NA KI A KEMÉNY? – A RÁDIÓ (ÉS) ROCK JELENSÉG (2. rész)

Még hogy a rock halott. Mondjuk itthon nagyon lassan épülnek fel a jó rock/metal formációk, miközben a külföldi felhozatalban egyre erősebb produkciókkal találkozhatunk. Szóval aki továbbra is azért károg, mert nincs jó utánpótlás a klasszikus hard rock/rock ’n’ roll/heavy metal műfajban, annak itt van máris két olyan produkció, akik folyamatosan turnéznak, koncerteznek és népszerűek.

Igen tudjuk olyanok mint a…, meg nem csinálnak mást csakis ugyanazt mint a nagy öregek, de kérdezem én, mi, miért is kellene más nekünk, miért is jó az, ha valaki a gyökereit nem vállalja fel?! Legyen ilyen meg olyan is, a lényeg, hogy legyen valami pezsgés. Frissek, fiatalok, tényleg csak a szórakoztatás a céljuk, meg még élvezik is. Jöhetnek az új AC/DC-k, Led Zeppelinek, vagy Guns, Metallica, Bon Jovi, stb. stílusú, arculatú formációk, ha van bennük tűz és kellő pimaszság, akkor igenis szeretni kell őket.

Itthon egyelőre inkább csak az látszik, hogy nincs szakmai egyetértés, külön frontvonalak húzódnak még a szakma „krémje” között is. Annak ellenére, hogy több városban is igen kiváló rocksulis nevelés van, sőt szakmai fórumok garmadája szól a háttériparról, a zene „csinálásról”, mégsem tudjuk őszinte rajongással kinevelni a Treatment, Greta Van Fleet kaliberű csapatokat. És itt most kimondottan a kemény rock formációkra gondolok, nem az alter, indie, hiphop tehetségekre, mert ott már azért lehetne hazai példákat is sorolni. Persze ne legyünk ennyire pesszimisták, lássuk a fától az erdőt. A kemény rockban is van azért folyamatos kínálat, van tudatos zenekarcsinálás, de valahogy mégsem tudjuk helyén kezelni a feljövőben lévő formációkat.

Talán a kemény zenében oly sokszor elburjánzó irigység, a mindenkit fikázó mentalitás a hibás? Vagy a tiszteletlen mocskolódás, ahol kíméletlenül kritizáljuk még a nagy klasszikusokat is, pedig letettek már ezt azt az asztalra. A hazai hard rock és heavy metal műfaj ellensége továbbra is kimondhatjuk, nem más, csakis legfőképpen saját maga. Olyan fórumok, blogok, médiumok mennek szembe a műfajjal, akiknek kutya kötelességük lenne megvédeni a műfajt. Támogatni a kicsiket és nagyokat, népszerűsíteni a koncerteket, dalokat. Ehelyett megy a klikkesedés, a szubjektív szelektálás,  rosszabb esetben a “fizess ha megjelenést akarsz, ha nem, akkor nem írunk rólad semmit”.

Jó példa minderre a pár napja kimúlt Rock FM indulása, működése és megszűnése. (Az indulásról ITT és ITT írtunk.) Ahogy egymásnak feszültek a szakma képviselői, a hallgatók, azok akik önjelölt prófétaként jelentek meg a rádió körül, majd önjelölt prófétaként tűntek fel a rádió megszűnése után.

A rádió becsukásának hátterét sajnos csak a sajtóban keringő ellentmondásos információkból ismerhettük meg, például ITT meg ITT. Az ott dolgozóktól nyilván nem várhattuk el, hogy kiálljanak és elmondják az igazat, a tulajdonos természetesen szűkszavú volt, végülis ő eladta a rádiót, mint legutóbb kiderült, ennek a felhalmozott veszteség volt az oka. Elhisszük. Nem? De. Nem. Is. Az tény, hogy egy rádiót üzemeltetni kell folyamatosan. Akármilyen rádiót. Tényleg pénz kell. Legyen az bármilyen besorolású, kereskedelmi, közszolgálati, kisközösségi, ha rosszul pozícionálja a management, akkor valóban problémák lesznek a finanszírozással. Eddig minimum három-négy próbálkozás volt itthon a rockzenei rádiózást illetően. Meggyőződésem, hogy mindhárom esetben a tulajdonosok, üzemeltetők naivitása (is) vezetett a bukáshoz. Naivitás, hogy ez gyorsan megtérülő vállalkozás lesz, mivel itthon nincs konkurencia. Naivitás, mert azt hitték egyből ugranak majd a hirdetők. Naivitás, hogy egyből magas lesz a hallgatottsága. És naivitás, hogy tudjuk milyen a rockzenét szeretőknek rádiózni.

Az utolsó reggeli adás:

Eddig a Rock FM járt legközelebb az optimális megvalósításhoz, éppen ezért érdekes helyzet alakulhatott volna ki a hazai rádiós piacon, hogy ha nem jön a Sláger FM frekvencia problémája. Mi lett volna két-három év múlva a Rock FM-el? Nézem a véleményeket, olvasom a hozzászólásokat arról, hogy mi a rock és mi nem. Mit kellett volna játszani és mit nem. Eltekintve a roppant okos véleményektől, itt tényleg az elejétől a végéig megpróbálták jól csinálni az ott dolgozók ezt a rock adót. Ellenszélben, miközben egyensúlyoztak a hallgatók megtartása, a vállalások betartása és a tulajdonos elvárásai között. Olyan, ‘hogyismondjamcsak’ lassú építkezés volt ez, amit a kereskedelmi rádiózásra jellemző minták beintegrálásával próbáltak professzionalizálni. Csak ez soha senkit nem érdekelt.  Mint ahogy az sem érdekelt senkit, hogy a megszűnéssel mekkora veszteséget szenvednek el hosszútávon a fiatal, kezdő, vagy a kevésbé mainstream rockbandák. A rocker mentalitáshoz hozzátartozik, hogy az évtizedes, média által okozott sérelmeit próbálja mindig rövidtávon orvosolni. Kíméletlenül, időt sem hagyva, hogy itt végre valami jó nőjön fel végre.

Az talán már az induláskor is nyilvánvalóvá vált, hogy a rockzenei közeg nem egy sétagalopp. Itt bizony minden pozitív hozzászólásért, véleményért nagyon meg kellett küzdenie a szerkesztőknek, műsorvezetőknek. Közhely, de a rockzenéhez is mindenki ért. Tele vagyunk előítéletekkel. A fiatalokat fikázzuk, az öregeket fikázzuk, a népszerű bandákat fikázzuk. Mindenki a saját lovát dicséri, a letöltött zenei fileok és spotify listák sorba rakása pedig akárhogy is nézem, még nem egyenlő azzal, hogy valaki rádiózik, éppen ezért kellene óvatosan fogalmazni akkor, amikor egy online streamet elnevezünk XY rádiónak. Egy zenei stream szolgáltatás, még messze nem rádió. Az igazi tudás ott kezdődik, hogy műsort is gyártunk, együttműködünk a jogvédő szervezetekkel és törekszünk arra, hogy rádiós műsorfolyam alakuljon ki 0-24 órában. Az átlagos hallgató, aki mondjuk nagyon nem találja meg a saját zenei formátumát a mai rádiók között, az végre itt otthonra talált. Hiába az alacsonyabb hallgatottság a kimutatások szerint, azt azért ne feledjük el milyen is egy átlagos rockzenét kedvelő hallgató. Hűséges. Ha kellő finomhangolás után szólítjuk meg, a frekvencia rabjává válik. Ott marad, hallgat, figyel. Azaz pont a reklámozók álma lehetne egy ilyen bázis azzal, hogy meghallgatja a kereskedelmi perceket is. Ellenben azzal a rádiós szokással, ami pl. egyenlő a vegyesboltban, áruházban bekapcsolt készülékből a háttérben duruzsolással, csak azért, hogy szóljon valami, meg néha az időjárást, vagy az aktuális pop slágert feltekerje rajta valahol a titkárnő. Tehát tévedés azt gondolni, hogy egy rockzenei csatorna nem működtethető okosan, gazdaságosan. Egy kellő szakmai -nem csak rock, hanem rádiós-hozzáállással, egy türelmes, lojális, tőkeerős tulajdonossal, és egy világlátott értékesítő csapattal nyerő kombináció alakulhatna ki.

A Rock FM-Sláger FM váltás (Záródal: Omen zenekar):

Sajnos itthon erre kevés az esély, egyelőre. A szakmán belül most is az megy, ki a nagyobb rocker, ki képviseli őszintén ezt a sérülékeny szegmenst, ki az aki a „mindenki rockrádiója” cím jogos birtokosa. A potenciális rádióhallgató, meg az éppen feltörekvő zenekar, aki abban reménykedett, hogy majd egyszer az ő dala is lemegy a rádióban, az meg nem érti mi történik itt.  Csak egy rádiót szerettünk volna, meg nyugalmat. Hogy végre legyen választási lehetőség ezen a területen is. Pedig igény “vóna” rá. De ha mindig azt halljuk ,hogy ez a műfaj már senkit nem érdekel, nem éri meg, plusz azok is egymásnak esnek, akik elvileg egy hajóban eveznek, sértődötten üzengetünk a social médiában és nem lesz összetartás, akkor tényleg megérett az egész hazai rocker közeg a ‘pusztulásra’. Bár süllyedni még van hová és csodák sincsenek, változásban nem reménykedek. De a Rock FM megszűnése mindenképpen egy jel, ha jobban belegondolok kijózanító pofon minden érintettnek.

-B-

Ha kíváncsi vagy az első részre ITT tudod elolvasni.

Kapcsolódó írás a grungery.hu-n: ITT.