Hegyi Júlia Lily: “Nagyon örülnék annak, ha egyszer sikerülne egy külföldi zenekarral turnézni!” (2.rész)

Fotó: Hegyi Júlia Lily

Hegyi Júlia Lily készített interjúnk első részét már olvashattátok korábban. Most folytatjuk a sort. Lesz szó vágyakról, bakancslistáról, éjszakai életstílusról, fotós problémáról, a női lét előnyeiről és hátrányairól a fotós szakmában. Lássuk tehát Lily válaszait!

Volt olyan zenekar vagy ember, akivel nagyon szerettél dolgozni: vagy azért, mert kihívás volt és nagyon jól sikerült vagy azért, mert szeretted, akit fotóztál?

Lili: Az nyilván mindig nagyon élvezetes, amikor olyan zenekarokat fotózhatok, akiket zeneileg is nagyon szeretek. Nagy élmény és megtiszteltetés, hogyha felkér az a külföldi vagy magyar zenekar, akit éjjel nappal hallgatok egyébként is. Sőt volt már olyan, hogy a Passenger zenekar jött ide és alapvetően  a zenekarért nem vagyok úgy oda, viszont a fotósuknak iszonyú jó képei vannak. Annyira furcsa érzés volt egymás mellett állni a fotósárokban valakivel, akit évek óta követek Instagramon. Nem akartam vele beszélgetni, csak tök jó érzés volt, hogy mindketten ugyanott dolgozunk. Alapvetően a legkisebb zenekarokat is szívesen fotózom a legsötétebb klubban, meg a nagy zenekarokat nagyszínpadon is. Mindegyikben bőven van kihívás.

Fotó: Hegyi Júlia Lily

Van esetleg fotós bakancslistád?

Lili: Konkrét zenekar nincs igazából. Inkább nagyon örülnék annak, ha egyszer sikerülne egy külföldi zenekarral turnézni vagy külföldön dolgozni. Párszor már volt olyan, hogy külföldi zenekarok megosztották a képeimet. Ilyen volt például a Wolfmother, ami Ausztráliában egy hatalmas zenekar. Kaptam tőlük ajándékba pólót, mert tök jó fejek voltak és nagyon örültek a képeknek, ráadásul kérés nélkül megjelölték a nevemet. De ott van például a holland Kraak and smaak zenekar. Őket is nagyon szeretem és az énekesnő rendszeresen megosztja a képeimet és mindig bejelöl. Először facebookról szedte le a logós akváriumos képeket. Akkor ráírtam, hogy szívesen elküldöm a képeket kicsit jobb minőségben is. Nagyon örült neki. Legutóbb mikor itt voltak a Lokálban már egy kicsit együtt buliztunk.

Fotó: Hegyi Júlia Lily

Magyarországon ez nem működik a zenekaroknál?

Lili: Itt kicsit más. Itt is van sok zenekar, akik megjelölik a fotóst. Például Margaretéknél minden egyes fotóhoz kiírják a nevemet, ami miatt mindig nagyon hálás vagyok, pedig tudom, hogy az sok idő a Bálintnak. De általában már az csoda, ha az albumhoz kiírják a nevemet. Sajnos olyan zenekaroktól is elfelejtenek megjelölni, akikkel egyébként a civil életben barátok vagyunk. Nekem ez azért fontos, mert a legtöbb munkám ebből van. Még soha nem adtam fel facebook hirdetést, hanem egyszerűen segít az, hogy mindenhol látják az emberek a nevemet, a képeket, és ha tetszik elhívnak. Nyilván, ha nincs megjelölve, hogy ki csinálta, akkor nem találnak meg. Én mondjuk rá szoktam szólni a zenekarokra más fotósok miatt is. Volt is olyan zenész, aki mondta, hogy én tanítottam meg rá, hogy ezt így ki kéne írni és azóta látom, hogy minden fotósnak kiírja a nevét.

Fotó: Hegyi Júlia Lily

A logózást főleg a zenekarok oldaláról való továbbjutás miatt kezdtem el.  Az emberek mindenhol a képeket látják először. Én is, ha felmegyek egy zenekar oldalára, akkor egyből a képek jönnek szembe a Facebookon és Instagramon is. Egy étteremnél dettó ez a helyzet vagy bármilyen terméknél. Nem azt nézed meg először, hogy mit tud a termék vagy mi a leírása, hanem hogy néz ki és milyen kép van róla.

Ezért kezdted el logózni a képeidet?

Lili: De nagyon sokszor nem is az helyzet, hogy a zenekar nem rakja ki a nevemet, hanem mindenféle magazin leszedi a képeket és a cikkben nem írják ki, hogy ki készítette a képet, még akkor se, ha fel volt tüntetve ott ahonnan leszedték. Olyan is előfordul, hogy a rajongók osztogatják meg a képeket és akkor is elfelejtenek megjelölni.

Fotó: Hegyi Júlia Lily

Úgy látom mindig úton vagy. Mennyire van szabadidőd a munka mellett? Gondolom nálad főleg hétvégére összpontosulnak a fotós munkák, pont amikor mások jobban ráérnek?

Fotó: Hegyi Júlia Lily

Lili: Egyre több minden van hétköznap is és a fesztiválszezonban nem létezik hétvége vagy hétköznap. De azt kell, hogy mondjam, hogy még így is hétköznap van több szabadidőm. Az a nehéz, hogy akik nem ebben a világban élnek, azoknak viszont a hétvége jó és ezért nehéz barátokkal találkozni és a családdal lenni. Rendszeresen úgy találkozok a barátaimmal, hogy én dolgozok a koncerten, ők buliznak és koncert után elmegyünk még közösen inni. NECC partyn is hajnal három után lerakom a gépet és megyek bulizni a többiekkel. Sok esetben ez jó, hiszen nem érzem azt, hogy dolgoztam volna, mert megvan az is, hogy buliztam. Vidéknél hazaút közben pedig még beszélgetünk és iszogatunk a zenekarral. Mindig van egy kis buli része is. Szerencsére az évek alatt sok barátom lett ebből a szakmából, akik hasonló életet élnek. A többiekkel nehéz fenntartani a kapcsolatokat, de hát ez mindenkinek ilyen ebben a körben. Aki nem reggel nyolctól délután négyig dolgozik, annak ezt el kell fogadnia.

Fotó: Hegyi Júlia Lily

Bírod ezt az életstílust?

Lili: Szerintem ez jobb így. Nem tudnék irodában dolgozni. Mivel reggel nem nagyon van munkám sokáig is alszok. Télen mondjuk nem láttam túl sok napot, inkább napfelkeltéket. Ezzel az eltolt életmóddal éjszaka vagyok a legéberebb állapotomban. Régebben is jobban szerettem este sokáig fent lenni, illetve kiskoromban is ilyenkor jöttek az ötletek. Úgyhogy emberfüggő, hogy ki mit bír. Ez a fix munkába való bejárás se lenne nekem való, soha nem is bírtam emberileg ezt a robot módot. Illetve kifejezetten szeretem este a városokat. Esti fényekben a legcsúnyább város is szép lesz.

Fotó: Hegyi Júlia Lily

Láttam ,hogy nagyon gyorsan dolgozol, hiszen koncertek másnapján már ki szoktak kerülni a képeid!

Lili: Mindig leadom másnap a képeket. Van, amikor aznap este a koncert után, mert valamikor már hazafele a turnébuszban megcsinálom. Szerintem ez a zenekaroknak is jó, hogy tudnak vele számolni és ki tudják rakni a képeket. A vége fotókat sokszor már koncert után egyből elküldöm, hogy megköszönhessék, hogy ennyien eljöttek az adott koncertre.

Fotó: Hegyi Júlia Lily

Nagy a verseny a fotós szakmában?

Lili: Nyilván hatalmas verseny van. Nagyon sok, nagyon irigy fotós van. Többször hallottam olyanról, hogy egymást feljelentgetik. Az esküvői szakmában gyakori, hogy a fotósok egymásnak írogatnak árajánlat miatt álnéven, hogy megtudják ki, mennyiért dolgozik. Elég kemény, ami itt megy. Mivel ez egy elég egyedül végezhető munka, nagyon sok irigy és magányos ember van, aki csak azzal törődik, hogy neki jó legyen. Én nem vagyok egy ilyen féltékeny fajta, soha nem is voltam. Szerintem mindenki megtalálja azt a fotóst, akit szeretne. Mindenkinek más stílusa van, és máshogy dolgozik. Például, ha nem érek rá egy koncertre, akkor nem azt mondom, hogy nem ismerek senkit, hanem szívesen beajánlok másokat. De ez szerintem nem csak Magyarországon van így, mert sok külföldi fotós csoportban benne vagyok és azt látom, hogy nagyon sokan vannak, akik egymás alá próbálnak tenni.

Fotó: Hegyi Júlia Lily

Mit tapasztalsz mennyire van előnyöd és hátrányod nőként ebben a szakmában? 

Lili: Vannak bizonyos helyzetek, amikor tök jó, hogy lány vagyok, meg csini és szép. De van ahol meg megkapom azt, hogy te buta liba vagy, menj innen. Én ezzel általában nem nagyon szoktam foglalkozni. A kikezdéseket elég jól viselem, sőt van, amikor még vissza is szólok nekik és megijednek. Az Akváriumban vannak gyerekprogramok is, ahova inkább én vagyok beosztva, pedig nem vagyok nagyon oda a gyerekekért. De mégis mivel lány vagyok, úgy gondolják, hogy nekem ez jó lesz. Vagy például metál zenekarokhoz inkább férfi fotóst hívnak, pedig én alapvetően imádom a metálbandákat és szívesen mennék többször fotózni nekik. De ott is az van, hogy nem illik annyira bele a képbe. Úgyhogy ezért is örültem, hogy az AWS-t már fotózhattam. Tudom, hogy szeretik a képeimet. Mindig jó érzés, ha nem csak cuki zenekarokat fotózhatok. Úgyhogy van előnye és hátránya is, ha nőként dolgozik valaki ebben a szakmában. De mindenkinek meg kell tanulnia ezt kezelni.

Fotó: Hegyi Júlia Lily

Ehhez azért edződni kell. Gondolom te se viselted az elején olyan jól a negatív velejáróit?

Lili: Én kicsit fiúsabb lány voltam gyerekkoromban, olyan értelemben, hogy sose voltam az a cicababa. Már általános iskolában is sok fiú barátom volt, gimiben is szobrásznak tanultam, ami abszolút nem egy nőies szakma. Annyira nem volt furcsa számomra ez a közeg és részben ezért is kötöttem ki egy ilyen szakmában, ami nem annyira nőies és nincs annyi nő. Alapvetően a férfiakkal jobban kijövök és jobban szót értek. A nők között is nagyon sok irigy ember van, meg féltékenykedés. De ha rácsap egy srác a seggemre, akkor visszacsapok neki és kész.

Fotó: Hegyi Júlia Lily

Nyilván van, amibe edződni kellett, de inkább olyan szinten, hogy hogyan kell kezelni bizonyos embereket. Például bulikban, amikor részegen nyomulnak nem küldheted el melegebb éghajlatra, mert az nyilván az adott klubnak is rossz, ahol dolgozol. Vagy akár egy esküvőn nem kiabálhatsz az egyik vendéggel, hiába viselkedik mocskos módon. Tehát a kommunikálásban kellett egy kicsit fejlődnöm. Sose volt balhém ebből, meg semmi ilyesmi, le tudtam szerelni, akit kellett, de úgy érzem, hogy most már még jobban tudom kezelni ezeket a helyzeteket úgy, hogy senkit ne bántsak meg, de fogja a lapot. Nyilván a férfiaknál is van olyan, mikor a csajok nyomulnak. De azért gyakoribb a fordított eset.

Fotó: Hegyi Júlia Lily

Kaptál olyan jó tanácsokat másoktól, amit te is megfogadtál a fotózásban?

Lili: Arra lettem tanítva más fotósok által, hogy sose dolgozz ingyen, mert soha nem fogsz abból kilépni. Nekem már az elején is a legtöbb fotózásom olyan volt, hogy valamit kaptam cserébe. Volt olyan, akitől zenekari fotózásért cserébe doboktatást kaptam vagy kaját. De már a legelején se lehet azt mondani, hogy portfólióba jó lesz, megcsinálom ingyen, hanem érzékeltetni kell, hogy valamit szeretnél cserébe.

Ha még többet szeretnétek megtudni Lilyről, akkor nézzétek meg a vele készült videós interjút: itt vagy hallgassátok meg Podcasten itt