EGYSZERŰEN JÓ EZ A DAL

A 2019-es „Dal” legnagyobb győztese szerintem a néző és Dallos Bogi. Soha nem gondoltam volna, amikor Rákay Philip (a Magyar Televízió intendánsa (2011–2013); majd vezérigazgató-helyettese (2013–2015) beindította az MTVA berkein belül az Eurovíziós Dalfesztivál magyarországi válogatóversenyét, hogy hét év múlva egy olyan műsor részesei lehetünk a képernyő túloldalán, amibe belefér nagyon sok perifériára szorított műfaj a popzene mellett. Főleg úgy, hogy a nemzetközi eurovíziós döntővel kapcsolatban azért vannak fenntartásaim, már ami a felhozatalt illeti.

A DAL zsűrije 2012-ben: Rakonczai Viktor, Wolf Kati, Rákay Philip, Csiszár Jenő Fotó: MTI

A kereskedelmi televíziók évekig úthengerként tarolták le a zenei tehetségkutató/műsor címet, amire most csípőből mondhatjuk, hogy leginkább a termékeladásról, marketingről, reklámról szólt, de azért valljuk be, igenis volt szerepe a hazai könnyűzenei élet alakításában, felforgatásában. Hogy ez jó vagy rossz irányba ment, döntse el maga a fogyasztó. Szakmailag talán kijelenthetjük, azért több pozitívuma is volt a Megasztároknak, X-Faktoroknak, kaptunk onnan bizony jó énekeseket, produkciókat, csakhát nyilván nagyobb reflektorfényben és bulvárfelhajtásban kellett szegény felfedezetteknek árral szemben úszni. Aki bírta fenn maradt, de a többség hamar eltűnt a süllyesztőben. Egyébként meg legalább lehetett jókat szórakozni szombat-vasárnap esténként az amúgy sem erős filmes, vetélkedős felhozatal mellett.

A Dal erőssége az elmúlt évek során pont az lett, hogy nem vette végre komolyan az eurovíziós sémákat, azaz bevállalt végre olyan produkciókat is, amelyek ugyan erős és hűséges közönségháttérrel rendelkeznek, de mondjuk, -ahogy a hazai rádiós szerkesztők hívják azt az állapotot, amikor nem fér be náluk valaki rotációba- „nem ment át a teszten”.

 

Nyilván évek alatt jutott el a műsorkészítő is erre a szintre, nem tudni, hogy a zsűrinek, a szerkesztők ötletének, vagy a jelentkezők mennyiségének köszönhető ez a sokszínű felhozatal, de mi nézők tényleg hálásak lehetünk, hogy elfér végre egy adásban a profi és a kezdő, a népszerű és a réteg előadó. Még konkrétabban egy Konyha, Nomad, Kállay Saunders András, vagy Oláh Gergő, de egy Váray László, Hajdu Klára, miközben oldalról befut igen szép eredménnyel, az átlag ember számára aztán tényleg teljesen ismeretlen Fatal Error zenekar vagy Acoustic Planet is. Azt már egy éve tudjuk az AWS révén, hogy van esélye a kemény rock/metal formációknak is nyerni. Nyilván a leghűségesebb szavazóbázissal a rockerek rendelkeznek, de azért ne feledjük, a közösségi portálokon még mindig a popzenei formációk tudnak követőszámuknak köszönhetően, több embert mozgósítani. Aztán ott van a zsűri. Továbbra sem tudok belekötni a jelenlegi szereposztásba. Ennyire szerethető felállás régen volt és külön öröm, hogy nincs túltolva a szerepük. Mindamellett elmondhatjuk, talán most a legfelszabadultabb a véleményalkotás, Vincze Lilla kivételével, Both Miklós, Nagy Feró és Mező Misi is képes finoman kritizálni, csipkelődni és beszólni. Vincze Lilla ebből a szempontból talán nem is lenne hiteles, ezért neki marad az odaadó, lelkes és naív hozzászólás, és ez jól van így. Harmonikus zsűrizés folyik, van összhang, megkockáztatom a kémia is működik, kiegyensúlyozott és nem személyeskedő a pontosztás, pedig tuti jó pár előadóval megvan az évek óta tartó szorosabb kontaktus, szakmai belső viszony, barátság, kisebb-nagyobb kapcsolat.

A Dal zsűrije 2019-ben: Nagy Feró, Mező Misi, Vincze Lilla, Both Miklós

A dalok kiválogatása ma már biztos nem egyszerű feladat. Ahogy eltűnt, vagy pontosabban kiderült, hogy nincsenek egyes zenei műfajok diszkriminálva az adásból, a hazai könnyűzenei élet képviselői felbátorodtak és elindult a direkt ide komponált „dalcsinálás”. Pedig pár éve még a Depresszió vagy a Leander részvétele is kiverte a biztosítékot a rockerek körében, többen felhúzták a szemöldöküket, mikor meglátták, hogy kedvenc bandájuk bemerészkedett egy nézett televíziós adásba. Ma meg már természetessé vált, hogy bekerülnek a hasonszőrű keményzenei produkciók évadonként akár több is. Pop, rock, jazz, metal, világzene, hiphop, alter, elektronikus előadók váltogatják egymást élőben a Dunán és ez jó. Végre nem kell senkit szégyellni, tényleg vannak jó magyar zenei produkciók. Mert vannak, mégha közben a szaksajtó igyekszik ezt az egész felhajtást sajnos drámaként megélni, lehúzni, belekötni. Mi a ciki, kritikán aluli ebben kedves kollégák? Inkább az ezzel szemben mutatott viselkedés, fintorgás, na az a ciki. Amikor próbáljuk elhitetni nem csak magunkkal, hogy mi aztán nem nézünk, nem hallgatunk ilyen szart. “Szar az adás, szarok a versenyzők, szarok a dalok, szar az Eurovízió.” Miért is? A műsor egyben van, nincs technikai baki, feszes a szerkezet, nincs üresjárat, bár ezt a fél-playback megoldást nehezen viselem, de a fellépőket jó végig nézni, szórakoztatnak. Ne legyünk álszentek, ismerjük már el a hazai zenékben rejlő változatosságot, azt, hogy mennyire sokszínű és friss 2019-ben a magyar könnyűzene és köszöni jól megférnek egymás mellett a különböző műfajok. Mit nem adnék ha egyszer a hazai rádiózás is ennyire nyitott lenne, és nem bújna végre egyik rádiós zenei szerkesztő sem a saját maga által kreált ízlésformátum mögé, majd ezt a szart egy gáláns mozdulattal még jól a hallgatóra is keni. De ez majd egy másik történet.

És végül ne menjünk el szó nélkül a házigazdák mellett. Bizony felnőtt a feladathoz Fehérvári Gábor Alfréd. Freddie, magabiztosan viszi a tapasztalt műsorvezető szerepét, aki mellé üde színfoltként érkezett meg a Petőfi TV-ből Dallos Bogi. Bogi felfedezése és bevetése idén a legnagyobb dobás volt, és ha nem vigyáz az MTVA, hamarosan lecsap rá valamelyik kereskedelmi csatorna. Furcsa belegondolni, hogy énekesnőként még itt indult és pont a „Dalnak” köszönhetően figyelt fel rá az ország. Ezt a műsorvezetői szerepet mintha rá öntötték volna. Kellemes megjelenéssel, nem csöpögős, álérzelgős hangon, visszafogottan, de kellő határozottsággal, ráadásul baki mentesen dolgozik Fehérvári alá. Terelgeti a versenyzőket, élvezettel hallgatja meg őket és nem kérdez tőlük butaságokat. Nem tudjuk, mennyit készülhet egy-egy adásra, de az biztos, hogy  felkészültsége és jelenléte nagyban meghatározza a műsor magasabb színvonalát.

Dallos Bogi és Freddie
Fotók: MTVA/Sárosi Zoltán

Jelenleg túl vagyunk a második élő adáson. Messze van még a vége, erős a mezőny, megjósolni sem lehet, hogy ki képviseli majd Magyarországot a 2019-es Eurovíziós Dalfesztiválon, Tel-Avivban. De egy dolog már most biztos és kimondhatjuk, felnőtt „A DAL”, öröm, hogy a közmédiában lehet egy ilyen típusú műsor, ami valóban szórakoztató szombat esténként.

A DAL INFO BOX:

A dalválasztó show zsűrijében Both Miklós Magyar Arany Érdemkereszttel kitüntetett, Fonogram- és Budai-díjas zeneszerző, népzenegyűjtő; Vincze Lilla előadó, dalszerző, zenepedagógus, a Napoleon Boulevard EMeRTon-díjas énekesnője; Mező Misi, a Magna Cum Laude énekes-gitárosa és Nagy Feró, énekes, szövegíró, a Beatrice frontembere szerepel.

A verseny ötödik zsűritagja idén is a közönség, amely pontozhatja a dalokat és szavazhat kedvencére SMS-ben. Az érdeklődők A Dal 2019 honlapján, valamint Facebook-, Instagram- és YouTube-oldalán már az adások előtt megismerkedhetnek az indulókkal. Az oldalakon extra tartalmak, videók és cikkek is elérhetőek a műsorról.

A Dal műsora után közvetlenül, szombaton 21 óra 40 perctől A Dal Kulissza következik, amelyben az előadók és a zsűri is részletekkel szolgál a produkciókról. A Kulissza műsorvezetője Forró Bence és Lola lesz.

A Dal 2019-be harminc produkció jutott be. Az első három válogatóból hatan-hatan, összesen tizennyolcan kerülnek a két elődöntőbe, amelyeket február 9-én és 16-én tartanak. A február 23-i döntőbe nyolc versenyző jut be.

Szombatonként 19 óra 30 perctől a két műsorvezetővel, Dallos Bogival és Fehérvári Gábor Alfréddel, Freddie-vel kereshetik a Duna Televízió és a Duna World nézői Magyarország legjobb dalát.

-B-