangulat van, próbáljuk a fény felé tolni a történetet. A Tóth Kriszta-féle szövegek nagyon szépek, de van egy-kettő, ami az életnek a nehezebb oldalát mutatja meg. De ez is kell, mert része az életnek.

Bíbroka: A saját evolúciónkat úgy éltük meg, ahogy tulajdonképpen az organikusan, a saját természetességében létezik: ott van a mélység és az egésznek a felemelése is.

A márciusi lemezbemutatótokon ott lesz Beck Zoli is. Többször felbukkant már nálatok, ennyire különleges a kapcsolata a zenekarral?

Bíborka: Van vele egy bizonyos metafizikai állandóság. Ha egy barátság vagy egy találkozás ad valamit, akkor az egy csoda. Ilyen szempontból számomra csoda a Zolival való kapcsolat is. Nem vagyunk állandó, napi kapcsolatban, de mégis számon tartjuk egymást és valahogy mindig belép a lemezeinkbe és ez nagyon szép. Örülök, hogy van egy ilyen folytonossága ennek a lírai összefonódásnak.

Fotó: Magashegyi Underground Facebook

Gábor: Zoliban azt szeretjük, hogy ő autentikusan viszi tovább a saját történetét a saját zenéjén keresztül. Nem alkalmazkodik a divatirányzatokhoz, mert nem nagyon foglalkoztatja. Van egy saját sztorija, azt meséli az embereknek. Szerintem ez egy jó dolog. A Magashegyiben általában szakítós sztorikba jelenik meg, mint a férfi karakter.

Az a különcség rólatok is elmondható, hiszen ti sem mentetek bele ebbe a mainstream vonalba. Mitől működik ez nálatok mégis?

Bíborka: Egyrészt van több olyan karakter a zenekarban, akik annyira különböznek, hogy széthúzzák, de mégis egyesítik azt a világot, ami valószínű, hogy ebből a szempontból nem tud annyira kézenfekvő, közérthető vagy egyértelmű lenni. Lehet, hogy pont ez az érdekessége. Másrészt próbálunk frissek maradni. Azért megvan mindenkinek a saját zenei érdeklődése, szóval ismerjük a trendeket, de a magyar trendekkel meg nem foglalkozunk, mert nem ezt szeretnénk követni.

Fotó: Dancs Enikő Bianka

Gábor: Szerintem is az emberek közötti mix miatt működik. Ameddig Fodor Máriusz a zenekar tagja volt, addig ő volt az igazi pop, aki világ életében pop zenét hallgatott és nagyon szerette. Ő volt a nép hangja tulajdonképpen nálunk. Mi az alteresek vonalát erősítettük Matyival, Toldi Miki, a dobosunk progresszív dolgokat hallgat és mindig egy kicsit előtte van a korának. A zenekarban együtt alkotó emberek miatt nem lett egy ilyen specifikus popzenei kategória a mi zenénk. Nekünk az a szerencsénk, hogy nem fojtottuk meg egymást, mert ugye ebből az szokott lenni, hogy mindenki próbálja a saját ötletét és vonalát erőltetni. Nálunk ez nem így alakult, hanem inkább összeadódott és van egy átjárás a stílusok között.

Fotó: Roncsbár

Máriusszal tartjátok még a kapcsolatot? Esetleg részt vesz az új album munkálataiban?

Gábor: Majdnem napi szinten tartjuk vele a kapcsolatot. Ugye elköltözött Nigériába, de itthon is szokott lenni, szóval kétlaki életet él. A koncertezés neki már nem fért bele. Viszont most is lesz egy-két dala, ami rákerül az új lemezünkre. Ilyen értelemben jelen van a zenekarban, illetve baráti és lelki szinten is. Úgy kell ezt elképzelni, hogy tizen-akárhány év alatt van, aki belefárad a koncertezésbe.

Bíborka: Van egyfajta fárasztó léte a koncertezésnek, mert mindig egyfajta tökéletességi állapotot kell hozni és ez nagyon le tudja fárasztani az embert.

Fotó: Dancs Enikő Bianka

Gábor: Ez olyan mintha valaki folyamatosan élsportolni akarna. Valaki bizonyos évek eltelte után már nem érzi magában azt az ambíciót, hogy mindig felálljon valahova és ott megküzdjön azért, hogy jó legyen az eredmény és ő inkább otthon ír dalokat. Máriusz Magyarországon a legkeresettebb reklámzeneszerző. Nagyon sok multinacionális cégnek a magyarországi reklámfilmjeibe az ő zenéit lehet hallani.

Nektek mi segít, hogy ne fásuljatok bele a koncertezésbe?

Bíborka: Van egyfajta családi vonal is a zenekarban. Nekem a zenekar olyan minthogyha a családom lenne. Nem tudsz eltávolodni tőle. Számomra ez még mindig egy izgalmas közeg. Általában, ha megunok bizonyos kapcsolatokat, akkor szépen elbúcsúzok tőlük. De ez még mindig egy nagyon jó alkotói közösség.

Bátor Tábort többször támogattátok már. Hogy alakult ki nálatok ez a kapcsolat az alapítvánnyal?

Bíborka: Sokat jótékonykodik a zenekar egyébként, de nem modorosan, hanem őszintén, szívből. A Bátor Táborral való kapcsolatunk hosszú évek óta tart. Először elmentünk egy jótékonysági futásra, ahol a zenekarral lefutottuk a félmaratont, váltásban, így azóta tart a kapcsolatunk. Legutóbb a Playboy meghirdetett egy támogatói estet alapítványoknak és Balogh Jánossal (Duna House Medical elnöke) vettünk részt rajta, ahol nagyon sok szuper közösségi szerveződés jelen volt. A Bátor Tábornak én voltam az egyik képviselője és megnyertük a díjazást. Hihetetlen volt, hogy pont mi! Úgy éreztem, hogy ez egy nagyon őszinte kapcsolat, éppen ezért vannak köztünk átjárások: például az új kampányfilmjükben is használták a zenénket.

Fotó: Magashegyi Underground FB

Mit tartogat számotokra ez az év? Milyen terveitek vannak?

Most jelenik meg az új lemezünk, sok-sok koncert, amiről mindig frissen értesülhet mindenki az általunk kezelt online felületeinken. És célunk az, ahogy Gábor is mondta, hogy kivigyük az árnyékot a fényre.